Rockzenei tekintetben egy rendkívül jó évet zártunk az idén, hazai szinten pedig különösen. Mintha nem is volna válságban az egész földgolyón a kultúra. A régi nagyok komolyan felszívták, illetve megrázták magukat és kis kivétellel ismét olyan szinten alkottak remekműveket, mint évtizedekkel korábban, a hőskorban.
Mindemellett ráadásul az új albumok mellé felsorakoztak a jobbnál-jobb, régi-új archív anyagok is. Régen várt, lassan készülő művek kerültek végre befejezésre, majd kiadásra. Ennek megfelelően a 2025-ös felhozatal CD-i és lemezei többnyire olyan magas színvonalúak, hogy idén még a huszadik-harmincadik helyezett is simán beleférne az előző esztendők top tízébe. Remélhetőleg nem hattyúdalról van szó, hanem inkább talán egy biztató trendforduló első jeleiről. Mindenesetre kitűnő a választék, melyben tényleg mindenki megtalálhatja a maga örömét. Örvendezzünk hát! Továbbá ezer hála azoknak az értékteremtő művészeknek is a kitűnő munkáikért, akik most nem fértek bele az első tízbe.
1. PANTA RHEI 50 + DJABE 30: From Debrecen With Love! 6LP+2CD
Aki azt gondolta, hogy az Art In Tone-nal vége, mert miután eljutottak a csúcsok csúcsára, elfogyott a Djabe kreatív muníciója, nagyon tévedett. Igaz ugyan, hogy ezúttal egy más jellegű kiadással jelentkeztek, de sokadszorra is kimaxolták az éppen aktuális kiadványtípust. Mely ezúttal is egy box szett, egy gyönyörű szerelmi vallomás Debrecennek.
Van tehát egy debreceni és egy debreceni gyökerű progresszív zenekar, melyek közösen ünnepelték az 50., illetve 30. jubileumukat, többek között közös koncertekkel és egy nyolckorongos csodaszép díszdobozzal. Az első három LP a Panta Rhei együttes jubileumi kiadványa, mely öt oldalon 2022-es, a hatodik oldalon pedig 1982-es élő felvételeket tartalmaz, abszolút hiánypótló jelleggel. Nagyjából mindent hallhatunk, amit korábban az illetékesek nem engedtek lemezre: Bartók-, Grieg- és Muszorgszkij-átdolgozások és olyan saját szerzemények, melyek túl jók voltak a diktatúra hanglemezgyárát uraló főelvtársak sekélyes ízlésének. Történelmi igazságtétel pipa.
A kapcsolódó CD pedig egy új Panta Rhei album, a debreceni prog rock csapat harmadik stúdiólemeze. Az Echoes Of The Past méltó a banda nagy híréhez, melyen ráadásul a Panta Rhei 50-hez hasonlóan nemcsak a Szalay testvérek, hanem Béke Csaba és a néhai Matolcsy Kálmán játéka is hallható. Ezzel is egy nagyon régi adósságát törlesztette a magyar hangfelvétel kiadás. Hála érte!
A Djabe jubileumát első körben egy tripla lemez, a Tour Of Waterfalls ünnepli, mely nem más, mint egy kollaboráció Chieli Minucci Special EFX gitárossal. Három nagylemez, melyek anyagát élőben rögzítették 2024-ben a BJC-ben, 24 sávos analóg szalagra. Szólnak is, mint az atom. Rajtuk Djabe, Chieli Minucci és Special EFX klasszikusok közösen, javarészt kimagasló hangszeres tudással és olyan csodás hangminőségben, ami még világszinten is az elit elitjébe tartozik. Miután sok napon át filóztam, melyik legyen az újabb és újabb körök után szűkölő mezőnyben még talpon maradt négy jelöltből az idei első helyezett, végül ez a különleges, kimagasló hangzás döntött a From Debrecen With Love! díszdoboz javára. Értem én persze, hogy százszámra jelennek meg a „bakelitek”, ha kell, ha nem és hát „ez is csak egy vinil”. De visszadobva a labdát, egyszer talán arra is érdemes volna ráébredni, hogy mondjuk egy Zaporozsec is autó címszó alatt fut, meg egy Rolls-Royce is, mégis egészen más élmény beleülni.
