4 LP + 2 CD + BD + SP – Sony / Legacy 2025
2025. december 12-én jelentek meg a Wish You Were Here 50. évfordulós újrakiadásai. Külön-külön 2CD, LP, 3LP és BD formátumokban, míg a deluxe díszdoboz egy további exkluzív LP-t, illetve replika kislemezt is tartalmaz.
Sorozatunk nyolcadik részében az 50. évfordulós monstre díszdoboz tartamát boncolgatjuk.
A 2025-ös Wish You Were Here box egy nagy, fekete díszdoboz, melyben négy nagylemez, egy kislemez, két CD és egy Blu-ray korong kapott helyett, valamint egy keménytáblás nagy könyv, továbbá egy képregényes műsorfüzet replika és egy poszter.
Maga a kiadvány megőrizte a WYWH eredeti, fekete zsugorfóliás borításának látszatát, hiszen a kemény tok elöl, középen kör alakban van kivágva, melyen pont az új kiadás, egyben az új könyv WYWH „matricája” látszik ki. Megadva a tiszteletet az első verziónak, de egyben kreatívan tálalva a felújított anyagot.
Miután kivettük az új Wish You Were Here könyvet, azonban már egyből látszik a fő különbség. Bár a Pink Floyd évtizedeken át konzekvensen törekedett arra, hogy semelyik frontborítón ne szerepeljen az együttes neve, a Sony viszont módszeresen ráerőlteti mindenhova. Ezúttal legalább szellemesen oldották a dolgot, hiszen a frontborító – mely nagyjából megegyezik a külön kapható önálló BD, dupla CD és tripla LP verziók elejével- egy régi kopott füzet vagy iratgyűjtő elejére emlékeztet, amin matricák vannak. A különbséget pont ezek a matricák okozzák, melyek eltérőek az önálló, kis kiadásokon szereplőkétől. Hogy, hogy nem, mindegyiken szerepel a Pink Floyd neve, így aztán van is együttes név a fronton, meg nincs is. A könyv esetében külön jópofa, hogy az öt „matrica” élethű hatását formalakkozással érték el. Ez így vállalható, még ha egyértelműen szándékos megkerülése is a zenészek akaratának.
A könyvet kinyitva, a következő tartalmakkal szembesülhetünk. Először is az idétlen, kalapos Wish You Were Here 50 logóval, mely szándékosan vagy tudatlanságból, de Syd Barrett helyett a testetlen üzletemberre, tehát a zeneipari hiénákra helyezi a fő hangúlyt. Majd George Hardie eredeti koncept rajzát csodálhatjuk meg, a robotkezek korai fázisáról. Aztán Simon Armitage levélnek álcázott szabadversét olvashatjuk. Amihez nem érdemes kommentárt fűzni, szűrje le mindenki maga magának a tanulságot…
Az első képsorozat az Obscured By Clouds felvételeit mutatja be, a Château d’Hérouville kastélyban, 1972-ből. Az indoklás szerint az EMS VCS3 szintetizátorok alkalmazása miatt, de azért ez egy elég ergya indok egy 1975-ös londoni stúdióanyag illusztrációjához.
A második fotós szekció azonban már az Abbey Roadra kalauzolja a zenebarátot, ahol végre ténylegesen a Wish You Were Here stúdiómunkálataiba nyerhetünk betekintést. A képeken szerepel a Pink Floyd második klasszikus felállásának minden tagja, Roger Waters basszusgitáros, Rick Wright billentyűs, Nick Mason dobos és David Gilmour gitáros. Valamint az akkori technikusi gárda és Roy Harper, vendégénekes. Továbbá a Shine On 1975. január 31-i változatának mesterszalagja, melyen a felirat megerősíti az eredeti, rövidebb címváltozatot.
A harmadik fotósorozat az 1975-ös North American Tour fényképeit, benne a balul sikerült „piramis-színpad” egy verziójával és a turné backstage pass kollekcióját mutatja be. Valamint a Pink Floyd Hiwatt erősítőiből láthatunk öt fejet.
A negyedik képes album ismét az Abbey Roadra kalauzolja a floydereket. Majd ötödjére az 1975-ös Knebworth fesztivál képeié, plakátjaié és egyéb reklámanyagaié a főszerep.
A hatodik fotósorozaton Syd Barrett látogatását láthatjuk az Abbey Road stúdióban, mely egyben a művészek utolsó találkozásának is bizonyult. És itt dől minden korábbi kijelentés és elmélet.
