BD – Kling Klang / Parlophone 2026
2026. május 15-én jelent meg a Kraftwerk 50. évfordulós szériájának második darabja, a Radio-activity 50 Blu-ray. Az új kiadvány három különböző hangkeverésben vonultatja fel az 1975-ös klasszikus albumot, melyek közül ezúttal valóban kiemelkedik a monumentális Dolby Atmos hangsáv.
2026-ra az a különös helyzet állt elő – bár a Kraftwerk háza táján eleve a furcsa a normális –, hogy miközben Fritz Hilpert 2023-tól már nem lép fel az együttes koncertjein, mégis ő az új Blu-ray egyik főszereplője. Egészen pontosan: mialatt a csapat Ralf Hütter, Henning Schmitz, Falk Grieffenhagen és Georg Bongartz felállásban turnézik, addig az eredetileg 1975 novemberében kiadott nagylemez friss Dolby Atmos keverését Ralf Hütter és Fritz Hilpert készítette, az eredeti 16 sávos mesterszalagok felhasználásával.
A korong további tartalma egy 5.1-es Dolby Surround mix, illetve a 2009-es sztereó remaszter. Utóbbi keverésből egy vinyl picture disc is készült a Radio-activity 50. évfordulójának tiszteletére. Mindkét jubileumi hanghordozó tényleges megjelenése azonban átcsúszott az Úr 2026. esztendejére.
Az optikai lemezt eddig háromféle láncon szólaltattam meg: egy klasszikus Onkyo házimozin Acoustic Energy hangszórókkal, majd egy 15 milliós Dali, végül pedig egy 45 millió forintos Bang & Olufsen / Marantz csúcsrendszeren – szigorúan a forgalmazó által kalibrált konfigurációkban. A korongot minden esetben Sony Blu-ray lejátszó pörgette. Ami a sztereó hangsávot illeti, az gyakorlatilag teljesen megegyezik a 2009-es CD-változatokkal. Megkockáztatom, hogy egy az egyben ugyanaz az anyag került fel most is.
Az 5.1-es surround verzió már radikálisan eltér a sztereótól. Csatornalogikájának köszönhetően egy párszázezres, alsó-középkategóriás házimozin is rendesen átjön, és túl nagy szobát sem igényel, csupán hat megfelelően elhelyezett hangszórót. Ebben az esetben sem készült teljesen új mix, hanem a friss Atmos keveréket skálázták le egy hagyományos térhatású hangsáv kedvéért.
A Radio-activity 50 igazi favoritja és egyetlen érdemi újdonsága ugyanis maga az Atmos keverés. Ez a hangsáv minél komolyabb rendszeren és minél több hangszórón szólal meg, annál jobb: úgy tágul a térben, mint a gáz vagy egy vektorgrafika, és maximálisan meghálálja a minőségi komponenseket, illetve a gondos elhelyezést, és a prémium körülményeket.
Ki lehet persze térni a technológiai fejlődés elől azzal a lusta, berögzött dumával, hogy a zenehallgatáshoz bőven elég két hangszóró, mondván: az embernek is csak két füle van. Ez az érvelés azonban gyorsan elvérzik a valóságban. Ha leülünk egy erdő közepén, a neszek minden irányból záporoznak ránk – mi pedig pontosan azért vagyunk képesek őket térben elhelyezni, mert két füllel áldott meg minket a Teremtő.
Tegyük gyorsan hozzá: a Radio-activity Blu-ray Dolby Atmos sávját csúcsra járató, végtelenül precíz, profi és alapos munka nagyon nem jellemző napjainkra. A piacon lévő Atmos keverések 80%-a ugyanis értékelhetetlen, egy-egy nagy kalap sár, de még a maradék legalább fele is csak egy-egy gyorsan összecsapott parasztvakítás. Ebbe a verzióba viszont kivételesen igencsak komoly melót tettek bele. Szerencsére a Kraftwerk nem adja alább: inkább csúsztak a kiadással, de a végeredmény olyan lett és olyat szól, amit még azok is referenciaként használhatnak, akik egyébként nem szeretik ezt a fajta zenét.
