Bánkúti Győző a VAGÉTE, az Omega és a Flottilla együttesek egykori fúvósa. Nagy idők tanúja, aki az Omega egyik alapítójaként, valamint pisztonosaként, trombitásaként és furulyásaként a korai beatkorszak egyik főszereplője volt. A második részben az ős-Omega korszakkal folytattuk a beszélgetést.
Előzőleg ott hagytuk abba, hogy Balatonkenesén, egy VAGÉTE koncerten összeismerkedtetek Benkő Lacival.
1960 vége, ’61 első fele már egy olyan időszak volt, hogy tudtuk, hogy nem lesz zenekar, mert leérettségizünk és elhagyjuk az iskolát, így az iskolazenekart is. Nem sokkal korábban ment el Elekes Zoli a Metróba, aminek a korábbi neve Zenith volt. Aztán Benkő Laci zongora, Tornóczky Feri gitár, Kiss Zoli dob felállásban játszottunk. Valamint Láng Péter is hozzánk került. Ketten fújtunk, ő szaxofonon, én pisztonon.
Mikor dőlt el, hogy Benkő Lacival közösen folytatjátok a zenei pályafutásotokat?
Miután megismertük Benkő Lacit, mi is megnéztük, mit zenélnek és nagyon megtetszett nekünk a produkciója. Valójában csak azért csatlakozhatott hozzánk, mert olasz dalokat kezdett énekelni. De teljes átéléssel, úgy, hogy a számok végén szinte már sírt és nyögött is. Ette a közönség. Persze kamu olasz volt. De hát hol tanult volna olaszul? Én sem tudtam még akkor angolul. A szovjet megszállás alatt oroszt oktattak az iskolákban. Tudni kell hozzá, hogy mivel tanultam szolfézst és énekelni is, már korábban is gondoltam rá, majd én is éneklek.
Persze én is csak azt próbáltam visszaadni, amit a Szabad Európáról lehallgattam. Angol nyelvű dalokat, angoltudás nélkül. Ha most hallanád, miket énekeltünk, meg nem tudnád mondani, hogy milyen nyelven van. (nevet)
De mi énekeltünk. Arról nem beszélve, hogy bárhol is léptünk fel, a repertoárt be kellett adni. Biztos ismered azt a számot, hogy Blueberry Hill…
Persze, Sammy Kaye slágere, ami nálunk inkább már Fats Domino rockos változatában ismert.
Azaz. Na, mi azt úgy énekeltük, hogy „Gluberrihill”, mert úgy hallottuk. (nevet) Mindehhez nekem ráadásként volt egy olyan problémám, hogy miután 1948-ban a Vöröskereszt, mint háborús gyereket, kivitt Svájcba, ideiglenesen német nyelvterületre kerültem. Aztán, amikor másfél év után hazajöttem, szinte már egy hangot sem tudtam magyarul. Ennek ellenére orosztagozatos iskolába kellett mennem és a bizonyítványomban másodiktól kezdve végig orosz tárgyból van jegy. Gondolj bele, mikor ’49-ben az elvtársak megtudták, hogy orosz és magyar helyett inkább csak németül beszélek… Akkor beszélni németül? Képzeld, megjött egy kisgyerek golfnadrágban, vaddisznószőr hátitáskával. Mikor a gyerekek úgy mentek iskolába, hogy derékszíjjal átkötött tankönyvek voltak a hátukon, a háború utáni állapotokat tükröző szegényes rongyokban…
Visszatérve az új együttesre, a repertoárunk egyharmada olasz slágerekből állt, Benkő Laci énekével. A többi pedig Billie Vaughn és Johnny and The Hurricanes. A Hurricanes-nek volt egy orgonajátéka, tudod annak idején még nem lehetett akkordokat fogni, mert monofónikus volt a hangszer. Nagyon sok Hurricanes-t játszottunk, de úgy, hogy én játszottam furulyán a monofónikus részt.
Ez az újabb formáció a VAGÉTE utódja, esetleg jogutódja volt?
Nem, ez egy teljesen új zenekar kezdete, egy alkalmi összeállítás volt. Nem volt semmi különös, egyszerűen csak összejöttünk. Majd elkezdtünk gyakorolgatni. Bekéredzkedtünk az iskolába, meg Tornóczky Feriék lakására. Hallottál már az Ilkovics Büféről?
Igen, persze, a későbbi Népbüfé. Rejtői figurákról volt hírhedt.
Pontosan. Szóval az Ilkovics büfének volt egy bárja a Nyugati alatt, a Hangulat bár. Ami akkoriban, mint KISZ klub működött. Elekes Zoliék ott próbáltak a Zenith-tel. Aztán, mivel ők megkapták a Metro klubhelyiséget, Zoli szólt, hogy gyertek ide és próbáljatok a bérbeadóval, a KISZ titkárral beszélni! Úgy is történt. Végül a KISZ-titkár azt mondta, jó, rendben van. Aztán az lett a gyakorlóhelyünk is. Ott jöttünk össze és ott próbáltunk, illetve játszottunk is.
