Kiadó: eMusic/Proton
Az 1989/90-es évek nemcsak a hazai társadalompolitikai, de a zenei életben is hoztak változásokat, akár a világ zenei életében. Két és fél évtizedes álom után újra divatba jött a blues, köszönhetően az MTV zenei klipjeiben feltűnő John Lee Hooker (The Healer) és Gary Moore (Still Got The Blues) frissen megjelent albumairól néhány darab képernyős megjelenítésének.
Idehaza pedig a már vagy tíz éve működő, magyarul éneklő Hobo Blues Band mellett/mögött a Palermo Boogie Gang és követői a blues eredeti nyelvén igyekeztek megszólalni.
Ebben az időben több blues zenekar kezdte meg működését. Többek között Takáts Tamás és Gál Gábor határozta el 1989 decemberében egy hobbi zenekar megalapítását. A csapat műsorát az akkor hazai színpadokon hallható chicagói blues darabok alkották. A gyors siker és a nagy érdeklődés arra ösztönözte a formációt, hogy kiadjanak saját készítésben, házi kiadásban egy kazettát, amit koncertjeiken terjesztettek. Ez volt a Dirty Blues I., ami most hivatalosan megjelent technikailag feljavítva LP és CD formában.
A felvétel és a zenekar történetét a Hegedűs István által írt kísérőszöveg ismerteti a kiadványban. Az anyag jól idézi fel az akkori koncertek hangulatát. A nyitó Caledonia először Louis Prima szaxofonos előadásában jelent meg 1945-ben, 78-as fordulatú lemezen. Ezzel a tempós dallal később B.B. King is gyakran kezdte műsorát. És sorjáznak a már klasszikusnak számító blues darabok: Sweet Home Chicago, Too Late, Baby Please Don’t Go, Hoochie Coochie Man, I Am Ready (igazából I’m Ready a pontos cím), Dust My Broom, Come On Baby Baby Make Me (ezt Tamás az ef Zámbó Happy Dead Bandből hozta, ahol gyakran vendégszerepelt), Musselwhite Blues (Charlie Musselwhite számát valószínűleg kazettáról tanulták meg, melyre nem voltak felírva a címek. Ez az Up And Down The Avenue az 1971-es Takin’ My Time albumról), Mojo Working (teljesebb címe Got My Mojo Working), Oh Babe (ennek beazonosítása már kemény dió volt. Az 1970-es Eric Burdon Declares „War” albumról egy részlet a Mother Earth című számból. Köszönet Szabó Tamásnak a segítségért!). A csapat nagyon jól közvetítette ez utóbbi blues hangulatát. De elmondható a többi számról is, hogy jó az interpretáció. Idézem a kísérőszöveget, amit magam se tudnék jobban megfogalmazni erről a lemezről: „… időutazásként kalauzol vissza a kilencvenes évek forró, izgalmas klubhangulatához, megidézve a Takáts Tamás Dirty Blues Band fiatal, lelkes csapatának profi, mégis közvetlen előadói stílusát, hangulatteremtő atmoszféráját”
