„Megjelentettem ezt az életrajzot. A továbbiakban pedig másokra bízom a bacsiki életmű rejtélyekben, furfangos kanyarokban, nem kevés meglepetésben bővelkedő kikutatását.” Így szól a magyar jazzkutatás atyja, Simon Géza Gábor felhatalmazása a Bacsik-könyve zárszavában. (Simon Géza Gábor: Esős évszak – Bacsik Elek bio-diszkográfia, Magyar Jazzkutatási Társaság, 2016.) Pál Nagy Balázs pedig élt vele.

Még ha nem is pontosan Simon ízlése szerint. A diszkográfia ugyanis – bevallottan – nem az erőssége, ilyen fejezetet nem tartalmaz a könyve. Pál Nagy Balázs másban és másként jó. Abban, ahogyan QR-kódok segítségével varázsol! Nincs a könyvének CD-melléklete, ennek ellenére bőven tartalmaz zenei, fényképes és egyéb, pl. szöveg-anyagokat, utóbbit szintén a QR-kódok segítségével. Mindez lelassítja az olvasás idejét (nem kicsit), cserében azonban több és más dimenziót képező információkat nyújt, mint amennyire egy normál, „QR-telen” kötet képes.

Az Előszóig sem kell lapozni, a számozatlan második oldalon máris szembejön négy QR. Az első, a YouTube áttekintést ad a világjáró roma gitáros, hegedűs (Bacsik Elek 1926 – 1993) művészetéről, a két, nálunk is forgalmazott CD-jét állítva a középpontba (Guitar conceptions; Nuages – Jazz in Paris, Vol. 81.), érdekes párhuzamok megjelenítése mellett. Természetesen, zenei részletekkel elegyítve. Tanulmányozásuk közben szinte elvesztem az infó-áradatban, mégsem éreztem magam elveszettnek, sőt. Kifejezetten élveztem a sodrást. A további QR-lehetőségek beszédes címkéi: Apple music, Spotifly, Soundcloud.

A belső cím-oldal kódjának neve: képek – google.com. Naná, hogy ez sem csak az, aminek mondja magát, hiszen cikkek és egyebek társulnak a képek hosszú sorához. Az egyik például Bacsik Facebook-profiljára vezet. Egy másik pedig Bacsik jelentős hegedűs jazz-albumához, az 1974-es I love you-hoz, a YouTube-ról, mintegy a miheztartás végett. Jazz Panoráma adás: interjú a szóban forgó könyv szerzőjével, de nem sorolom tovább, mert a teljes kötet bemutatásának is következnie kell. Íme.

A szűk kétoldalas Előszó mellékleteként Halper László Zenészlegendák című könyve és Simon fent említett munkája érhető el. Utóbbi által a viszonyítás, vagyis az itt és ott feltárt/közölt tények, a közvetett bizonyítékok alapján kikövetkeztetett feltevések összevetésének lehetősége is adott. Nem beszélve a nem kevés életrajzi fehér folt eltüntetéséről, a Pál Nagy Balázs által feltárt dokumentumok segítségével. De miért fontos az életrajz, mért nem csak a létrehozott művek azok? Szerintem azért, mert ha ismeri az olvasó a művész életének viszontagságait (pl. hogyan vészelte át a háborús időszakot, miként volt képes a zenész-társaihoz alkalmazkodni), átérzi, miféle nehézségeken és problémákon tudott felül emelkedni, és közelebb kerülhet hozzá emberileg, évtizedek távolából is. Arról nem beszélve, hogy kiderül: a pozitív személyiség teremtő, alkotó ereje (jó eséllyel) nagyobb az átlagosnál. Ahogyan az megvolt Bacsik Eleknél, a minőségi éttermi cigányzenétől kezdve a francia sanzonon és a popon át a jazzmuzsikáig. A legnagyobb sikereit egyébként Franciaországban, a jazz európai fővárosában érte el. A nyughatatlan vére (és a bevándorlási hivatal kedvezőtlen döntése) aztán a tengeren túlra vitte. Ott, bár a jazz köreiben kevesebbet forgott, szintén képes volt kimagasló alkotásokra.

Bacsik életének és munkásságának eseményeit időrendben követi le a kötet szerzője. A leírása tömörebb, tényszerűbb, koncentráltabb Simonénál, de az ő (mármint Simon) publikálása után felfedezett dokumentumok (elsősorban külföldön megjelent újságcikkek) a magyar jazztörténet fontos dokumentumává avatják Pál Nagy Balázs könyvét. Éppen olyan fontossá, mint amilyet Bacsik Elek művészete megérdemel. Mondjuk, az Amerikába szakadt Szabó Gáborét még csak-csak ismerjük, holott Bacsikét is ugyanazon az „emeleten” találjuk.

Az életrajzi kötet bónusza egyértelműen a Pál Nagy által alkalmazott technikai újdonság: a könyv lapjaira „nyomtatott zene” – köztük Bacsik muzsikáinak java – sokkal közelebb hoz annál bárkit, mintha szimplán csak olvasna róla. A korszerű, kompakt kiadványt jó szívvel ajánlom hát a jazz kedvelőinek figyelmébe! Magánkiadás lévén, csak a szerzőjét kell becserkészni a cél érdekében, a Facebook hálóján például.