Török Ádám 75 & Syrius-Mini 50 koncert az Erkel Színházban

Török Ádám januárban töltötte 75. életévét. 2023. május 8-án az Erkel Színházban nagyszabású koncertet terveznek. Az előadáson Török Ádám születésnapját egy jubileumi koncerttel ünnepelik meg. Ennek keretében bemutatásra kerül az új Bartók CD lemezt és a koncertet egyben Orszáczky Jackie emlékére is ajánlják a Syrius – Mini Jam 50. évfordulójának alkalmából.

Török Ádám énekes, fuvolista, dal és szövegíró, producer. Pályafutása alatt 50 különböző magas zenei színvonalú LP, CD és DVD jelent meg tőle alkotói munkássága alatt. Több mint 9000 koncertet adott itthon és külföldön, köztük Svájcban, Lengyelországban, de jelen volt az USA, Kanada, Ausztria és Olaszország színpadain is. Koncertezett a Felvidéken és Erdélyben is. 1968 óta több mint 50 zenésznek biztosított saját együtteseiben megélhetést.

„Fontosnak tartottam, hogy a magyar nyelvhez idomítsuk a bluest, a rockot és a progresszív zenét. Igyekeztem a közép-európai magyar értékeket megőrizni, előtérbe helyezni. Ennek köszönhetően híresek lettek Papp Gyulával közösen készített Bartók feldolgozásaink”.

Jelentős Ádám zenekarvezetői tevékenysége is. 1968 óta több mint 50 zenésznek biztosított saját együtteseiben megélhetést. A rendszerváltás után közel 10 nagy fesztivált és 10 szuperkoncertet szervezett saját vállalkozásban, mint pl. Tabán, Paks, Budapest Sportcsarnok, Petőfi Csarnok, BKK. Ezeken a megarendezvényeken is rengeteg embernek biztosított munkát. Legendás, világhírű zenészekkel játszott együtt: B.B.King, Billy Cobham, Tom Beck, Boris Pilleri, pályafutása során szinte a teljes magyar élvonal pl: Tátrai Tibor, Babos Gyula, Orszáczky Miklós, Pataki László, Deák Bill Gyula, Németh Alajos, Papp Gyula, Závodi Jancsi, Németh Karcsi játszott vele a híres Bem rakparti klubjában és más jelentős koncerthelyszínen. Blues Café című TV műsora is rengeteg embert vonzott az ezredforduló tájékán.

Ádám az egyik legtöbbet koncertező rockzenész. 1968-2020 között több mint 6000 koncert a Mini együttessel, 1985-2020 között több mint 3000 szóló, duó, trió koncert.

A fuvolista-énekes-zeneszerző 1948. január 12-én született Budapesten. Gyerekként kezdett fuvolázni, majd a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dzsessz-tanszakának előkészítőjére járt. 1965-ben kezdett el zenekarozni, még gimnazistaként. 1968-ban alapította meg a progresszív dzsessz-rockot játszó Mini együttest, mely a magyar színtéren, ebben a kategóriában a legismertebb és legsikeresebb csapat lett. A zenekar 1971-ben teljesen megújult, Ádám mellett Papp Gyula billentyűs, Német „Nemecsek” Tamás dobos, és Nagy István basszusgitáros alkotta a Minit. Az új formáció tavasszal már az Illéssel koncertezett egy ORI-műsorban, és az újszerű, bonyolult zenéjük ellenére országosan ismertek lettek. 1971 nyarán, az Illés-turnét követően az LGT-vel léptek fel. 1972-ben sikerrel játszottak Keith Jarrett előtt a Videoton Interjazz Fesztiválon, és még ebben az évben a Hanglemezgyár megbízást adott nekik két kislemez elkészítésére, ezeken a Gőzhajó, Délelőtt, Halványkék gondolat és Ne félj című dalok szerepeltek. Nagylemez készítésére ebben az időszakban nem kaptak lehetőséget. A csapat ekkor a Syrius mellett a magyar rock legszínvonalasabb zenéit játszotta. 1973 elején újabb kislemezük jelent meg, ezen a Sirályok és a Kereszteslovag szerepelt.

/Török Ádám interjú részletek – pár korábbi, Payával készült beszélgetésből/

„Akkoriban én Animalst hallgattam, majd jöttek a legnagyobb királyok az életemben, a Cream és Hendrix, később a dzsessz-rock korszakom. Volt egy kisebb hibám, sokáig a magyar zenéket nem tartottam sokra, aztán meghallottam a Syriust. Azt már el kellett ismerni, mert szenzációs volt! Mi 1970-től a Bem rakparton játszottunk minden vasárnap a Minivel, állandó telt házzal ment a műsor, szeptembertől május végéig. Decemberben megjelent az egyik koncertünkön Bródy és talán valamelyik Szörényi. Gondolom, hozzájuk is eljutott a hírünk. Bródy a buli után odajött hozzám és megkérdezte, hogy szeretnénk-e az ORI-turnéjukon előzenekar lenni. Már utánanézett, hogy nekünk van ORI-vizsgánk, a nélkül nem mehettünk volna a turnéra. Nagy örömmel mondtam igent, mert ez egy óriási lehetőség volt nekünk. A sors fintora, hogy két hétre rá, az akkori felállású – Török–Závodi–Czipó–Román – Mini feloszlott, Bródyék meg is rémültek, hogy mi lesz, de mire a turné indult, már összeszedtem a legendás, Papp Gyula–Nagy Pista–Német „Nemecsek” Tamás–Török Ádám négyest.”