A nyolcadik korong ismét egy CD, a Djabe A csodaszarvas Debrecenben albuma, mely szintén egy különleges koncertfelvétel, sztárparádéval: Muck Ferenc, Szabó László, Karvaly Tibor és Steve Hackett közreműködésével. Mert bár a Genesis legendás gitárosa a karantén intézkedések miatt 2021-ben nem utazhatott ide, hangban azért mégis jelen volt, felvételről narrálta a megzenésített ősmagyar mondát. Ez az album is csodásan szól. Persze nem úgy, mint a Tour Of Waterfalls, az egy másik liga. De azért a The Magic Stag In Debrecen Live is etalon a maga nemében. Mely a mostani lemezdömpingben ész nélkül ránk ömlesztett, új nyomású hazai vinilek 95%-át megint csak lazán lemossa. Hiszen azok is ugyanúgy digitális maszterről készülnek, ami eleve fából vaskarika, csak éppen jellemzően még véleményes hangmérnöki munkával, automata-vágással és kontár présüzemekben rombolva tovább az eleve gyenge hangzást. Míg ebbe a kiadványcsomagba, mint mindig, ezúttal is nagyon komoly munka lett beletéve, minden fázisban, profikkal. A Djabe nem viccel, ha hangminőségről van szól.
A kiadvány további erőssége a díszdoboz frontborítója, mely egy káprázatos Égerházi Imre festmény Debrecenről. Ismét egy világszintű komponens, ami ráadásul egy magyar művész magyar tematikájú alkotása. Egy olyan csoda, ami mellett szinte az összes mostani hazai lemezborító elhalványul. Hiába díjazzák körbe egymást az ilyen-olyan gitt-egyletek és brancsok egymással összekacsintó tagjai. A nonfiguratív paca attól még nonfiguratív paca marad, miként az AI-jal készült nylon design is pontosan az, ami.
Egy fokkal normálisabb világban erről a pompás debreceni albumról, és róluk szólnának a hírek, velük lenne tele sajtó. Mindenesetre továbbra is kitartóan reménykedek további Panta Rhei stúdióalbumok elkészültében. A Djabe stábban meg eleve évekre előre tele vannak a naptároldalak megvalósítandó tervekkel. Legfelső polc, világszínvonal.
2. ERDÉSZ RÓBERT: Welcome To My Brain / Isten hozott az elmémben I.-II. 2CD + kétkötetes regény / 2LP
2025 egyik, ha nem egyenesen legkomplexebb műve egy dupla koncept-album, mely egy dupla sci-fi regényhez tartozó zene. A kettős mű ráadásul annyira összetartozik, együtt fejlődött és együtt is ad ki egy kerek egészet, hogy nehéz eldönteni, hogy ez így egyben inkább egy zenei vagy inkább egy irodalmi mű. A lényeg, hogy ezt feltétlen hallani és olvasni kell, lehetőleg együtt. Nagy ívű sztori, nagyívű zenei utazással. Külön-külön is érdekfeszítő történetszálak, érdekes, egyedi zenei világ. Lenyűgöző élmény. Mint mikor az óvilágban Kozmosz könyvekben merültünk el, miközben Pink Floyd vagy King Crimson szólt a magnetofonra között hangcuccból.
Az író és a fő dalszerző Erdész Róbert, a Solaris billentyűse. Valamint egy tétel erejéig szerzőtárs Robi fia, Erdész Tamás gitáros, énekes, aki szintén játszik a lemezen. A további zenésztársakkal együtt pedig egy igencsak ütőképes komoly szupergroup rajzolódik ki: Kollár Attila, Gömör László, Ullmann Zsuzsa, Varga János, Muck Ferenc, Szirtes Edina Mókus, Szendőfi Balázs és Gáspár Gergő. A fajsúlyos névsornak megfelelően ez a hanganyag nem csak a kompozíciók tekintetében, de a dupla CD-n hallható ének- és hangszeres játék, valamint hangminőség tekintetében is kiemelkedő.
