A rock ’n’ roll bölcsőjeként is emlegetett, legendás memphisi örömzenélést idézte fel a hazai rock and roll és rockabilly színtér színe-java 2026. október 16-án, a New Orleans Music Clubban. A híres Sun Records-felvételek 70. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi emlékkoncerten hazai zenészek és színészek repítették vissza az időben az egybegyűlt, táncoslábú publikumot. Avagy ilyen volt, amikor Memphis egy estére Budapestre költözött – 70 éves a Million Dollar Quartet!
1956. december 4-én egy normál lemezfelvételre készült Carl Perkins és együttese, a Perkins Brothers Band a Sun Records memphisi stúdiójában. Mikor Carl és két testvére, Jay Perkins ritmusgitáros, Clayton Perkins nagybőgős, valamint W.S. Holland dobos a csapat következő kislemezére szánt Matchbox és Your True Love dalok rögzítésére készült, Sam Phillips, a Sun tulajdonosa a zenekar figyelmébe ajánlotta a kiadó új felfedezettjét, Jerry Lee Lewis zongoristát, hogy vad, energikus játékával dúsítsa a hangzást, egyben új dimenziót adjon a Matchbox-nak.
A felvételek rendben le is zajlottak. Időközben viszont megérkezett Elvis Presley és Johnny Cash, majd a nagy találkozás hamarosan önfeledt mókázásba és jammelésbe csapott át. Szerencsére a keverőpult mögött ülő Cowboy Jack Clement hangmérnök-producer felismerte a pillanat kivételességét. Így mikor látta, hogy a stúdiótérben a négy legenda teljesen spontán módon énekelni és örömzenélni kezd, úgy döntött, hogy titokban elindítja a szalagos magnót és rögzíti az eseményeket, anélkül, hogy a zenészeket feszélyezné.
A dolgok ezen szerencsés együttállásának köszönhetjük a rocktörténet egyik, ha nem egyenesen legfontosabb stúdiós bootlegjét rögzítette, mely részben vagy egészben később sokféle változatban kiadásra került. Közben Phillips, aki szintén hamar felmérte a különleges együttlét súlyát, telefonált Bob Johnson rovatvezetőnek, a Memphis Press-Scimitar munkatársának. Majd a riportercsapat megérkezése után gyorsan beküldték George Pierce fotóst a stúdióba. Akkor készült az ikonikussá vált kép, amelyen Elvis Presley, Jerry Lee Lewis, Carl Perkins és Johnny Cash énekel a zongora körül, miközben a hangszeren ülve Elvis akkori barátnője, Marilyn Evans mosolyog.
A fotózás után Bob gyorsan megírta a cikket, melyet azzal az igencsak találó gondolattal zárt le, hogy ez a négy srác együtt egymillió dollárt érne. Mivel a négy nagyágyú már akkor is simán megért fejenként negyedmilliót, a becslést többen is készpénznek vették, így a másnapi újságban megjelenő fénykép alá hivatalos címként már a „Million Dollar Quartet” került. A legenda megszületett. Mert bár a kifejezés csak egy frappáns újságírói szójáték volt, a popkultúra annyira felkapta, hogy aztán folyamatosan így utaltak a híres napra, illetve az akkori felvételekből kiszivárgott kalózlemezekre. Nem csoda, hogy amikor évtizedekkel később a titkos hangfelvételek hivatalosan is megjelentek, már ezen a névvel adták ki a lemezeket, CD-ket.
2016. október 16-án ezt a történelmi eseményt idézte meg egy különleges emlékműsor a fővárosi New Orleans Music Clubban. A kétrészes előadás első felében egy rendhagyó rockabilly musicalre került sor, amelyben nemcsak a nagy nap zenei anyaga, hanem a stúdió történései és párbeszédei is felelevenedtek – részben a fennmaradt hanganyagok alapján, részben pedig az eseményhez kapcsolódó fikciós elemekkel kiegészítve.
A parádés hazai szereposztás hűen keltette életre a memphisi stúdió karaktereit: Carl Perkinst Wild Cow Sonny, Elvis Presleyt Andorai Péter, Johnny Casht John Laslo Farkas, Jerry Lee Lewist Wittman Balázs, Clayton Perkinst Singer, W.S. Holland dobost pedig Borka Zsombor személyesítette meg. A főnök, műsorvezető és konferanszié szerepében a csodálatos Frech Zoltán lépett színpadra, aki Sam Phillips bőrébe bújva nemcsak koordinálta a színpadon megjelenített legendás felvételeket, de többször dalra is fakadt. Bár Sam a valóságban nem énekelt a jam session alatt, kifejezetten érdekes és izgalmas színfoltja volt a Millió Dolláros Kvartett programjának egy ötödik kiváló énekhang bevonása.
Az eredeti szalagokon megőrzött decemberi session felvételek repertoárjából ezúttal is elhangzott a Crazy Arms, a Don’t Be Cruel, a Down By The Riverside, a When The Saints Go Marchin’ In, a Peace In The Valley, a When My Blue Moon Turn To Gold, továbbá a Matchbox és még számos egyéb klasszikus a főhősök életművéből. A publikum pedig hangos tetszésnyilvánítás mellett ünnepelt: tapsolt, táncolt, örült és énekelt.
Fontos momentuma volt az előadásnak, mikor a Peace In The Valley című gospel előadása során a művészek megemlékeztek Elvis Presley nagyhatású kiállásáról az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc mellett. Mint közismert, a rocktörténelem egyik legszebb szolidaritási gesztusa volt, mikor Elvis Amerika legnézettebb tévéműsorában, az Ed Sullivan Show-ban utolsóként elénekelt Peace In The Valley-t a nehéz sorsú, szovjet elnyomás alatt álló magyar népnek ajánlotta. Majd kérésére a műsorvezető, Ed Sullivan élő adásban hívta fel az amerikai nézőket, hogy küldjenek adományokat és csekkeket a Vöröskereszten, egyházakon és segélyszervezeteken keresztül a nehéz helyzetbe került magyarok megsegítésére. Presley kezdeményezése minden képzeletet felülmúló sikert aratott. Az amerikaiak megmozdultak a „Király” szavára, és a műsor után nagyjából hatmillió dollárnyi, mai értéken körülbelül 25 milliárd forintnak megfelelő segély, ruha, élelmiszer és pénzadomány gyűlt össze, amelyet rendben el is juttattak a rászorulóknak és a vörös diktatúra vérengzése elől külföldre menekülőknek.
A szünet után koncertszerűen folytatódott a program. Ismét közkedvelt örökzöldek szórakoztatták a nagyérdeműt, a közönség tagjai pedig gyakorlatilag folyamatosan táncoltak a feledhetetlen slágerekre. Amikor felcsendült egy-egy olyan klasszikus, mint a Blueberry Hill, a Sixteen Tons, a Jambalaya, a Teddy Bear, a Tutti Frutti, a Rip It Up vagy a Johnny B. Goode, a tánctér végleg felrobbant.
A magas színvonalon eljátszott és elénekelt dalok hatalmas sikert arattak. Teljesen megérdemelt volt a zúgó vastaps, amelyet az előadás után végeláthatatlan fotózkodás és a művészekkel való közvetlen barátkozás követett. Sok ilyen magas színvonalú, hiánypótló estre lenne még szükség a hazai rockéletben! Minden elismerésem!
Videók: Jozé / TTT Nemzeti Rockarchívum
Fotók: Horváth Ede