Ugyanis az még feloldható lehetne valahogy, hogy kétféle dátum kering Syd Barrett utolsó látogatása kapcsán. De a Floydok története továbbra is az, hogy Barrett egyszer még beszédült közéjük, nem ismerték fel, majd mikor mégis, letargiába süllyedtek. Aztán soha többé nem látták egymást. Fájdalmasan szép legenda.
Csak épp nem igaz. Ugyanis az illusztrációként használt fényképeken nem elég, hogy nem egyforma Syd hajának hossza, de ráadásul minimum kétféle pólót is visel. Utóbbiak száma a mai napig vitatott, van olyan valódi floyder szakértő, aki háromfélét is látni vél. Mindenesetre kizárt, hogy az akkorra már módfelett szertelenné vált Barrett egy-két tartalék pólóval a hóna alatt ment volna a stúdióba, hogy aztán egy-két fotónként rendre át is öltözzön…
Ha viszont Barrett kétszer, háromszor vagy akár többször is járt a Wish You Were Here munkálatai alatt az Abbey Roadon. Ráadásként Waters-szel gitározgattak is, akkor újra kell gondolni mindazt, amit az Úr 1975. esztendejének tavaszáról, nyaráról Pink Floyd témában tudni véltünk. Persze senkinek se legyenek illúziói, ők már meg fognak maradni a hivatalos történetváltozatnál. De nekünk attól még nem kell homokba dugnunk a fejünk. Ha elfogadjuk a május 5-i, illetve július 7-i dátumokat valós kereteknek, abba pont belefér annyi változás, amennyi Syden egyértelműen látszik. Miként a minimum kétfélre ruhára is megvan a logikus válasz.
Hetedik menetben a stúdió vezérlőpultot járjuk körül, majd nyolcadjára a stúdiós csapat barátságos krikett meccséről láthatunk néhány jól sikerült fotógráfiát.
A következő szekcióban Storm Thorgerson vezető dizájnert láthatjuk, amint a zenekar tagjaival, valamint Peter Barnes zeneműkiadóval és Phil Taylor koncertmenedzserrel véglegesítik az album tartalmát és dalcímeit. Majd David Gilmour BMW-je tűnik fel, melyben a Wish You Were Here rádiós bevezetőjét rögzítették, élőben, direktben. Az azt követő felvételi lapokon jól látszik, hogy az egykori Household Objects „borospoharas” intrót még midig külön kezelték a Shine On You Crazy Diamond első tételeitől. Sőt, az időkből az is könnyen kikövetkeztethető, hogy már eredetileg is a part 5 után kívánták széttörni a szvitet, hogy aztán a Machine Song (a későbbi Welcome To The Machine) zárja az A-oldalt.
Ennek megfelelően a B-oldal eredetileg is a Have A Cigar-ral indult volna, majd a címadó után a dalfolyam Oogly-Booglies, Shine On You Crazy Diamond (verse 3), Funky Section és Outro felosztásban folytatódott volna. Ebben pedig nem nehéz ráismerni a végleges szvit part 6, 7 és 8 részeire. Míg az outro minden bizonnyal Rick utólag hozzátett rekviemje, a zenészként akkorra már élő-halottként vegetáló Syd fénykorának emlékére.
A könyvet záró fejezetekben Aubrey Powell és Strom Thorgerson, azaz a Hipgnosis csoport munkáját kísérhetjük nyomon, mely során elkészítették a Wish You Were Here négy őselemet rejtő négyes borítófotó-sorozatát. Elsőként a tűzé a főszerep, egy elképesztő fotósorozaté, melyben Ronnie Rondell kaszkadőrt valóban többször is felgyújtották a kaliforniai Burbank területén, a Warner Bros stúdiói előtt, között. A Los Angeles egyik elővárosának is felfogható település a világ szórakoztatóipari központja. Volt bátorságuk ott üzenni, hogy a művészek eladják magukat, talán a lelküket is a telhetetlen multiknak. Illetve már előre megelőlegezték, hogy ezúttal is meg fogják égetni magukat a jogdíjakkal és egyéb kapcsolódó bevételekkel…
A második képsorozat a földé, konkrétan az Arizonát és Mexikót elválasztó határsivatagban készült képeké és werkfotóké. Jól látható, hogy ugyanaz a modell állt be a testetlen és arctalan (arcátlan) salesman szerepére, aki nem sokkal később már a sivatag homokjába feküdt „úszni”, a Meaning Of Life című Pink Floyd levelezőlap, illetve későbbi CD-kép kedvéért.
