2LP / CD – Sony / Century Media 2026
2026. június 5-én jelent meg a kanadai space metal gépezet hetedik koncertalbuma, amely egyben a legendás sci-fi banda legelső szimfonikus anyaga. A cyber-metal úttörői ezúttal sem vicceltek: egy komplett filharmonikus zenekarral rántják be a hallgatót az intergalaktikus horror világába, ahol nincs kegyelem. A Symphonique ugyanis messze nem egy tipikus, kötelező szimfonikus rock-hakni, hanem egy disszonáns, biomechanikus rémálom – valamiért mégis jólesik hallgatni.
1987 késő tavaszán, minden bizonnyal valamikor május legvégén történt, mikor egy, a szokottnál is unalmasabb tanórán kibámultam az ablakon, és egy furcsa új feliratra lettem figyelmes: „VONOD”. Ez meg mi a fene lehet? Ilyet még sosem láttam, méláztam el magamban, hiszen a suli falán többnyire metal együttesek nevei és logói sorakoztak, mígnem az aktuális gondnok vagy a fűtő, Béla bácsi, a helyi mindenes szitkozódva le nem meszelte. Aztán nemsokára jött az újabb graffiti kollekció, javarészt ugyanazokkal a nevekkel, majd az újabb meszesvödör, esetleg egy újabb istentelen káromkodással megtámogatva, pörgött a végtelen kerék, mígnem mindannyian elkerültünk onnét…
A szünetben kirohantam, és közelebbről is megcsodáltam az új falfirkát. Akkor már jobban látszott az, ami messziről és az ablaküvegen keresztül nem: „VOIVOD”. Ettől azonban még mindig nem lettem okosabb. Hát odamentem az Öcsi nevezetű rocker haverhoz, aki egy vagy talán két évfolyammal járt felettem, és nekiszegeztem a kérdést: „Kicsoda, micsoda az a VOIVOD ott az Anthrax, a Scorpions, a Sodom és a Helloween között?” „B’meg, te nem ismered a Voivodot?” – kérdezett vissza meglepetten. „Nem, b’meg.” – feleltem szinte azonnal. „Na, várj, mindjárt jövök!” – szólt, majd beszaladt az egyik terembe. Három perccel később, még épp a becsöngetés előtt lihegve nyomott a kezembe egy Sony HF 60-as magnókazettát. „Ezt hallgasd meg, b’meg!” – jött az instrukció, majd újra eltűnt az ajtóban. „Köszi, b’meg!” – kiáltottam hálásan utána.
Nem tagadom, nagyon felcsigázott ez a váratlan fejlemény. Alig bírtam végigülni a sulit, mert aznap valamiért nem vittem be magammal a magnót. Mindenesetre mikor végre hazaértem, épp csak lerúgtam magamról a fehér Pumát, és már rohantam is a magnetofon elé. Play! Majd szabályosan eldobtam az agyam. A hatvanas kazetta két oldalán négy, illetve öt dal volt, a borítóján pedig szép gyöngybetűkkel feltüntetve a harmadik Voivod-album, a Killing Technology tételei. Mint utóbb kiderült a nagylemezen csak hét dal szerepel, így egyből a kibónuszolt kazetta változat esett be…
Némi kis elektronikus pityegés, majd egy robothang megszólalt: „We are connected!” Aztán beindult a daráló, mely már első hallásra is olyan volt, mint a King Crimson és a Megadeth szerelemgyereke. Elég volt hozzá három perc, hogy tudjam, itt bizony megint egy életre szóló szerelem születik. Mire még négyszer végighallgattam a kazettát, már esteledett. Közben újabb és újabb floydos hatások bukkantak elő, miközben azt a néhány kifejezést, amit felismerni véltem, gyorsan elkezdtem kiszótárazni. A B-oldal eleje is lenyűgözött, a Forgotten In Space annyira, hogy ötödszörre már nem kezdtem újra az album elejétől, csak újra és újra visszatekertem ezt.
Mindenesetre másnapra már kezdő Voivod-rajongónak számítottam, majd gyorsan fejest is ugrottam az előzményekbe. Nem kis meglepetéssel konstatáltam, hogy a korábbi anyagok – a Killing Technology-hoz képest – egészen őrületesek, ami önmagában sem kis teljesítmény, de a Rrroooaaarrr sok szempontból súlyosabb, mint a Slayer, a Venom és a Celtic Frost együttvéve.
A Dimension Hatröss végképp letaglózott, míg a Nothingface pszichedelikus világában teljesen otthon éreztem magam. Nem kis elégtételt jelentett számomra az is, hogy lám, jól éreztem a Pink Floydot, hiszen még a vezető klipdal is egy Syd Barrett-korszakos feldolgozás volt.
Aztán az Angel Rat / The Outer Limits párossal ismét jó ütemben váltottak alternatívabb irányba, majd a Negatron albummal az indusztriális zene felé. Míg a komplett tech-thrash mezőnyt bedarálta a tömegmédia által kihasznált grunge hullám, a kanadai prog-metalosok a tagcserék és a negatív korszellem ellenére is a felszínen maradtak. Nem lettek egy Metallica szinten túlértékelt sztárbanda, globálisan értékesíthető brand, vagy egy Guns N’ Roses-léptékű szuperprodukció, de a maguk avantgárd underground szintjén mindvégig stabilan működtek, miközben a világ minden táján élő vájtfülűek támogatásával a szakmában is fókuszban maradtak.
