Egy életmű koncert mindig felemelő, és egyben megismételhetetlen élmény. Hiába aktív a főhős, mint ez esetben is, az esemény súlya, a nosztalgia, a régi zenész kollégák felbukkanása mind-mind extra tartalommal, izgalommal tölti meg az estét, és azt hiszem így vannak ezzel a rajongók is, akikben a régen, vagy nagyon ritkán hallott dalok, a rég nem látott egykori ismerősök, vagy csak simán a nosztalgia faktor feltekeri az adrenalin szintet. Valami hasonlót éreztem én is, a hazai zenei élet egyik legmarkánsabb és legmeghatározóbb zenészének, Mátyás Attilának a 35 zenei évet felidéző jubileumi koncertjén.
Én magam ebből a 35-ből közel 30-at biztosan végig kísértem. Sajnos az eredeti F.O. System-es időket lekésve, de még a korai (demó kazettás) Sex Action idejében álltam csatasorba. Ráadásul a két banda közel egy időben lépett be az életembe, ami akkor okozott némi képzavart. Emlékszem, hogy Pusztai Zolinál (Aurora, Moby Dick stb. szövegíró) borozgatva konstatáltam, miközben szólt a Vigitől szerzett első Sex Action demó kazetta, hogy az F.O. hangja és a Sex Action zenei lelke ugyanaz. Nemsokkal később aztán élőben is megtapasztaltam a Action zsenijét. Egy többnapos művészeti fesztivál keretén belül léptek fel az egykori legendás Exploited balhés győri Műv Házban. Már akkor híre volt a bandának, emlékszem újságíró hölgy ismerősöm engem küldött előre az öltözőbe, hogy derítsem fel a terepet, mert ő bizony kicsit tart az akkor már rossz hírű bandától. Sosem felejtem el a képet, ami akkor fogadott, amikor beléptem az öltözőbe… Sehol a csajok (akkor még), Zana Zoli egy karfás széken fordítva ülve hintázott, Szasza a legendás fém „bögréjéből” ivott valamit, Matyi a haját szárította, Miksa pedig ki tudja merre járt… A mai napig bánom, hogy pár nappal később a Nyugati Hírlap szerkesztőségében, a kezemben tartott, az öltözőben készült zenekari képet nem raktam zsebre. A buli után készült interjúból nem lett semmi, a kép meg azóta megsemmisült… Így indult az én történetem Matyival, és kisebb megtorpanás (az Agnus Dei lemezzel akkor nem tudtam mit kezdeni) után folyamatosan lekövettem a tevékenységeit. Egy-egy F.O. buli a mai napig libabőrös időutazás, illatokat, mozdulatokat, embereket tudok hozzá kötni a múltból, a Sex Action szintén hasonló sztori, de már a MAB (Mátyás Attila Band) is van annyira idős, hogy régi-régi emlékként gondoljak egy-egy Rocktogonos koncertjükre.
Az estet viszont Matyi legfrissebb bandája, a Decadancer nyitotta, ami igazából az egyetlen zenekar a pályafutásában, ahol nem ő, hanem a szintén legendás arc, Pocky a főnök. Első blikkre ki is lóg a Decadancer a sorból a maga Duran Duran fílingjével, de az idő haladtával élőben egyre karcosabb a banda, ezen az estén szerintem már egészen belesimultak a programba. Nem fogják megváltani vele a világot, de valószínűleg pont az a nosztalgia hajtja őket ebben a történetben, ami azt a sok embert, akik megtöltötték ezen az estén az Akváriumot, igaz csak a kisebbik termét.
A folytatás a MAB-é volt, ami az utolsó 20 év legaktívabb Matyi formációja. Személy szerint azért bírom ezt a bandát, mert valahol egy Matyi esszencia az egész, kicsit minden addigi bandájából van belőle egy kicsi. Szerintem Matyi is azért szereti annyira mert bármit játszhat benne, amit csak akar. Ahol az F.O.-os elvontság simán találkozhat a Sex Action koszosságával és senkit nem fog zavarni, ha némi Cult fíling lengi be a következő pillanatot.
A folytatásban érkező Agnus Dei pont az ellenkezője a MAB-nak, kifejezetten mostoha gyermek az életműben, annak idején nagy reményekkel indult a formáció, de hamar földbe állt és utána is csak a MAB-os bulikon lett megidézve egy-egy dal. Nem csoda, hogy ezúttal is konkrétan a MAB felállás mellé érkezett csak Juhász Robi, pont úgy, mint 10 éve a Matyi 50 bulin. Ahogy írtam, anno elkerült az Agnus Dei, de aztán a MAB-os koncerteken rendszeresen felidézett egykori dalok mára megtalálták a helyüket.
A koncert ívét nézve tökéletesen időzítve érkezett a színpadra Matyi egyik legsikeresebb formációja a Sex Action. Korábban már ecseteltem, hogy ezer szállal kötődőm a bandához, de a stílushoz is, amit képvisel. Fel is pörgette a hangulatot a banda, akik ráadásul az utóbbi időben különleges felállásban tolják. Ugyanis Zana Zoli nem a megszokott helyén (a doboknál) kezdte a bulit, hanem, ahogy már korábban is láthattuk, gitárral szállt be a zenélésbe. Helyét Gerő Balázs töltötte be, akivel kapcsolatban mindenképpen meg kell említeni, hogy Matyi után ő tartózkodott a legtöbbet a színpadon. Pár Sex Action dalon és a z F.O.-os műsoron kívül végig ő dobolt minden más formációban. Minden banda a legismertebb dalaival képviseltette magát 6-7 szám erejéig, így mikor a Vörös a szád című „szerelmes” nóta elkezdődött, már népünnepély volt a nézőtéren. Tökéletesen ágyaztak meg az este fénypontjának, a mindig zseniális F.O. System műsorának. Meggyőződésem, hogy sokan emiatt a 7 nóta miatt érkeztek, kuriózum a banda még ma is, igaz, hogy sosem láttam az eredeti bandát, de meggyőződésem, hogy most erősebbek, mint valaha. Ebben nagy szerep jut Földi Tominak, aki nemcsak zeneiségével, de színpadi megjelenésével, energiáival is tökéletesen beleillik a képbe.
Nagyon tetszett a bulival kapcsolatban, hogy nem volt felesleges ömlengés a múltról, nosztalgiázós átkötő szövegek, ünnepelés/ünnepeltetés, csak a zene, ami ennyi év után is csontig hatoló élményt nyújt. Mi is lehetne más a zárszó, mint: köszi Matyi az élményt, a dalokat, még sok ilyet kívánok magunknak. Heavy Birthday!
Fotók: Polgár Péter
