Hatalmas koncerttel ünnepelték a pályatársak 2022. augusztus 12-én a Budapest Parkban Kalapács Józsefet. A hatvanéves metál legendának immár 40 éve bűne a rock, de büntetés helyett ötórás jutalomjátékot kapott.

Néhány nappal az esemény előtt azt beszéltük, hogy ez a koncert olyan lesz, mint a pálinka: akkor is jó, ha rossz. Persze ezzel mindössze arra utaltam, hogy már csak a zenészek listája, és a tény, hogy majdnem teljes létszámban fellép az klasszikus Pokolgép biztossá tette, hogy ez a buli csak jó lehet. Bár bevallom, kicsit aggódtam az öt órányi műsoridő miatt, legfőképp azért, hogy a főszereplő hogyan fogja bírni, mind fizikailag, mind hangilag. Dehát Kalapács Józsi az Kalapács Józsi, kemény, mint a vídia, én meg kislány vagyok, megint kiderült, mert már a felénél fájt a lábam.

Az este egyébként a jelentől haladt a kezdetek felé, így parádés vendégzenészekkel kiegészült 45 perces Kalapács, Hard, Omen minikoncerteket és egy teljes Pokolgép, Totális Metál nagykoncertet élvezhettünk, egészen a meglepően korai, 17:20-as kezdéstől. A Kalapács best ofhoz először az Akela lelke, Katona Főnök László csatlakozott, aki a Terápia című dalban működött közre. Nem hazudtolta meg magát, egy üveg pezsgővel, a Happy birthdayt énekelve vonult színpadra, és ölelte keblére az ünnepeltet. Valójában tökéletes fesztiválfíling volt a Budapest Parkban, délután, tűző nap, zene, fröccs, gyülekező, régi ismerősök úton-útfélen, mint a megboldogult zenei fesztiválok fénykorában. És a hangulat is ígéretes volt.

A Hard blokk kicsit furcsa volt számomra, mert az a banda valahogy kimaradt az életemből. Persze a névről ismerem, de nem tudtam volna felidézni egy dalukat sem. Viszont bitang igényes muzsika szólt a blokkban, ezért mindenképpen pótolni fogom a hiányosságomat, hiszen a végén elhangzott, hogy hamarosan újra koncerteznek Kalapáccsal. Családi pillanatoknak is tanúi lehettünk. Színpadra lépett Józsi lánya, Kalapács-Ódor Cintia, aki egy csodálatos énekesnő, az Attila Fiai Társulat tagja. Néhány meghitt gondolatot is megosztott velünk az apuka, majd az Égni kell és a Várj úgy című dalokat hallhattuk a gyönyörű és tehetséges Cintiától, aki később végig ottmaradt a színpadon vokálozni. A következő vendég a legendás Vikidál Gyula volt, akivel a Kérdések című 1994-es sláger duettjét hallgathattuk meg. Eléggé felemelő volt ezt a két énekest közösen színpadon látni, meg hát Gyuszi bácsi egy ikon, imádjuk!

Azonban ekkorra már realizálódott, hogy a várakozásaimtól eltérően nem egy klasszikus szülinapi buli ez, inkább egy időutazás. Azt gondoltam, hogy folyamatosan soha nem hallott sztorikat mesélnek a meghívott zenészek átkötő szövegek gyanánt, és valami igazi, megismételhetetlen kuriózumnak lehetünk majd szem- és fültanúi. Ez azonban elmaradt, vagy csak az én tűrésküszöböm van már túlságosan kitolva. Talán többször is leírtam már (mindenesetre drága főszerkesztőnk, Paya folyton emlékeztet, hogy kis sz@ros vagyok…), hogy koromból fakadóan viszonylag kevés gyerekkori nagy kedvencemet láthattam eredeti felállásban. Ilyen mondjuk az Omen is, a koncertalbumot rongyosra hallgattam, hallgatom a mai napig, és most alig vártam, hogy láthassam, hallhassam a számomra ikonikus dalokat Kalapács Józsival az élen. Végül sajnos épp ez a blokk nyerte el legkevésbé a tetszésemet, talán az általam állított magas léc miatt, egy kicsit hiányzott belőle az a tűz, amit én fejben tulajdonítottam mindig is nekik – hiába működött közre a dalokban a jelenlegi énekes, Stula is.

Azonban még hátra volt az este fő attrakciója, a klasszikus Pokolgép felállás teljes nagykoncertje – szerintem a közönség oroszlánrésze leginkább ezt várta. Csak Kukovecz Gábor hiányzott, akinek a posztját a korábbi Pokolgép-gitáros, Nagy Dávid látta el. Érdekes, ahogyan ő maga is megfogalmazta, annak idején a zenekar aktív tagjaként Kukó mellett Nagyfi László szólamait játszhatta, most pedig Nagyfi mellett Kukó mester dolgait, ami keveseknek adatik meg. Nos, ez a koncert minden hiányérzetet elsöpört. Igazi arcleszakítós metál őrület volt, kínos megoldások, és könnyítő megúszások nélkül. Dinamika, erő, lendület, és a legjobb dalok az 1986 – 1990 közötti időszakból. Tökfej (aminek az elejét az ultracuki lányunokák énekelték videón), Ítélet helyett, Kár minden szó, B.S. emlékére, Mennyit érsz?, Éjféli harang, Mindhalálig rock ’n’ roll – a teljesség igénye nélkül. Természetesen nem hiányozhatott a barát, Rudán Joe sem. Már a Kalapács-Rudán akusztik bulikon is átjött, mennyire jók együtt, ezen a koncerten pedig ez csak kicsúcsosodott, elképesztően jól tudnak együttműködni, együtt élni a színpadon és tökéletessé tenni az amúgy is állati jó nótákat.

Végül itt ragadnám meg az alkalmat, hogy fejet hajtsak nemcsak Nagy Dávid, Nagyfi László, Tarcza László és Pazdera György, de az összes fellépő zenész előtt is, mert ilyen színvonalú és terjedelmű műsort csak alapos, lelkiismeretes felkészüléssel, sok-sok idővel és energiával lehet megvalósítani. Rengeteg meló volt ebben és mindenki egytől-egyig a maximumot hozta és odatette magát, így kifejezve tiszteletét a születésnapos Kalapács Józsi előtt. Kíváncsian várom, mivel rukkolnak elő a 70/50-re! 😀

Fotók: Polgár Péter