Az „újszülöttnek minden vicc új” szellemében álljon itt egy végtelenül leegyszerűsített leírás arról, mitől is radikálisan más az Atmos, mint mondjuk a Dolby Digital vagy bármelyik korábbi surround megoldás. A Dolby Atmos a jelenlegi legfejlettebb, háromdimenziós hangzást – úgynevezett spatial audiót – biztosító technológia. A hagyományos rendszerekkel ellentétben nem sávokban, hanem a térben elhelyezett hangobjektumokban gondolkodik, ráadásul a hangokat felülről, a mennyezet felől is a hallgató köré vetíti.
Ez az objektumalapú megközelítés a gyakorlatban úgy működik, hogy a hangmérnökök a konkrét részleteket – például egy mellettünk elhúzó automobil motorhangját vagy egy szintetizátorszólót – nem fixen valamelyik hangszóróhoz láncolják, hanem egy virtuális térben helyezik el. A házimozi-erősítő dekódere a lejátszás pillanatában számolja ki, hogy az adott helyiségben lévő hangfalaknak hogyan kell megszólalniuk ahhoz, hogy a hanghatás tökéletes legyen. A rugalmas adaptáció és a magassági dimenzió az egész technológia kulcsa: mivel a hangok fentről is érkeznek, az eső zaja vagy a fejünk felett elhaladó repülő hangja döbbenetesen valósághűvé válik.
Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a belépőszintű kiépítettséghez is kell a normál 5.1 mellé még két magassági effektsugárzó. Az 5.1.2-es felállás ez esetben úgy néz ki, hogy a center, valamint az első és hátsó hangfalpár mellé felsorakozik egy mélynyomó, illetve két mennyezeti, vagy felfelé sugárzó hangszóró.
A professzionális szabványok szerinti legteljesebb otthoni Atmos kiépítésnél ez a szám felkúszik egészen a 9.4.6-os formáig. Itt a maximálisnak számító 7.2-es surround alaprendszer kap még egy plusz első magassági-szélességi hangszórópárt, két extra mélynyomót, valamint a hallgatót körülölelő további hat magassági effektsugárzót. És mindez továbbra is a két fülünk érdekében történik: a zenében megszólaló dallamok és tényeffektek így tűpontosan a nekik szánt térpontból szólalnak meg, amitől egyszerre lesz valósághűbb a hangélmény és a térérzet.
Az új Kraftwerk Blu-rayt egy 7.4.4-es csúcskategóriás audiofil rendszeren is meghallgattam négyszer, egy külön e célra kiépített bemutatóteremben, de otthoni körülmények között, a legolcsóbb, barkácsolt Atmos szetten is leteszteltem. Az új keverés annyira jó, hogy a 360 fokos térhatás és az újszerű térfelfogás bármelyiken átjön. Ergo, ha valahol adott egy párszázezres, olcsóbb házimozi – mondjuk 5.1, 7.1 vagy 7.2 kiépítettséggel –, és az erősítő támogatja az Atmost, elég pluszban két kis magassági hangsugárzó a plafonra, és máris működik a dolog. Nyilván minél több, jobb minőségű komponensből áll a lánc, és minél jobb az akusztika, a Radio-activity 50 Atmos mix annál nagyobb élményt nyújt. Ebből a szempontból a kiadvány hasonlít az audiofil vinil lemezekhez, de a technológia reszponzív jellege és Ralfék kreativitása miatt ez az új keverés tényleg bármilyen környezethez képes tökéletesen alkalmazkodni.
Végre egy Atmos lemez, ami miatt nem kell szekunder szégyent éreznünk a teljes hanghordozó-kiadás nevében. Végre egy olyan keverés, amely nemcsak a technológiai lehetőségeket használja ki maximálisan, de valóban kreatív ötletekkel van megtöltve. Emiatt az album nem csupán egy nagyot szóló tesztlemezként működik, hanem teljes jogú, önálló műalkotásként is vizsgázik.
Emiatt van, hogy a Radio-activity 50 nemcsak a 2026-os esztendő, hanem akár az egész évtized legjobb Atmos kiadványa is lehet.
