KREATOR, ANTHRAX, TESTAMENT – Budapest, Barba Negra, december 10.
Az igazán pocsék idő ellenére is jó sokan voltunk a három nagy thrash banda buliján a csepeli Barba Negrában. Az érdeklődést jól illusztrálta, hogy a Barba sátra előtti téren is többen álltunk jó hideg és nem olcsó söröket szürcsölve, miközben dübörgött a három nagy legenda: Testament, Anthrax és a Kreator.
Thrash ide, vagy oda, nekem kicsit érdekes volt az amerikaiakat összeereszteni a német bandával. Nem valami történelmi távlatú értetlenkedés miatt, hanem a kissé eltérő hangzás és gondolatvilág miatt.
A Testament a maga kiforrott, erőteljes hangzásával és az Anthrax a darabos, tűpontos szeletelésével nekem távol állt a Kreator nyers, brutális zúzásától. De ez persze az én fanyalgásom, ami némileg egy köldökbámulós kritikust juttathat eszébe a nyájas olvasónak.
A közel 4 órás buli egyébiránt tökéletes volt. Nem kívánok kitéri a Barba Negra hangosítására – ami hagyott némi kívánnivalót maga után-, mert a hangverseny összértékből nem vont le sokat.
A nyitó banda Testament hozta az elvárt formáját. Billy Chuck lehengerlően jó volt, meg sem látszott rajta az a fránya Covid, amivel ő is megküzdött, mint ahogy közülünk is páran. Csak úgy öntötte ránk a banda a remek darabokat. Végighallgatva őket és ismerve a munkásságukat, érthetetlen miért nem kerültek oda anno a Big Four mellé, mint ötödik elem…Talán majd egyszer ez is bekövetkezik.
A Testament elsöprő erejű nyitása után nekem nem jött át a régi nagy kedvenc Anthrax produkciója. Jó-jó, persze minden profi volt, kisujjból perdültek ki a már-már a Helmetet megszégyenítő tempo giusto riffek, atompontos bőrözések és Belladonna mester showelemekkel tarkított performanszei, de nekem mégis könnyedebbnek tűnt az antiszociális banda a Testament után. Mondjuk a többséget ez nem izgathatta túlzottan, mert a második számként felcsendülő örökbecsű Got the Time azonnal berántott mindenkit az anthraxes pörgésbe.
Némi szünetet vettem ki, legurítva egy-két sört újdonsült szlovák és horvát metalheadekkel, közösen méltatva a fellépő bandák zenei nagyszerűségét.
Végül a mindig megújuló és teremtő erejű Kreator lépett a színpadra. Mint említettem, nekem kissé „hogy kerül ez itt most a színpadra” életérzésem volt, mert inkább a Sodommal tudtam volna őket elképzelni egy estén, de szerencsére ezen is hamar túl tudtam lépni. Kárpótoltak a jobbnál-jobb nóták itt is. Igazi hordatagnak érezhettem magam közel az ötvenhez – Petrozza mester jóvoltából (is).
Végezetül nézzük mi is volt ebben a nagy thrash „szalámiban”, amit apránként elmajszolgattunk kedd este! A Testament szépen bemutatta eddigi művészetét, adtak betekintés a korai albumokból is, de inkább a ’90 utáni nóták csendültek fel nagyobb számban. Szerintem ez jó arány volt, mivel véleményem szerint a későbbi dalok, erősebbek, jobban összerakottak és hangszereltek.
Ugyanez nem mondható el az Anthraxról. Náluk mintha megállt volna az idő 1990-ben. Egy, azaz egyetlen nótát játszottak el 2011-ből. Az összes többi még az elmúlt évezredből jött, mintha nem is lenne 21. század. Nem igazán értettem, miért kellett kidobni a repertoárból a Belladonna nélküli időszakot. Jójó, persze nosztalgia, meg gyerekkor, de azért jó lenne túllépni az 1980-es éveken (is). Nem kétség remekműveket alkottak akkoriban is a fertőzésterjesztők, de nekem bejött a John Bush nevével fémjelzett Anthrax is. Alkalmanként még jobban is. LOL!
Eddigi életművük szinte teljes spektrumát mutatta be a Kreator. Szépen adagolták a ’80-es évek nyers nótáit, a ’90-es évek populárisabb hangzású számait és a 2000-es évek kiforrott alkotásait. Bár a személyes kedvenc Coma of Soulsról nem volt semmi.
Összességében a két dudás helyett hármat kaptunk, akik igen remekül megfértek a Barba Negra csárdájában. Volt móka, kacagás dínom és dánom, mindenki megkapta a kedvenc bandájától azt, amit szeretett volna hallani. A három thrash legenda odatette magát, felvillantották az eddigi munkásságuk jobbnál-jobb dalait. Csak a sör ne lett volna olyan kxrva drága!
Fotók: Dávid Zsolt
