Molnár György: „Én lettem a Gitár az Omegában”

Mecky halála kapcsán néhány pályatárs, zenész kolléga visszaemlékezéseiből szemezgetünk a korábban megjelent rockinformos anyagokból…

Bár nem alapító, de mindenképpen az Omega emblematikus figurája. Jellegzetes gitár-soundja alapjaiban határozza meg a zenekar stílusát, megszólalását. Munkássága 1968-tól, a beat hajnalától, a hard-rock, és a space-korszakon keresztül végigkíséri az Omega útját, egészen napjainkig. Molnár György (Elefánt) tagságának kezdetétől idézi fel az elmúlt negyven év jelentősebb történéseit.

1968-ban Kovacsics Andrást váltottad az Omega gitáros posztján úgy, hogy az előző zenekarodban ő lépett a helyedre.

Az Omega abban az Expressz táborban lakott, ahol mi, a Decca együttes minden este nyolctól éjfélig játszottunk. Az Omegások pedig a hajón, nyolctól tízig. Fél tizenegykor már nálunk voltak, a lányokat nézegették. Közülük, Kovacsics Andris elég sok időt töltött velünk. Akkor még nem tudtuk, de utólag kiderült, hogy összevesztek vele a többiek. Szeptemberben, a táborozás végeztével Laux Józsi megkeresett, hogy legyek a gitárosuk.

„A Deccának akkor már készen volt három saját száma, míg az Omegának akkor még egy sem. Minden esetre azért lementem a próbaterembe… Még jószerével el sem döntöttem a kérdést, mikor Horváth Charlie – az akkori énekesünk- tudomást szerezett a csábításról és nekem támadt, meg leárulózott. No, attól kezdve az Omega gitárosa lettem!”

A Deccában megüresedett helyre, pedig tényleg belépett Kovacsics Öcsi.

Belépéseddel jelentős változás állt be a zenekarnál. A nyugaton akkor már javában hódító beat műfajt honosítottad meg az Omegában.

Kovacsics távozása után, Presser belépésével, két billentyűssel dolgoztak a srácok. Ennek ellenére, gitár nélkül mérsékelt sikert tudtak csak elérni. Anélkül, hogy Andrist meg akarnám bántani: csatlakozásomtól kezdődően „lett Gitár a zenekarban”, addig csupán egy hangszerről beszélhettünk. Ez a gitár markáns stílusjegyeket rajzolt a hangzásvilágba. Első rádiófelvételünkön, az Azt mondta az anyukám nótában ez tetten érhető. Az utána következő három évben elég sok Omega dal készült a Presser-Adamis szerzőpáros által, egészen addig, míg Laux Józsival el nem hagyták a zenekart.

Visszaemlékszel arra, hogy mikor és hol játszottátok az utolsó koncertet Presserrel és Lauxszal?

Egy nyári turné végén történt, éppen a futball világbajnokság évében. Presser focimeccset nézett egy mini TV-n. Ezt a viselkedési formát nem tartottuk pozitív dolognak. Távozásuk után készült Hűtlen barátokban, viszont elég kultúráltan írtuk meg ezzel kapcsolatos érzéseinket.

Nélkülük készült a negyedik album, az Élő Omega. E lemezt több ponton is legenda övezi. Egyfelől a lemezgyáriak bizalmatlansága okán nem kapott stúdióidőt a zenekar, így kénytelen volt saját magnóval rögzíteni koncertfelvételeit. Másrészt a Szex apó című szám – mely, mint kiderült, a fotós Hendrei Tiborról szólt- egy félreértés miatt lemaradt a lemezről. Meg tudod erősíteni ezeket az információkat?  

Az alaptétel, hogy megpróbáltak minket befeketíteni, ennél fogva a Lemezgyár elzárkózott a lemezfelvételtől. Konkrétan nem mondták, hogy nem, inkább a stúdióidő hiányára hivatkoztak.

Ki akarta befeketíteni az Omegát?

Az újonnan alakult Locomotív GT. Nagyon durva és nemtelen támadást intéztek a zenekar ellen olyan témában, amivel könnyen kitörhették volna a nyakunkat. Mondanom sem kell, hogy egy szó sem volt igaz abból, amit terjesztettek rólunk. Szerencsére a barátaink megvédtek bennünket. Ha nem is hitték el az illetékesek a hazugságot, arra mindenesetre elég volt, hogy bizalmatlanságot szüljön.