Azon túl még hol tudtátok bemutatni az akkori műsorotokat?
Részben ott helyben, a KISZ klubban. Aztán a Dália presszóban is többször felléptünk. Hivatalos nevén a Dália Jazz Klub vagy Budapesti Ifjúsági Jazz Klub volt akkoriban, az Ifjúsági Park téli játszóhelye. Részünkről tulajdonképpen a Hess András térnek is az volt elődje. Mert utána már a várban játszottunk. Megmondom őszintén, arra már nem emlékszem, hogy keveredtünk oda. De mikor odakerültünk, a nagyterem szinte még romokban állt a bombázások miatt.
Akkor hol muzsikáltatok?
Volt egy kisebb terem és ott kezdtünk el szombatonként játszani.
Mi volt akkor a zenekar felállása és milyen dalokból állt a műsorotok?
Az első időkben még mindig úgy álltunk még fel, hogy Benkő, Tornóczky, Láng, Kiss és én. Közülünk Tornóczky Feri volt egyedüli, aki képzett zenész volt. Nemcsak, hogy nagyon jól gitározott, hanem zongorázott és ő hangszerelte meg a számokat is. A felállás miatt, mivel piszton és szaxofon is volt az együttesben, kezdetben főleg Billy Vaughn jellegű dolgokat csináltunk. Aztán volt még egy Muki nevű srác is, Benkő Laci barátja vagy ismerőse, aki bár nem nagyon tudott bőgőzni, de néha lejött hozzánk játszani.
Emlékszel a polgári nevére?
Nem, csak arra, hogy Muki. Érdekesség, hogy előtornász volt a tévében. Akkoriban még minden nap volt tévétorna. Budai srác volt, egy kicsit vagány. Hozzá képest szerény kis gyerekek voltunk. Pedig sok helyen megfordultunk, mert nagyon sokat hakniztunk. De mi Tornózky Ferivel nem nagyon ittunk, visszafogott fiúk voltunk. Míg benne volt valami nagyvilágiság. Mindenesetre mi Öcsivel, ami Tornóczky Feri akkori beceneve volt, sokat jártunk össze, próbálni. Főleg a Vaughn számok voltak a kedvencei, amiket meghangszerelt számunkra és nagyon jól szóltak úgy. Aztán volt még egy csomó úgynevezett „vadászott szám”, ami azt jelentette, hogy amit valamelyikünk valahonnét elhallott, és amiket aztán Tornóczky úgy hangszerelt, hogy fúvósok is legyenek benne. Mert egy idő után Öcsi már elégedetlen volt a rock műfajjal, inkább jazzista akart lenni.
Aztán az is lett.
Igen, először csak elkéredzkedett valamelyik színházba zenélni. Aztán miután bement színházba, belépett Ungár Gyuri zenekarába. Érdekessége a dolognak, hogy érettségi után az Egyesült Izzóba kerültem, majd egy év múlva átmentem az Egyesült Izzón belül a Híradástechnikai Kutató Intézet Bródy laborjába, ahol viszont pont Ungár Gyuri volt előttem a műszerész.
Kicsi a világ.
Igen, igen.
Mikor Tornóczky végleg elment, Benkő akkor hozta Kovacsics Andrást, a másik Öcsit, valamint Kóbor János Meckyt, meg Varsányi Istvánt, a Gergelyt.
Utóbbi csinált egy olyan „álbőgőt”, ami nem bőgő volt tulajdonképpen, hanem csak egy fadarab alul húrtartónak és egy fanyak maguknak a húroknak. Gergely elég ügyes volt ebből a szempontból.
Úgy hallottam, akkoriban szinte mindannyian barkácsoltatok. Gergely, Láng Péter, illetve te magad is.
Mivel a HIKI-ben dolgoztam, megkértem ott egy fizikust, hogy próbáljon nekem egy erősítőt összeállítani. Akkor még más volt a munkatempó, meg a fusi. Mert mindenki fusizott a hivatalos munkája mellett. Először egy Pacsirta rádió volt Tornóczky Feri hangsugárzója. Aztán csináltam egy csöves erősítőt bent. Körülbelül 7,5 watt teljesítményű lett, szemben a Pacsirta 3 wattjával. Egy szép dobozba került, ami kalapácslakkal volt lefújva. Később bekerültem a budapesti Elektroakusztikai Gyárba, ahol Láng Péter is dolgozott.
Láng Péterrel is csináltam egy hosszabb anyagot. Sokat mesélt a fusizásról. Valamint arról is, hogy ők adták az együttesnek az Omega nevet Szabó Lajossal, mikor a csapat felkerült a várba és ki kellett tölteni a szerződésben a zenekarnevet.