3. SOLARIS: Los Angeles 2026 CD
Nagyon régóta, konkrétan húsz éve vártunk erre az archív albumra. Míg sokan mások már rég letettek róla, a magam részéről mindig is a reménykedők közé tartoztam. Részint tudván, miféle kincsek vannak a korszakból Molnár Krisztina birtokában. (Aki egyébként anno volt olyan kedves, hogy a kétezres évek első felében nemcsak, hogy CD-re írta nekem a fontosabb Solaris bootlegeket, de borítókat is gyártott hozzá, majd behordta az akkori munkahelyemre. Örök hála érte!) Részint pedig, mert a várakozás mindenkiből kihozza, mi van a szívében. Mert a várakozás megtisztítja az indítékainkat, amit nem bír el a várakozás, az nem elég tiszta ahhoz, hogy beteljesüljön.
Most aztán végül Kriszta gyűjteménye össze lett fésülve a zenekari archívummal, majd a legjobb pillanatokból egy csokornyi hivatalosan is megjelent. A móka neve official bootleg, ennek megfelelően 1982 és 1986 közötti demók, próbatermi-, rádió- és amatőr koncertfelvételek szólalnak meg, mégis csoda az egész. A legnagyobbak legjobb szerzeményei, a hőskorból, eredetiben. Igen, a néhai Cziglán István gitárossal. Így aztán bár örök átkot is megérdemelnének az állami hanglemezgyár egykori kártevői, de legyünk nagylelkűek és bocsássuk meg nekik! Vélhetően nem tudták mit cselekszenek.
Szóval Los Angeles 2026. A Blade Runner ihlette hosszú címadó darab eleve az egyik kedvenc Solaris számom. (A másik A Viking visszatér.) De a korszak egyéb kompozíciói is bőven toplistásak. Mindezt együtt, korai, eredeti, alternatív verziókban hallani, maga a tömény gyönyör. A pompás torta tetején pedig természetesen ott van még a marcipán rakéta is, mely extra ajándék nem más, mint A kígyó szíve 2021-es vonósnégyes változata a Sturcz Quartet előadásában. A Solaris nemzeti kincs. Sokadszorra is le vagyok nyűgözve.
Valamint a szívem legmélyéről kívánom, hogy a Los Angeles 2026 albumcím váljon önbeteljesítő jóslattá, és jövőre ismét legyen néhány Solaris koncert a tengerentúlon!
4. VARGA JÁNOS PROJECT: Best Of Gastroblues Fesztivál H-Paks LP
Varga Janó régóta az egyik kedvenc hazai gitárosom. Az East nyilván adja magát, de sok-sok egyéb nívós produkció is kötődik még a nevéhez. Az idén megjelent Best of Gastroblues koncertválogatás egyfajta keresztmetszetét nyújtja Janó szóló-produkcióinak és gyakori paksi fellépéseinek.
Az első oldal egy 2013-as koncertrészlet, mely az Elixír album dalait mutatja be, többek között a nagyszerű Kézdy Luca és a Sturcz Quartet vendégszereplésével. Ez a három track önmagában is csodálatos. A mindenkori magyar kultúrkincs első osztályú, fontos és elidegeníthetetlen része. Majd a B-oldal egy négytételes egyveleggel indít, 2017-ből. Külön kiemelendő Nagy Zsolt Liszi billentyűs játéka, mely sokat ad hozzá a The Wings Of Revelation kompozícióihoz élőben. Aztán 2011-ből következik egy East klasszikus, Jamie Winchester énekével. Végül egy 2012-es felvétel zárja a korongot a Wings Of Revelation II. műsorából, egy szál gitárral.
