- rész
Tőzsér József biokémikus, molekuláris virológus és zeneszerző. A prog rockban utazó Android együttes és egyéb más debreceni zenekarok egykori- és jelenlegi billentyűse már az 1970-es évek első fele óta aktív közreműködője a hazai rockéletnek. Számos zenei szvit komponálása és irodalmi téma megzenésítése után 2019-ben nagy fába vágták fejszéjüket: elkezdték a teljes Android életmű módszeres újrarögzítését, majd professzionális újrakiadását. Az “Édentől keletre” és a “Svejkfigurák” friss verziói már el is készültek, miközben párhuzamosan további két újabb kiadványon dolgoznak.
A beszélgetés első részében főként a ‘70-es évek formációi kerültek szóba. De a Spektrum, az FM77 vagy a Laser mellett megismerkedhetünk az Android indulásának történetével is.
– Kezdjük a legelején! Kérlek mutatkozz be az olvasóknak!
1959 szeptemberében születtem Debrecenben, ahol jelenleg is élek. A hónapnak és napnak annyiban van jelentősége, hogy abban az időben minden évben szeptember 1-én kezdődött az iskola. Nem vesztettem évet, ezért mindegyik osztályban én voltam az egyik legfiatalabb. Később egyetemi előfelvételisként már augusztus végén be kellett vonulnom a seregbe, így a tizennyolcadik születésnapomon vidáman fókázhattam, azaz moshattam koszos vízzel a körlet folyosóját.
– Volt valamilyen előzménye a zenész-pályának a családodban? Gyerekkorodban tanultál zenét?
– Édesanyám tanult valamennyit, viszont édesapám hivatásos zenész volt, ugyanakkor alapvetően autodidakta módon sajátította el a zenei tudást. Fiatalon már szaxofonozott a debreceni Bika szálló bárjában, majd komolyzenére váltott és játszott a MÁV filharmonikusokban. Katonazenekari karmesterként vonult be és vett részt a II. Világháborúban. Fogságból hazatérve néhány korábbi taggal újraszervezték a MÁV zenekart, amelynek egy ideig demokratikusan megválasztott vezetője, illetve karmestere volt.
Szerette volna, ha belőlem professzionális, képzett zenész válik. Így a Bányai Júlia Általános Iskola ének-zene tagozatos osztályába jártam, mellette elvégeztem a Simonffy Emil Állami Zeneiskola zongora alapszakát is. A Bányai kórusa már akkor is nemzetközileg jegyzett volt, rendszeresen jártunk a rádióba és kórusfesztiválokra. Sajnos csengő mezzószoprán hangom a mutálással elenyészett, és bár később még néha énekelnem is kellett a zenekaraimban, manapság már megkímélem ettől a közönséget.
– Mesélj kérlek az első zenekaraidról!
Az első zenekaromat gimnázium első osztályában alapítottuk, Spektrum néven. Arra biztosan emlékszem, hogy Omega számokat próbáltunk előadni, több-kevesebb sikerrel. A Tóth Árpád Gimnázium pinceklubjának elhangolt zongoráját nyúztam, és valaki csinált egy tekerőgombos monofónikus szintetizátorszerű valamit is. Frenetikusan jó osztálybulik voltak, kevés zenei értékkel.
– Az Omegákon túl még milyen műsort játszottatok? Maradt fenn a Spektrum után valamilyen kép- vagy hangfelvétel?
– Ebből a korszakból nincs fennmaradt setlistem. Ugyan már megszületett az első szerzeményem, melynek a szövegét egy osztálytársam írta. Valószínűleg valamilyen vegyes felvágott lehetett a műsor, főleg Omega, Illés, meg ilyenek.
– Mit lehet tudni az első szerzeményről?
– “A Fény” volt a címe, a szövege még most is megvan, olyan nagyon nem voltam vele megelégedve, mert eléggé giccsesre sikeredett. Éppen ezért el is kezdtem a szövegírással komolyabban foglalkozni, sok verset elolvastam, hogy ihletet kapjak. A zenéjére is emlékszem nagyjából, egy kis lírai szám volt, talán egyszer elő is adtuk.
– Kik játszottak még a Spektrumban?
– Az osztálytársaim közül Antal Péter gitározott és Fássy Péter dobolt. Utóbbi később sokat DJ-zett. Később egy FM77 nevezetű formációvá alakultunk, ahol már – később- komolyabb karriert befutott zenészekkel, például Méhes Jánossal – Lux, Camera 06- vagy Földes Tamással – Hétfői Hírek- játszottam együtt; alkalmanként a Lux vagy a Color előtt. Később a Color első szólógitárosával, Lámer Emillel több éven keresztül volt alkalmam együtt játszani a Tűzlabda együttesben.
