Muriel – Mr. Flamingo

2024.

szerzői kiadás

A Muriel zenekar egy új, kizárólag magyar nyelvű dalokat tartalmazó nagylemezzel lepte meg közönségét az idei év végére. Bár, aki követi a csapat munkásságát, azt nem érte teljesen váratlanul ez a megjelenés.

A csapatot 2013-ban alapította Méhes Adrián (ének), Jobbágy Bence (gitár, vokál), Szeifert „Jason” Bálint (basszusgitár, vokál) és Tálas Áron (dob, vokál).

Bence és Áron korábbról a Miskolchoz és környékéhez kötődő DeViszont zenekarból is ismerős lehet, amit azért is említek itt, mert a friss Muriel-lemez borítóját a zenekar utolsó időszakának énekese, Tóth András tervezte. A felvételt Károly Tamás készítette a miskolci HangArt Recording Studióban. A srácok nem a szokásosnak mondható stúdiózásnak megfelelően külön-külön, hanem együtt játszották fel a dalokat, ahogy Tamás fogalmaz közösségi oldalán, ez tulajdonképpen egy live session.

Az eddigi két nagylemezen, a 2014-es debütáló albumon és a 2016-os Fountain of Fun-on csak angol nyelvű dalokat hallhattunk, de kislemezeken már jelentek meg számaik magyar szöveggel.

A nagylemez közvetlen előzménye a 2022-es, Körbeér című EP. Az azon megjelent három dal egyike a friss anyagon is szerepel.

Zeneileg az album hozza, amit az elmúlt bő tíz év során megszokhattunk a Murieltől: funkys, kicsit rockos stílus, tanítanivalóan pontos dobolással és basszussal, melyre teljes természetességgel illeszkedik rá Bence gitárjátéka. Adrián éneke és a hangszeresek vokáljai pedig felteszik a pontot az i-re.

Az elmúlt 20-30 év magyar könnyűzenéjében nem ez az első eset, hogy valaki először csak angol nyelvű saját dalokat írt, de egy ponton, legalább részben, magyarra vált. A minőségi magyar dalszövegek lelkes híveként úgy gondolom, hogy a korábbi évtizedek anyanyelvre váltó hőseihez hasonlóan (például a Heaven Street Seven vagy a Quimby) a Murielnek is remekül állnak ezek a szövegek.

A Torreádor, mint nyitódal tökéletes választás. Akik hallgatják a korábbi lemezeket és rendszeresen járnak koncertre, azok rögtön felismerik a Bencére jellemző, „murieles” gitárhangzást, amely dominálja a megszólalást. A témaválasztás is egyedi, a dal lendületes tempója megteremti az alaphangulatot, szóval minden adott ahhoz, hogy ráhangolódjunk a lemezre.

Az Akit Akar egy kicsit lassabb dal, amely szintén hozza a srácoktól megszokott hangzást, nagyszerű basszusfutamokkal, precíz dobolással és ezúttal tiszta, torzítatlan gitárhanggal. A szöveg az emberiséggel egyidős tematika köré épül, Adrián meg is énekli, hogy így megy már ez századok óta.

A Körbeér Megint címében a 2022-es kislemez címadó dalára utal, de ez egy másfajta körbeérés. A Körbeér című dalban, mely egyébként számomra a legszebb Muriel-szöveg az eddigi életműből, a generációkról szól a körbeérés, itt viszont a halogatás örök problémáját járjuk körül. A gitár végig, a verzék alatt is meghatározó, és a végén egy libabőrözősen szép szólóban csúcsosodik ki. Bízom benne, hogy élőben ez hosszabb lesz, hallgatnám még pár percig.