Igazából nagyon nehéz erről bármi többet írni. Aki tudja, miről van szó, nyilván könnyek között hálálkodik a Teremtőnek, hogy ilyen tudást, tehetséget, talentumokat és ihletett adott ezeknek az embereknek. Aki meg elvan a maga kis szemétdombján, véleménybuborékjában, talán még némi kis felsőbbrendűségi érzettel is súlyosbítva a szánalmas szemellenzőit, azt egy ilyen szuper műsor vagy évvégi toplista sem fogja tudni kimozdítani az önként vállalt korlátoltságából. Mégsem szabad feladni. Vannak még csodák. Talán egyszer a Varga János Project zenéit is tömegek fogják ismerni, szeretni, érteni és értékelni!
5. ALAPI ISTVÁN: Road Junction CD
Alapi István ismét egy különleges projekttel jelentkezett. Ha jól számolom, ez már Pisti kilencedik szólólemeze, a Live in Budapest-et is belevéve, de még véletlenül sincs két egyforma a sorban. A móka neve ezúttal fúziós rock, jazz-rock, amire persze már volt példa, de az új anyag ezúttal viszont a nagyon komoly vendégfelhozatal okán válik egyedivé és persze különlegessé. Néhány hallgatás után pedig a színes zenei világ, változatos kompozíciók is beérnek. Ez bizony egy újabb mestermunka.
A címben szereplő kereszteződés valójában összefutó utakat jelent, ami jól jellemzi a CD tartalmát. Alapi jóvoltából ugyanis nagy múltú világsztárok találkozhattak a számokban, tehetséges hazai művészekkel, a végeredmény pedig több, mint kielégítő. Nemcsak a kitűnő ízlés, a felsőfokú hangszerkezelés, az évtizedes rutin érződik a felvételeken, hanem István szerzeményeinek bátran kísérletező volta is. Nyilván sokan vállalkoznak idehaza is hasonló zenei világra, illetve fúziós, progresszív kompozíciókra, csak épp az eredeti ötlet és az ihlet hiányzik hozzá. Meg persze az effajta szerényen magabiztos gitártudás, mikor a virtuozitás sem nem öncélú, sem nem magamutogatás. Minden lefogott és kitartott hangnak helye és szerepe van, miközben a szerzeményekkel felidézett hangulatok is szép sorban átjönnek. Nem könnyű zene ez, nem is való mindenkinek. De ettől persze még jó. Nagyon jó.
A CD-n hallható zsenibrigádból a következőket emelném ki, a teljesség igénye nélkül, szubjektív és persze erősen érzelmi alapokon. Mivel részben magam is a fenti művészek felvételein nőttem fel, szinte el sem merem képzelni, mekkora öröm, boldogság és megtiszteltetés lehet Randy Brecker trombitás (Brecker Brothers, Mandoki Soulmates stb.), Frank Gambale gitáros (Chick Corea Eletric Band, Return To Forever stb.), Gary Husband multiinstrumentalista (Allan Holdsworth, Billy Cobham, Gary Moore stb.), vagy éppen Pompor Samu billentyűs (Fanyúl, Alapi Power Band stb.) közreműködésével közös felvételeket készíteni. Miként nyilván másoknak meg az lehet az öröm netovábbja, ha valami csoda folytán egyszer Alapi István (Edda Művek, Front stb.) játszana fel egy-két szólót valamelyik szerzeményükre. Magam bármely esetben elájulnék a megtiszteltetéstől, hát így is, ebből a szemszögből is érdemes értékelni ezt a sokrétű művészi együttműködést. Nem kis meló lehetett leszervezni, még akkor is, ha online világot élünk.
Összességében a Road Junction egy sok szempontból is fontos karriercsúcsot jelöl, egy rendkívül értékes pályafutás méltó megkoronázását. Mert ez az album egy olyan mérföldkő, mely a műfaj művelői és szerelmesei számára már most is etalon, de még évek múlva is biztosan stabil viszonyítási pont lesz. A basszusgitárosként is jeleskedő Havancsák Gyula zseniális borítója pedig tényleg már csak hab a tortán. Minden elismerésem!