Harmadjára a kaliforniai Mono tó a helyszín, ahol az volt az emberpróbáló feladat, hogy másfél percen keresztül kellett a modellnek fejjel lefelé a vízben tartózkodnia, míg a vízfodrozódás megszűnik. Így a víz őselem és mozdulatlanság egyidejűleg került megjelenítésre.
Sajnos a Wish You Were Here (Pedal Steel Instrumental Mix) új videójában pont ezt a munkát tették tönkre, mikor mesterségesen vízfodrozódást adtak az egyik Mono Lake-es Thorgerson-képhez. Vajon az új kiadó fejesei miért nem kérdeztek meg valakit, mielőtt a borzalmas fércművet kibocsátották, aki legalább minimálisan ért a Floydhoz? Valószínűleg megint az ego, a hatalmi arrogancia, meg a mindentudás illúziója vezetett ide.
Negyedjére a norfolki szeles sorozat két alternatív levegő képét láthatjuk. Egy fehér és egy piros fátylas változatot. Bár ezt valamiért sem fejezetcím, sem a tartalomjegyzék nem jegyzi. Furcsa. És nem, nem hiszem, hogy koncepció. Simán elszabták.
A ráadásban, amolyan függelékként Mike Millard bootlegerről, illetve a Steven Wilson által feljavított Pink Floyd kalóz-koncertfelvételről van szó. Majd stáblista és egy újabb adag WYWH tour pass és vége.
Magában a könyvben kapott helyet a Wish You Were Here 50 dupla CD, mezítláb, egy-egy zsebben. Valamint a WYWH 50 BD is, egy ócska, gagyi kartontokban. Kábé, mint egy tizenöt évvel ezelőtti újságmelléklet eldobható CD-je. Az illetékesek ráadásul elfelejtették a Blu-ray tartalmát feltüntetni, így egy újabb gagyi lapocska került a kiadványba. Nagyjából, mint egy eldobható szórólap. Ezúton is gratulálok az elkövetőknek! Ezzel a kitűnő referenciával akár valamelyik hazai hálószoba-kiadóban is gagyizhatnátok… Iszonyat, hogy Pink Floyd szinten ez megtörténhet.
Túl a könyvön, a Wish You Were Here 50 díszdoboz tartalmazza az 1975-ös Knebworth fesztivál poszterét, meglehetősen szép kivitelben. Valamint az 1974-es, részben képregényes turnéfüzet replikáját.
A vinil lemezek közül az első a természetesen maga a Wish You Were Here LP. A négy őselemet felvonultató külső és belső borítóképeken az első angol kiadásokon szereplő verziók szerepelnek. Maga a korong pedig a testetlen biznisz manus kezében láthatóhoz hasonló clear, azaz színtelen vinil. Az egész cucc nagyban hasonlít az önálló új szimpla kiadásokra, bár azok „lángoló sárga”, illetve négyszínű fluid változatokban kerültek piacra. A mindenható mammon jegyében. Avagy, amused to death.
A második nagylemez, mely a dobozban önállóan szerepel, a WYWH50 / Rarities 1 címet viseli. Az átlátszó, de ezúttal enyhén pirossal fröcskölt korong A-oldalán a Wish You Were Here 2011-es Immersion, illetve Experience kiadásainak stúdió extráit hallhatjuk újra. Nevezetesen a Wine Glasses-t a Household Objects felvételekből, valamint a Have A Cigar és a Wish You Were Here alternatív változatát. Utóbbit a nagyszerű Stéphane Grappelli vendégszereplésével. A korong B-oldalán két „újdonság”, legalábbis eleddig hivatalosan még kiadatlan felvétel szerepel: a Shine On You Crazy Diamond korai instrumentális verziója, az intró és rekviem nélkül; valamint a The Machine Song szintén korai, Roger Waters demója. Az első-hátsó borítóképek sajnos ismét baklövések, a Wish You Were Here albummal semmilyen kapcsolatban nem álló Time illusztrációk utánérzeteit kapjuk, amiket nagyon nem itt kellett volna elsütni.
A harmadik nagylemez a folytatás, WYWH50 / Rarities 2. Mindez így együtt létezik tripla változatban is, ahol a Wish You Were Here 50 3LP kiadás egybecsomagolva és a matricás frontborítóval tálalva tartalmazza a híres albumot és annak stúdió extráit.
