Júniusban lezajlott Miskolcon az évi rendes Helyfoglaló elnevezésű tehetségkutató. A 2013 óta megrendezésre kerülő esemény az Öröm a zene sorozat miskolci állomása. Idén a Rockinform különdíját a Kiel Winde nyerte el. Az ő bemutatkozásukat olvashatjátok itt. A zenekar szócsöve Katona Bálint énekes-gitáros volt.
– Más tehetségkutatókon vettetek már részt korábban?
A miskolcival együtt három tehetségkutatón voltunk. 2025 végén volt egy Budapesten a Lámpásban, ott nyertünk egy díjat. Konkrét első, második stb. helyezés nem volt, hanem a zsűri tagjai kiválasztottak 8-10 zenekart és a díj felajánlói választották ki a csapatokat. Mi egy közös stúdiómunkát nyertünk Dióssy Ákossal, ami nekünk kb. fődíjnak számít, mert ő legendás fazon, többek között a Kispál billentyűse, és a zenekarunkban több Kispál rajongó is van. Például én még gitároztam Kispál cover zenekarban is!
Illetve még voltunk egy tehetségkutatón Balassagyarmaton, ott nyertünk egy különdíjat, szintén stúdióidőt, azt Bernáth Kornéllal.
– Hogyan éreztétek magatokat a Helyfoglalón Miskolcon, és milyennek láttátok a
mezőnyt?
Nagyon jól! Ami hozzá tartozik, hogy nekem előző este csapatépítő volt a munkahelyemen, fröccsök és pálinkák váltott fogyasztásával, így, mondjuk úgy, reggel 7-kor az induláskor nem voltam a legfrissebb, főleg, hogy én voltam az egyik sofőr. Viszont a fellépés mindig annyira felstenkel, hogy elmúlik minden fáradságom, fejfájásom, és ugyanúgy ugrálok, üvöltök, fetrengek a színpadon mintha aludtam volna 12 órát. A mi részünk relatíve az elején volt a rendezvénynek, de annyira klassz zenekarok, meg aranyos emberek voltak itt, hogy simán elrepült az idő, sőt azt hiszem, mi voltunk az egyik utolsók, akik még a Helynekem előtt pofáztunk zárás után is. Ráadásul még sosem voltam Miskolcon, viszont Ádám, a gitárosunk miskolci, és megmutatta a belvárost, a kedvenc pizzázóját (tényleg nagyon jó!), plusz még a rendőrséget is kihívtuk egy dulakodó párra. Szóval élménydús volt… Haha!
– Hasznosnak találtátok a zsűri értékelését? Volt olyan, aki különösen emlékezetes
megjegyzést/véleményt mondott számotokra?
Abszolút hasznos volt, szerintem jól látják a produkciókat és jól tudnak tanácsot adni külső szemmel. Ami nekem most leginkább megmaradt, hogy dolgoznunk kellene a színpadi képünk kialakításán, ami teljesen jogos és azóta már ötleteltem is. Én egy ideje már aranyszínű melegítő felsőben vagyok a koncerteken, a többiek viszont inkább utcai ruhában. Ráadásul, mivel az én gitártémáim egyszerűek, van lehetőségem ugrálni, meg fetrengeni a színpadon, ha nem éneklek, és ezt ki is használom. Viszont így leszek – vagyok- nagyon a középpontban, az aranyruhás ugrálós, és ki kell dolgoznunk, hogy legyen ez a kép egységesebb, mert a banda többi tagja is ugyanolyan fontos mint az aranyruhás csávó. Ők ezt jóval szofiszitikáltabban fogalmazták meg, de nekem ez volt a lényeg belőle…
– Mutassátok be kicsit a zenekart! Alakulás, tagok, műsor, dalok, feldolgozások…
A jelenlegi formáció kb. 2 éve alakult, de a legelső verziót 2018-ban kezdtük el Albertoval, a dobosunkkal. Én akkor költöztem haza Bécsből, volt egy csomó demóm, amit meg akartam csinálni, és feladtam egy hirdetést valamelyik „zenész zenekart keres” honlapon – még csak nem is a FB csoportban. Többek között Alberto is jelentkezett dobosnak, és egyből megvolt a vibe, a britpop mint közös nevező, szóval minden adott volt. Ádámot a gitárosunkat a másik zenekarom a Valami Lesz énekesén, Ryanen keresztül ismertem meg. Kornélt a szintetizátoros szaxofonosunkat pedig már nagyon régóta ismerem, mi együtt játszunk egy amatőr színházban, az Ascher Oszkár Társulatban, és egyszer csak jött az ihlet, hogy tökre jó lenne, ha beszállna. Szilárddal a basszerosunkal pedig a már említett Valami Lesz-ben játszottunk együtt, így vele két zenekarban is nyomom.
