Mikor 1974 karácsonyán véget ért a Piramis együttes nyugati hakni-korszaka, Som Lajos kész tervekkel, valamint igen alaposan átgondolt és igen alaposan előkészített projektekkel vágott bele a magyar piacra szánt új Piramis formáció felfuttatásába. Hiszen az 1972-es, eredeti Piramis megalakulása után nem csak azért volt szüksége időre, hogy egy kicsit eltűnjön a hazai popmaffia célkeresztjéből, hanem azért is, hogy kitervelje és felépítse az új produkciót, továbbá, hogy a haknit és a csencselést új szintekre emelve, több évre elegendő tőkét halmozzon fel.
Például, hogy bírja erővel és anyagiakkal a szervezést és az azzal kéz a kézben járó baksisok folyamatos porciózását. Vagy, hogy az ínségesnek ígérkező első időkre is fixen tudjon gázsit ígérni és osztani a zenészeknek és a stábtagoknak. Valamint az eleve betervezett lengyel turnéra és felvételkészítésre is komolyabb mennyiségű készpénzre volt szüksége. Amennyiben nem kívánta megkockáztatni – és persze nagyon nem kívánta-, hogy az ellenséges ügynökök, például a konkurencia zsebében lévő sajtómunkások, belügyesek vagy illetékes elvtársak a Piramis, hazai piacra szánt verziójának promócióját is elszabotálják a Taurus után.
Tehát, bár a nagy Piramis története 1975 januárjában, Budapesten kezdődött, de a valóságban mégis többéves alapos tervezés és felkészülés előzte meg azt a robbanást, ami végül, végre túl nagy füsttel járt ahhoz, hogy azonnal el lehetett volna fojtani, gyorsan el lehetett volna hallgattatni.
Köves Pinyóka már 1973 óta a fedélzeten volt. Az egyetlen, megbízható fix ember, akire Lui mind a pénz- és erőgyűjtő külföldi felállásban, mind az itthoni szupergrouban stabilan számított és számíthatott is. A szintén egykori Non-Stop tag, Závodi Janó szintén tutira le volt beszélve, így 1975. január elsején már biztos tagként erősítette az új, legújabb Piramis együttest. A csapat harmadik korszakának első felállását.
Révész Sanyi, akit akkoriban „Kölyök” vagy „Alex” néven is becézett a közönség, szintén régóta megvolt Lajos fejében. Akinek nem csak Sándor színpadi megjelenése és hangi adottságai imponáltak, de tinisztárként, ifjú szex-szimbólumként egy újabb, fiatalabb közönségréteget is be tudott vonzani, amikre a Piramis sokat látott beat- és rock-veteránjainak bizony már akkor is szükségük volt. Ráadásul a Generál akkoriban szinte szupersztár státuszban hasított „Lendzsiben”, így egy odafenn már eleve ismert és sztárolt frontemberrel komoly előnnyel indult volna, miként az később sikerült is, a Piramis lengyelországi kitérője, az úgynevezett „polish mandíner”. Som Lajos korszakos zseni volt, aki nem csak kitalálta a megfejtést, de véghezvinni is volt elég kitartása, ereje, esze és persze tőkéje.
Tehát Lui, Pinyó és Janó már fixen a fedélzeten. A többi tag azonban még az Úr 1974. esztendejében is képlékeny volt. A főbb fordulatok pedig egy svájci városhoz, Zürichhez kötődnek. Először is, Som Lajos Zürichben látta-hallotta a Liversing és az Olympia együttesek egykori orgonistáját, a nagyszerű zeneszerzőt, Szabó Mihályt. Aki mind fazonilag beillett volna a képbe, mind hangszeres tudásával, mind dalszerzőként hasznos tagja lehetett volna a formálódó csapatnak.
