Kovacsics András „Öcsi” a Ciklon, az Omega, a Decca, az Olympia, a Syconor és a Universal együttesek egykori gitárosa, basszusgitárosa. A hazai beat- és rockzene hőskorának egyik főszereplője, aki az Omega 1962 és 1967 közötti korszakának zenekarvezetőjeként elévülhetetlen érdemeket szerzett a műfaj meghonosításában és elfogadtatásában. Majd évtizedekkel később, a legendás együttes későbbi archívátoraként rengeteg korabeli dokumentum, beszélgetés és forrásanyag közzétételével segítette a zenekari történet, az úgynevezett „kánon” bővítését, javítását, pontosítását, kiegészítését.
A záró részben leginkább a Universal és az ős-Omega utóéletéről esett szó, meg persze a családról, rajongókról, barátságokról beszélgettünk, mert vannak, akiknek ez valóban egy életre szól.
Az előző alkalommal ott hagytuk abba, hogy 1986 végén a Universal beszüntette a működését. Szerencsére néhányszor azért még összejöttetek…
Az első ilyen alkalom 2002. november 3-án volt, mikor Kovács Kati szerepelt a Magyar Televízió NÉVshowR című sorozatában. Mikor a dobosunkkal, Király Tamással beszélgetett, már sejthette, hogy a Universal együttes lesz az úgynevezett meglepetés-vendége. Tizenhat év után Lukács Laci, Kapitány Gabi, Király Tomi, Zwolenszky Feri és én, Kovacsics Öcsi köszöntöttük őt a születésnapja alkalmából, egy egyedi, egy saját kivitelezésű CD-vel.
Mit tartalmaz az a bizonyos ajándék korong?
Azokat a Universal dalokat, melyeket a közös fellépéseink előtt játszottunk a saját önálló zenei blokkunkban.
Majd jött a 2007-es dusnoki újrakezdés. Vagy nem is tudom, mi a helyes kifejezés. Emlékkoncert? Múltidézés?
A bajai vonal a mi játékterünk volt: Dusnok, Dávod, ilyenformán múltidézésnek nevezném. Király Tomi hívott fel azzal, hogy találkozott olyan rajongókkal Dusnokról, akik a hetvenes években jártak a szombati táncos rendezvényeinkre, és akik azóta már közéleti személyiségeknek számítanak. Egyikük polgármester: Palotai Péter, a másik pedig a Samsung egyik vezető embere: Facskó István, aki akkor már közel két éve pedzegette a gondolatot, hogy mi lenne ha… Majd mikor a zenekar ez ügyben személyesen is összejött Ádám stúdiójában, nem volt kérdéses az újrakezdés, mindössze annyi, mi legyen a műsor.
Akkor itt is adja magát a kérdés, hogy milyen műsorral készültetek?
A május 27-i koncerten huszonöt számot játszottunk, több mint két óra volt a játékidő. Szerepelt benne az összes saját slágerünk: Volt-e más bolond, Jó éjt, Túl minden bolondos álmon, Elvarázsolt nyár, Csavargók utcája, Hogyha azt akarod, Vajon hol voltál… Az angol dalokból pedig olyan számok, amikben megmutathattuk vokális képességeinket: Last Train To London, Night Fever, How Deep Is Your Love, Honky Tonk Women, Tie A Yellow Ribbon Round The Ole Oak Tree…
Milyen formációban játszottatok 2007-ben?
Egy hetes felállás jött össze, melynek különlegessége és egyben erőssége, hogy mindkét meghatározó gitárosunk, Lukács Laci és Végvári Ádám is együtt játszik a csapatban. Mellettük a klasszikus formáció tagjai, Kapitány Gábor billentyűs, Király Tamás dobos, Zwolenszky Ferenc énekes, szaxofonos, valamint Lukács felesége, Bodza Andi billentyűs és én vettünk még részt a Universal feltámasztásában. A koncert meglepetés vendége pedig ki más lehetett volna, mint Kovács Kati, akivel nagyon jó volt ismét együtt muzsikálni.
Milyen volt bő két évtized kihagyás után ismét a színpadra állni?
Kezdjük azzal, hogy nem gondoltam volna, hogy hatvanöt éves fejjel berohanok a hangszerboltba basszusgitárt vásárolni. Sőt mi több, huszonegy év elteltével kezembe is veszem, hogy újra kezdjem. Bizony váratlanul ért, kihagytam sok-sok évet, ami nem semmi, de olyannyira jól sikerült az újbóli basszusozás, hogy zenésztársaim meg is dicsértek. Nekik könnyű volt, mert folyamatosan játszottak külföldön, hajón, éttermekben, ahol lehetett.
