– Budapest, Legenda Sörfőzde Center – 2025. 09. 13.
2025. szeptember 13-án került sor a debreceni prog rockerek 45 éves jubileumi koncertturnéjának fővárosi állomására. A közel kétórás előadáson pedig bejött a papírforma: sok-sok év alatt kiérlelt, alaposan kigyakorolt, kiváló kompozíciókat hallhatott a közönség, ráadásul kimagasló minőségben.
A Tőzsér József orgona, szintetizátor, Dudás János szólógitár, ének, Nikolin Zoltán basszusgitár, ének és Mező Orbán dob felállásban érkező zenekar az Android teljes életművéből merített, így aztán mind az öt műsorukból szemezgettek, melyek javarészt többféle formában is megjelentek az elmúlt három évtizedben.
Nevezetesen az Édentől keletre / East Of Eden / East Of Eden Revisited kiadványcsalád anyagából a Little Mirror, a Mirror Image Of A Dream és a XVIth Century Of Hungary hangzott el.
Az Éjféli Bál / Midnight Ball / Another Midnight Ball családot a Dreaming In Daytime, a REM Phase, az I’ll Be One Of The Gods, a Before Dawn és az Éjféli Bál képviselte.
Az Embergép / Man Maschine CD-ről a Dialektika, az Én vagyok az, a Verbunkos, valamint az Édentől keletre énekes verziója, az Itt maradok mégis gyönyörködtette a rajongókat.
A legfrissebb Wordless Scriptum albumról pedig az Incomplete Farewell-t és a Metamorphosis első két tételét játszották el.
Végül a Svejk / Svejkfigurák előadásból ezúttal a Diliház és a Ha újra tiszta lesz a levegő szólalt meg. A ráadásban elhangzó második tétel érdekessége, egyben szomorú apropója volt, hogy az Android legénysége úgy emlékezett meg az elhunyt zenésztársukról, hogy a néhai Létmányi István hangja felvételről szólalt meg, melyet a banda élőben kísért.
Végezetül egy megunhatatlan klasszikust adtak elő, az SBB Walkin’ Around The Stormy Bay kompozícióját az 1979-es Welcome LP-ről. Még most is libabőrös élmény, ha csak visszagondolok rá.
Aki ismeri az Androidot, annak ez már csak így leírva is egy csodás csemege. Hát még élőben, pontosan, precízen, kitűnő hangminőségben. Angol- és magyar nyelvű dalok, énekes- és instrumentális kompozíciók, rövidebb szerzemények és hosszabb szvitek, átgondoltan, arányosan. Szóval bánhatja, aki kihagyta, ráadásul duplán, mert sajnos úgy tűnik, hogy az együttes 45 éves jubileumi turnéja egyben a búcsúturnéjuk is lesz. Az ilyesmit mindig szomorúan veszi tudomásul az ember. Főleg, ha ilyen felsőkategóriás, világszínvonalú repertoárról és élő produkcióról van szó. Mely életmű ráadásul az elmúlt években részben frissítésre is került, például az East Of Eden Revisited audiofil LP, CD és DVD változatai által. De úgy tűnik, tényleg nincs mit tenni, ha csak egy maroknyi műértő közönség jelenik meg a csapat budapesti koncertjein.
Persze az ilyesmiért sosem a publikum a hibás. Hiszen, ha emberek szinte sosem hallanak a nagy nyilvánosságban a legjobb magyar zenekarokról, még a kiemelt jubileumi koncertek esetében sem, akkor nem hallanak. Ha emberek tömegeinek nem marad pénze művelődésre, akkor nem marad. Mikor a magaskultúra támogatására szánt forrásokat rutinosan nyelik el a mutyista körök, akkor pedig végleg beszűkülnek a lehetőségek. Ilyenkor esetleg talán némi médiahátszél még segíthetne. De mivel jellemzően a hazai médiumokat is olyan érdekcsoportok uralják, mély tisztelet a kivételnek, akik nemritkán nyíltan összejátszanak a fesztivál- és önkormányzati mutyikat lebonyolító rendezvényszervező brancsokkal, megvalósul a selejt diadala. Az önérdek tort ül a közérdek felett. A hatalmasra nőtt egók pedig magabiztosan takarják ki a valódi értékeket. Így hát a helyi erős emberek is alkalmazkodnak, tisztelet a ritka kivételnek, és inkább a népszerű vagy csak annak gondolt középszert és az alpári alávalóságot léptetik fel a közművelés feladatának felelősségteljes felvállalása helyett. Hátha hoz némi pillanatnyi népszerűséget a divatos szenny és mocsok színpadra szabadítása.
Néhány éve Benkő Lacival, Csiga Sanyival, Gidóval, Gyugyóval, Munyóval és a többiekkel készítettünk egy alapos minisztériumi munkaanyagot, felkérésre, egyebek mellett a hazai progresszív rock felkarolása céljával. A dolgozat az After Crying, az Android, a Color, az East, az EKG, a Fanyúl, az Invocatio Musicalis, a Kex, a Lux, a Mandoki Soulmates, a Mandrake Moon, a Mini, a Musical Witchcraft, a Németh Gábor Project, az Omega, a Panta Rhei, a Random Deeds, a Solaris, a Synthezis, a Syrius, a Tompox és a többi hasonló hazai kiválóság életművének széleskörű megismertetésének szükségességét, illetve a még élő művészek helyzetbe hozásának módozatait boncolgatta.
Aztán szokás szerint semmi sem történt, pontosabban csak annyi, hogy a könnyen kinyerhető pénzeket jelentő fejezeteket egyesek lenyúlták, majd eltérítették. A többit mások megfúrták. Megint csak azokhoz folyik a lóvé, akiket a piac is vígan eltartana. Megint a langyos középszer lubickolhat örömében, hogy minden marad a régiben. A Török Ádám által megálmodott archív sorozatot és a többi hasonlót meg majd összedobja az alsó tízezer. Ugyanígy, az Android tarsolyában is van még bőven kiadatlan, illetve felújításra váró anyag. De persze mindig vannak egyenlőbbek, akik bár Tőzsér Józsiék cipőjéig sem érnek fel, de ügyesen törtetnek, fúrnak, faragnak, könyökölnek.
Mégsem vagyok hajlandó az Androidot gyászolni. Talán most van, aki belefáradt. Talán tényleg szükséges egy kis pihenés, törődés. De akit a mozdony füstje megcsapott, annál egy életre szokott szólni a szerelem. Így aztán a Wordless Scriptum folytatásának vagy az azóta született legújabb Android kompozícióknak is lesz még egyszer méltó kiadása és élő bemutatója, egy újabb éjféli bálon, az édentől keletre. Megvárjuk.
Fotók, videók: Jozé / TTT Nemzeti Rockarchívum