6. EKG & TÖRÖK ÁDÁM: Esőcseppek CD
Idén is csak egyszer írom le, hogy nálam sosem azért kerül be a magazinba vagy a listába egy-egy zenekar, album vagy hanganyag, mert valaki haver vagy, mert én voltam, vagyok a producer, promoter, szervező, mecénás vagy bármi más, hanem pont ellenkezőleg. Ellentétben az úgynevezett „szakma” kisstílű, belterjes, lenyúlós, kicsinyes, bosszúszomjas és persze végtelenül egoista, szánalmas világával, jómagam csak és kizárólag akkor állok egy ügy mögé, ha hiszek benne. Például akkor, és csak akkor támogatok egy produkciót vagy segítem elő egy-egy hanghordozó megjelenését, ha tetszik a zene, az adott hanganyag. Nincs kivétel.
Van tehát egy feledésre ítélt egykori zenekar, az EKG művészi öröksége, mely egykori együttes tagjai aztán javarészt komoly karriert futottak be a hazai zenei életben, illetve a magyar rádiózásban és egyéb szakterületeken is. Ráadásul a nagyszerű kompozícióik máig remekül működnek, mind saját szövegekkel, mind versmegzenésítésként. Nem véletlenül kaptak anno állandó klublehetőséget a Bem rockparton, illetve személyes segítséget és baráti jó tanácsokat Török Ádámtól. A nagyreményű formációt aztán a sorkatonaság zilálta szét. A barátság azonban megmaradt, így Bolla Zsolt a Tátrai-Török Tandem vendége és a Mini RC tagja lett, Gyugyó pedig a Siesta és az éppen erre az archív, hiánypótló lemezre összeálló kései EKG duó vendége.
Török Ádám 2021-ben kért fel az archív CD-sorozatának gondozására, melyet a 75/55 nagykoncertre és turnéra tervezett megjeleníteni. Halála után azonban egy kiadó vagy állami szervezet sem volt hajlandó akár még csak egyetlen elejtett fillért is költeni rá. Így nemcsak iszonyatos szervező- és papírmunka szakadt a nyakunkba Mándoki Sanyival, hanem komoly lóvét is fel kellett hajtani, hogy az archív CD-k minden egyes munkafázisát, a grafikától a DDP-ig, majd végül a gyártást is ki tudjuk fizetni. Mindez az út a gyakorlatban tényleg olyan volt, mint egy szülés. Hosszú vajúdás, vér, verejték, mocsok, míg végül nagy nehezen célhoz értünk. Viszont a nehézségek és erőfeszítések végén mindent feledtetett, hogy a világra segíthettük a Sárközi György Esőcseppek verse köré szerkesztett art rock szvitet tartalmazó CD-t és az ahhoz tartozó nem kevésbé fontos szövegkönyvet és ismertetőt. Mert ez egy világszínvonalú, csodálatos alkotás, mely maximálisan megérdemli a hivatalos megjelenést és a profi kivitelt. Ha újra kezdhetném, újrakezdeném.
7. SILVER RUST: Spirit Rising CD
A Silver Rust gyakorlatilag a Scholtz Atka vezette Cry Free egyfajta sajátdalos verziója. De szó sincs izzadságszagú Deep Purple epigonságról. Nyilván Jon Lordék hatása a legerősebb, de szerencsére sokkal szélesebb a paletta. Kisebb-nagyobb mértékben, de gyakorlatilag az összes blues-rock és hard rock klasszikus szellemisége és világa visszaköszön a csapat bemutatkozó albumán. Lett légyen az a közös kedvencekből a Uriah Heep, a Taste, a Thin Lizzy, a Grand Funk Railroad, a Ten Years After, a Black Sabbath, a Whitesnake, a Rainbow vagy épp a Deep Purple hatása. Hét új saját dal, köztük az egyik kétféle verzióban. Negyven perc vérbő rockzene, angol nyelven, hitelesen és jól előadva.
