Cherry Red
Bámulatra méltó, hogy öt év fél évtized elteltével is győzi ötlettel és energiával a kultikus angol banda, mely az elmúlt kilenc évben kilenc stúdióalbumot adott ki. Igaz, a tagság gyakran változik, egy biztos pont van: Dave Brock. Az idén már 84 éves multi-instrumentalista nem úgy tűnik, hogy nyugdíjba akar vonulni.
A zenei alapkoncepción nem változtattak a zenészek. Egy dalt most is egy rövidebb riff vagy akkordmenet határoz meg, ezt játsszák folyamatosan, amire felpakolják a különböző hangszeres improvizációkat vagy a szintetizátorból előcsiholt utópisztikus, földöntúli hangokat. Időnként döngölő gitárriffek adják az alapot, ez is jellegzetes vonása a Hawkwind zenéjének. Érdekes a kontraszt, hogy ezek az egyszerű, energikus gitártémák keverednek a space rockra jellemző szintetizátor-megszólalással és a hangszeres improvizációkkal. Az ének nem túl nagy hangterjedelemben szánkázik, időnként beszéddé változik, ezt, ha kell, eltorzítják. Összességében nem könnyen emészthető produkció. Például az is érdekes megoldás az albumon, hogy az első három nóta három eltérő irányból eredeztethető. There Is Still Danger There egy húzós riffen nyugvó dal kántálással, beszéddel, a Space Continuousban egyértelműen dominálnak az elektronikus hangok, míg a The Co-Pilot latinos gitártémája megnyugvással indul, igaz, ennél a szerzeménynél csak a kezdet ilyen.
Egyes helyeken meglepő váltásokat hallunk. Az előbb említett Co-Pilot lazán, latinosan indít, a gitárral a fókuszpontban Santanára emlékeztet, aztán jönnek a jól ismert elektronikus hangok, a zene erősödik, sodróvá válik és megérkezünk a Hawkwind jellegzetes stílusába. A címadó akusztikusan kezdődik, amolyan southern rock-témával, a végére kapjuk az univerzum kreálta hangokat. A Neutron Starsban elindul egy punkos gitárriff, ám aztán megint beköszön a világűr az abszolút hideggel. Most már érteni vélem, hogy a Sex Pistols miért is játszotta koncertjein a Silver Machine-t tőlük a 2008-as turnén.
A space rock műfaj alapzenekarához méltóan ez a lemez is fentről szemléli bolygónkat elég riasztó képet festve, e sötét látomást a cím is sugallja: ’Nincs hely számunkra’. A bevezető dalban (There Is Still Danger There) a következő gondolatokat halljuk: „A múltban akadt egy pillanat, amikor megváltoztathattuk volna életünket, de elszalasztottuk.” Ez a gondolat megszabja, miről is szól az elkövetkező 53 perc. Nem egy kéjutazás, de, ha megnézzük a megelőző lemezek mondandóját, ott sem találunk ennél optimistább gondolatokat. A téma hasonló, mint Steven Wilson ’The Overview’ albumán, de annál apokaliptikusabb az itteni kép. A Neutron Starsban valakik figyelnek minket: „Mi parancsolunk nektek és a rabszolgáink lesztek, hamar megássuk a sírotok” – hangzik a nem túl fényes üzenet.
Ahogy a Hawkwindtól elvárjuk és megszoktuk, ötletes, merész a muzsika, meglepő váltásokkal, misztikummal, pszichedeliával fűszerezve. Nem csak zenében, a szövegben is az űrben járunk, igaz, onnan szemléljük a szomorú történéseket. Ha nem látjuk a borítót, a lemezhallgató közönség az első taktusok után leveszi, hogy a space rock egyik megteremtőjének legújabb produkcióját hallgatjuk. Kár, hogy az idei turnéjuk a jelen állás szerint Nagy-Britanniára korlátozódik. Nem lettek olyan szupersztárok, mint egyes kortársaik a progresszív műfajban, pedig roppant eredeti, amit művelnek, ez a lemez ékes bizonyítéka autentikus zenéjüknek.
Dallista:
1.There Is Still Danger There
2.Space Continues (Lifeform)
3.The Co-Pilot
4.Changes (Burning Sons and Frozen Waste)
5.There Is No Space for Us
6.The Outer Region of the Universe
7.Neutron Stars (Pulsating Light)
8.A Long Long Way From Home
Zenészek:
Dave Brock – gitár, billentyűsök, szintetizátor, ének
Richard Chadwick – dob, ütősök, ének
Doug MacKinnon – basszusgitár
Magnus Martin – gitár, billentyűsök, szintetizátor, ének
Timothy Lewis – billentyűsök, szintetizátor