A jól sikerült dusnoki koncert után – pesti barátaink, rokonaink, ismerőseink unszolására – megismételtük a fellépést a Táncsics hajón. Beigazolódott, hogy a két és fél hónapos próbánk megérte a fáradozásunkat, mert remek hangulatú, táncos bulit játszottunk. Sokan vidékről jöttek fel a budapesti koncertlehetőségre.
Majd hét éve szünet után ismét meghívást kaptunk Dusnokra, egy újabb Universal koncertre. Írd és mondd, összesen három hetünk volt a felkészülésre, abba az időbe csak három hangszeres próba fért bele. Nem is annyira az idő volt kevés, hanem az időpont egyeztetés volt nehézkes, mivel azon a nyáron Végvári Ádám, Lukács Laci és Andi szinte minden nap felléptek a Neotonnal. Az utolsó próbánk így a koncert előtti napon este nyolc és éjfél között volt.
Akkor milyen felállásban álltatok színpadra és milyen volt a fellépés?
A koncert 2014. június 8-án volt, természetesen megint Dusnokon, rengetegen voltak, apák, anyák és gyermekeik, akik kíváncsiak voltak, milyen volt az a zenekar, amelyről szüleik ódákat zengtek. A Dusnoki TV nagy elánnal készült a koncert felvételére, négy kamerával, amiből egy „zsiráf”, tehát lengő- kamera volt és full HD minőségben rögzítették a felvételt. A helyszínen, kocsiból keverték a képet, a hangot pedig egyből a keverőnkből vették le, természetesen utólagos javítási lehetőség nélkül. Ezúttal is heten voltunk: Kapitány, Király, Kovacsics, Lukács, Végvári, Zwolenszky és Bodza Andi. Valamint vendégünk volt még Tomi lánya: Király Linda. Nagyon jól sikerült este volt, mely úgyszintén örök emlék marad.
Ezután játszottatok még?
Nem, viszont 2021-ben volt még egy Universal találkozó, melyet az egykori technikusunk, Mucsányi Laci „Mucsesz” hozott össze. Egy szűk körű kis ünneplés volt 2021. október 8-án, az Universal együttes 49. évfordulója alkalmából. Összesen tizennégyen voltunk, ketten szólóban, hatan a párjukkal. Nevezetesen: Kapitány Gábor, Kovacsics Öcsi, Király Tomi és Király Gabi, Lukács Laci és Bodza Andi, Végvári Ádám és Végvári Ildi, Zwolenszky Feri és Zwolenszky Ági, Kovacsics Aliz és Nemessányi Attila, mint vendégek, valamint Mucsesz és Germán Antje, a vendéglátóink.
Mihez kezdtél 1987-ben, mikor véget ért az aktív zenész karriered?
Teljesen új életet kezdtem, így lettem vállalkozó. Mivel a koncertekre addig is én szállítottam a zenészeket, adott volt, hogy továbbra is személyszállítással foglalkozzam. Cégem, a Kerek Bt. 1991 óta létezik, eleinte több profil is volt benne, majd a személyszállítás lett a fő tevékenység: autóbusszal, belföldön és külföldön.
Melynek keretében később az Omegát, illetve az omegásokat is szállítottad.
Igen, de annak az előzménye egy olyan zenekari találkozó volt, melyen többen is részt vettünk az ős-Omegából. Történt, hogy Wittek Mari 2014-ben hazalátogatott, majd több interjú is készült vele. Mivel már 2008-ban elkezdtem azon dolgozni, hogy Mari – méltatlanul elfelejtett – szerepét a beat zenében, konkrétan az Omegában a helyére tegyem, véleményem szerint így realizálódott ennek a munkámnak az eredménye. Nagy előrelépést jelentett, hogy létrejött a Rockmúzeum, a Magyarock Hírességek Csarnoka, mert Marinak is ott volt a helye a Hérics Nándor festette portrék között, aminek elkészítésébe besegítettem, pontosabban én képviseltem őt a művésznél.
Viszont ha jól tudom, azok a portréfestmények már nincsenek ott.
