A Hungária együttes és a Locomotív GT zseniális zeneszerző-gitárosát, máig tisztázatlan körülmények között, huszonnyolc éve lőtték le Amerikában. 2010. szeptember 23-án ünnepélyes körülmények között felavatták a tragikus sorsú zenész emléktábláját.
Barta Tamás hányatott sorsa, lobbanékony természete, halálának tragikus körülményei a mai napig élénken foglalkoztatják a közvéleményt. Életútját napjainkban is készülő (azóta már bemutatott) dokumentumfilm dolgozza fel, de a médiákban időről-időre felbukkanó dalai sem engedik kialudni az emlékezés lángját. Értelmetlen halála a XX. század utolsó harmadának tipikus magyar zenészsorsának megtestesítője. „Csak” egy a sok művész közül, akinek nem adatott meg, hogy „érett” korára megbecsült, elismert muzsikusként, jól megérdemelt díjakkal a háta mögött, akár egy népszerű pubban, vagy éppen valamelyik stadionban, sokezres közönség előtt mutathassa be életművét. Elkeserítően kevés időt szabott ki rá a Sors. Nem hagyott időt az inkasszóra, cserébe a fantasztikus élményért, amellyel megörvendeztette, csodálatra késztette közönségét; jogos jussa mindörökre behajtatlan maradt.
Deák Árpád erdélyi származású szobrászművész, a rock misszionáriusaként immáron kiegyenlítette a közel harminc éve esedékes, kifizetetlen számlát:
Elkészítette Barta Tamás gitáros-zeneszerző emléktábláját, amelyet 2010. szeptember 23-án, csütörtökön, 14 órakor avattak fel egykori lakóházának oldalfalán, a VI. kerület, Izabella utca 39/B szám alatt. Hirdesse mementóként a márványba vésett üzenet a magyar zenetörténet egyik emblematikus alakjának remélhetőleg nemzedékeken át tartó legendáját, s vele a rock örökkévalóságát!
