„Megváltoztam és felnőttem volna? Nem, nem igazán.”

Március 5-én az MVM Domeban koncertezik James Blunt. Az október 27-én megjelenő, Who We Used To Be című új albumot támogató turné tavasszal Európába érkezik. Az énekes az 50. születésnapja alkalmából beszélgetett az egyik kedvenc éttermében, a londoni két Michelin-csillagos Gymkhanában Tim Lewisszel. A The Guardianben megjelent cikkben az énekes-zeneszerző számos vad, más hírességekkel kapcsolatos történetet is elmesélt, többek között Ed Sheeranről (aki Blunt közeli barátja és a legidősebb fiának a keresztapja) és Bear Gryllsről, de azt is bevallotta, hogy a felé irányuló kritika néha nagyon bántó tud lenni.

A beszélgetést azzal kezdte, hogy gyakran jár erre a helyre, kapták már lencsevégre úgy, hogy éppen kitántorgott innen, de általában Ed Sheerannel jön, mivel ő törzsvendég itt és ő szokott rendelni is. Megtudhattuk azt is, hogy Sheeran jobb szeme alatt van egy két centis heg, amelyet akkor szerzett, amikor ő és Blunt 2016-ban András herceg házában vendégeskedve páncélban, díszkardokkal verekedtek. Sheeran korábban arról is áradozott, milyen jelentős hatással volt rá Blunt zenéje. Olyannyira, hogy 2020-ban, miközben a felesége első gyermeküket hozta éppen a világra, a Back to Bedlam című album szólt a szobában. Ez volt az a lemez 2004-ben, amely meghozta az áttörést James Blunt számára, és olyan slágerek szerepeltek rajta, mint a You’re Beautiful és a Goodbye My Lover. A Bluntról készült dokumentumfilmben, a One Brit Wonderben Sheeran nemzeti kincsként jellemezte őt. „Nos, nyilván elég sokat fizettünk neki ezért. Negyedmilliót az ilyen pozitív véleményekért.” – viccelődött Blunt az interjúban.

Ez már egy kellemes változás az énekes számára, akivel a zenésztársak és a média nem bánt mindig kesztyűs kézzel, karrierje elején ugyanis arisztokrata származása miatt könnyű célponttá vált. Az egyik legdurvább eset a 2006-os Brits-díjkiosztó előtt történt, ahol Bluntot öt díjra jelölték, amelyek közül kettőt (a legjobb brit popelőadás és a legjobb brit férfi szólóénekes díját) meg is nyert. Paul Weller azt mondta, hogy inkább megeszi a saját sz*rát, minthogy Blunttal dolgozzon, a ceremónián Mick Jagger pedig nem volt hajlandó kezet rázni vele. Olyanra is volt példa, hogy Damon Albarn /angol dalszerző, énekes, producer – Blur, Gorillaz stb./ nem akart közös csoportképen szerepelni vele.

A felé irányuló maró gúny rendkívül erőteljes volt, közel két évtized távlatából pedig szinte zavarba ejtő ezeket felidézni. Vajon Blunt, akinek immár hét albuma jelent meg, és még mindig arénákban ad koncerteket Európa- és Amerika-szerte, úgy érzi, hogy a zenéjét/személyét már sokkal megfontoltabban értékelik?

„Paul Simon egy zseni. Én nem hiszem, hogy az lennék. De tudok énekelni, és ezzel magam is tisztában vagyok. Akármennyien fanyalognak az énekstílusommal kapcsolatban, de ha alaposabban meghallgatod, a hangok a helyükön vannak. Meg tudok-e ragadni egy érzelmet egy dalban egy bizonyos módon? Igen, A You’re beautiful az egyik ilyen. Ez minden alkalommal sikerül? Nem.” – mondta magáról Blunt.

„És a Back to Bedlam, a pokolba is, igen!” – folytatta Blunt azzal az albummal, amelyből a 2000-es években minden korábbinál több példányt adtak el az Egyesült Királyságban. A szerzője szerint is erős anyag, és ezt mondták már számára fontos emberek, olyanok is, akik a Beatlesben játszottak – ez speciel Paul McCartney volt.