A Rockmúzeum falán lévő a zenészportrék mindegyike Hérics Nándor festőművész tulajdona volt, kivéve kettőnkét, mert azt mi fizettük meg. Az összes többi felkérés alapján született a könyvéhez, ezt látván felkerestem a művészt, hogy utólag fesse le a portrénkat. Kikötése az volt, hogy álljunk modellt, én meg is tettem, megkérve azt, hogy folyamatában fotózza le a munkáját. Wittek Marinál kivételt tett és egy korabeli képről festette meg. Ezek után a mi képeink is felkerültek a falra. Sajnos a művész meghalt és az örökösök visszakérték a képeket a múzeumból, de a kettőnké megmaradt nekünk, mert az a kettő a mi tulajdonunk.
Nyugodjék Nándor békében!
Mindenesetre egy bő tíz évig kinn voltak a munkái. A két már említett két ős-omegás pedig visszakerült hozzánk, a tulajdonosaikhoz. Visszatérve a történethez, miután a képeink elkészültek, Mari 2014. szeptember 10-én hálából vacsorát rendezett a Trófea étterem különtermében a Csarnok vezetőinek és aktivistáinak, valamint meghívta még vendégként Benkő Lacit, Somló Tomit és Keresztes Tibor Cintulát.
Negyvenhét év után ismét együtt volt négy meghatározó tag az ős-Omegából.
Igen, az volt a kezdet. Közben a Trófeában megbeszéltük Benkő Lacival, hogy várnak minket a Ceglédi Református Templomba, hogy meghallgathassuk az Omega Oratórium-ot. Akkor hallottam először a nézőtérről élőben a bandát. Sajnálom, hogy Mihály Tomi és Molnár Gyuri nem voltak jelen. Aztán persze Cegléden Meckyvel is jót beszélgettünk.
Majd október 2-án ismét találkoztunk a Trófeában, ezúttal már bővebb körben, szinte majdnem minden egykori omegás részvételével. Ott volt Mecky, Benkő Laci, Wittek Mari, Varsányi Gergely, Laux Blöró, Somló Tamás, Mihály Tamás, Debreczeni Ciki és Molnár Elefánt. Ma már tudjuk, hogy sajnos ez egy sokszorosan is megismételhetetlen este volt.
Véleményem szerint az a bizonyos ceglédi találkozás Meckynél egyfajta megvilágosodást hozott Omega ügyben. Már csak azért is, mert onnantól fogva kezdett rólatok, őstagokról is gyakrabban és bővebben anekdotázni, illetve hamarosan többen is újra az Omega színpadán találtátok magatokat. Mikor és hogyan kaptál meghívást, hogy te is lépj fel az Omega első Beatmise előadásán?
Az első Beatmise a Budai Ifjúsági Parkról szólt, illetve annak emlékéről, ezért adott volt, hogy én is szerepeljek.
2015. május 30-án került sor a Budapest Parkban az Omega együttes Beat Mise a Budai Ifjúsági Park emlékére című programjára. Mecky, Laci, Elefánt, Debreczeni Ciki, Varsányi Gergely, Somló Tomi, Laux Józsi és az én részvételemmel. Továbbá közreműködött még Szekeres Tamás, Földi Albert, Szöllősy Kati, George Hill és B. Tóth László, valamint a Taiko Hungary Japándob Egyesület tagjai is. Az eseményt két sajtótájékoztató előzte meg, a résztvevők többségének jelenlétével.
Előre meg voltak beszélve B. Tóth Lacival a koncert előtti kérdések vagy spontán beszélgetés volt?
Nem, spontán zajlott. Eredetileg a koncert sztárvendége a Spencer Davis Group lett volna, de végül Davis nem szállhatott repülőre a betegsége miatt. Így aztán mi magunk adtuk elő Somlóval a Gimme Some Lovin’, azaz „Kiviszem a lavórt” című slágert. Csakúgy, mint régen.
Ki döntötte el, hogy az ős-tagok mely dalokban lépnek majd színpadra?
Már a próbákon eldőlt, hogy Somló Tomi a Gimme Some Lovin’ dalt énekli, én pedig basszusgitározom.
Visszatérve a korábbi kérdésedhez, ehhez az eseményhez kapcsolódik a buszos cégem omegás megbízása is. Ugyanis az egyik alkalommal valamiért busszal mentem a próbára, majd mikor Trunkos meglátta, gyorsan rá is kérdezett.
Aztán onnantól számtalanszor találkozunk. Például Karlovy Varyban, ahol az Opus Omega Rhapsody film kapcsán volt gálakoncert az Olympic-kel. Vagy épp Agárdon, ahol Cikkely Lajcsi lőtt rólunk egy csodálatos képet.