A picit tempósabb Kibírom Simán a mai közállapotokra reflektál, legalábbis a második verzében mindenképpen. Az első szólhat egy rossz párkapcsolatról is, de persze az is csak értelmezés kérdése, hogy amiben az ország lakói és vezetői élnek jelenleg, az pontosan micsoda, ahogy az is, hogy optimista végkicsengése van-e annak, hogy mindazt, ami megjelenik a szövegben, kibírjuk simán…

A Mr. Flamingo elején a basszusfutamok és a kolomp azonnal megadják a funky-s alaphangulatot, amit a dallamos refrén tovább fokoz. A végén pedig még egy basszusgitár-szólót is kapunk Bálinttól, melyről ugyancsak azt remélem, hogy élőben nem csak fél perc lesz. A szöveg egy rossz kapcsolat és a befejezés lehetősége körül forog, de itt is érvényes, hogy csak a hallgató fantáziáján múlik, kik közötti kapcsolatot lát bele ebbe.

A Kiszáradta a 2022-es kislemezen is szerepel, de ez egy új felvétel, még ha első hallásra hasonlít is a korábbira. A közepes tempójú dalban, melyben ezúttal akusztikus gitárt hallunk, hangsúlyosan megjelennek a többszólamú vokálok, mely számomra a Muriel egyik védjegye és egyben legnagyobb erőssége. A szöveget pedig az eddigieknél is egyértelműbben a mai magyar valóság ihlette, és több utalás is elhangzik a dal születésekor aktuális közéleti eseményekre. A magam részéről abban bízom, hogy ezt a dalt akkor is hallgatják és játsszák majd, amikor az emberek már nem fognak emlékezni, hogy melyik sor milyen eseményre is utal.

A Sacramento egy picit rockosabb az eddigieknél, és ahogy Adrián énekli, „pont király a tempó”. A dal hangulatának megfelelően ezúttal egy kicsit keményebb gitárszólót kapunk a végén, és nem írom le harmadszor is, hogy mit gondolok ennek hosszáról… A szöveg szintén közéleti tematikájú, de hogy Sacramento hogy jön ide, arról csak sejtéseim vannak, és bár tudom, hogy Adrián egy másik portálnak mesélt a szövegekről, de ezt szándékosan nem olvastam el a cikk megírása előtt.

A Klementin Utca 4 egy olyan egykori házat mutat be, amelyből mára már csak romok maradtak. Úgy képzelem, hogy ez a ház Soprontól Székelyudvarhelyig bárhol lehetne a Kárpát-medencében. A házról és a környék egykori lakóiról akár egy keserédes filmet is lehetne készíteni, de egy rajzfilmes videóklipet mindenképpen. A „lalázós” refrénekről sokan vannak rossz véleménnyel, de itt nagyon is a helyén van, hiszen így az ember maga elé képzelheti és saját fantáziája szerint színezheti ki a Klementin utca múltját és jelenét.  

A Cukornád latinos tempóval és hangszereléssel zárja a lemezt, a szöveg első hallásra a rumkészítésről és az ehhez kapcsolódó életérzésről szól, és nem szeretném megmondani, hogy mire gondolt a költő, de könnyen lehet, hogy itt is van azért mögöttes tartalom.

Összegezve, úgy gondolom, hogy egy nagyon jó lemez született, amely zeneileg kellően változatos, mégis magán hordozza azt a funkys-rockos hangzást, melyet ismernek és szeretnek azok, akik a Muriel eddigi munkásságát is követték. A szövegek is kellően változatosak, mégis egységesek, és nagyjából mindegyik a minket körülvevő valóságot járja körbe – így vagy úgy.

Még augusztusban, a lemezfelvétel előtti hétvégén a miskolci Helynekemben a srácok már tartottak egy koncertet, ahol megismerhettük az azóta felvett és most megjelent dalokat. Ezen volt szerencsém részt venni, és már akkor is látszott, hogy nagyon jó anyag van készülőben. A kész lemez igazolja a várakozásokat.

A lemezbemutatót eredetileg november 30-ára tervezték, és Bálint másik zenekara, a Mörk búcsúkoncertje előtt került volna rá sor az A38-on, de egy váratlan betegség miatt ez végül elmaradt. Bízom benne, hogy hamarosan sor kerül a pótlásra, és élőben is hallhatjuk a Mr. Flamingo dalait. Én ott leszek!