– Mutasd be kérlek, az FM77 teljes felállását!
– Földes: gitár, Méhes: basszusgitár, Fássy: dob, Tőzsér: billentyűs hangszerek.
– Helyezzük el ezeket az időben! Melyik banda mely években volt aktív?
– A Spektrum 1974 és ‘76 között bohóckodott, az FM77 egy évig, az érettségiig. A Tűzlabdával 1991-ben léptem fel először, mint vendégzenész. Jöttem haza az USA-ból, a reptérről egyből a koncertre. Próba nélkül! Utána 1994 és ‘98 között voltam tag, majd 2012 óta újra fellépünk néha-néha.
– Honnét a zenekarnevek? Billy Cobham volt a keresztapa? A Tűzlabda pedig Deep Purple?
– A Spektrum eredetét nem tudom. A Tűzlabda egyértelműen a Deep Purple-re utal, mert a zenekar elsősorban Purple és Led Zeppelin számokat játszott illetve játszik. Olyannyira élethűen, hogy még olyan is előfordult, hogy nem hitték el, hogy nem egy CD-t raktunk be, hanem valóban élőben játszunk. Ehhez nagyban hozzájárult Makranczi Béla zseniális hangja és Emil precizitása, aki minden számot hangról hangra leszedett.
– És az FM77-nek mi a megfejtése?
– Az FM-re már nem emlékszem. Lehet hogy a Földes-Méhes nevekből jött.
– Ezekkel is feldolgozásokat adtatok elő? Vagy már voltak saját szerzemények is?
– Emlékeim szerint instrumentális feldolgozásokat játszottunk, de lehet hogy már itt megjelent néhány saját zenei motívum is. Sajnos ebből a korszakból sincs felvétel, még fényképem sem, abban az időben nem igazán foglalkoztatott az, hogy ezeket dokumentálni kellene.
– Miért pont a billentyűs hangszereknél kötöttél ki?
Tekintettel a zongora tanulmányaimra, ez viszonylag egyértelmű volt. Hátrányként az jelentkezett, hogy anyagi helyzetünkből adódóan – az otthoni pianínót leszámítva – sokáig nem volt saját hangszerem, így mindig kölcsön hangszereken kellett játszanom a zenekarokban. Az első saját tulajdonú billentyűs hangszerem egy házi készítésű monofonikus szinti volt, melyet jó drágán sikerült beszereznem, viszont cserébe elég gyorsan elhangolódott.
Az első komolyabb saját színpadi hangszerem egy USA-ból hazahozott Roland U20 volt, mellyel elég sok zenét szereztem, és ezen játszottam a ‘90-es években a Tűzlabdában is. A gitározás igazán soha nem fogott meg, bár néhány akkordot megtanultam lefogni. Ami még szóba jöhetett volna, az a dobolás, de végül maradtam a billentyűknél, mint zeneszerzésre is kiváló hangszernél.
– A már említett Deep Purple és Led Zeppelin mellett milyen maradandónak bizonyult zenei hatások értek még?
– Nagyon sokféle. Először talán a hazai zenekarok közül az Omega zenéje, majd a Color, a Panta Rhei és a Lux. Később a Piramis és a korai East. Őket élőben is láthattam. Egyetemistaként elsősorban Pink Floyd-ot, Rick Wakemant-t, Yes-t, Fermata-t, SBB-t és Mike Oldfield-ot hallgattam. A legnagyobb hatása rám ebben a periódusban az SBB-nek volt. Egy debreceni Piramis-SBB koncert élménye a mai napig elevenen él bennem.
– A Tűzlabda előtt azonban volt még egy-két együttes a részvételeddel…
– A katonaságtól való leszerelésem után többféle felállásban próbálkoztunk zenélni, egy rövid ideig próbáltam az akkor rendszeresen koncertező Laser együttessel, egyszer fel is léptem velük.
– Mit kell tudni a Laser együttesről?