Így egy darabig az volt a terv, hogy a Lui-Pinyó duóhoz csatlakozva Misi is hazajön. Melléjük pedig Lajos el akarta csábítani a Generál frontvonalából Révész Sanyit és Karácsony James-t. Majd ezzel a felállással rajt ki Lengyelországba, ahol a borítékolhatóan kirobbanó sikerek felvételeivel pedig kész helyzet elé lehet állítani a popügyekben illetékes magyarországi elvtársakat is.
Mindez persze elméletben gyönyörű volt, de több bökkenő is adódott. Egyrészt, bár többször is felmerült, a Piramis hőskorszakában valamiért sosem valósulhatott meg a két-szólógitáros felállás. Másrészt Barta Tamás disszidálása kényszerhelyzetbe hozta az LGT-t, így 1974 októberében az eredetileg is általa elképzelt, javasolt James lépett a helyébe. Mindennek a híre persze jóval korábban kijutott Svájcba is, így a kulturális-, belügyi- és ügynökkapcsolatait jól használó Som Lui már akkor tudta, hogy felesleges erőlködnie, mikor még be sem indult a szervezés. Legalábbis hivatalosan…
Közben Révész is úgy döntött, hogy marad még a Generál kötelékében, így Lajos teljes mértékben újra kellett tervezze az első etapot. Ritka makacs ember révén persze nem tett le sem Révészről, sem a lengyel tévéfelvételről, de miközben minden kidolgozott tervét továbbra is talonban tartotta, fordított egyet a sorrenden és a szintén a tervekben szereplő hazai rádiós anyag került első helyre. A mindenféle utólagos mesebeszéd és mendemonda ellenében a valóságban bizony így alakult, hogy a megálmodott Révész Sándor, Karácsony János, Szabó Mihály, Som Lajos, Köves Miklós (esetleg Révész-Karácsony-Závodi-Szabó-Som- Köves) Piramis formáció helyett Lajos bátyámnak végül valami egészen másban kellett gondolkodnia, de az már 1975-re maradt.
A Bika levében…
Mindeközben itthon leállt, majd végleg feloszlott az Alligátor. Az elvtársak és a szakma irigyei által kitaszított, majd az addigra már teljesen elveszett Radics Bélát onnantól fogva csak a közönség fogadta el. Csak a barátai fogadták be, tartották el és tartották minden más tekintetben is életben. Aki nem volt éppen egy túlzottan szelíd, kezes, hálás jószág. Hát azokba is rendszeresen bele-bele rúgott és harapott, akik utánanyúltak. Így az egykori kebelbarátok közül is egyre több lett, aki csak távolról támogatta. Nem feltétlen kell tudnia „a hülye Bélának” jelszóval, hogy valójában honnét indult az a lóvé vagy segélycsomag, melyet végül valaki más kézbesített. Bezsebelve Béla aznapi rövidlejáratú háláját. Majd sok évvel később, idegen tollakkal ékeskedve aprópénzekre is váltva az egykori kézbesítő szerepet, utólag már nagy-nagy barátként is beállítva önmagukat a botcsinálta rocktörténészek előtt, akik Radicsot illetően szintén teljesen vonalon kívüliek voltak azokban az időkben, a felmenőikkel egyetemben.
Persze a másik oldal is létezett. Valódi személyek, valódi jótettekkel. Olyan is volt, aki eszközökkel és szervezéssel segítette Radicsot. Mint például Vasadi Gábor, azaz Tapír, akinél egyaránt próbált az ős-Piramis és a legutolsó, úgynevezett Aréna-Tűzkerék formáció is. Aki hangládákat és kábeleket kölcsönzött a teljesen megbízhatatlan Bélának. Annak ellenére, hogy Gabi pontosan tudta, hogy a gitárkirály nem fog vigyázni rájuk, vélhetően a bérletet sem fogja tudni kifizetni. Sőt, jó, ha nem adja el valamelyik hangtechnikai eszközt, hogy a csajaira vagy az alkoholfüggőségére költse.
Béla másik befogadó közege a Nevada együttes volt, akiknél bármikor felléphetett vendégként, akár két-három dal erejéig épp zseniálisan, de akár egész este összevissza játszva. Annyit mindig hozott a neve, hogy kitermelte a plusz gázsit.