„…Akkoriban ez annyira újszerű zene volt Magyarországon, hogy csak kevesen hallhattak hasonlót, azok is külföldiek voltak, mint mondjuk az Emerson, Lake & Palmer. Ugye, a később megjelenő kislemezeink dalait még nem ismerhette ekkor a közönség, de a Bartók-feldolgozás, az Egy este a Székelyeknél egyből bejött nekik. Nemecsek dobszólója is páratlan volt akkoriban az I’m a Manben, amit a Spencer Davis Grouptól játszottunk. Az a hangzás, orgona-fuvola-dob-basszus, nagyon progresszív volt, csak néztek a népek, hogy miket játszunk. Nagyon fiatalok voltunk, én marha jól néztem ki, haha! Nagy haj, kalap, Nagy Pista, a szőke rőzséjével úgy nézett ki, mint Robert Plant, Nemecsek is nagy hippi volt, nagy fekete haj, mindenféle szalagokkal. Szóval elég egyedi volt a megjelenésünk is, a zenén túl. Nagy hippi brancs volt ez. Nem tudom, mennyit értett a közönség a zenénkből, elég bonyolult volt, rengeteg improvizációval, de azért tapsoltak nekünk is.”

„…Egy csapásra ismertek lettünk. Az Illés turnét követően az LGT is lecsapott ránk, utána náluk voltunk előzenekar, ami szintén komoly fegyvertény volt. Ők tavasszal alakultak és mi már a vidéki „belövő” – első – bulin is játszottunk előttük, valamint a júliusi pesti debütálásukon is fent voltunk a pódiumon a Budai Parkszínpadon. Nagy hálával tartozom az Illésnek és az LGT-nek is, mivel nekik köszönhetően futottunk be.

Egyébként ennek hatására be is hívtak a rádióba nyár végén! Azt sem tudtam hol van, mi, hogy működik, mi a saját kis világunkban éltünk, nem voltunk benne a zeneipar háttérrendszerében. Valami titkárnő hívott, hogy a könnyűzenei osztályra menjek be. Bementem őrült nagy hajjal, hippi szerelésben, alig akartak beengedni, mert személyi sem volt nálam. Aztán megtalálták a nevem a névsorban, így bemehettem. Akkor kaptunk felkérést rádiófelvétel készítésére. Nem is tudtam, hogy működik ez, de a Gőzhajót, meg a Délelőttöt följátszottuk ősszel, ebből lett 1972-ben kislemez. „Zésítették” az anyagot, és játszották is a rádióban! Nagyon jó szakemberek dolgoztak akkoriban ott, össze is szaladt ott ránk a szakma, mert azok is elájultak attól, amiket Papp Gyula játszott, meg a dalainktól is. Három kislemezünk jelent meg akkoriban, nagy siker lett a Gőzhajóból. Azt a kislemezt két borítóval is kiadták, mert az utánnyomásnál már egy másikkal jött ki. Nagyon jó időszakban jött ez a lehetőség is! A legenda szerint a dunai hajósok ordibálták is, hogy: „Hej-hej, jön a gőzhajó!” Ma is büszke vagyok arra a dalra, nem egyszerű, sok részből áll, de valamiért mégis sláger lett. ”

„…Akkor egy óriási váltás volt az egész világon a zenében. Volt a hatvanas évek végének az angol progresszív rock forradalma, ami 1967 körül kezdődött. 1966–67-ben megjelent Jimi Hendrix, aztán jöttek sorban a nagy underground óriások, a Jethro Tull; Cream; Crimson; Emerson, Lake and Palmer. Ők ránk is nagy hatással voltak, ezzel itthon is egy „forradalom” alakult ki. Szerintem az LGT, a Mini csinálta 1971-ben a legnaprakészebb muzsikákat itthon, és természetesen a Syrius! Ez a három együttes hozta be itthon azt a forradalmi lendületet, ami a világ rockzenéjében lezajlott. Akkoriban bárhol bevethetőek lettünk volna a világban! Én azt gondolom, hogy a magyar rockzene akkor volt legközelebb a világszínvonalhoz, amikor játszott az LGT, a Mini, a Syrius, és én még hozzátenném a Bergendyt és a Generált is…”