– A Laser rendszeresen játszott táncos bulikat és mintegy tíz évig működött. Mikor bekerültem, akkor Urai László gitározott és Hegedűs Lajos volt a basszeros, rájuk emlékszem. Még előtte együtt próbáltunk Urai Lacival és a seregben megismert Szabó Lacival a MÁV Járműjavító kultúrházában. Dancs Atilla dobolt, aki sajnos nagyon fiatalon meghalt. Ott volt egy kiváló Hammond orgona, amit nyúzhattam. Hívtuk Dudás Janót énekelni. Nekem úgy mesélte nemrég, hogy a “One Way Ticket”-et kellett énekelnie, de a srácok nem találták elég jónak. Ezek szerint ez volt vele az első zenei találkozásunk.
– A seregben is zenéltél…
– Igen, elég hamar kiderült, hogy van egy próbaterem, ahová egy másik szakasz gitáros-őrmestere verbuvált zenészeket. Ott volt egy Hammond is, de nekem egy Weltmeister jutott. Bevonulás után néhány hónappal előléptettek – a távollétemben, éppen eltávon voltam – őrvezetővé, mert kellett őrparancsnok. Így a tizenegy hónap nagy részét 24 órás őrszolgálatokkal töltöttem ki, viszont utánuk volt egy-egy szabadnap, mehettem zelélni. Egy fellépés rémlik, ahol valamilyen táncos bulit adtunk.
– Majd következett az Android…
– A Kossuth Lajos Tudományegyetemen az évfolyamtársaimmal csináltunk egy zenekart. Ebből alakult ki 1980 őszén az Android. Ketten maradtunk az évfolyamból Milesz Sándorral, hozzánk csatlakozott Mező Orbán (Ori) dobos, Dudás János szólógitáros és Székelyhidi László basszusgitáros. Mi Sándorral vegyész hallgatók, a két gitáros matematikus volt, Székelyhidi már tanított az egyetemen.
– Ne rohanjunk ennyire előre! Milyen zenekart csináltatok? Majd miért és hogyan alakult át?
– Az első egyetemi zenekarunknak nem igazán volt neve. A KLTE Tóthfalusi Sándor kollégiumának alagsorában kaptunk egy helyet, régi erősítőkkel, egy dobcuccal meg egy Weltmeister orgonával. Szabadidőnkben rengeteget próbálgattunk, én akkor már nagyon szerettem volna saját zenét játszani, írogattam is nótákat, melyek később az Androiddal értek be. Az iskolai társaság nagyon jó kis amatőr csapat volt, készítettünk egy műsort valamelyik szakestre, ahová magyar slágerek feldolgozásait csináltuk meg, szatirikus szövegekkel.
Az Androidba már komoly zenei előélettel rendelkező zenészek jöttek. Szeptember elején csatlakozott Mező és Dudás. Akkor még a katonaságnál velem zenélő Szabó Gábor basszerozott, de ő éppen nősülni készült, nem vállalta. Ekkor hozta Dudás Székelyhidit, akivel a Gnóm együttesben, amely szintén egyetemi zenekar volt, már játszottak együtt. Decemberre összeállt az egyórás saját műsor, amelyből még ma is műsoron van néhány szám.
– Mesélj ezekről, kérlek! Milyen programmal álltatok a hallgatóság elé?
– Az Android koncerteken saját számokat játszottunk. A próbákon nem mindig sikerült az általam elképzelt tempóval haladni, mert Janó és Laci folyamatosan “elszabotálták”, mindig belekezdtek valamelyik Beatles, Deep Purple vagy Black Sabbath nótába. Ori már püfölte is rá a dobokat, így muszáj volt nekem is csatlakozni.
– Mi az Android név eredete?
– Szintén a legelső setlisten volt az “Andorid” című szám, mely később “Embergép” címmel az egyik lemezünk címadó dala lett. A konkrét irodalmi vagy filmélményre már nem emlékszem, de megfogott az akkoriban – akárcsak manapság is- sokat feszegetett mesterséges intelligencia kérdése, az, hogy mitől ember egy ember, és az emberszabású robotok – androidok- válhatnak-e önálló entitássá? Az “Android” szám egy kicsit az elidegenedésről is szól. Valamint fontosnak tartottam azt az ellentmondást is, hogy elektronikus, tehát gépi hangszerekkel valójában nagyon is emberközeli, lírai elemeket is felvonultató zenét próbáltunk teremteni, klasszikus és népzenei elemekkel; szemben a szintetizátor zene olyan irányaival, melyekben inkább a gépies, monoton, elidegenedett jellegek dominálnak. Például Kraftwerk. Abban az időben készültek olyan komolyzenei darabok is szintetizátorra, melyek számomra élvezhetetlenek voltak.
Folytatjuk!