Térjünk vissza a koncertalbumhoz!

Mivel nem kaptunk stúdióidőt, két Uher magnóval fölvettük a komplett akkor futó turnénkat, így élő felvételek birtokába jutottunk. A cím kettős jelentéssel bírt: egyrészt élő, mert továbbra is vagyunk, létezünk, másrészt koncertfelvételek gyűjteményéről van szó.

„Az anyagot bemutatás után ugyan elfogadták, de máris szembesültünk a következő problémával, hogy nincs nyomdai kapacitás. Papírt nem tudtunk szerezni, akkor jött az ötlet, hogy legyen alumínium lemezborító. Az alapanyagra a Kőbányai Alumíniumgyárban tettem szert, amire szitanyomással került rá a szöveg és a kép. A feliratok, illetve a kép tízezer darabonként változó színnel készült, piros, kék és zöld nyomással – attól függően, hogy éppen milyen színű festék volt kapható a kereskedelemben.”

Erdős doktort a guta ütötte, hogy ezt az akadályt is leküzdöttük, végül a Szex apóba kötött bele, amiről azt hitte, hogy róla szól. Pedig tényleg a fotós Hendrei Tiborról írtuk. Egyébként mázlink volt, mert az NDK azonnal rendelt a lemezből százezer darabot. Az Élő Omegából hétszáz-ötvenezer eladott példányt regisztráltak!

Ebben az időszakban Benkő Laci státusza is ellentmondásos, egyes források szerint. Valahol azt olvastam, hogy az alapító billentyűs – Presserék kiválása után- „1971-től ismét tag”.

Ez ökörség! Laci mindig is teljes jogú tagként vett részt az együttes munkájában. Alapító tag, neve egybeforrt Omegával. Amióta a zenekar volt, van, és ameddig lesz, addig lesz Benkő Laci is. Talán annyi félreértés lehetett, hogy egy időben nehéz volt a helyzete. Ugyanis hol citerázott, hol trombitált, igazából a billentyűknél nem volt fix helye addig, míg Presser el nem ment.

Neved, szerzőként, első ízben, a két tag távozása után volt olvasható a lemezborítón. Nem gondoltál arra akkoriban, hogy a Presser-felállásban is írjál zenét?

Addig is írtam, csak nem az én nevem alatt jelent meg. Próbálgattam a gitáromat a 10.000 lépésben, az Óh jöjjben. Az nem úgy működik, hogy valaki semmit sem csinál, aztán hirtelen elkezd alkotni. A kezdettől aktívan részt vettünk a számok kialakításában. Többek között ezért is ment szét az akkori Omega…

Az Omega 6-os bakeliten hét nóta kapott helyet. A digitalizált változatra felkerült a Tűzvihar átdolgozása is, ezt már akkor, az eredetire anyagra szántátok, csak valamiért lemaradt?

A lemezt Németországban vettük fel kissé átfazonírozva, így a Tűzviharnak is készült egy B verziója. Az, hogy az Omega 6 bakelitre feltettük volna eredetileg, föl sem merült. Mikor az összes analóg lemezt digitalizálták, akkor határoztuk el, hogy kerüljön rá bónuszként, mivel beleillik a képbe.

Kiemelkedő jelentőséggel bírt az úgynevezett space-korszakotok. Honnan jött az ötlet, hogy az addig ismeretlen stílust kéne meghonosítani Magyarországon?

Az Élő Omega lemeztől kezdődően a szövegeket Sülyi Péter jegyzi. A Törékeny lendülettől kezdve, a Varázslatos fehér kőig – és még sorolhatnám – mindegyik előremutató gondolatokat hordoz. Péter bölcs, mélyenszántó gondolatai nagyban hozzájárultak a korszak sikertörténetéhez. Space-korszak? A feleségem elutazott, így volt rá hat hetem, hogy csendben, nyugalomban megírjam az Időrablót. Megjegyzem, nem arról az űrruhás, szkafanderes space-ről volt szó, amit az újságírók ránk akasztottak. Inkább a belső tér adta az inspirációt. Inspiráció pedig mindig van: van mikor tudatos, van mikor ösztönös. Az idea, a gondolat, az ott van hátul, majd előbb utóbb felszínre tör. Ha egyben szemléljük az egész space-nek nevezett időszakot, kiderül, hogy nem annyira egységes. Már a szövegírók tekintetében sem.