Közben az Orange Taurus romjain Ausztriában és NSZK-ban haknizó egykori Taurus tagok szintén felhagytak a közös produkcióval. Hazatérése után Zorán szólóban próbálkozott. 1974 nyarától fogva az Express együttes kísérte, míg új felvételeit a Geminivel rögzítette. Melyből egy pár kislemezen is megjelent. Nagy kár, hogy a kultúrélet fejesei akkor még nem álltak a szólista Zorán mögé, mert nagyszerű szerzemények sikkadtak el.
Balázs Fecó és Brunner Győző pedig Korál vagy Koráll néven alapított új együttest, jó darabig felváltva használva az írásmódot. Vélhetően az egyik bécsi fellépőhely volt a névadó. Fecó elmondása szerint azért tértek haza, mert a KITT egylet felbomlása után felkérték, hogy legyen Koncz Zsuzsa új kísérőzenekarának vezetője, illetve a művésznő szerzője. Mivel utóbbi nem igazán valósult meg, becsapva érezte magát. Így a szerzeményeit részben más énekesnőknek adta, részben pedig maga énekelte el, melyekről számos tévé- és rádiófelvétel készült, a folyamatosan változó tagságú Korál/Koráll formációkkal.
A két egykori Taurus tag mellett a bandában többek között megfordult Kiss Zoltán, Kozma András, Makrai Pál, Marschalkó Zoltán, Miklóska Lajos. Majd a Brunnerrel való összebalhézás után Losó László, Menyhárt János és Seicher Tibor is. Utóbbi a dobverők mellett az együttesvezetői tisztet is megörökölte. A felvételeik javarésze azonban szintén elsikkadt. Összesen másfél kislemez jutott a Korál első korszakát jelentő féltucatnyi felállásnak. Abból is az egyik oldal egy Taurus dal felújítása…
Mindez azzal együtt is igaz, hogy a Kertész leszek című verslemez borítójára fel lett tüntetve a Korál együttes is, de Fecón és Makrai Palin kívül egyik egykori Korál tag sem emlékszik, hogy részt vett volna a felvételeken. A néhai Németh Oszkár úgy tekintett vissza a nagylemez elkészültére, hogy azokon a napokon is benn volt a stúdióban, mikor nem az ő részei készültek. Ennek ellenére még Pásztory Zoli tényleges részvételét sem tudta felidézni, nemhogy a Korál együttesét. Ráadásul az összes zenét a Fonográf szerezte. Szerinte egy kibővített Fonográf játszotta fel az albumot, Fecóval, Czipóval és a Tolcsvay fivérekkel. Az elmúlt évtizedekben többekre is rákérdeztem az egykori Korál és Fonográf tagok közül, mindenki hasonlóképpen nyilatkozott a Kertész leszek Korál érintettségéről.
Mindezt úgy, hogy miközben Brunner Győző mindvégig határozottan tagadta, hogy részt vett volna a Kertész leszek felvételein, addig az 1988-as Balladák című válogatáson ő és Makrai is fel van tüntetve a csodálatos Vörös Rébék előadói között. Viszont Makrai Pál emlékei szerint az egész Kertész leszek lemezen a Korál játszotta a zenei alapokat, akit valóban ki lehet hallani a vokálban.
A Lévay korszak
A Taurus romjai közül mindenesetre a Som Lajos vezette új Piramis emelkedett ki a leghamarabb a fényre, mely együttes folyamatos próbálással, mindössze két hónap alatt össze is rakott egy komplett nagylemeznyi műsort.
Persze ehhez kellett az előző részekben ismertetett alapos előkészítő munka. Továbbá a Paul Rodgers-szel – és talán még Simon Kirke-kel is – közösen szerzett Happy People is a koncertprogramba került. Eredetileg az eredeti szöveggel, angol nyelven adták elő és a konferálások tanulsága szerint a dalt egy 1974. februári találkozás eredményeként vezette fel Lajos.
