Szerzői kiadás 2023
2023 végén látott napvilágot az Alapi Power Band bemutatkozó albuma. Az egykori Power Trióból szextetté bővült zenekar tízszámos CD-je vérbő, egészséges rockzenét tartalmaz. Valódi rockdalokat, érdemi mondanivalóval rendelkező, magvas, tartalmas magyar szövegekkel. Az azonnal ható, méregerős, harapós, fülbemászó dalcsokor már az első néhány hallgatáskor is nyilvánvalóvá teszi, hogy az APB legénysége nem csak hangszeresen van topon, de a nyolcvanas évek különböző rock stílusaiban is nagyon otthon érzi magát.
Az Edda Művek aranykezű gitárosa, Alapi István bő negyven éve aktív résztvevője a hazai rockéletnek. Az Edda mellett többek között hallhattuk még a Moho Sapiens, az XL Sisters, a G-Pont, Keresztes Ildikó, a Jeff Porcaro Emlékzenekar, a Defender, a Tompox és a Gitárpárbaj koncertjein, felvételein is. Pisti első jelentősebb zenekara a salgótarjáni Front, melynek érdekes, izgalmas, ötletes prog rock szerzeményei mai füllel hallgatva is kiállják a próbát. Nem véletlen, hogy még a műfajban jeleskedő olyan neves kollégák figyelmét is sikerült felkelteniük, mint például a néhai Török Ádám.
Pompor „Samu” László billentyűs korábban a szintén prog rockban utazó, szintén salgótarjáni Fanyúl zenekart erősítette. Samu nemcsak a hangszerének mestere, de mellette kiváló dalszerző és jó énekes is. Egy két lábon járó főnyeremény, akárhol is zenél éppen.
A vezető énekes Lőrincz Karcsi pályafutását a nagyszerű Notre Dame óta követem figyelemmel. Kár, hogy nem jutott sokkal messzebbre a dolog, mert sokaknak tetszett akkoriban a banda produkciója, a szakmában és a közönség köreiben egyaránt. Többek között az akkor éppen az XL Sisters-szel nyomuló Alapi Pistinek aki még vokálozott is a készülő lemezanyagukon. Aztán persze a hazai popdzsungel hozta a szokásos formáját és köddé váltak az álmok. Mint sok más hasonlóan értékes anyagból, a Notre-Dame lemezéből sem lett semmi. Persze az élet nem állt meg, jobbnál jobb formációk követték egymást. Karcsi mindig nagyon jól teljesített, míg aztán az Asphalt Horsemen frontembereként megint sikerült valami világszinten is kiemelkedőt alkotnia.
2021-ben működött egy rövid életű Telegram felállás Kalmár Gézával, Takács Roland „Kanóc” basszusgitárossal és Sümeghi Tamás „Toma” dobossal, mely sajnos nem készített nagylemezt. A zseniális ritmusszekció most az Alapi Power Band-et erősíti, ráadásként kiegészülve az énekesként is bevethető Frics Balázs perkással. Jó, hogy egy főállású ütőhangszeres is a fedélzeten van. Ugyanis teljesen természetesen illeszkedik a hangképbe egy-egy chimes vagy csőharang, mikor valami megszólal Balázs hangszerarzenáljából.
Mindezek mellett ezernyi másik produkcióból is ismerhetjük még a főszereplőket. A jelen recenzióban kiemelt példákat is inkább csak azért érdemes egymás mellé tenni, mert már így is jól érzékelhető, hogy a Power Band művészei nem csak a dallamközpontú klasszikus rockzenében vannak otthon, de a progresszív, fúziós műfajokban is. Miként a westcoast jellegű amerikás hangszerelés és vokálozás is könnyedén megy nekik. Tehetik, a csapat minden tagja régi motorosnak számít a zenei életben. Hangszeresen magasan jegyzett művészek, többen kitűnően énekelnek is. Szupergroup ez a javából. Ami akkor is igaz, ha sokan koptatták már érdemtelenül e kifejezést.
Az APB debütalbuma leginkább azoknak a hosszabb-rövidebb időre amerikanizálódott európai csapatoknak korabeli munkáira emlékeztet, mint például a Whitesnake, a Scorpions vagy a Europe. Ha csak egy példát lehetne kiemelni, akkor egyértelműen a ’80-as évek közepének dögös zúzdáival ellenpontozott Whitesnake balladáit hoznám párhuzamként. Ami persze adja is magát, hiszen a magyar Whitesnake Tribute Bandben anno az Alapi Power Band legénységének fele is közreműködött. Meg persze nyilván adja magát a Toto is, mint sokunk közös nagy kedvence. De az APB nem Jeff, nem tribute és főleg nem epigon. Hanem egy sokkal inkább önálló arculattal rendelkező, sajátos ízeket is felmutató európai, magyar együttes. A dallamközpontú, pozitív beállítottságú, populáris rock and roll hatások persze hamar kiütköznek, de mégis inkább a Whitesnake 1984-1990 közötti attitűdje az, ami esetükben sorvezető, nem pedig bizonyos konkrét zenei megfejtések.
