2024. augusztus 18-án látványos nagykoncertet adott a fővárosi Szent István Bazilika előtti téren a Leslie Mandoki vezette nemzetközi supergroup. A jóval több, mint háromórás előadáson főként a Soulmates legújabb A Memory Of Our Future, illetve a zenekar előző Hungarian Pictures / Magyar képek című albumainak tételei hangzottak el. A hangzás és a látvány egyaránt kitűnő volt. Mi több a világszínvonalú screen filmeket, a hangerősítést és keverést pedig egyenesen tanítani kellene.
A program valamikor negyed nyolc körül Ravel Bolerójával, mint bevezető zenével indult. Majd fél 8 tájában a húrok közé csaptak a zenészek és kezdetét vette a négy részből álló monstre előadás. Melynek első etapjában, nagyjából este 9-ig az együttes legújabb, A Memory Of Our Future című dupla lemezének dalai hangzottak el. Az elején mindössze három sláger csendült még fel a világsztárokból álló formáció tagjainak életművéből. Nem kis bátorság kell ahhoz, hogy valaki egy új, szinte még alig ismert lemezt játsszon, méghozzá kilenc hosszú, prog rock elemekkel és szólókkal is gazdagon tűzdelt fúziós szerzeményt, de a Soulmates bevállalta. A közönség pedig kompozícióról-kompozícióra egyre erősebb tapssal díjazta a hallottakat.
Mindehhez kellett az a rendkívül jól sikerült zeneanyag, ami az új lemez minden dalát jellemzi Mely album egyszerre dallamos, populáris és könnyen befogadható, miközben a fineszes középrészek és a hangszeres szólók a legigényesebb jazzista vagy prog rocker elvárásait is képesek kielégíteni. Ugyanilyen fontos eleme volt az előadásnak a dalok égetően aktuális, békepárti és társadalomkritikus tartalma. Melyek, bár angolul szólaltak meg, de a háttérvetítésekhez használt filmek és Leslie konferálásai után már gyorsan találkoztak a publikum véleményével, mely kommentárokat ugyanúgy lelkes taps díjazta, mint a zenéket. Ha semmi más nem történt volna, már csak ezért a másfél óráért is esélyes volna a rendezvény az év koncertje jelölésre, de a java még hátra volt.
A második blokkban részletek hangzottak el a Hungarian Pictures, illetve Magyar képek címeken megjelent Bartók-ihlette lemezekről. Ismét döbbenetes volt látni és hallani, hogy világklasszisok adják elő a magyar- és kárpát-medencei népzene eme gyöngyszemeit, ismert népdalait és népi motívumait. Ezúttal is olyan óriási dolog történt a Soulmates színpadán, ami messze túlmutat a könnyűnek hívott műfaj kliséin, illetve az egyszeri könnyed szórakozásnak tartott rockkoncertek téves közmegítélésén.
A program harmadik részében a Soulmates régebbi lemeziről és a válogatott zenészsereg egyéb kompozícióiból hallhattunk egy olyan erős válogatást, ami aznap este már harmadjára lett volna elég egy önálló sikerbulihoz. Seress Rezső Szomorú vasárnap / Gloomy Sunday című világslágerének ihletett előadása még a biztonsági őrök, illetve a technikai személyzet egy részét is megrendítette. Elképesztő energiák mozogtak a színpad és a nézőtér között, melyek minden szerzemény hangulatát megsokszorozták az est folyamán. Az ötdalos ráadásblokk pedig talán már több is volt a kelleténél. Persze könnyen lehet, hogy az akkorra már tömegesen és sietősen hazafelé induló emberek leginkább az eső elöl menekültek és jobb időben szívesen meghallgatták volna még a hátralévő számokat is. A magunk részéről végig maradtunk és hazafelé jól meg is áztunk, de úgy gondolom, bőven megért ennyi kellemetlenséget az élmény.
Az est hőse számomra egyértelműen az egykori Rainbow billentyűs Tony Carey volt. Aki nemcsak, hogy nem felejtett el orgonálni, de a Cutting Crew pacsirtájával, Nick Van Eede-del egyenrangúan énekelte végig a rá osztott dalokat, szólamokat. Mike Stern és Al Di Meola parádés gitáros párosa is olyanokat játszott, hogy a fal adta a másikat. Miként Randy Brecker, Till Brönner, Angyal József „Alkalmas” vagy John Helliwell sem vette haknira a produkciót. Csodás szólókkal kápráztatták el a nagyérdeműt, megérdemelt tapsvihart aratva.
A koncert kitűnően szólt. Semmi sem csengett, nem bongott, nem gerjedt, nem torzult. Mindegyik énekes és minden hangszer szépen és arányosan szólt a maga helyén. A Mándoki-produkció e tekintetben is referencia értékűnek bizonyult. Lám, így is lehet. Sőt, csak és kizárólag így szabadna.
A rendkívül igényes és tartalmas előadásról természetesen felvétel is készült. Melynek minimum az első, új lemezes blokkját feltétlen ki kéne adni, hiszen egy ilyen jelentős zeneanyag kimagasló minőségű koncertváltozata szinte ordít a vinil, a Blu-ray és a CD után. Folytassa, Mándoki!
Nyitófotók és videók: Jozé / TTT Nemzeti Rockarchívum
Fotóalbum: Dávid Zsolt