Igen, az egy szabályos megbízás volt Trunkos részéről. A huszonegy fős Mercedes busszal zajlott, amit két buszsofőröm vezetett.
Meg néha te is. Például a filmfesztiválos előadásra te magad ültél be a kormány mögé. Majd a könyved megjelenése után ki-kiültél a merch pult mellé is, hogy a rajongóknak legyen módjuk szervezett dedikálásra. Milyen élmény volt országszerte találkozni a feketeöves omegásokkal?
Megtiszteltetés volt, hogy mellettetek, Gyémánt Ervinnel, vagyis az Omega pultja mellett dedikálhatok. A rajongók szeretete pedig minden állomáson elsöprő erejű volt. Olyan lángoló, buzgó szeretettel fogadtak, mintha mindig is az Omega tagja maradtam volna.
Az Omega egyik fotósa, Cikkely Lajos több képet is készített ezekről az alkalmakról. Melyek egybehangzó vélemények szerint mindig tökéletesen eltalálták az illetők karakterét, illetve az adott este hangulatát.
Mert Lajcsi nemcsak fotós volt, hanem őszintén nagyon szerette az Omegát és ez meglátszik a képei minőségén.
Gondolom többször beszéltél azóta a többi ős-omegással is, mármint azokkal, akik szerepelnek a honlapodon és a könyvedben, de nem léphettek fel a kései Omega előadások egyikén-másikán. Gondolok itt például Láng Péterre vagy Harmat Lacira.
Előbb Harmat Lacival találkoztam személyesen a Törekvés Klubban, ő szólógitározott, én meg csodáltam a játékát. Anno az Omegában szaxofonozott, azt is kiválóan. Jót beszéltünk a lehetőségekhez képest. Láng Péterrel pedig az örkényi Omega összejövetelen találkoztam újra személyesen.
Egyébként, ha már buszozás, miután Somló Tomit elvesztettük, Laux következett a sorban. De még előtte mindannyian meglátogattuk a szívkórházban. Ugyanis 2016. augusztus 1-én Omega koncert volt a balatonfüredi szabadtéri színpadon. Bár azon nem léptem fel, de a busszal magam is jelen voltam a zenekar utaztatójaként. Miként Varsányi Gergely is megjelent, aki meg a balatonszabadi nyaralásából jött át a koncertre. Sorsszerű és egyben félelmetes, hogy mindannyian ott voltunk, mert a kórház és az előadás is pont akkor és pont ott volt. Ezek véletlenek?
Nem hiszem. Egyébként a buli előtt magam is meg akartam látogatni Lauxot, de Benkő Laci nyomatékosan lebeszélt róla. Jól tette. Ma már mindannyian tudjuk miért. Aznap egyébként készült még egy közös fotónk, veled és Gergellyel, még a kórházlátogatás előtt, a szabadidőközpont étterménél, amit aztán otthon visszanézve csendben átlapoztam. Szavak nélkül is látszik a megelőlegezett gyász, pedig mosolyogtunk. Azt a fényképet azóta sem tettem közzé…
Majd nem sokra rá Gellért Tibi is elhagyott minket…
Mikor Bubu elment, a stáb már Szekszárd felé tartott. Laci zokogva szállt ki a buszból, majd odajött köszönni, a vállamra borult és azt mondta, hogy nem hiszi, hogy lesz még egy olyan fekete esztendeje az Omegának, mint a 2016-os… Aztán eljött 2020 ősze és néhány hét leforgása alatt elvesztettük Tornóczky Ferit és Mihály Tomit is. Aznap, mikor Benkő Laci is előrement, a karantén-intézkedések által fenyegetve fagyoskodtunk este a kemény maggal a fája előtt. Majd bekapcsoltam az egyik szólólemezét és csak álltam szótlanul, nem tudtam kiverni a fejemből azt a szekszárdi jelenetet. Közben belül pedig már a barátját, Balázs Fecót is elgyászoltam, útközben jött telefonon a hír, hogy imádkozzunk, mert neki is csak napjai vannak hátra…
Mikor megtudtam, hogy Lacinál is rákot fedeztek fel, drukkoltam neki. De közben arra is gondoltam, hogy mi lesz, ha mégsem sikerül leküzdeni a betegséget? Szinte már csak hárman maradunk, akik annakidején beszivárogtunk a Ciklonból.
