40 dal, egy történet
Rendkívüli könyv egy mindig harcra kész művésztől, akinek rá kellett jönnie, hogy csak akkor hozhatja ki magából a legtöbbet, ha megtanul megbékélni saját magával. Bono negyven U2-szám köré rendezte életét, de azért meghagyta rendetlennek. Történetei fesztelenek és töredezettek, őszinték és tanulságosak. A kötet december elején jelent meg.
Bono Dublin Northside nevű negyedében nőtt fel egy katolikus apa és egy protestáns anya gyermekeként – éppen azokban az időkben, amikor lángra lobbant az észak-írországi véres konfliktus. Tizennégy évesen elveszítette édesanyját, a hiánya miatt fiatal korától kezdve saját családra vágyott. Kamaszkorában átlagosnak érezte magát, ám végül arra tette fel az életét, hogy bebizonyítsa: senki sem átlagos. Kreativitása kaotikus, és kimeríthetetlen… Stúdióban, színpadon, tüntetésen vagy épp az Egyesült Államok Kongresszusának folyosóin, de még a sarki kocsmában sem csillapodik.
Az énekes ír a dühkezelési nehézségeiről, amelyek tovább árnyalják a szeretetről és az erőszakmentességről szóló sorait, és nem titkolja, hogy az egója „sokkal nagyobb, mint a saját magába vetett hite”.
A U2 hírnévre vágyó tizenévesek bandájából négy évtized alatt a világ egyik legismertebb rockegyüttese lett, Bono pedig félállású aktivistából a szegény országok hiteleinek eltörléséért küzdő, megkerülhetetlen tényezővé nőtte ki magát, aki kormányokat próbált rábírni – különösen az Egyesült Államok elnökeit –, hogy lépjenek fel határozottabban az egész világon tomboló AIDS ellen. Az olvasó Bonóval együtt jelen lehet Washingtonban az elnöki sürgősségi terv megszületésénél, amely a modern történelem addigi legnagyobb horderejű egészségügyi akciója volt egy konkrét betegség megfékezésére. Társalapítója a ONE nevű mozgalomnak, amelynek önkénteseit „factivistáknak” nevezi, testvérszervezetüket, a (RED)-et pedig „kapudrognak” tartja az emberi jogi aktivizmushoz.
A rajongók azt is megtudhatják, hogy Bono szerint miért maradt együtt a U2 az évtizedekre visszanyúló személyes ellentétek és alkotói viták ellenére, és a szerző segítségével fejthetik meg az együttes legnépszerűbb és legfontosabb számainak szövegét.
Betekinthetünk Bono legbensőbb vívódásaiba is: vissza-visszatérő témája a lehetőségek elszalasztása. Saját hitét „halk és szelíd hang”-ként írja le a sosem csituló zajban, amit legtisztábban a házasságában, a zenében és a szegénység elleni küzdelemben sikerült meghallania.
De a Surrender mindenekelőtt szerelmi vallomás, feleségének, Alinak, akit ugyanazon a héten hívott először randevúra, amikor a U2 megtartotta első próbáját. Alison Stewart a könyvben sorjázó valamennyi drámai helyzet meghatározó szereplője. Így van ez életük legújabb felvonásában is, amely most kezdődik a pár számára, és amelyben egyelőre több a kérdés, mint a válasz azzal kapcsolatban, hogy miért érdemes harcolni, és mivel jobb megbékélniük.
Bono
Bono 1960-ban született Paul David Hewson néven Írországban, Dublinban. A becenevét egyik barátjától kapta, valamint a Bona Voxról, ami akkoriban egy hallókészülék márka volt, de szó szerinti fordításban azt jelenti, jó hang. Bono elmondása szerint először nem szerette, hogy így hívják, de miután megtudta mit jelent, elfogadta. Hamarosan barátai, családja is ezen a néven szólították. Bono könyve, a Surrender részletesen beszámol a szerző gyerekkoráról, zenei példaképeiről és a U2 kezdeti éveiről.
Az énekes 1977-ben alapította meg első zenekarát iskolatársaival. Egy iskolai hirdetésre jelentkezett, amikor belépett a Hype nevű bandába, a későbbi U2-ba. A zene mellett jótékonysági tevékenységet is végez. 1984-ben fellépett az eredeti Band Aid koncerten, majd a húsz éves jubileumon is. 1999 óta gyakorlatilag rendszeres résztvevője olyan koncerteknek, amelyeket a harmadik világban élők támogatásáért tartanak. 2002-ben alapította meg a DATA nevű szervezetet. A célja az volt, hogy felhívja a figyelmet Afrika megfizethetetlen államadósságaira és az AIDS terjedésére. Rendszeresen felszólal politikusok, vezetők előtt, a Fehér Házban is járt, George Bushnál. Bono könyve hosszan mesél az énekes karitatív munkájáról is.
Budapesten először 1999-ben koncertezett a Népstadionban a U2-val, több, mint negyven ezer ember előtt. 2002-ben felkerült a BBC 100 legnagyobb brit listájára, olyan közéleti személyiségek mellé, mint Winston Churchill, Diana hercegnő vagy Erzsébet királynő. 2005-ben ott volt a 166 ember között, akiket Nobel-békedíjra jelöltek. Ugyanebben az évben még a Világbank leendő elnökeként is emlegették. Az akkori pénzügyminiszter, John W. Snow úgy nyilatkozott róla, hogy minden megvan benne, ami alkalmassá tenné a szervezet vezetésére. 2007-ben lovagi érdemrendet kapott, David Reddewaytől. Négy évtizede zsúfolásig telt stadionokban koncertezik a U2 élén. Az együttes 170 millió lemezt adott el, 22 Grammy-díjat és számos más elismerést szerzett, köztük a Dublin Város Szabadsága- és az Amnesty International Lelkiismeret Nagykövete-díjakat is. Dublinban él feleségével, Alivel és négy gyerekével. A Surrender az első könyve.
