kétkötetes sci-fi regény – Solaris Science Fiction / Scolar 2025
2025. december 7-én jelent meg a Solaris, a Napoleon Boulevard és a Cabaret együttesekből is jól ismert Erdész Róbert billentyűs, zeneszerző, sci-fi író legújabb regénye. A kétkötetes Isten hozott az elmémben pedig nem más, mint Robi második szólóalbumához, a Welcome To My Brain című dupla CD-hez tartozó történetfolyam. Természetesen a nagy ívű progresszív rock szvit vagy koncept album hallgatása önmagában is hatalmas élmény, de akkor válik igazán lenyűgözővé, ha megismerjük a tételekhez tartozó, azokat ihlető, azokkal együtt fejlődő történetszálakat is.
Erdész Róbert a legnagyobb sci-fi írók egyike. És ezt nem a régi, kitartó Solaris-rajongó mondja belőlem, hanem a sci-fi rajongó. Ugyanis a Welcome To My Brain című dupla koncept-albumhoz tartozó kétkötetes regény szimplán remekmű. Ezzel akár le is lehetne zárni az egészet, mondván, hogy minket, rockereket leginkább a zene érdekel, a regényolvasókat pedig a legkevésbé sem szeretnénk indokolatlan szpojlerekkel terhelni.
Elsőként egy érdekesség, a Welcome To My Brain gyakorlatilag az író harmadik trilógiájának a része. Hiszen a Robert Forester írói alteregóval publikált Csapda-sorozat, illetve a Marsbéli Krónikák III. – Mi vagy M.I. Solaris album három prog rock szvitjéhez tartozó sci-fi novellák után ezúttal is egy hármas mű adja majd ki a komplett történetet, a teljes mondanivalót.
Az Isten hozott az elmémben Erdész Róbert My Words trilógiájának második része, konkrétan a 2016-os Colossus folytatása. Aggodalomra azonban semmi ok, akár csak az 1977-es eredeti Star Wars film esetében, a történet önmagában is érthető, miközben az előzmények minden lényeges eleme is könnyen kikövetkeztethető. Írom ezt mindenféle kincstári optimizmus nélkül, saját tapasztalat alapján. Ugyanis valamilyen érthetetlen okból kifolyólag a Colossus annakidején elkerülte a figyelmem, így aztán magam is úgy kezdtem hozzá az Isten hozott az elmémben olvasásának és a Welcome To My Brain hallgatásának, hogy semmiféle előzetes információm nem volt a My Words előzményről.
A második menet két kötetre bontását viszont érteni vélem, főleg a szintén duplára vett hanganyaggal együtt befogadva. De végül is szinte mindegy, mert a sztori olyan erős, hogy a két kötet gyakorlatilag letehetetlen. Nem titok, mert szinte már mindenkinek elújságoltam, hogy a cselekmény olyan jó, hogy végül ismét kihagytam egy alvást, hogy hamarabb a történések végére jussak. Egyébként szintén saját tapasztalat, hogy a két normál méretű könyv egyenként mégiscsak jóval könnyebben olvasható, mint egy hasonló terjedelmű nagy vastag album. Már csak a méretüknél és súlyuknál fogva is, nem beszélve jól kiválasztott fonttípusokról, olvasható betűméretekről, és persze a lapozhatóságról. Így aztán visszatértek az olyan kedves gyermekkori élmények, mikor a Kozmosz Fantasztikus Könyvek érdekes történeteit olvastuk, némi prog rock, leginkább Pink Floyd, ELP és Mike Oldfield zenék kíséretében. Robi kötete abban is hasonlít az aranykorra, hogy szemben napjaink fércműveivel, az Isten hozott az elmémben sincs tele elütéssel, képzavarral, tudományoskodó sületlenséggel. Precíz, profi, alapos munka.
