A minap nálunk is járt amerikai énekesnő, Beth Hart nem csak a blues műfajt szereti, erről beszélt egy interjúban nem olyan rég.
Beth Hart saját zenei hatásairól mesélt egy beszélgetés során: „Gyermekkoromban rajongtam a klasszikus zenéért, majd anyukám bevezetett a bluesba, a jazzbe, olyan előadókat hallgattunk, mint Billie Holiday vagy Dinah Washington. Aztán a szomszéd srácok megmutatták az Iron Maident, a Black Sabbath-ot és körülbelül tízéves koromban eljutottam a Rush zenéjéhez. Abban az időben nagyon mentek Amerikában a ’Moving Pictures’ révén. Imádtam azt az albumot, de a férjem (Scott Guetzkow, a turnémenedzser) és a gitárosom Jon Nichols a mai napig állítják, a legrosszabb lemezük. Pedig ahogy Geddy Lee játszik rajta… Számomra ő az egyik legnagyobb basszusgitáros. Mégis, a Primus az a banda, ami a legnagyobb hatással volt rám. Az ő basszusgitárosuk, Les Claypool őrület, amit művel. Meghallgattam a ’Sailing The Seas Of Cheese’ albumukat, és úgy döntöttem, megtanulok egy kicsit basszusgitározni. Sosem jártam lemezboltokba és rádiót sem hallgattam. Minden, amit anyám, a testvérem vagy a barátaim révén hallgattam, azok voltak a hatások, majd eljuttatott a Primushoz.
Bob Marinelli, a basszusgitárosom egy nagyszerű zenész, számos basszusórát adott már nekem. Amikor úton vagyunk, szeretek tőle órákat venni. Nem olyan régen egy zenekari grillpartit tartottunk, lejátszottam egy csomó Primus dalt és Bob is mondta, hogy Les Claypool tényleg nagyon jó. A Primus tényleg az egyik kedvencem, nagyszerű a zenéjük, a szövegeik és Les egy őrült énekes is, ők számomra a Rush-sal egyenértékűek. A tehetség egy dolog, de az igazi az, ha valaki teljesen új szemszögből közelíti meg a zenét. A legendák tudnak ilyet.”
Fotó: Kurucz Attila