Az évek, évtizedek alatt Atka érett előadóvá vált. Nyilván nem múlik el nyomtalanul 30 év Cry Free, 10 év Dinamit és a többi kitűnő formációban nyújtott komoly munka. Miként legalább ennyire fontos a műfaj szeretete és a klasszikusainak mélyreható ismerete. Meg egy odaszánt, jó hozzáállás is kell még a zenéléshez. Az a bizonyos radicsi értelemben vett brit szellem, ami nélkül nincs valódi rock, akárhány oktávos is a pacsirta, akárhány hangot is tud a világra szabadítani egy másodperc alatt egy-egy gitáros janicsár. Atka mellett kiemelendő még Márkosi Joci billentyűs és Szergej Kaminszki dobos ihletett játéka is. De az egész kompániáról kijelenthető, hogy hallhatóan alaposan ismerik az alapműveket. Személyes kedvencemmé a Spirit Rising címadó száma vált, mely keleties világával és progresszív építkezésével a Purple és a Rainbow legszebb korszakait idézi. De az album anyagába sok egyéb más hatás, mondjuk némi kis country-rock is simán belefér.
A dalszövegeket illetően is abszolút régisulis a cucc. Itt nincs alteros balfékeskedés. Nincs ál-entellektüel észosztás, narkós nyavalygás vagy aktuálpolitikai sárdobálás. Általános érvényű emberi érzések szólalnak meg, melyekre bárki könnyen rá tud csatlakozni, akinek már vannak arról emlékei, miként is bukdácsolt keresztül tökéletlen világunkban az álmait kergetve. Kár, hogy a versnek is beillő szövegek nem szerepelnek írásban is az ízléses digipak csomagolásban.
A Silver Rust bemutatkozó albuma tényleg majdnem tökéletes. Egyetlen kritikaként a CD írott formátumát lehetne felhozni, de azt is csak azért, mert messze nem annyira tartós, mint a préselt, galvanizált változatok. Viszont, ha jobban belegondolunk, ehhez a műfajhoz eleve az LP passzol leginkább, aminek most reneszánsza van. Mivel digitális felvételről van szó, ez esetben még a fekete vinilhez sem kéne ragaszkodni, simán beleférne valami szemrevaló splatter verzió is, feltéve persze, ha profi vágómérnök készíti, és megfelelő üzemben préselik.
A Spirit Rising összességében egy laza, mégis komolyan vehető régisulis hard rock album. Ordít belőle a műfaj szeretete. Egyben a jelenlegi kártékony korszellem laza félresöprése is érezhető. A srácok a trambulinról tojnak a technóra, a diszkóra és a rapre, miként az AI által összecsapott vérciki, übergagyi gyros-os zenékre is. Ilyenből kéne még kéttucat, meg néhány kevésbé korrupt, egyben műveltebb és értelmesebb tévés- és rádiós zenei szerkesztő és megint lenne érdemi alternatívája az akusztikai környezetszennyezésnek a tömegmédiában. Álmodni ugye még szabad?