Blunt személyiségének alapvonása az önirónia, hamarabb csinál viccet saját magából, mint bárki más, a közösségi médiában legendásak a fanyar poénjai. Ezzel kapcsolatban azt az elvet vallja, hogy megmutatja a készülő posztot a menedzserének vagy a feleségének, és ha ők felszisszennek, akkor már nyomja is a küldés gombot. „Amikor feltalálták a Twittert, egy eszközt adtak a kezembe, hogy elmondhassam, nem az vagyok, akinek ábrázolnak.”

Olyan szituációkban azonban sokkal komolyabb, mint amikor például összehasonlítja magát Paul Simonnal. Az áttöréskor őt ért kritikák azonban egyértelműen bántották, és ez nyomot is hagyott benne. „Volt egy célom, egy álmom, egy nagyon naiv álmom, hogy sikeres turnézó zenész legyek. És ez az álom valóra vált. Aztán beindultak az ellenreakciók is, és ez nagyon meglepett a maga kegyetlenségével. Még ha olykor bánom is, azt kívánom, bárcsak hat hónappal később jöttek volna ezek a reakciók, úgy egy kicsit tovább élvezhettem volna az utazást. Mert ez az egész nagyon gyorsan jött.”

A Back to Bedlam után Blunt Ibizára költözött, és klubokba járt. Még egy saját szórakozóhelyet is épített a hátsó kertjében. „Van egy nagy tábla, rajta áll, hogy »Blunty’s Nightclub: Ahol mindenki gyönyörű«. Ez egy kurva jó hely, és karnyújtásnyira van az ágytól. Rengeteg DJ megfordult már itt, aztán amikor látták, hogy milyen gyerekes – olyan, mint egy tinédzser diszkó-, néhányan sarkon is fordultak. De Pete Tong /angol lemezlovas/ is játszott már ott. David Guetta öt méter megtétele után kisétált. P Diddy meghallotta, hogy van egy klubom, erre küldött 400 üveg Cîrocot vodkát. Az első évben a haverommal, Billyvel 50 üveggel ittunk meg.”

Blunt minden tekintetben rendkívüli első 50 évvel büszkélkedhet, és az anekdoták csak úgy záporoztak belőle. A bristoli egyetemen a kalandor Bear Gryllsszel alkották a Limp Willy and the Disappointments nevű utcazenész formációt. Blunt később Grylls segítségét kérte, amikor akkori barátnője, Lindsay Lohannel Jamie Foxx szállodai lakosztályában vendégeskedtek, és Bluntot egy kis „baleset” érte: eldugította a vécét. Grylls sms-ben azt tanácsolta neki, hogy „egye meg a dühös lebegőt”. Mint mondta, Bear szoros bizalmasa volt, aki sok nehéz helyzetben kisegítette őt.

Ez a történet és a Sheeran-sztori is Blunt tavaly év végén megjelent, rendkívül szórakoztató, Loosely Based on a Made-Up Story című „nem memoárjában” olvasható. A könyv előszavában figyelmeztetik az olvasót, hogy a történetek közül sok megszépített, és hogy az alábbiak egy része igaz, a legtöbbje nem.

Az énekes 2014-ben vette feleségül az ügyvéd Sofia Wellesley-t, és két gyermekük született. Általában az élet kicsit lelassul, amikor az ember családot alapít, de vajon ez így történt-e James Blunt esetében is? „Azt hiszem, a kérdés az: megváltoztam és felnőttem-e? Nos, nem, nem igazán.” – felelte erre.

Tim Lewis újságíró úgy érzi, Blunt mágnesként vonzza az abszurd komikus szerencsétlenségeket. „Nem, nem hiszem” – válaszolta James, majd élvezettel felkacagott. „Az élet azért van, hogy éljünk, és ezt tanítom a gyerekeimnek is. A legszomorúbb szó a világon a „nem”. És a legizgalmasabb szó a világon az „igen”.”