Kovács Balázs a Fortuna egykori énekese, ismert koncertszervező, aki a Siesta, az Akció, a HRG, a Butique, az ARC, a Kapuzárás Előtti Pánik és még sokan mások mellett korábban a Kugli koncertmenedzsere is volt. Igencsak tanulságos életútja és megélt tapasztalatai reális képet adnak a hazai zenei élet sokszor furcsa, kacifántos és átláthatatlannak tűnő viszonyairól. Persze, mint mindig minden történésnek minimum két, de inkább több olvasata van, attól függően kit hallgatsz, illetve milyen szempontok alapján értékeled a dolgokat. Egy ilyen nehéz pályán pedig valóban ember legyen a talpán, aki hosszú évtizedeken keresztül, ráadásul a különféle kulturális kormányzásokat és a kirekesztő szakmai gitt-egyleteket szép sorban elszenvedve, hatékonyan tud menedzselni különféle produkciókat.
Balázzsal a Kugli könyv kapcsán ültünk le, de elkerülhetetlenül szóba került jó néhány a többi együttese közül is. Illetve a történeteit hallgatva óhatatlanul is felsejlik a másod-harmad vonalba kényszerült rockerek tömegei által megélt tipikus magyar rockzenész lét – avagy rocktörténet alulnézetből. Ilyen volt és ilyen is maradt azok sorsa, akik kívül estek a támogatott kategórián.
A beszélgetés első részében többek között előkerült a Rolls, a Fortuna, a Siesta, az Action Rock Company, a Missió, a Gigantik együttes.
Mutatkozz be, kérlek!
Kovács Balázs vagyok, 1962-ben születtem Kiskunhalason. 16 éves koromban költöztem fel Budapestre, és körülbelül akkortól kezdett el igazán érdekelni a zenei világ. Kiskunhalason nagyon jó viszonyba kerültem a Rollys együttessel – azt akkor még így írták, abból lett később a Rolls. D. Nagy Lajos ott még gitározott és énekelt; ilyen oldies dalokat játszottak minden vasárnap a kiskunhalasi Gózon István Művelődési Házban. Én már akkoriban is elszöktem otthonról a koncertek miatt; emlékszem, pofont is kaptam, amikor este kilenc-tíz körül értem haza. Lajost tehát onnan ismerem, és bár ritkán találkozunk, olyankor mindig jókat nosztalgiázunk. Volt egy számuk, aminek az volt a címe, hogy Egy lány a sarkon. Még ma is emlékszem a refrénjére, pedig 1976-ban volt: „Ránéztem, rádöbbentem, miért áll ott, szemében könny csillogott…” A szám arról szól, hogy akkoriban disszidált a barátnője, Lajos meg teljesen kész volt tőle. Szóval már akkor érdekelt a zene, és miután felkerültem Budapestre, az iskolában a harmadéves, idősebb srácok rögtön befogadtak. Vittek magukkal mindenhova: a Budai Ifiparkba, a Lőrinci Parkba, a Csepeli Parkba…
A Budai Ifipark vitt mindent, nyáron az volt a program, télen meg az E-Klub. Az E-Klubba örökös tiszteletjegyem volt, így mindenféle koncertre bejártam. Múltkor fel is raktam egy képet róla a Facebookra, mindenki csak nézett, hogy tényleg tiszteletjegyem volt. Mondom: persze! Na, mindegy, nem is ez a lényeg. Akkoriban beiratkoztam dobolni, és elvégeztem egy évet dr. Cseri Józsefnél Zuglóban.
Időben hol járunk?
1977-ben. Volt egy gimnáziumi zenekarunk is – pontosabban olyan srácokkal játszottam, akik már leérettségiztek –, de abból a formációból nem lett semmi. Éreztem, hogy a dobolás nem nekem való: nem volt meg a tempóm, meg nem is gyakoroltam eleget, úgyhogy inkább abbahagytam.