(Igen tudom. Szinte hallom is, ahogy huhognak a huhogók. De én továbbra is inkább Somnak hiszek, mint azoknak a „rockszakíróknak”, akik még 1992-ben vagy ’93-ban is gyerekek voltak ahhoz, hogy Piramison csápoljanak. Mit tudhatnak a hetvenes évek Svájcáról vagy NSZK-járól, az ott vendéglátózó magyar együttesek és környezetük viszonyairól, vagy az odakinn történt eseményekről?)
Az első fecske tehát megvolt. A Happy People idővel magyar szöveget és címet is kapott. Mit tettek még mellé Lajosék az új felállással? Mindenekelőtt A fénylő piramisok árnyékában című opust, talán minden idők legjobb és legtökéletesebb Piramis szerzeményét. A kompozíció – amolyan bebop jelleggel- egy jól megjegyezhető, fülbemászó motívummal indít, majd azzal is ér véget. A kettő között pedig kellő teret kapnak az előre megbeszélt témák körei, illetve a teljes egészében improvizált részek. Jazz-rock ez a javából, rengeteg szólóval, valamint bizonyos pontokon funkos ritmussal, funky gitározással. Így a zenekarnévhez társuló kompozíció élő előadása egyaránt teret adott a zenekari tagok hangszeres tudásának bemutatására, miközben javarészt végig kellemes, fülbemászó, lüktető, ritmusos és táncolható maradt. Majd a későbbi lemezváltozatra már egy jóval kompaktabb, kiforrottabb változat került. A lehető legszélesebb közönségréteget megcélozva, ahogy azt Lajos jó előre eltervezte, a nyugat-európai haknik tapasztalataira, különösen a NATO támaszpontok amcsi legénységének reakcióira építve.
A hangszerelés, előadásmód és színpadi show pedig a harmadik Piramis korszak első felállásához, tehát a kétbillentyűs formációhoz igazodott.
Gallai Pétert Pinyó ajánlotta, akit még a Non-Stop időszakban látott-hallott a Nautilus együttesben. Péter abszolút főnyereménynek bizonyult, hiszen szerzőként, billentyűsként és énekesként is elsőrangú művész volt. Egyedül depressziója, visszahúzódó természete miatt maradt továbbra is téma egy főállású frontember szerződtetése a Piramisba.
A másik billentyűst már kifejezetten a show miatt vették fel. Hiszen Péter a billentyűk és a mikrofon mögött állt és énekelt, kellett valami extra színpadi dinamika, úgynevezett „action show”, hogy ezt a statikus színpadképet időről-időre ellensúlyozza. Ezért részben Lajos több basszusgitárt is használt, akár egy dalban kettőt is, melyet állványozással oldottak meg. Az egymással szemben álló két billentyűs pedig három-négyféle hangszert és hangszínt szólaltatott meg, miközben az olyan szólisztikus daloknál, mint például A fénylő piramisok árnyékában, egymással szemberohanva hangszert is cseréltek. Állítólag azért esett a választás Lévay Tiborra, mert a kitűnő hangszeres tudása mellett szintetizátorral is rendelkezett, ami erősen feldobta a hangszerelést. Jobbra orgona, Mellotron, gitár, középen dob, balra basszusgitár, Fender zongora, szintetizátor. Gallai éneke mellett pedig két-háromtagú vokál támogatta meg a produkciót. A Piramis már az első koncertjein is úgy szólt, mint egy élvonalbeli nyugati rockzenekar.
A soul és rock keveredéséből született Egy lány szintén a katonai támaszpontokon hallható zenék hatására született, amivel 1975 tavaszán abszolút naprakész muzsikát szolgáltattak a közönségnek. A magabiztos funk rock ritmusra a korszak legmodernebb szintetizátorhangján szólózott Tibor, a bridge és refrén részeknél pedig csodás vokális témákat dolgoztak ki.
