Cleopatra Records
Ma már csak Carmine Appice az egyetlen hírmondója annak a formációnak, mely 1969-ben Cactus néven elindult Amerikában. Rusty Day énekes és a legendás basszusgitáros, Tim Bogert odaát muzsikálnak, Jim McCarty gitáros alvászavarral küzdött, amikor úton voltak és állandóan fáradt volt a színpadon, ezért lépett hátra néhány éve az élő fellépésektől. De stúdióban ezúttal feltűnt egy dal erejéig.
A kiadó és a srácok úgy döntöttek, most nem kockáztatnak, és visszanyúltak a múltba, pontosabban az első három albumhoz (’Cactus’ 1970, ’One Way…Or Another’ 1971, ’Restrictions’ 1971), melyeken a fentebb említett felállás játszik. Kiválasztottak róluk 14 nótát, hívtak jónevű cimborákat és újra rögzítették a szerzeményeket. Na, egy ilyen lemez nem bukhat meg.
Néhány felvételre térjünk ki pár gondolat erejéig.
Az indítás letaglózó: a Parchman Farm – az első album kezdete- letarol mindent. Eredetileg is egy goromba nóta, de Billy Sheehan basszusjátéka és Joe Bonamassa gitározása hozzátesz az 1970-es felvétel vadságához, ugyanakkor a nyersesség nem annyira hallatszik – két zenészfenomén alaposan kidolgozta saját részeit. Az Evil Willie Dixon dala, eredetileg a ’Restrictions’ albumon hangzik el. Énekben ugrottak egy erőset, ugyanis Dee Snider bársonyos orgánumával rátesz még egy lapáttal Rusty Day hangjára. A No Need To Worry (’Cactus’) lassú bluesában Warren Hayes pakol oda egy nagyon ízes szólót és az éneket is bevállalja. Az Oleoban (’Cactus’) Billy Sheehan enged el egy torzított basszusszólót, majd elrepülnek a hangfalak tőle. Little Richard Long Tall Sally (’One Way…Or Another’) szerzeményében Mark Stein, a Vanilla Fudge billentyűs-énekesét halljuk. No lám, Carmine Appice összekötötte a két bandáját az albumon! A Let Me Swimben (’Cactus’) a rock egy másik generációja, Dough Aldrich és Marco Mendoza nyúzza a húrokat – megragadták a Cactus elsöprő zenéjének lényegét. A Guiltless Glider (’Restrictions’) kétféle verzióban is rákerült az albumra. Az egyikben Jim Stapley, a Cactus jelenlegi frontemberének hangját halljuk, érzésem szerint a dal a Free stílusában szólal meg. Tim „Ripper” Owens éneklésével értelemszerűen egy metálos élt kap az egész.
Nem rossz a végeredmény, ahogy a dicső múltra emlékeznek. Nem akarok siránkozni, hogy régen minden jobb volt, de tény, az ebben az esetben az eredeti tényleg jobb. Tökéletesen összefésülték a régi nótákat, de pont ezért úgy érzem, a Cactus zenéjének a lényege, a nyers spontaneitás szorul háttérbe.
Jobban örültem volna, egy új anyagnak, mert az elmúlt években több albumon is bizonyították a srácok, hogy öreg korukra sincsenek híján a kreatív energiának. A jelenlegi felállás természetesen játszik a felvételeken, igaz Carmine Appice az egyetlen, aki valamennyi dalban részt vesz és ez így van rendjén, hiszen a dobos a banda alapítója. A You Can’t Judge A Book By The Cover (’Cactus’) új verzióját az aktuális négyes nyomja autentikusan. A Cactus felállította a maga emlékművét, tulajdonképpen egy self-tribute albumot hoztak létre, az ünneplésbe bevonva kiváló kollégákat is.
Nem váltak mainstream zenekarrá, tagjai nem váltak meghatározó muzsikussá a rockzene világában. Pedig (a korai felállásról beszélek) felkészült, kiváló muzsikusok, tehetségük alapján simán beleférnének a szupersztár kategóriába. Nyers, ellentmondást nem tűrő kemény zenéjük talán nem mindenkinek volt emészthető. Viszont hatásuk a műfajban elévülhetetlen, bizonyítja a lemezen szereplő parádés névsor is. Ez az album összegyűjtötte legjobb korszakuk legkiemelkedőbb dalait, a tagság megújult az elmúlt időszakban, bízzunk benne, hamarosan előrukkolnak valami eredeti anyaggal!
A kiadvány hazánkban megvásárolható LP és CD formájában. (Link: https://www.cdpince.hu/kereses/cd/sorrend/abc-novekvo?searchfor=1&search=temple%20of%20blues )
Carmine Appice – dob, ének
James Caputo – basszusgitár
Artie Dillon – gitár
Jim Stapley – ének, gitár, harmonika
01. Parchman Farm [Joe Bonamassa, Jim McCarty, Billy Sheehan]
02. Bro. Bill [Randy Jackson, Randy Pratt, Bob Daisley]
03. Guiltless Glider [Ron „Bumblefoot” Thal, Phil Soussan]
04. Evil [Dee Snider, Doug Pinnick]
05. One Way…Or Another [Doug Pinnick, Ted Nugent]
06. Alaska [Johnny A., Tony Franklin]
07. No Need To Worry [Warren Haynes, Jorgen Carlsson]
08. Oleo [Steve Stevens, Billy Sheehan]
09. Big Mama Boogie [Pat Travers, James Caputo]
10. You Can’t Judge A Book By The Cover
11. Rock N’ Roll Children [Britt Lightning, Vernon Reid, Rudy Sarzo]
12. Let Me Swim [Doug Aldrich, Marco Mendoza]
13. Restrictions [Ty Tabor, Phil Soussan]
14. Long Tall Sally [Mark Stein, Fernando Perdomo]