Azután jött az első komolyabb próbálkozás, a Fortuna együttes, Varga András gitár, Nagy „Mazsi” Zoltán dob, Havlik Béla basszusgitár és Kovács Balázs ének felállásban. Három számot játszottunk a régi Ady Művelődési Házban. Be kellett menni hátra, mi voltunk Radics Béláék előtt. Én ott énekeltem, meg még egy másik iskolai bandában is, de beláttam, hogy nincsenek meg hozzá az adottságaim, úgyhogy inkább abbahagytam az éneklést. Viszont rengeteg zenészt megismertem az E-Klubban és másfelé is, így kitaláltam, hogy inkább koncerteket szervezek a zenekaroknak. Alapítottam egy saját bandát is, a Siestát. Mostanában, az utolsó öt évben nincsenek bulik, a műfaj kezd kikopni, a jazz-rock sem nagyon megy már, pedig négy lemezünk is megjelent.
Mondd el a zenekar tagjait és a lemezeket!
A Siesta zenekarban Dömötöri Jenő gitározik, Rózsa László basszusgitározik – illetve Fúriák László is játszott nálunk, ő jön, ha Laci nem ér rá. Itt meg kell még említeni Berki Józsit is, aki négy évig játszott nálunk. Továbbá Csanaki Gyuri dobol, ő mostanában elég sok formációban megfordul. A szaxofonosunk Velebny Zsolt, a billentyűsünk pedig dr. Fabinyi Balázs volt, de miután orvosként kiment Ausztriába, Magyari Bandi barátunk vette át a helyét. Elvileg létezik még a zenekar, de a felállás változott. Miután Bandit beajánlottam a Mr. Basary Groupba, nálunk meg jött Ludvig Rezső. Basaryval egyébként gyerekkorunk óta ismerjük egymást, még a Lőrinci Parkban találkoztunk, amikor ő még billentyűs-énekes volt. Később kiderült, hogy Békásmegyeren is csak egy utcányira lakunk egymástól, azóta is nagyon jó barátok vagyunk. Szóval Bandi elment Basaryhoz, hozzánk meg jött Rezső – jelenleg így állunk. Van egy 1985-ös promó fotóm a Velebny – dr. Fabinyi – Furiák – Csanaki – dr. Dömötöri felállásról.
A Siesta eddig az 1989 és 1993 között készült, majd 2004-ben kiadott Az úton…, a Live ’94 – Farsangi buli, a Live ’96 és a Live ’12 – Szülinapi rockzsúr CD-ket készítette el. Azt hiszem nincs több, ami megjelent volna.
Tehát a Siesta az állandó zenekarod?
Igen, de az utóbbi öt-hat évben, nagyjából a Covid óta nem volt fellépésünk. Ez abszolút egy baráti társaság: ha van egy buli, eljönnek a családtagok, meg egy-két haver. A jazz-rock ma már nem annyira keresett műfaj. Ebből a formációból alakult ki később, 2006-ban az ARC együttes, ahol három évig Garai Máté volt az énekesünk, utána Mr. Basary jött, majd Angyal Karcsi. Mindhárom pacsirtával készült egy-egy CD. 2007-ben Az esküvő elmarad, 2012-ben a Live ’12 – Szülinapi rockzsúr és 2019-ben a készült el a Két tűz című ARC album.
Három nagy énekes is megfordult nálatok.
Igen, de sajnos most ez a projekt is pihen.
Az olvasók kedvéért rögzítsük még, kérlek, hogy kik voltak az Action Rock Company további tagjai!
Dr. Dömötöri Jenő gitáros, aki a Siesta mellett az EKG-ből is ismerős lehet. Rózsa László basszusgitáros, aki Berki Józsefet váltotta. Továbbá Csepregi „Balti” Péter az egykori Pax együttesből. Valamint Lázár Zsigmond billentyűs. Ő most a Zártosztályban játszik.
Jó erős felhozatal.
Igen. Csupa kipróbált muzsikus. Egyébként Zsigát én ajánlottam be a Zártosztály zenekarba.
Szóval visszatérve a kezdetekhez: 17-18 éves koromban kezdtem el szervezni a saját zenekaromnak, amit én találtam ki, aztán rövidebb-hosszabb kihagyásokkal különböző bandáknak és kluboknak is dolgoztam. Mostanában, az utóbbi két-három évben – a saját születésnapi bulimon kívül – egyetlen koncertet sem szerveztem. Nem látom sok értelmét: nincs igazi klubélet, drága a plakátozás, a terembérlet, szóval nehéz.