Az Alapi Power Band No 1. albuma már magával a hosszával is üzen. A csapat nem él vissza a CD korszak lehetséges hosszabb műsoridejével, hanem egy hagyományos albumra, egy klasszikus nagylemezre való bő negyven perces dalcsokorral mutatkozik be. Ami ideális egy ilyen jellegű, régisulis rocklemezhez. A kilenc plusz egy felvétel éppen elég ahhoz, hogy a kompozíciók megjegyezhetők legyenek. A hallgató se fáradjon bele a túl hosszú programba, vagy még rosszabb esetben a jobb témák közé erőltetett töltelékdalokba. E helyett az ember ezúttal inkább megrázza magát a végén, hogy: hűha, ez nagyon jó volt. Még egyszer, elölröl!
Ami élmény pedig nem csak a hangszeres tudás és a feeling miatt érvényes, hanem a tökös megszólalás és az aktuális, értelmes mondanivaló miatt is. Ugyanis a jelenleg ránk ömlesztett lemezdömpingben a magyar rockdalok leggyengébb pontja továbbra is a csapnivaló hangzás és a kínos, szánalmas, magyartalan szövegvilág. Végre egy friss hazai rock CD, mely nincs túlvezérelve, amelyik nem torzít, ahol a felvételeknek érdemi dinamikája is van.
Van, akinek sosem ment jól a szövegírás, hiába játszanak egyébként kiváló zenéket. A semmitmondás, az ötlettelenség és a hiteltelenség végül pedig minden esetben lerontják a végeredményt. Mások anno ráéreztek valamire, ami harminc, negyven, ötven éve még érvényes volt és a mai napig abból a sikerből élnek. Pedig már rég nem aktuálisak, a bátorság sem a régi, miközben a szövegfaragó képesség is jócskán megkopott. Prozódiai hibáktól hemzsegő, általánosságokkal dobálózó, döcögős közhelyparádékkal meg ugye nem igazán lehet egy nemzet szívét tartósan megdobogtatni.
Ehhez képest itt van az Alapi Power Band 2023-as albuma, melynek mind a kilenc dalszövege telitalálat. Gerendás Péter csodálatos munkát végzett, aki a zenéhez, annak hangulatához és ritmusához tökéletesen illeszkedő dalszövegekkel gazdagította a Power Band dalait. Miként a Pompor-szerzemények is szép kerek egészet alkotnak, értelmes és érvényes mondanivalóval. Nyilván az ember nem is várt nagyon mást Karcsitól, aki köztudottan nem hajlandó bármilyen hülyeséget elénekelni. De míg a vérbő déli muzsikát nyomató Asphalt Horsemen-nek nem feltétlenül állnak jól a magyar szövegek, addig az Alapi Power Band-nek nagyon is.
Szóval az APB-hez nagyon könnyű kötődni. Ugyanis a srácok a valós életünk hétköznapjairól és ünnepnapjairól énekelnek, szépen, pontosan, őszintén, hitelesen és érthetően. Az album egyből egy ünnepnappal indít. Ugyanis a valódi rockereknek a zene mai napig egy Drágakő, nem pedig valami mocskos valami, mint miként a kiégett alkeszek tekintenek vissza a rockzenével kapcsolatos dolgaikra. A klipesített Jégrevü szomorkás soraiba is sokan beleképzelhetjük a magunk kisebb-nagyobb vereségeit. Melyeket lehet és kell is olyan méltósággal viselni, amiről a banda énekel.
Mivel Alapi Pisti stílusa ezer közül is felismerhető, az Edda Műveknek adott szerzeményei pedig annyira markáns világot képviselnek, hogy szinte természetes, hogy időnként az is eszünkbe villanhat, hogy vajon miként is énekelné egyik vagy másik Power Band dalt Pataky Attila. Nálam ez például a Hírfolyam tökéletes helyzetelemzésénél szokott újra és újra felmerülni. Hiszen bár a világban egyre nagyobb a baj, Pistiék mégsem hajlandók depressziózni. Számomra mindez arra az arccal előre, a reményteli jövőbe tekintő felfogásra emlékeztet, mint mikor a Szaga van lemezzel turnézott a nem sokkal korábban újjáalakult Edda. Még nem tudtuk, hogy át vagyunk verve és rendszerváltás helyett csak módszerváltást kapunk a nyakunkba. De, ha tudtuk volna, sem adjuk fel. Mindezt pedig nem csak amolyan kapcsolódó elméletként jött elő, hanem az akkori emlékek hatására. Ugyanis már harmincöt évvel ezelőtt is koncertre járó, aktív eddás voltam, hát pontosan emlékszem, milyen hangulatú bulik voltak akkoriban. Bármilyen is a hírfolyam, megyünk tovább, mindig van remény.