Mindez persze nem Miles Davis közvetlen hatására alakult ki vagy őt másolva dolgoztak. Többségében még a belső kör előtt sem terítette ki minden kártyáját Lajos. Felesleges lett volna. Ráadásul a drogoktól és egyéb káros befolyásoktól egyre elviselhetetlenebb Davis akkoriban már félévente fordult új irányokba és futott zsákutcába vagy vált úttörővé, új stílusokat feltalálva. Tehát szó sincs arról, hogy a nagy Piramis első koncertműsora olyan lett volna, mint a szintén ’75-ben rögzített Agharta vagy Pangaea. De az igenis ténykérdés, hogy a feka ízléshez igazított, a jazz, funk, soul és gospel elemeket is tartalmazó rock- és popzene soha vagy csak jóval később jutott volna el az európai zene fősodrába, ha pár évvel korábban Miles nem robbantott volna hatalmasat az évtizedforduló környékén készült albumaival.
A Piramis koncertműsor másik fontos eleme a Kerüld el őket című dal volt. Ez nem is annyira zeneileg, hanem inkább a szövegét tekintve számított kiemelt darabnak. Ugyanis Som konkrétan azoknak üzent, akik elárulták őt a Taurus korszakban. De nemcsak az árulóvá vált zenésztársaira gondolt, hanem a zenekar kicsinálásában részt vállaló egyéb alakoknak és a mocskos események mögött megbúvó felbujtóknak is, akik elsősorban a konkurens zenekarokat, zenekaraikat féltették a bika-, avagy bivalyerős konkurenciától. A 2006-os Piramis Arénára készülve Lui kifejezetten sokat mesélt azokról az időkről, némi áthallással élve az újkor fejleményekkel kapcsolatban. Kár, hogy nem figyeltem jobban, pontosabban nem figyeltem magamra jobban, mert bizonyos dolgok olyan biztosan ismétlődnek ebben a rockszakmának csúfolt fortyogó emésztőgödörben, miként a Hold gravitációja mozgatta apály és dagály…
Ugyanebbe a körbe tartozik az első Piramis rádiófelvétel, értsd: az első stúdiófelvételek egyike, az Elment a kedved is. Az eredetileg szintén Gallai énekelte dal később ugyanúgy átmentődött a Révész-korszakba, mint A fénylő piramisok árnyékában vagy a Boldog ember-re magyarított Happy People, de ezt már konkrétan Sándor énekelte. Aki annak ellenére is zseniálisan tette magáévá és adta elő, hogy sem a dal megszületésekor, sem az azt ihlettő események idejében nem volt jelen, sem a Taurusban, sem a Piramisban.
Szintén a múlt sérelmeit idézi a Megbuktál, mely egy darabig szintén átmentődött a révészes programba, valamint a Ne félj világ és a Valamit tenni kellene. De a többféle stílusban előadott, többféleképpen megfogalmazott megszomorítottság érzet minden esetben pozitívba fordul. Amiben egyaránt benne van Som Lajos keljfeljancsi természete, valamint Gallai Péter melankóliájának művészi szépsége és felfelé törekvő, szállni, szárnyalni vágyódása is. Mely így együtt már akkor is olyan erőteljes elegyet alkotott, hogy a korabeli koncertközönséget első hallgatás után is magával ragadta az akkor még ismeretlen program. Egy alapjaiban megváltozott, szintén alig ismert zenekartól… Szem- és fültanúktól tudom, első- és másodkézből.