Szilárd volt az utolsó, aki csatlakozott, és emlékszem, az első közös próba után éreztem, hogy ez az, összeállt egésszé a dolog, minden a helyére kerül. És azóta is ezt érzem. Mikor lemegyünk próbálni, rendszeresen kiesik 2-3 olyan téma jammelésből, amiből számot szeretnénk írni. A dalok, amiket játszunk mind saját szerzemény, egy feldolgozást tettünk be, a KEX Tiszta szívvel című dalát, de azt is átírtuk rendesen.
– Budapest, Miskolc, Milánó… Mennyire bonyolítja ez a csapat működését?
Jelenleg már mindenki Budapesten él. Annyiban bonyolódik néha a helyzetet, hogy Alberto évente párszor tölt pár hetet Milánóban, Ádám pedig Miskolcon. Szerintem a munkánk és a családunk jobban bonyolítja a működésünket, mint ez a pár hét.
– Saját meghatározásotok a stílusotokról: Bölcsészpunk – alter, punk, indie – nyakon öntve elektronikával. Részleteznétek, milyen inspiráló előadók hatottak rátok? Vagy hogyan alakult ki a stílusotok?
Britek és magyarok leginkább. A britekkel kezdve és időrendben a már szóba került britpop (Oasis, Blur, Verve), 2000-es indie (Arctic Monkeys, Kasabian, Franz Ferdinand) és az új zenekarok közül az Idles, aki számomra, és Ádám számára is az egyik legnagyobb hatású banda, de a Fontaines DC is nagy-nagy kedvenc. A magyar alter: Kispál, Quimby, Amorf Ördögök, Elefánt, Vad Fruttik, Ricsárdgír, meg az összes hasonló „stilójú” zenekar. És az elektronikus zene, tyuppogó szintik, tuskó lábdobok, rave, meg techno, de ugyanúgy a kísérletező elektronika is fellelhető, főleg Kornél szinti játékában.
– Milyen anyagaitok készültek eddig? Album, kislemez, demó, videó…
Év elején jött ki egy kislemezünk 5 számmal, előtte pedig 4 másik dal jött ki, single formában. Az Ugar című szerzeményhez még egy házi videót is forgattunk ketten. Reményeink szerint most felgyorsulnak majd a dolgok és tudunk több hangzóanyagot is kihozni még ebben az évben.
– Hogyan zajlik nálatok a dalszerzés? Hogy képzeljük el a közös dalírást?
A dalírás vagy egy próbatermi jammelésből születik, vagy egy általam hozott témából. Ezekből aztán én csinálok egy demót otthon, amihez a próba alatt aztán mindenki hozzáteszi az ötleteit. És ettől az utolsó lépéstől lesz egy középszerűből egy jó dal. Mert tényleg mindenki fontos ebben a történetben, hogy ő, az ő hangszerén mit ad hozzá, mit variál bele.
– Hová sikerült eddig eljutnotok fellépőként?
A budapesti underground helyeket sikerül már kb. végigjárnunk, számomra mondjuk nagyon kedves volt, amikor a Belmondo előtt játszottunk. Én nagyon bírom a Czutor zenéit, sokat hallgatom is és jó olyan zenekar előtt fellépni, akik amúgy benne vannak a playlistembe. Ráadásul jó fejek is voltak.
– Milyen célokat tűztetek ki magatok elé a zenekarral kapcsolatban?
Csak a szokásos: “Park, Wembley, világhírnév, alkohol és drogfüggőség, feloszlás, újraegyesülés, megint Wembley” utat gondoltuk ki magunknak. De az első állomással, egy parkos előzenekarként is nagyon boldogok lennénk, vagy akármelyik fesztiválon is szívesen vagyunk. Szervezők írjatok!!!
– Színpadi előadásmódotok valóban magával ragadó. Saját megfogalmazásotok: „Előadásmódjukat élőben energia, magabiztos hangszeres tudás és a közönséget magával ragadó koncertélmény jellemzi.” Pár mondatban vázolnátok ezt?
Ezt eléggé nagyképűre sikerült megfogalmazni, de az van, hogy a zenekar többi tagja nagyon jó zenész, remek ízléssel, és nagyon jó zenéket játszanak. Én pedig énekesként csak élvezem ezt az egészet. A színpadon egy csomó dolgot megtehetek, amiért mondjuk egy szórakozóhelyen furcsán néznek. Így az utolsó számra már rendszerint dülledő erekkel, izzadva ordítok és a vége gitárszóló alatt fetrengek a földön, a gitáromat püfölve, mindezt a már említett aranyszínű ruhában. Az őszinteség mindig működik, ráadásul a dalok annyira magával ragadóak, hogy mindezt a közönség is átveszi a vibe-ot. Szóval nagyképűnek hat ez a megfogalmazás, de csak arra vonatkozik, hogy mi egy koncertzenekar vagyunk, akik élőben tudják a legtöbbet adni.