Istennek hála, akkor még Laci össze tudta szedni magát! Majd jött az Omega 55 és a Volt egyszer egy Vadkelet műsor.
Napra pontosan ötven évvel a kánonban meghatározott hivatalos alakulási dátum után, 2017. szeptember 23-án tartottuk az 50. évfordulót a Várklubban. Az akkori Hess András, ma már Szentháromság téren, ahol népes rajongótábor várta a sajtótájékoztatót. Négyen érkeztünk: Varsányi Gergely, Mecky, Benkő Laci és én, stílszerűen egy Opel Omega limuzinnal. Majd a kiszállás után csatlakoztak a többiek, Elefánt és Ciki, valamint az akkori turnézenekar további tagjai: Szekeres Tamás, Szöllőssy Kati, Csordás Levente, Földi Albi és Minya Vivien.
Végül 2017. december 28-án, a hetvenhatodik születésnapomon került sor az Omega jubileumi koncertjére a Papp László Budapest Sportarénában, melyen a Ballada a fegyverkovács fiáról című dalban léptem színpadra. Utána megkaptam Meckytől a nyolc kamerával készített videó felvételt, amelyet személyesen ő maga szerkesztett össze a dalról.
Általában nem hiszek a véletlenekben, de ebben az esetben valami sorsszerűséget éreztem. Ugyanis, mint színpadi szereplők, mindig kapunk a tartózkodásra karszalagot, ami egyenkénti számozással van ellátva. No, azt én is átvettem, és amikor csatoltam a csuklómra néztem a ráírt számot: 1941. Érsekújváron születtem, 1941. december 28-án. Nem elég szerencse számomra, hogy a koncert erre a napra került, még a karszalagom száma is egyezett a születésem évével…
Mondjuk Meckyt vagy Trunkos Andrist ismerve, könnyen lehet, hogy semmiféle véletlen nem volt a dologban, csak tettek még egy lapáttal a szülinapi kedveskedésekre…
Nem igaz, mert a karszalagokat folyamatosan osztották a vezetőknek, jelen estben Trunkosnak. Mondjuk kapott kétszáz darabot, hogy abban benne volt a születési évem, már az is csoda, de, hogy azt pont én kapom meg, szinte hihetetlen és lehetetlen.
Aztán Mecky gőzerővel folytatta az Omega Testamentum előkészítő munkálatait, már a Tűzvihar Turné is arról szólt. Miként a félkész demókból álló, előzetes szimpla Testamentum CD kiadása is, amit ő csak egy rövidített, magyar nyelvű előzetesként aposztrofált. Mondott neked valamint az élő bemutatókról? Esetleg ismét meghívott vendégszereplésre, számított egy-két dalban a megjelenésedre?
Nem. Erről nekem soha, de soha nem mondott semmit.
Pedig Wittek Marit már konkrétan meghívta, nekünk pedig azt mondta, hogy minden még élő tagra számít az Omega 60-ra. Talán csak később akart meghívni, de ezt már sajnos nem fogjuk megtudni…
Egyébként mit gondolsz, mennyi lett volna még az Omegában, ha nem következnek be a tragikus események? Az Omega 55 után mondjuk láttad magad a Puskás Aréna színpadán is 2022-ben, az Omega 60-as koncerten? Elképzelhetőnek tartottad, hogy Mecky bevon valamelyik következő projektjébe is? Mondjuk a teljes Testamentumba vagy az utána következő lemezébe?
Nem tartom valószínűnek. Egy dolgot azonban megemlítek: az 55 éves koncerten beszéltünk Meckyvel arról, hogy azt szeretné, hogy egy olyan kaliberű írónak adná ki az Omega életművének megírását, mint Ungvári Tamás, a Beatles-biblia szerzője és az általam megírt első öt évet beemelnénk az elejére.
Igen, erről már korábban is volt szó. De nem baj, ha ismét aláhúzzuk, mert a tűz közelében is sokan tudtak róla, miként Mecky ezt a tervét többünknek is úgyszintén kifejtette. Mindig kiemelve, hogy Öcsi olyan jól összeszedte a korai éveket, hogy nincs értelme újra megírni, elég egy az egyben átemelni. Aztán elment és sok más mellett ez a terve sem valósult meg…
Mit gondolsz, mi az Omega titka, hogy még mindig tömegek rajonganak az együttesért?
