A hatvanas-hetvenes évek legkarizmatikusabb gitárosa tavaly február 6-án töltötte volna be hetvenötödik életévét. A járványhelyzet okozta bizonytalanság miatt a jeles évfordulóról való zenés megemlékezés akkor elmaradt, de 2022. április 30-án nagyszabású koncerttel, pódiumbeszélgetéssel, valamint fotó- illetve rocktörténeti kiállítással tisztelegnek a magyar gitárkirály emléke előtt – mint arról korábban a Rockinform hírt is adott. Mi egy sorozattal kívánunk tisztelegni a legendás muzsikus emléke előtt, aki 40 éve, 1982. október 18-án hunyt el 36 évesen.

A sorozatunk anyagai a rockinformos kollégák archívumából valók – korábban megjelent cikkek-, így fordulhat elő, hogy az élők sorából már eltávozott személyek is szerepelnek korabeli interjúkkal, illetve az időmeghatározások is az eredeti megjelenéshez igazodva értendők.

Deák Bill Gyula – A két Kapitány

Közös dzsemmelések, tisztelet, valamint baráti szeretet jellemezte Deák Bill Gyula kapcsolatát RB. Kapitánnyal. Bár a hosszú évtizedek sok emléket elmostak, lemezein, koncertjein a magyar blueskirály igyekszik életben tartani a legendát.

– Elsőként dolgoztad fel Radics Béla rock-himnuszát, a Zöld csillagot, sőt koncertjeiden minden alkalommal megemlékezel a fiatalon elhunyt gitárosról. Milyen kapcsolat volt közöttetek?

– Zenész barátság. Sok emberrel dolgoztam, a gitárosok közül őt, meg a Bencsiket szerettem a legjobban. Bélával sajnos mostohán bántak annak idején, nagyon sajnálom, hogy ilyen korán itt hagyott bennünket.

– A Bill kapitány blues cirkusza lemezeden egy kőbányai kocsmával összefüggésben is megemlíted Radics Béla nevét. Valóban átjárt oda Angyalföldről?

– Játszani nem játszott, de az asztalnál valóban ott ült RB. Kapitány. Egyébként a Mindhalálig blues albumon is megemlékeztem róla az In Memoriam Radics Béla szerzeménnyel.

– Mikor ismerted meg őt, illetve léptél vele először közös színpadra?

– Olyan régen volt, hogy már nem nagyon emlékszem az első fellépésünkre. 1976-ban a Budai Ifjúsági Parkban rendeztek egy óriási koncertet Jimi Hendrix emlékére. Béla mellett ott volt a másik barátom Orszáczky Jackie is, aki szintén nem él már. A Roadhouse nótába beszállt Som Lajos és Révész Sanyi is. Sanyihoz nem állt annyira közel Hendrix, mint hozzám, ezt a közönség is tudta, hangot is adtak neki. Ezzel nem mondok újat, annak idején megírta a Magyar Ifjúság nevű újság.

– Soha nem merült fel, hogy Radics Bélával közös zenekarban munkálkodjatok?

– Volt szó erről, néha be is szálltam hozzájuk énekelni. Mire komolyan lett volna belőle valami, Pókát elvitték katonának. Aztán másfelé sodort bennünket az élet.

– 1968-ban készült egy film a Sakk-Matt zenekarról a kultikus Bem rakparti művelődési házban. A közönség soraiban feltűnik két, akkor még alig ismert fiatalember: Tátrai Tibor és Deák Bill Gyula…

– Látnom kellene a filmet, így nem tudom megmondani, hogy valóban én vagyok- e rajta. Olyan régen volt, hogy nem emlékszem erre. Egyébként Bélát Csepelen a Radnótiban, a zuglói Danuviában és a Budai Parkban néztem meg, a Bem rockparti bulijaira nemigen jártam.

– Idén harminc éve, hogy Radics Béla belépett az Égi zenekarba. Ennyi idő távlatából milyennek látod szakmai, illetve emberi megítélését?

– Béla nagyon erős egyéniség volt, büszke voltam, hogy játszhattam vele. Őszintén tiszteltem a tudását. Akkoriban nagyon nagy bázissal rendelkezett, az emberek szerették a zenéjét. Biztos vagyok benne, ha élne, a mai fiataloknak is tetszene, amit csinál. Az is biztos, hogy ma már vannak nála jobb gitárosok, de abban az időben mindegyiket megette szőröstül-bőröstül. Az egésznek a titka a kisugárzás. Ilyen karizmája talán az olyan nagy sztároknak lehetett, mint Clapton, vagy Hendrix. Nagyon szerettem hallgatni, ahogy játszotta a Johnny B.Goodot, vagy a Hendrixeket. Sajnálom, hogy a Lazítás, a Megátkozott ember, vagy a többi nagy nótája ma nem hallható lemezen.  Sok intrika érte, többek között Erdősék részéről is; nem jó idők jártak akkoriban. Egy nagy hibát viszont Béla is elkövetett: nem lett volna szabad belemennie a piába. Ha ebben a kérdésben keményebbnek mutatkozik, ma is élne. Egy ilyen formátumú zenésznek ma is tömegesen járnának a koncertjeire.