A korszak legnagyobb ásza azonban egy csodaszép ballada, vélhetőleg a másodikként felvételre kerülő Piramis dal, amit szintén az első rádiós session alkalmával rögzítettek. A Ne bántsd a madarakat a Piramis első országos szinten is jelentősebb nótájává, átütő sikerű dalává vált. Mely már az első rádiós játszás után felkerült a slágerlistára, majd az év nagy részében ott is maradt. Mindezt annak ellenére, hogy tervezett kislemez végül mégsem jelent meg. Nagyjából ennyi hiányzott ahhoz, hogy egy évvel korábban robbanjon a Piramis jelenség. De hiába szabotálták az elvtársak a zenekart. A sikeres koncertek és a kitűnő rádiófelvételek csak tüzérségi előkészítés volt. Som Lajos olyan rohamot vezényelt, ami ellen minden hivatali mesterkedés esélytelen volt…
Hazafelé
Mindenesetre nem sok olyan magyar együttes működött akkoriban, melyek már az első vagy második, bemutatkozó koncertjét is rögzítette és le is adta volna a rádió. Som Lajos ezt is ki tudta járni. Voltak megfelelő kapcsolatai. Volt pénze a megfelelő pozíciókban lévő emberek rendszeres megajándékozására. A külföldről behozott ritkaságokkal pedig még azokat is le tudta nyűgözni, akik azért rádiós alkalmazottként vagy a rádióban működő ilyen-olyan ügynökként, azért hozzá voltak szokva, hogy tízszer olyan jól élhetnek, mint az átlag magyar. Az átlagnál jobb vagy, az átlagnál szebb vagy…
Tehát Som Lajos a rádiós kapcsolatait a tartósabb kintléte alatt is életben tartotta, miként az egyéb kapcsolati struktúráit is rendszeresen gondozta. Mindez a gyakorlatban sok-sok ajándékot jelentett, valamint itthon nem kapható, méregdrága eszközök becsempészését és jutányos áron való megszámítását. Továbbá a belügyi „kapcsolattartók” információkkal és hasonló baksisokkal való kielégítését, valamint a vasfüggönyön átmozgatott termékek, eszközök általi szolgálatokkal való lekenyerezését. Könnyű volt így másoknak semmit sem tudni vagy tisztának maradni, ha a főnök a rossz zsaru szerepe mellé bevállalta a zenekar működtetéséhez szükséges egyéb piszkos munkákat is.
Mindezt ráadásul kitűnő diplomáciai érzékkel, okosan, ésszel tálalva. Miként a gondosan felépített, sokféle zenei forrásból és stílusból építkező Piramis produkciót is egyértelműen csak rockként aposztrofálta. Pedig a zenekar egyre bővülő repertoárjában volt minden: rock, blues, funk, soul, kuplé, egyéb fúziós elemek, de már a legkorábbi zenekari képekre vagy szórólapokra is az került a Piramis név mellé vagy alá, hogy: rock. Piramis rock. Ez volt a promóció főpontja, amit Lui annyira hatásosan nyomott át, hogy aztán idővel már a saját közönsége fordult ellene, hogy ne beszéljen hülyeségeket, miféle funk, miféle soul? Miközben a később érkező egyszerűbb gyerekek még a saját fülüknek sem voltak hajlandók hinni, ha a mondjuk az első nagylemezen hallgatták a Mondj egy mesét, a Ki tudja, hol van, vagy a Hozd el a tegnapot nyilvánvaló ritmusait…
A korszak érdekessége, hogy egy ideig még nem tért vissza a Taurust megjárt fiúkhoz Horváth Attila szövegíró. Zorán nyilvánvalóan továbbra is a testvérével dolgozott. Béla a Nevadában pedig már felhagyott a dalszerzéssel. Viszont az aktív utódzenekarokat illetően, az 1975-ös esztendő két nagy slágerének szövegét Földes László és S. Nagy István jegyzi. A Korál Hazafelé című fesztiváldalát Rusz László álnéven publikálta Hobo. A Ne bántsd a madarakat pedig hivatalosan S. Nagyé, de cseppet sem lennék meglepve, ha erről a remekműről is kiderülne, hogy Pisti csak a nevét adta hozzá. Esetleg némi apró változtatásokat, de valójában mindenestől Gallai Péteré. Ugyanis a Ne bántsd a madarakat mind zeneileg, mind szövegileg az ő zsenijét és habitusát tükrözi.
Folytatjuk!
Fotók: Balázs Fecó Archívuma, Köves Pinyó archívuma, TTT Nemzeti Rockarchívum