Én csak a kemény magról tudok beszélni, mert meghívnak a rendezvényeikre és látom, hallom, hogyan beszélnek az Omegáról, szűkíteném: Meckyről. Ameddig élnek, szeretni fogják. Valamint lelkesen ápolják az ültetett fáikat, Mecky padját és annak környékét.
Mikor 2022-ben az Omega 60 kiállítás megnyitójára utaztunk le Szentesre, jól látszott, hogy töretlen a szeretet. Azóta voltunk Wittek Marival faültetéseken, melyeket az elhunyt Omega tagok emlékének ajánlottak a rajongók. Voltunk Gergellyel Omega tribute koncerteken, illetve rajongói találkozókon. Az Omega legendája él és virul, a jövőben is virulni fog!
Ha már fák, az egyik fiad, Ádám nem esett messze a fájától, hiszen szintén zenei pályát választott magának.
Igen, három gyermekem van: Linda, Péter és Ádám. Ádám fiam 1975. augusztus 17-én született Budapesten. A gimnáziumi évei alatt kezdett el zenével foglalkozni; a zene hallgatásával, a dalok szerkezetének tanulmányozásával, hangszerelésükkel, hangzásukkal, albumok gyűjtésével. Zeneiskolai tanulmányait jazz gitár szakon folytatta, zongorázni autodidakta módon tanult. A kilencvenes évek elején már saját dalokat is írt rap, pop és trip-hop műfajokban. Azarus Pales nevű első zenekara ugyanabból a széleskörű baráti társaságból nőtte ki magát, amelynek Ferbár Zsolt is tagja volt. Zsolttal a kezdetektől megtalálta a közös hangot, mivel hasonló ambícióiknak köszönhetően egy új, izgalmas zenei és szövegvilágot akartak létrehozni. Később csatlakozott Völgyesi Gabi, vele lett teljes a csapat és egyben szeretett fiam élete is.
Tudod, miután 2001-ben, a Viasat 3 televízió Bár című műsorban meghallottam a Mi van a nevedben? dalt, gyorsan utánanéztem a Unique együttesnek. Aztán meglepve láttam a Kovacsics nevet. Idült omegásként persze azonnal az volt az első gondolatom, hogy biztos az omegás Kovacsics fia, majd gyorsan el is hessegettem. Ne lássak már mindenbe Omegát bele! Aztán nem sokkal később kiderült, hogy tényleg a fiad zenekara…
Igyekszem összekötni kettőnk nevét kisebb-nagyobb sikerrel. A véglegesen elmaradt Universal Generáció koncert is erre szolgált volna, de sajnos nem jött össze.
Lassan a Unique is eléri a 30. évfordulóját. Apaként és egyben szakmabeliként miként értékeled az Ádámék által megtett utat?
Én a négy zenekarommal huszonöt évet muzsikáltam hivatásszerűen, a Unique már a huszonhetedik évében jár és töretlenül tartja helyét az élmezőnyben. Szóval, mint szakember és mint apa, egyaránt büszkeség tölt el. Szeretem a zenéjüket és szeretem azt a családot, amit összehoztak a két unokámmal együtt.
Ez is tökéletes végszó volna, de ezúttal kivételt teszek, és nem magam választom ki a zárszót, hanem rád bízom a konklúziót. Úgyhogy, kedves Öcsi, parancsolj, nálad a labda! Mivel szeretnéd zárni, ezt a régóta tervezett és lassan könyvnyi terjedelműre hízott életútinterjú sorozatot?
Megragadom az alkalmat, hogy e hosszas múltidézés végén összegezzem a zenekaraimban eltöltött éveimet. Úgy érzem – és ezzel még csak véletlen sem akarok senkit se megbántani-, hogy az Omega, az Olympia és a Syconor számomra egyaránt az útkeresés időszaka volt. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne szeretném őket, de aztán muzsikusként mégis mindig tovább tudtam lépni. Majd az Universal tizenöt éve alatt végül megtaláltam, amit egy zenész megkaphat a sorstól: ott lettem zeneszerző, ott lettem szövegíró és rendkívüli módon jól éreztem magam a ritmusszekcióban.
Fotók, illusztrációk: Kovacsics Öcsi archívuma, Benkő Laci archívuma, Cikkely Lajos, Dusnok TV, Feil Béla, Gittinger Tibor, Jozé, KisBenkő, Kiss Zoltán, Köves Szilvia, TTT Nemzeti Rockarchívum, Wittek József, Wittek Mari archívuma