Amit viszont az első pillanatban le kell szögezni: ez az Atmos verzió nem szimplán az eredeti lemez térhatású változata. Sőt, még a 2009-es kiadáshoz képest is markáns eltéréseket mutat. Jómagam is hosszú évtizedek óta nyúzom az albumot, most mégis olyan hangokat – köztük eddig rejtve maradt éneksávokat – fedeztem fel rajta, amiket korábban sosem hallottam. Ralf és Fritz nem aprózták el a munkát: visszanyúltak az eredeti 16 sávos mesterszalagokhoz, és a rekonstrukció során több olyan részletet is előbányásztak, amelyek a korábbi kiadásokon háttérbe szorultak vagy teljesen elvesztek.
A friss verzió egyik legnagyobb erénye, hogy a Vako Orchestron kórus sokkal hús-vérbőbbnek hat, mint a korábbi kiadásokon. Az Antenna elektronikus neszei valósággal életre kelnek a térben, a The Voice Of Energy pedig sosem volt még ennyire húsbavágóan fenyegető. A Radioland végén megszólaló oszcilláló hangzás is egészen más hatást kelt ezúttal. Különösen izgalmas, hogy a Radio Stars alatt Florian Schneider hangja már nem a kozmosz távolából suttog, hanem közvetlenül hozzánk beszél. A korong legzseniálisabb pillanata mégis a News: a rádiós híradások itt nem egy zavaros masszaként szólalnak meg, hanem az objektumalapú elrendezésnek hála, konkrét pontokról vesznek körbe minket, szól az ezerféle néprádió. Tisztán, külön-külön hallani a rengeteg különböző szpíkert, pont úgy, ahogy azt anno rögzítették – így a bemondók szövegei egyaránt tisztán és élesen követhetők. Zseniális, ráadásul az archív rádiófelvételek sokszínűségét is tökéletesen megőrzi.
Némileg csalódásra ad okot, hogy szemben az Autobahn 50 Blu-ray tartalmával, ezúttal semmiféle bónusz nem jár a törzsanyaghoz. Nincsenek videóklipek, hiányoznak a kislemez-változatok, de még a dalok mögötti animációk helyett is be kell érnünk egyetlen fix háttérképpel. Kár érte, mert ez egy újabb elpuskázott alkalom arra, hogy a zenekar végre méltó módon rendbe rakja és közkinccsé tegye a korabeli archívumot.
Az új kiadás meglehetősen puritán: normál Blu-ray tokban, egy egyszerű betétlappal érkezik, bár némely csókosabb vagy szerencsésebb piacokra szánt verzióhoz kiegészítésként tartozik egy extra kartonhuzat is. A sokadszor is frissített dizájn a korábbiaknál is erősebben hozza az 1992-es Stop Sellafield koncert óta felvállalt nukleáris arculatot. Ezzel a vizuális irányváltással már rég nem a klasszikus rádiózáson van a fókusz, hanem egyértelműen a környezetvédelem a lényeg.
Kraftwerk: Radio-activity – 50th Anniversary Edition
BD 2026:
Ralf Hütter – ének, szintetizátor, Vako Orchestron, dobgép, remix, remaszter
Florian Schneider – ének, vocoder, szintetizátor
Karl Bartos – elektronikus dob
Wolfgang Flür – elektronikus dob
Fritz Hilpert – remix, remaszter
2009 stereo mix:
1. Geiger Counter
2. Radioactivity
3. Radioland
4. Airwaves
5. Intermission
6. News
7. The Voice Of Energy
8. Antenna
9. Radio Stars
10. Uranium
11. Transistor
12. Ohm Sweet Ohm
2026 Dolby Atmos mix:
1. Geiger Counter
2. Radioactivity
3. Radioland
4. Airwaves
5. Intermission
6. News
7. The Voice Of Energy
8. Antenna
9. Radio Stars
10. Uranium
11. Transistor
12. Ohm Sweet Ohm
2026 surround mix – re-rendered from the Dolby Atmos mix:
1. Geiger Counter
2. Radioactivity
3. Radioland
4. Airwaves
5. Intermission
6. News
7. The Voice Of Energy
8. Antenna
9. Radio Stars
10. Uranium
11. Transistor
12. Ohm Sweet Ohm