Never want to wake up from this dream
Just to face today’s reality
The time has come to start another day
Got to make that spirit rise again
We need to fly back in time through purple air
We’ve got to see, got to hear that charm again
Now it’s time to believe that we will feel spirit rising
8. TÖRÖK ÁDÁM & MINI: Keszthelyen ma lenni jó CD
Pereszlényi Zoli Keszthelyen rögzített Mini koncertfelvétele huszonöt év után jutott el a közönséghez. Ez már így önmagában is sok mindent elmond a furcsa, kurta, patópálos hazai kultúr viszonyainkról. Mert senki sem akarta licencelni, senki sem akarta finanszírozni. Mert senkit sem érdekelt kiadói szinten, mit szeretne Gyugyó. De még így is csak azért születhetett meg a Török Ádám 75 sorozat három idei kiadványa, mert miután a normál befogadást illetően mindenki kikosarazott, véres verejtékkel lapátoltam össze a pénzt a különböző előkészítő munkafolyamatokra, a nyomdára és a préselésre, hogy aztán végül kvázi bérgyártásban, de mégiscsak megjelenhessen három olyan hangfelvétel, melyet Ádi már jóval korábban is a rajongói elé szeretett volna tárni. Csak éppen ajtót mutattak neki, vagy épp olyan „baró” dealeket kínáltak, amin mindenki keresett volna, épp csak ő és a zenekara nem. (Ott ültem mellette, mikor telefonált, mindent hallottam… Majd a könyvéhez is szép sorban felmondta a diktafonra a kapcsolódó és igencsak jellemző magyarosch sztorikat…)
Bár nekem egyaránt kedves a keszthelyi és a vancouveri felvétel, kultúrtörténeti okokból előbbi mégiscsak fontosabb. Hiszen akkor, 2000-ben, harminc év kihagyás után ismét a Balatonnál koncertezett az ős-Mini előtti korszak, azaz a „még ősibb” Mini együttes három oszlopos tagja: Török Ádám, Czipó Tibor és Závodi Janó. Ráadásul az eredeti, legősibb Mini szerzeményekből is játszottak közösen. Míg az akkor aktuális Török Ádám & Mini formáció, Gyugyóval, Németh Karcsival, Kerékgyártó Fülessel és Köves Pinyókával pedig nemcsak, hogy új kompozícióval jelentkezett, de a korábbi Mini- és RABB-slágerek szövegét és konfjait is a helyszínhez igazították itt-ott.
Egy fokkal normálisabb világban ezért a páratlan kultúrkincsért versenyt futottak volna a hazai hangfelvétel-, illetve zeneműkiadók, miként a keszthelyi-, az állami- és az ilyen-olyan szakmai szervezetek hozzáértő illetékesei is. De így sincs baj. Csak azért is megcsináltuk. Mert jó, mert értékes, mert fontos. Így bár ez sem volt olcsó mulatság, a végeredményként kézbe vehető kiadvány mégis minden egyes forintot és beleölt munkaórát maximálisan megszolgál. Ráadásul szép emlékeket idéz. Hiányzol, szeretünk Gyugyó!
9. TAKÁTS TAMÁS BLUES BAND: No 10 CD
A Takáts Tamás és Gál Gábor alapította blues banda tizedszerre is magabiztosan belőtte a gólt. A srácok még mindig tévedhetetlen érzékkel nyúlnak a vidám, szomorú, de mindig aktuális és értünk, rólunk szóló témákhoz. Hát ismét egy remek album született. Komolyabb hátszéllel, megfelelő rádiós rotációval, illetve médiakampánnyal erről az albumról is minimum három dalt lehetne országos sikerré tenni, ha lenne hozzá komoly állami- vagy kereskedelmi rádiós akarat, mert tényleg komoly slágerpotenciál van az anyagban.
Persze ma már nagyon más szelek fújnak, mint mikor a Takáts Tamás Dirty Blues Band 2. szellemes daltermése bő harminc éve berobbant. Más a korszellem, mások a multik preferenciái is, miként a Tamás által követett Názáreti Jézus Krisztust sem szereti mindenki. Lehetne persze könyörögni, hogy adjatok egy esélyt, mert mint oly sok minden mást, ezt is nagyon benéztétek. De, aki van annyira irányítható, csodaszellemű és felszínes, hogy bedől a tömegmédia blöffjeinek, vagy aki inkább képes a mesterséges „intelligencia” által előállított rissz-rossz giroszos-zenéért komoly pénzt adni, minthogy inkább lejöjjön egy Blues Band koncertre és vegyen egy CD-t, annak vélhetően kár minden szó.