Ez elég neuralgikus pont, mert ahányan mesélik, annyiféleképpen. Értsd úgy ezt a korszakot, hogy akik akkoriban a zenével foglalkoztunk, mi mindannyian lebegtünk. Magyarán nem nagyon figyeltünk a részletekre. Még arra sem különösebben, hogy mit gondol, vagy mit mond a másik. Csak a zene volt.
Mennyire számított akkoriban a zenekarnév?
Semennyire. Senki sem foglalkozott ezzel. Megyünk a Metro klubba, megyünk a Hangulatba, megyünk a Várklubba. Esetleg megyünk Zoránékra. Elmondom az én variációmat. Közeledett a ’62-es szilveszter és lejött hozzánk a Mérvadó becenevű szervező, a Nyugati-pályaudvar KISZ titkára. Mert a Hangulat Bár egy KISZ klub volt. Szóval ő mondta, hogy lesz ez a szilveszteri műsor és jó lenne, ha a fiatalok tudnának róla, ezért csináljatok egy plakátot. Tudod hol volt a Hangulat Bár? Szembeállsz a Nyugatival és jobb oldalán van egy lépcső, amin felmész, majd egy ajtó, ami levisz a pincébe. Na, ott volt a Hangulat Bár. Nem tudom, most mi van ott.
A McDonalds étterem.
Igen, az az épület. Szóval végül két plakát készült ’62 szilveszterre. Az egyikre ki volt írva, hogy „OMEGA JAZZ”, akkoriban szinte mindenre azt mondták, hogy jazz. A másikra pedig hogy „Omega jazz, büfé és tombola”.
Amíg az a két plakát nem került ki, addig nem volt nevetek vagy csak nem tudtál, nem tudtatok róla?
Nem számított. Addig úgy ment, hogy úgyis tudod, melyik zenekar, mikor hol játszik és akkor oda hívtak. Akkor még könnyű volt megjegyezni, mert nem volt olyan zenekar dömping, mint manapság. Ez is csak a szilveszter miatt lett külön meghirdetve, mint egyedi program.
Akkor vajon ki készítette a plakátokat? Vagy honnan vették az Omega nevet?
Nem tudom. Én már csak ott szembesültem vele, a szilveszteri buliban.
Ki volt akkor a zenekarvezető, ki intézte a bulikat?
Az sem volt egyértelműen kimondva, de nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy abban az időben leginkább Benkő Laci intézte a dolgokat. Tornóczky és én nem voltunk olyan nagyszájúak, „ki, ha én nem” típusok. Ő viszont tette-vette magát. Tudod, mint már említettem, Benkő Laci simán elénekelt úgy egy olasz számot, hogy egy szót sem tudott olaszul. Közben sírva fakadt és a tömeg meg ette a produkciót. Ő tudott beszélni a színpadon.
Egyes visszaemlékezések szerint Kovacsics Öcsi és Láng Péter is intézett dolgokat a hőskorszakban.
Kovacsics később jött, akkor már Omega voltunk.
Akkor mi lehet a helyzet a kánon szerinti szeptember 23-i koncerttel a Hess András téren, amikor bizonyos források szerint a névadás történt? Tudod, plakát, gondnok, portás bácsi vagy igazgatóság, csodálkozás, satöbbi. Emlékszel ilyesmire?
Nem.
Akkor másképpen kérdezem. Elsőként, hogy te láttál ott, a Hess András téri Központi Diákotthonban akár akkor, akár máskor Omega plakátot?
Nem.
Pedig Benkő Laci, Kóbor Mecky és Kovacsics Öcsi visszaemlékezései szerint addig Próféta együttes volt a nevetek, amibe ők úgymond beszivárogtak, majd azon a bizonyos esten lett az új név Omega, mert a portás vagy a gondok, aki kitalálta, azt írta ki a plakátra…
Szerintem ilyen együttes nem volt. Künstler Tamás egy tipikus zsidó gyerek volt. Lehet, hogy őt hívták Prófétának valahol. De miközöttünk nem ez volt, hogy Próféta. Nem így hívtuk.
Esetleg a fizimiskája miatt lehetett Próféta a beceneve? Vagy talán hívő volt?
Nem tudom. Mi Tamásnak hívtuk.
Akkor emlékeid szerint mikortól datálható és melyik felálláshoz köthető az Omega év?
Az előzőhöz. Mert ez ’62 szilvesztere volt, az hétszentség. Még arra is emlékszem, hogy mikor az egyik szünetben kimentünk a levegőre és a szilveszteri tömeg ott előttünk jött-ment, Benkő Laci valakit poénból hátba vágott. Miként arra is tisztán emlékszem, hogy a dobos akkor még mindig Kiss Zoli volt. Hármunkon kívül Láng Péter és Tornóczky Feri volt még a színpadon és lehet, hogy vendégként Dolovai Tamás is bőgőzött.