Mit lehet elmondani az Isten hozott az elmémben könyvekről, a történet és annak különféle csavarjainak idő előtti kiteregetése nélkül? Elsőként, hogy Erdész Róbert zseniális fantáziával van megáldva. De ezt a talentumot mégis úgy használja, hogy a közlései nem válnak öncélúvá, hanem nagyon is sűrű, súlyos és találó komoly történelmi párhuzamok és alig burkolt társadalomkritikus áthallások vannak a cselekményekbe csomagolva, illetve a szereplői által kimondva. A társadalmi érzékenység mégsem válik nyomasztóvá, mert a tehetség második fontos eleme, Robi különleges humorérzéke írásban is nagyon jól működik és mindig szépen ellenpontozza a fajsúlyosabb sorokat, gondolatokat.
Harmadrészt Robi kisebb léptékű közlései, például egy-egy jellemző élethelyzet bemutatása vagy a regényben ábrázolt emberi kapcsolatok, társadalmi dinamika hétköznapi örömei és bánatai is igencsak elgondolkodtatóak. Sőt, reflexióra, önreflexióra, kritikára és önkritikára késztetnek. Fontos részek az ilyen látszólagos közjátékok, mert jellemzően mindig, mindenhol, minden szinten azok a legnagyobb bajkeverők, akik idővel annyira büszkévé és önhitté váltak, saját vélt vagy valós nagyságuk hatása alá kerülve, hogy már képtelenek önmagukon nevetni.
Márpedig egy kiemelkedő írói véna esetében önmagában együtt és külön-külön is igen fontos az atmoszférateremtés, a következetes világépítés, a biztosan kézben tartott cselekményvezetés, valamint a történetszálak tudatosan adagolt váltogatása, melyekben Erdész íróként egyaránt remekel, de talán még ennél is fontosabb a hétköznapi ember számára is ismerős szókincs használata. Illetve, amiben Robi talán a legjobb, a beszélgetésekbe és köréjűk elszórt igencsak találó, szellemes ki- és beszólások, melyek életszerűvé teszik a szereplőket, életszagúvá a kisebb nagyobb történéseket. Ugyanis minden sci-fibe kellenek alaposan kidolgozott és kellően motivált karakterek, de még inkább fontos, hogy aztán azok időről-időre ismerős módon viselkedjenek, kommunikáljanak. Akár néha még ki is kacsintva a történetből, hogy aztán az elvontabb, fantasztikusabb részek is közelebb kerülhessenek a nézőhöz, hallgatóhoz, olvasóhoz.
Az Isten hozott az elmémben felfogható egy modernkori gulliveriádának, ahol a távoli(?), űrbéli(?), elmebeli(?) történések végül is megint csak a régi, jól ismert bölcsességet tükrözik vissza, melyet a prédikátor Bölcs Salamon vetett papírra(?) bő háromezer évvel ezelőtt: „uralkodik az ember az emberen maga kárára.” Avagy, egy újabb tartalmas és gondolatébresztő sci-fi(?) történet arról, mikor maga a politika gerjeszti és használja az erőszakot, az őrületet.
Érdekesség, egyben újabb írói bravúr, hogy űr ide, távoli jövő oda, a párbeszédekbe valahogy mégiscsak be lett csempészve Sting, a Nirvana és Pink Floyd. Mivel mindegyikük írt és énekelt hasonló társadalmi problémákról, különösen még csak ki sem lógnak az Isten hozott az elmémben általános üzenetéből.
The lunatic is in my head
The lunatic is in my head
You raise the blade, you make the change
You rearrange me ’till I’m sane
You lock the door and throw away the key
And there’s someone in my head, but it’s not me
Az Isten hozott az elmémben egy tízpontos sci-fi regény. Az Isten hozott az elmémben tökéletes kiegészítője a Welcome To My Brain dupla CD-nek. Jó, sőt kifejezetten ajánlott együtt olvasni és hallgatni a dupla párost. Remélhetőleg hamarosan a zenészeket is láthatjuk majd egy Welcome To My Brain DVD vagy BD szereplőiként. Miként egy My Words mozifilm trilógiát is el tudnék képzelni, mert a sztori ordít a megfilmesítésért.
Enigma vezesse a szíveteket! Vagy mégsem?