De ne legyen igazam! Történjék meg a csoda, hulljanak le a hályogok és lássák meg minél többen, hogy miféle jóság ez az album. Mert a No 10 CD egy csoda. Miként a kegyelem és megváltás ingyenes ajándéka is az. Sosem fogom megérteni, hogy miért jó, ami nem jó. Miként az sem, hogy mi kell ahhoz, hogy egy-egy ember végre a fejéhez kapjon, hogy eddig fordítva ültem a lovon, de holnaptól másként lesz: a normalitást választom, mert mindig is normális életre, zenére, kapcsolatokra vágytam!
10. FAUST: A jövő suttogása CD
A vajdasági Faust 35 év után is rendületlenül nyomul tovább. Náluk ráadásul sosem voltak olyan zenei, fazonbeli, ideológiai cikk-cakkok, melyek a kishazánkban jelenleg is működő patinás hard rock formációkra sajnos egyre inkább jellemzőek. Cindric Tibi egy hiteles rocker, aki a banda sokadik felállásában is rendületlenül nyomja a hetvenes évek klasszikus angolszász hard rockjában gyökerező zenéjét. Melyhez ráadásul ezúttal is komoly, gondolatébresztő, pozitív szövegek társulnak.
A jövő suttogása egy teljes egészében magyar nyelvű korong, mely az egyre vészterhesebb világkorszakban is optimizmusra nevel, még az olyan súlyos témák kifejtésekor is, mint a brutális méreteket öltő önpusztító környezetszennyezés. A Faust derűje és életigenlése üde színfoltja a magyar kultúrának. Miként az is figyelemreméltó, hogy a sok borzalmas Petróleumlámpa és vérciki Gyöngyhajú lány „feldolgozás” után végre ismét született egy érdemi Omega átdolgozás. Melyben ráadásul egy abszolút hiteles ember szájából hangzik fel, hogy: „Tízezer szavad közénk áll, tízezer vad országhatár.”
És igen, leírom tízezredszerre is: egy fokkal normálisabb világban a csapból is a Faust zenéje folyna. Mert egy fokkal normálisabb világban tényleg mindenki komolyan venné az összetartozást, nem csak a saját pecsenyéje érdekelné. Főleg nem emberekkel sakkozva, főleg nem a másét lenyúlva, főleg nem másokon élősködve, bárkin, bármin gátlástalanul átgázolva. Különösen odafenn, az elefántcsont-tornyokban…
Ráadásként következzen még öt felejthetetlen hazai koncert, illetve turnéállomás. A rockzenét illetően többek között ilyen príma volt az Úr 2025. esztendeje. Becsüljük meg a jó dolgunkat, amíg lehet!
1. Németh Gábor Project + SBB: Németh Gábor 70 – Budapest, MOMkult
2. Hungaria: Vissza! Vissza! – Budapest, MVM Dome
3. Djabe with Chieli Minucci: Tour Of Butterflies – Sopron, Liszt Központ
4. Hungarian Pink Floyd Show: Cirrus Minor – Ócsai Református Műemlék Templom
5. Android: 45 éves jubileumi turné – Budapest, Legenda Sörfőzde Center
Valamint ne feledkezzünk meg a 2025. év vitán felül legfontosabb rock and roll „régészeti” leletéről sem, ugyanis végre nyilvánosan is elérhetővé vált a Slogan 1992-es „dokumentumfilmje”. Íme, egy hiteles kordokumentum a módszerváltás környékéről. Így néztek ki, éltek, zenéltek, reméltek, gondolkodtak és hülyéskedtek az akkoriban szárnyat bontogató, ifjú és tehetséges hazai rockzenészek.
Nem a vörös diktatúra nómenklatúrájának kivételezett helyzetű úri-elvtársi gyermekei, hanem a valódi művészek, az ország sorsában osztozó értelmes fiatalemberek, kölykök a hátsó udvarból. Akik pontosan látták és értették, mi, merre, hány méter a popszakmában. Talán ezért is váltak alkalmassá az Art Of Ego megírására, kiadására és sokszori hiteles előadására.