„A Csillagok útján lemezre került például az Orosz tél, amit Erdős Péter Léna néven engedélyezett. Ezt Németországban vettük fel a Hansa stúdióban, ahol a Boney M. is dolgozott. Figyelték a stúdiómunkánkat, estére kész volt nekik a Raszputyin…”

Milyen volt a hatalom hozzáállása a zenekarhoz?

A három T-ből, nekünk a „tűrt” kategória jutott. Aki odafigyelt Adamis Anna dalszövegeire, de a későbbiekre is, fölfedezhette a mögöttes tartalmat, ami nyilvánvalóan nem maradt rejtve a hatalom előtt sem. Ha konkrétan nem is tudtak tenni ellene, de semmiképpen nem tetszett nekik.

A nyolcvanas évek közepétől meglehetős pangás, útkeresés jellemezte az Omegát. Hogyan éltétek meg ezt az időszakot?

Emlékezetem szerint Mecky és Benkő Laci a Hungarotonnál dolgoztak. Miska is velük volt, Ciki vendéglátózott. Én pedig újságkiadóztam. Igazából a zene művelésével egyikünk sem foglalkozott. Írtam ugyan egy szólólemezt, de nem volt célom, hogy ezt koncertturnén bemutassam.

Hogyan tud fennmaradni több mint negyven éven át egy beat/rock-zenekar, méghozzá alig-alig változó felállásban? Mi a zenekar hosszú életének titka?

Ha-ha! Benkő Laci, azt hiszem, kerekítene ehhez egy jó kis történetet. Nem tudom, mi a titka. Minden házasságban akadnak feszült pillanatok. Ez olyan, mint egy rossz házasság; mi nem tudunk elválni, mert akkor már nem Omega az Omega.

Ha válásról nem is, de bővülésről annál inkább beszélhetünk. Sokáig kisegítőkkel dolgoztatok.

 1999-től tavalyig elég sok kisegítő zenésszel dolgoztunk, mostantól maradunk így öten. A legnagyobb tisztelet és elismerés az összes kollégának, de emellett úgy éreztem, hogy mintha nem vennék túl komolyan ezt a dolgot. Úgy gondolom, az Omega ennél többet ér. Például én megtiszteltetésnek vettem, hogy a Scorpions meghívott vendégnek. Ha hússzor hív, a huszadik alkalommal is ugyanolyan alázattal és tisztelettel állok hozzájuk, hiszen az ő produktumukról van szó. Nálunk az utóbbi időben kezdtek úgy viselkedni a zenészek, mintha nélkülük már nem is működne az együttes.

Nemrég Varsóban nagyszabású koncertet adott az Omega, amit te szerveztél. Volt-e valami apropója?

Egy két éve történt meghívásnak tettünk eleget és örömmel mentünk. Az első tárgyalásoktól a megvalósulásig kissé hosszabb idő telt el a megszokottnál, de igazság szerint minden apró, látszólag jelentéktelen dolognak igyekeztem utána járni. Nem szerettem volna, ha kellemetlen meglepetések értek volna bennünket odakint. Jankai Béla közreműködését leszámítva, hosszú idő után, most játszottunk először így magunkban. Elmondhatom, hogy mindenki rendkívüli módon odafigyelt, semmi baj nem volt a bulival.

Mit jelent neked az Omega?

Életemnek egy nagyon komoly része, még ma is. Volt ugyan egy pihenő időszak ’87-től ’94-ig, amiről már beszéltünk, ekkor nem sokat találkoztam a többiekkel. De gondold el, hogy tizennyolc éves korom óta, ehhez a közösséghez tartozom. Mindennel, ami körülötte van: szöveggel, zenével, a technikusokkal. Mikor a mostani koncerten a Scorpionstól meghallottam a Still Lovin’ Yout, eszembe jutott, hogy hány éve is volt, hogy előttünk játszották ezt a dalt – meghatódtam. Ma már könnyebben meghatódik az ember. Haha! Mindent összevetve: nem tudnám az életemet elképzelni az Omega nélkül.