Mesélj arról az időszakról, amikor még jól ment a szekér! Hogyan csináltad?
Az ismeretségeimre építettem. Ismertem a nagyobb zenekarokat, együtt jártunk szórakozni, csavarogni, csajozni. Amikor úgy éreztem, hogy összeállt a zenekarom, vagy egy baráti banda megkért, hogy szervezzek nekik, szóltam az ismertebb neveknek. Szerveztem közös bulit Józsa Bélával, aki akkoriban Vörös Pisti zenekarának, a Prognózisnak volt a szervezője, meg a Pokolgépnek is. Ha jól emlékszem, a kezdeti időszakukban. Mondjuk az nem volt hálás párosítás, mert mi lágyabb zenét toltunk, ők meg már akkor is kemény metalt, de voltak közös bulijaink, például a Missióval is. Ezek a régi dolgok… Aztán szerveztem a Viking klubba és Pálhegyi Istvánnal is elég komolyan nyomtuk a dolgokat, aki egyébként billentyűs volt, oda is én vittem a fellépőket.
A Missió melyik korszakáról van most szó?
Én még azt a Missiót ismertem, amikor Túri Pista volt a basszusgitáros. Érdekes sztori: az ő menyasszonyát szerettem el, ő lett a feleségem és a gyermekem anyja. Hát, ilyen történetek ezek… Pistivel nem is voltunk jóban a vége felé. Szegény már nincs közöttünk.
Abból a Missióból mára már csak Mándoki maradt.
Igen, Mándoki Sanyi. Emlékszem, amikor Gönczi György „Apuka” egy ideig benne volt a Missióban, de aztán történt egy haláleset a környezetükben, és ő azt mondta, hogy köszöni szépen, inkább kiszáll.
Erre én is emlékszem!
Igen, mert a dobos srác, Márton Sasa Sándor barátnője végül összejött Imóval.
Orsika.
Pontosan, az Orsika volt. Peres Orsi, de mindenki PV avagy Piví Orsinak hívta.
Elvileg a Peavey erősítők után…
Ja, igen! Ő addig fűzte Imót, amíg meg nem csinálták a Missiót. Ebben volt is egy kis feszültség, mert eredetileg semmi közük nem volt a névhez. Én személy szerint mindenkit ismertem az eredeti Missióból, megvan a kislemezük is. Angyal Karcsi volt az énekes, Nemecsek, alias Németh Tamás volt a dobos – szegény, már ő nincs köztünk –, Cziránku Sándor volt a szólógitáros, és Karvaly Lajos, a basszusgitáros volt a főnök.
Szegény Lajos! A halálát a mai napig nem tudtam megemészteni. Anno tőle vettem az első komoly szólógitáromat és ő volt a korai dalszövegeink legfőbb kritikusa is. Hatalmas tudást vesztettünk el, hogy ilyen hamar előrement…
Úgy emlékszem, Karvaly Lajostól vette meg Túri Pista a nevet. Így indult az egész, mert bár megjelent egy kislemez és voltak koncertek, a produkció elhalt. Végül a vikinges időszakban vette át Túri a Missiót.
De nem közvetlen tőle, hanem Pásztor Tamástól, aki elsőként vette meg az addigra már jól bejáratott és ORI-engedélyes zenekarnevet.
Így van, Pásztor Tamás – ő sincs már köztünk.
Megbeszéltük egy Missió sztori felvételt és az életút interjút a Legendában, hogy gyűjtünk hozzá anyagot, majd keresünk rá időpontokat. Majd pár napra rá kórházba került és már nem jött ki onnan. Nagy kár, hogy nincs meg a sztorija, mert most ez ügyben megint a nagy mesemondók idétlen történetverziói fognak tovább terjedni…
Az volt a nagy Missió, majd tőle vette meg a Túri, tőle pedig állítólag Tánci, de erről nincs papír. Orsi arra hivatkozott, hogy Tánci ráhagyta a nevet. Na, de kicsit messzire kanyarodtunk. Amúgy épp az imént írtam rá Magyari Bandira, hogy mi van a Missióval? Azt mondja: semmi, csend van, senki nem csinál semmit.