Akkor, ha jól értem, 1961-ben már fixen a Hess András téren játszottatok, mint a Központi Diákotthon együttese. Az Omega nevet pedig már szilveszterkor használtátok, bár számodra nem volt különösebb jelentősége.
Pontosan!
Talán a többiek sem tudták, vagy csak nem érdekelte őket a Hess András téren játszó banda neve, míg egy újabb plakáton meg nem látták…
Nem tudom. Nem volt jelentősége. Még az első újságcikkek vagy a Ki Mit Tud? idején sem számított különösebben. Ez a névmizéria csak utólag lett így túllihegve.
Miért változott meg az előbb is említett zenekari felállás? Mikor érkeztek az újabb tagok?
Leginkább Tornóczky Öcsi távozása miatt. Nemcsak egy kitűnő szólógitárost veszítettünk vele, hanem egy profi hangszerelőt és az együttesünk zenei vezetőjét is. Varsányi Gergely egy létező űrt töltött be, mint bőgős. Mecky eleinte pedig csak ritmusgitáros volt, szintén nem volt elődje. A hangzást színesítették, Gergely épített ezt-azt, aminek nagy hasznát vettük, de Tornóczky tudása akkor már nem volt meg nekünk.
Benkő Laci valamikor akkortájt intézett egy közös koncertet a két zenekar bizonyos tagjainak az amerikai követség nyári rezidenciájára, egy átmeneti, vegyes formációval.
Azon én nem voltam ott.
Akkor mondasz néhány helyszínt, ahol már a Kovacsics-féle Omegával, az új felállással is játszottatok?
Csütörtökönként a Danuviában játszottunk, az Angol utcában. Pénteken a Népszabadság székházban, szombatonként pedig a Hess András téren. Ezeken kívül irdatlan sok haknink volt vidéken, mert rendszeresen meghívtak minket iskolai bálokba és vállalati rendezvényekre. Csak érdekességképpen említem, hogy nagyon utáltam felkelni azok után. Világéletemben korán kelő és korán fekvő ember voltam.
Ráadásul abban az időben még mindenkinek kellett, hogy legyen munkahelye. Tehát reggel nagyon korán keltem, mert mentem Újpestre dolgozni, a Híradástechnikai Ipari Kutatóintézetbe. Ahol az első hazai tranzisztorok és diódák szinte a kezeim alatt születtek. Azokat én állítottam össze, meg sok minden mást is.
Ezért nem szerettem sokáig fent lenni. De a zenélés miatt rendszeresen éjszakáznom kellett.
Mikortól sűrűsödtek meg a zenekar számára az éjszakába nyúló zenélések?
Főleg azután sűrűsödtek meg a meghívások, miután felkerültünk a várba. Van egy fotósorozatom az egyik ottani fellépésünkről, mely 1962 januárjában készült a Hess András téri kollégium kistermében. A nagyterem akkor még mindig romokban volt. A képeken látszik rajtam egy szürke mellény van, amit Láng Péter anyukája varrt. Az volt az egyen mellényünk, mindenkinek más színű.
Mi volt az oka, hogy Künstler Tamás váltotta Kiss Zolit a dobok mögött?
Szintén akkoriban történt, de nem tudom az okát.
Mivel Kiss Zoli 1962 májusában már a Metro tagja volt, a szintén egykori VAGÉTE-tag Elekes Zolival együtt – ráadásul nem sokkal később Mátrai Feri is csatlakozott hozzájuk – csak keveset, vagy szinte semmit sem játszhatott nálatok az újabb tagokkal.
A változások után úgy állt fel a zenekar, hogy Benkő Laci, Mecky, Kovacsics Öcsi, Gergely, Künstler Tamás, Láng Péter, meg én.
Háromféle visszaemlékezést hallottam eddig a zenekar akkori tagjaitól. Az első, hogy az újak már csak Tamással játszottak, akár még Próféta néven is. A második, hogy mikor Gergely és Mecky érkezett, még Kiss Zoli volt a dobos, Kovacsics érkezésekor viszont már Künstler. A harmadik, hogy Varsányi ugyan még Zolival próbált, de már Tamással lépett színpadra. Viszont minden eddig megkérdezett egyetértett abban, hogy Kiss Zoli később is beugrott még Künstler Tamást, azaz a Prófétát helyettesíteni.
Szerintem nagyjából egyszerre érkeztek, ami akkora hatalmas változást jelentett, szinte új korszak kezdődött a zenekar életében.
Folytatjuk!
Fotók: Bánkúti Győző archívuma, Juricza Tibor – Fortepan, Jozé – TTT Nemzeti Rockarchívum