Szóval a második rész A-oldala ismét korábban kiadatlan nyalánkságokat vonultat fel. Előbb a The Machine Song második demóját, valamint két további Wish You Were Here verziót (Take 1, illetve Pedal steel instrumental mix). Míg a B-oldal egyben hozza Shine On You Crazy Diamond mind a kilenc tételét, egy új sztereó keverésben.
David Gilmour boldog lehet, végül csak megjelent a szvit együtt, egy oldalon, törés nélkül. Ez ismét egy clear vinil korong. A borító viszont parádés. Végre olyan, aminek köze van a Wish You Were Here-hez. Az elején egy norfolki variáció, fehér kendővel. Hátul pedig egy korai borító koncepció, ahol a jelenlét hiánya egy tükröződő ölelkezésben mutatkozik meg (This Mirror Image). Sosem fogom megérteni, mit akartak az órával, mikor egyébként ilyen príma WYWH alapanyagok állnak tömegével rendelkezésre…
Ugyanez igaz a negyedik LP borítójára is. Az elvileg exkluzív, csak ebben a dobozban megjelenő koncertlemez frontoldalán ugyanis csak egy óriási mikrofonkép látható, míg hátul egy tetszetős repülős kép. Kérdés, hogy mi köze ezeknek a WYWH50 / Live At Wembley 1974, leánykori nevén British Winter Tour ’74 anyagához? Ismét egy clear korong, viszont megcsonkított tartalommal. Hiszen csak a Shine On You Crazy Diamond és a You’ve Got To Be Crazy fantasztikus élő változatai szerepelnek a Wish You Were Here korábbi Experience és Immersion kiadásairól. Mivel a Raving And Drooling viszont lemaradt, komoly tétben mernék fogadni arra, hogy hamarosan benne lesz valamelyik következő méregdrága dobozban, a szaxofonos Echoes-szel párban. Animals 50 és Meddle 55 felkészül!
A Wish You Were Here 50 ötödik vinil korongja egy kislemez, mely nem más, mint Have A Cigar és a Welcome To The Machine japán single változatának egy jóval gyengébb minőségű reprint replikája. Mit közismert, a Have A Cigar kislemezekre egy úgynevezett single edit került, három és fél perc hosszúsággal, mely verzió máig nem jelent meg hivatalosan CD-n. Most sem. Míg a sztenderd kiadások B-oldalán a Shine On You Crazy Diamond part 1, mely szintén lemaradt a CD-kről.
Mindezt nem könnyű, sőt kifejezetten nehéz összegezni, mert ebben a kiadásban is vannak komoly értékek, egyben egy jó adag hiánypótlás is. Azonban a felszínesség, az átgondolatlanság és a téma nem kellő mélységű ismerete is ordít a cuccból. Tehát, míg a kiadvány grandiózussága méltó a Wish You Were Here 50. évfordulójához, tartalmilag ennél többet, jobbat és legfőképpen autentikusabbat vártunk.
Írhatom, mondhatom ezt nyugodtan sok-sok feketeöves floyder nevében, akik megint kiadtak egy valag pénzt, hogy aztán újra csalódottan hümmöghessenek, miután az asszonyi szemek elől gondosan elrejtve ügyesen becsempészték a lakásba a sokadik méregdrága floydos szajréjukat.
Utoljára az EMI korszakban, 2007-ben készült minden tekintetben kifogástalan, példaértékű Pink Floyd újrakiadás. Méghozzá a The Piper At The Gates Of Dawn három CD-s 40th Anniversary Deluxe kiadása. Ott még minden klapolt. Nagyjából utoljára. Sajnos nagyon úgy tűnik, hogy Storm betegségével, majd halálával nincs többé igazi gazdája az archívumnak. Főleg nem olyan, aki kellően képben volna, hogy mi micsoda, mit jelent, mihez tartozik és mihez nem.
Megint más kérdés, hogy amíg a nemzedékem életben van, és többé-kevésbé bír még valamennyi vásárlóerővel, továbbra is mindenre rá fogunk repülni, ami Floyd. Mert addig még van veréb is. Hajrá arctalan kufárok!
A szerző a Hungarian Pink Floyd Club elnöke. A cikksorozat részleteket tartalmaz a készülő Pink Floyd könyvből. Minden jog fenntartva. A cikk utánközlése részben, vagy egészében, kizárólag írásos engedéllyel lehetséges!