Viszont, ha már így belementünk, a te szemszögedből milyennek látszik ez a Gigantik–Hipnózis–Missió–mizéria, mint összefonódó zenei vonulat?
A Gigantikkal nagyon jó volt a kapcsolatom. Jóban voltam Kurucz Bélával, a gitárossal, és Ilkei Gézával is, aki sajnos nemrég meghalt. Pálhegyi Pisti és Enyedi Ernő billentyűsök barátok voltak és a Gigantik tagjai is egyben. Ernőhöz most is megyek a jövő héten; ő már leállt az ivással, mert betegeskedik. Pálhegyi Pistivel és Ernővel nem volt egyszerű zenekart csinálni, de nagyokat röhögtünk, így élvezetes volt. Akkoriban ismertem meg a Gigantikot és a Non-Stopot is. Ott olyan próbák voltak, hogy félúton megérkezett valaki, közölte, hogy meghozta az „énekcucc” felét, mire Ernőék leállították a próbát és inkább elmentek üzletelni. Vágó Laci basszusgitáros és Cziránku is ott volt egy ideig, mint az Új Non Stop tagjai, mielőtt Sanyi becsömörlött volna a rockzenétől. Kurucz Béla és Ilkei Géza vitték a hátukon a Gigantikot, ők írták a dalokat. A Nagyvárad térnél, a Mihálkovics utcában, a pincében voltak a próbák. Abban a házban lakott a Selmeczi Laci az új Illés együttesből, az ő engedélyével voltak ott. Olyan vastagok voltak a falak, hogy este tízig-tizenegyig lehetett csörömpölni. Mint már felmerült, a Missiót is ismertem, az eredetit, Karvaly Lajossal. Amikor a Vikingben szerveztem bulikat, Túri Pista ott dolgozott, majdnem minden fellépésükön ott voltam. Pálhegyi Pisti mindig hozatta a tokaji borokat az irodába, ott volt egy kis stúdió is. Gajda Laci volt a hangmérnök – ő írt egy könyvet is később –, akkoriban még Akai magnóval, kazettára rögzítettek mindent. Később ott nyílt egy hangszerbolt, amit Révi Józsi – Isten nyugosztalja- vezetett. Józsi nem volt egy egyszerű eset: egyszer „eltűntek” a Marshallok meg a gitárok, valami önbetörés-féle botrány volt belőle. Kitaláltuk, hogy Viking hátsó kertjébe építünk egy színpadot. Remekül működött, amíg a szomszédos szálloda miatt ki nem tört a balhé. Este nyolckor rákezdett a zenekar, jöttek a rendőrök, és a negyedik alkalommal be is záratták a helyet. Ma már lebontották, egy társasház épült a helyén. A Gigantik egyébként nem koncertezett sokat, pedig a Csak azért is című számuk hónapokig vezette az ifjúsági slágerlistát. A Missiót viszont rengetegszer láttam, nagy koncerteken és turnékon is. Volt egy turnéjuk is a Beatricével, a fénykorban.
A Missió 1. országos lemezbemutatója, ’89-ben. Mi a helyzet A Föld királya című opus-szal, amit mára már túl sokan magukénak vallanak.
Egyértelműen Gigantik dal, Ilkei Béla és Kurucz Béla szerezte.
Aminek egyébként Találkozás az Ördöggel volt az eredeti címe, de azt ugye alaposan felülírta a Hipnózis, illetve a Missió nagylemeze…
Egyre nehezebb kitisztázni ezeket a dolgokat, hiszen az idő múlik, az emlékek kopnak és egyre több a halottunk is…
Folytatjuk!
Fotók: Kovács Balázs Archívuma, TTT Nemzeti Rockarchívum, Kugli könyv projekt
A cikksorozat részleteket tartalmaz a készülő Kugli könyvből. Minden jog fenntartva. A cikk utánközlése részben, vagy egészében, beleértve az előzetesen közölt fényképeket is, kizárólag írásos engedéllyel lehetséges!