Igen jellemző módon még az a tény sem emelt az ázsiójukon, mikor az egykori Metallica, valamint Flotsam and Jetsam basszusgitáros, Jason Newsted csatlakozott hozzájuk – miként Jasonic távozása után sem esett vissza a rajongóik száma. Magyarán, bár a Jason Newsted-éra gazdaságilag és sajtóvisszhangban a banda egyik legstabilabb időszaka volt, mégsem tette őket fősodorbeli popkulturális jelenséggé, ahogyan a kívülálló státuszuk sem változtatta őket mellőzött páriákká.
A lényeg, hogy a Voivod mindenkori legénysége olyan profin műveli az avantgárd prog-metalt, és fűzi tovább az igencsak agyas, posztapokaliptikus sci-fi történetet, hogy ez a stabil pályaív szinte párját ritkítja – miként a mindig meggyőzően magas szintű zenélés és művészi közlés is.
Ennek megfelelően, mikor eljött az ideje, hogy szimfonikus zenekarral muzsikáljanak közösen, annak is alaposan megadták a módját. A Symphonique lemez anyagát 2025. június 4-én rögzítették élőben a kanadai Québec Cityben, a Grand Théâtre de Québec színpadán. Közreműködött az Orchestre Symphonique de Québec, azaz a Québeci Szimfonikus Zenekar, Dina Gilbert karmester vezetésével. Bár ez a felvétel az OSQ-val készült, a premier két korábbi fellépés volt 2025 januárjában az Orchestre Symphonique de Montréal, vagyis a Montreali Szimfonikus Zenekar közreműködésével, a Salle Wilfrid-Pelletier-ben.
A projekt lényege, hogy a zenekar sci-fi/progresszív thrash disszonanciáját nem szimplán „felerősítették” a nagyzenekari hangszereléssel, hanem a klasszikus elrendezést retro sci-fi és horror filmzenés atmoszférává, egyfajta disztópikus, filmszerű élménnyé gyúrták át a szintén zseniális Hugo Bégin munkájának köszönhetően.
Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy bár a Voivod alapjáraton sem könnyű hallgatnivaló, most végképp elmentek a falig. Szó sincs Larsék S&M projektjéről, ahol szinte csak egymás mellett játszottak a san-franciscói szimfonikusok és a Metallica, de még a Scorpions Moments Of Glory koncertjénél is szervesebb az együttműködés. Az Away vezette disztópikus metalisták és az OSQ játéka úgy fonódik egybe, hogy szinte lehetetlen lenne szétválasztani. Nagyjából olyan idegenszerűen bizarr, szerves egységet alkotnak, mint James Cameron Aliens filmjének idegen fészke, amitől úgy áll fel a szőr a hátunkon, hogy az iszonyat mellett le vagyunk döbbenve, sőt, le is vagyunk nyűgözve. Ilyet garantáltan nem csinált még senki korábban. Vélhetően nem is fog, legfeljebb akkor, ha egy újabb adag Voivod-klasszikus kap komolyzenei hangszerelést.
A Symphonique életműválogatása zseniálisan fedi le a klasszikus és a modern érát. Benne a War And Pain, a Killing Technology, a Dimension Hatröss, a Nothingface, a The Wake és a Synchro Anarchy albumok legjobb tételeivel, és persze a Pink Floyd korszaknyitó, korszakalkotó kompozíciójával.
A filharmonikus feldolgozások csúcsai az Astronomy Domine, a Dimension Hatröss nyitány Experiment, a minden formájában megunhatatlan Forgotten In Space, és persze a csúcsok csúcsa, a The End Of Dormancy, amely a fúvós, bolerós zenekari alapjaival már eredetileg is egy szimfonikus Voivod-projektért kiáltott.
Snake jellegzetes, fanyar énektémái meglepő magabiztossággal úsznak be a monumentális komolyzenei háttér elé, míg Chewy és a néhai Piggy agytekervényeket próbára tevő, disszonáns gitárakkordjait a vonósok olyan félelmetes pontossággal vették át, hogy a jól ismert témák új, vészjósló mélységet kaptak.
A CD-kiadvány normális CD-tokban, 16 oldalas, rendes booklettel és egy O-Card kartonhuzattal kiegészítve került a boltok polcaira, míg a dupla LP tetszetős gatefold borítóban, fekete, sárga és narancssárga vinyl változatokban érhető el. A hangminőséggel ebben az esetben sincs gond: a forma minden szempontból méltó a zenei tartalomhoz.
Voivod – Symphonique
CD 2026:
Denis „Snake” Bélanger – ének
Daniel „Chewy” Mongrain – gitár
Dominic „Rocky” Laroche – basszusgitár
Michel „Away” Langevin – dob
1. Experiment (live 2025)
2. Holographic Thinking (live 2025)
3. The Unknown Knows (live 2025)
4. The End Of Dormancy (live 2025)
5. Into My Hypercube (live 2025)
6. Forgotten In Space (live 2025)
7. Cosmic Drama (live 2025)
8. Pre-Ignition (live 2025)
9. Nuclear War (live 2025)
10. Fall (live 2025)
11. Tribal Convictions (live 2025)
12. Astronomy Domine (live 2025)