Mindehhez az emberközpontú pozitív világlátáshoz kapcsolódik a Barátok a múltból dal, melynek eszmei mondanivalója roppant egyszerű: sokkal több dolog van, ami összeköt minket, mint, ami elválaszt. Tehát nem szabad beengedni a szándékosan gerjesztett társadalmi megosztottságokat és az egyéb emberek közti szakadékokat a rockzenébe, a családba és a barátságokba. Ami a magunkfajta öreg rockerek esetében egy és ugyanaz a halmaz. Nyilván nem véletlen, hogy pont ezt a szöveget hitelesíti Alapi Pisti a saját hangjával, mert ebben ő maga is beszállt az énekesek közé.
Mindezekhez kapcsolódik még az Igazgyöngy és a Százéves találkozó egészséges világképről és erős emberi érzésekről árulkodó lírája. Valamint az újságcikkszerűen megvalósított booklet és a frontborítón látható fazon, a zenekari hírekből papírcsákót hajtogató, gitáros udvari bolond alakja is.
Az album javarészét kitevő Alapi-Gerendás szerzemények után az Elkísér a dal című Pompor nóta következik. Ami egyfajta nomen est omen, pontosan arról szól, mint sokunk élete, hogy mindhalálig rock and roll. Majd egy újabb Alapi opus és csodás Gerendás szöveg ékelődik Samu blokkjába. Az Éjszakai repülés, mikor feljön a Hold, pedig ismét egy olyan életérzés, melyben sokan magunkra ismerhetünk: álmos, későnkelő, éji baglyok. Egy újabb kapcsolódási pont a borítóhoz és ismét egy olyan kompozíció, mely az Eddának is nagyon jól állna.
Az utolsó szöveges tétel, az Itt élni jó egyfajta patrióta ars poetica, melyből simán lehetne gyülekezeti dal, miként a 2020-as évek Itthon vagy otthon himnusza is. Zeneileg pedig talán a legprogresszívabb darab, melyben a jól működő stílus-kavalkádnál csak a hangszeres tudás a lenyűgözőbb. Nagyon jó, hogy az APB egy valódi együttes, hiszen nagyon jól működnek Samu dalai Pisti kompozíciói mellett. Színesebb, érdekesebb, izgalmasabb a végeredmény, ha egy lemezen belül több szerző világa is találkozhat a csapat kreatív energiáival és a zenésztársak építő ötleteivel, meglátásaival.
Mindezt a pompás dalcsokrot az Elkísér a dal gitárcentrikus, instrumentális verziója zárja le. Ami egyben egyfajta jó értelemben vett szerkesztettség-érzetet is ad a lemeznek. Aztán már tényleg csak az erős ingerencia érkezik, hogy sokadszorra is újraindítsuk a CD-t.
Mivel a jelenlegi hazai rockzenei palettán aránylag kevés a magyar nyelven éneklő, értelmes, aktuális, nyelvtanilag is helyesen fogalmazó dallamos rockzenekar, az Alapi Power Band bemutatkozása duplán öröm. Zeneileg is jó a csapat, miként a mondanivalóját tekintve is értékes. Remélhetőleg még sokáig zenélnek nekünk, és idővel akár még két-három hasonlóan erős albummal is felsorakoznak az olyan fontos újkori alapművek mellé, mint a Griff Feltámadás, a HitRock Nem az én világomban élsz, a Novelzone Végtelen térben, a Shirley Konok folyó, a Strom The Studio II, vagy a Telegram Jó hírek című cédéi.
Egy fokkal normálisabb világban leginkább ezeket játszaná komoly rotációban a magyarok közrádiója. Hiszen pontosan ezek a dalok szólnak rólunk és nekünk, mutatnak utat még a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetekből is. Nem pedig az ál-alternatív, ál-entellektüel önsorsrontók narkós nyavalygásai. Ezernyi harcot vívnod kell. Lehet, hogy nem lesz könnyű győzelem…
Alapi Power Band: No 1.
CD 2023
1. Drágakő
2. Jégrevü
3. Hírfolyam
4. Barátok a múltból
5. Igazgyöngy
6. Százéves találkozó
7. Elkísér a dal
8. Éjszakai repülés
9. Itt élni jó
10. Elkísér a dal (gitár verzió)
Alapi István „Steve” – gitár, szintetizátor, ének, vokál
Lőrincz Károly – ének, gitár
Takács „Kanóc” Roland – basszusgitár
Sümeghi Tamás „Toma” – dobok
Pompor „Samu” László – billentyűs hangszerek, ének, vokál
Frics Balázs – ütőhangszerek, vokál
