LP – Savage, 1966
Idén 60 éve készült el a Best Of The Beatles című album, melyet a hatvanas években sokan átverős lemezként is neveztek. A The Pete Best Combo zenéjét tartalmazó korong ma már igazi ereklye, hiszen rock- és marketing-történeti jelentősége miatt minden komolyabb gyűjtő jól ismeri.
A történet 1959 nyarán kezdődött, mikor az ifjú Pete Best rábeszélte édesanyját, Mona Bestet, hogy nyisson egy klubot a házuk pincéjében. Mona nyitott volt a gondolatra, főleg, hogy így Pete és öccse, Rory gyakorlatilag otthon, védett körülmények között tudnak majd találkozni a barátaikkal, illetve hallgathatják a korszak népszerű rock and roll és skiffle muzsikáját.
A tagságival működő, zártkörű Casbah Club már a megnyitása előtt kapcsolatba került a Beatles-előd The Quarrymen akkori felállásával. Ugyanis miközben a srácok fellépési helyet kerestek, a klub rezidensének felkért Les Stewart Quartet feloszlott. John Lennon, Paul McCartney, George Harrison és Ken Brown azonban örömmel elvállalta a feladatot, még annak árán is, hogy előbb segítenek Monának befejezni az egykori szenespince falainak átfestését, majd kidekorálását.
A Casbah Coffee Club nyitóestjére 1959. augusztus 29-én került sor, mely estén a dob nélküli felállásban fellépő Quarrymen nagy sikert aratott, nagyjából háromszáz tinédzser előtt. Így kezdetét vette Lennonék sikersorozata. Azonban a hetedik estén baj lett, mert Ken influenzásan jelent meg a Casbah-ban, ezért Mona felparancsolta az emeletre pihenni. Ez hatalmas veszekedést okozott, különösen mikor Mona fizetni kívánt nekik, mivel Lennonék azt akarták, hogy miután Brown nem játszott, az ő részét is osszák szét hármuk között. Mona ezt elutasította, ezért a Quarrymen sértődötten lemondta a további fellépéseket. Idővel aztán rendezték a vitát, így a Quarrymen és a Beatles is fellépett még később a legendás liverpooli klubban.
Ken Brown viszont joggal neheztelt, így kilépett a zenekarból és inkább az akkoriban dobossá avanzsáló Pete Best frissen alapított Black Jacks együttesében folytatta, mellyel értelemszerűen Casbah Coffee Clubban játszottak. Nem sokkal később ugyanott Lennon felkérte művészeti iskolás társát, Stuart Sutcliffe-et, hogy vásároljon egy basszusgitárt és csatlakozzon a csapathoz. Mivel a The Quarrymen zenekarnevet egyikük sem szerette, 1960-ban The Beatles-re váltottak, Stuart ötlete alapján.
Közben a Beatles menedzsere, Allan Williams egy fellépési szezont szervezett Hamburgban. De az 1960. augusztus 17-én kezdődő vendéglátózás előtt még mindig nem volt dobosuk, úgy viszont nem fogadták volna őket a kikötőváros klubjaiban. Lennonéknak a Casbah Clubból már jól ismert Pete Bestre esett a választása. Akit aztán csak és kizárólag azért felvételiztettek a bandába, hogy ne érezze magát nyeregben, illetve ne kelljen több gázsit fizetni neki, hiszen nem volt b-tervük, olyan kevés idő állt már csak az utazás előtt rendelkezésre. Mivel a csapatból Best volt az egyetlen, aki jól beszélt németül, a kiutazást követően ő tartotta a kapcsolatot a klubok tulajdonosaival, illetve a törzsvendégekkel. Második, 1961-es hamburgi szereplésük ideje alatt Tony Sheridan felkérte a Beatles fiúkat, hogy játszanak kísérőzenekarként a hangfelvételein.
Az akkoriban készült szalagokból több kislemez is készült. Köztük a Tony Sheridan and the Beat Brothers néven kiadott My Bonnie, mely felkerült a nyugatnémet slágerlistákra. Mivel a kislemez és a dal Angliában is népszerűvé vált, a My Bonnie hatására felfigyelt rájuk Brian Epstein, az egyik liverpooli lemezbolt tulajdonosa, aki felajánlotta, hogy a menedzserük lesz.
Epstein nem pazarolta az időt, még a hivatalos szerződés 1962. január 24-i megkötése előtt, újév napjára meghallgatást szervezett a zenekarnak Londonba, a Decca Recordshoz. Az együttes tizenöt dalt rögzített, melyet a Decca nagyeszű vezetése egy hónappal később elutasított. Lám, nemcsak idehaza ültek dilettánsok a kiadói bársonyszékekben. Többek között akkor készült a Going Back Manchester is, mely később a Best Of The Beatles speciális újrakiadásán került publikálásra.
Továbbá a Searchin’, a Three Cool Cats, a The Sheik Of Araby, a Like Dreamers Do és a Hello Little Girl is, melyeket pedig az 1995-ös Anthology 1 válogatáson tettek utólag közkinccsé.
1962. május 24-én újabb hangfelvételt készítettek Tony Sheridan-nel, miközben Brian már az EMI-jal kezdett komoly tárgyalásba. Epstein erőfeszítéseit végül siker koronázta, a Beatles felvételt nyert a kiadóba. De az 1962. június 6-án tartott stúdiós tesztjátékon George Martin producer és Norman Smith hangmérnök elégtelennek ítélte Best játékát. Így azt javasolták a bandának, hogy alkalmazzanak egy stúdiódobost, a közönséget úgysem érdekli, ki játszotta fel a dalokat. De végül a fiúk Pete Best végleges menesztésében egyeztek meg, melyet Brian Epsteinnek kellett közölnie az ifjú muzsikussal.
Így történt, hogy 1962. augusztus 16-án a gyanútlan Pete besétált Brian liverpooli zeneboltjába, azt gondolván, hogy csak egy szokásos zenekari megbeszélésre érkezik. De legnagyobb elképedésére Epstein csak annyit közölt vele, hogy: „Ki vagy rúgva a Beatlesből.” Pete huszonegy éves volt akkor és egy életre megsebezték.
Nem kapott magyarázatot. Nem volt második esély. Csak a lapát, gyorsan, hidegen, könyörtelenül. Pont, amiként a beteg Ken Brown gázsijára is egyből rámozdultak korábban. Pedig Pete Best nem csupán egy dobos volt, hanem konkrétan ő volt az a személy, aki segített a semmiből felépíteni azt a bandát, amely a menesztése után néhány héttel, 1962. október 5-én megrengette a világot.
Pete kirúgásának okai máig tisztázatlanok. A hamburgi bootlegek és lemezfelvételek alapján jól játszott. Az utólag kiszivárgott, majd részben hivatalosan kiadott londoni Decca demókon sincs baj a dobolásával.
Egyes pletykák szerint túl jóképű volt és szimplán csak társai féltékenységének lett az áldozata. De a popzenében mindig a frontember, vagyis az énekes vagy a szólógitáros viszi a legjobb csajokat. A többiek meg a maradékból válogathatnak. Szóval ezzel sem vagyunk jóval beljebb. Ezért talán nem túlzás, hogy Bestnek inkább az lehetett a legfőbb bűne, hogy a kezdetekkor messze a legtöbbet tett a közösbe, ő volt, aki a legaktívabban segítette a banda előrejutását, így aztán idővel a többiek számára már kényelmetlenné vált a jelenléte. A befutás kapujában már nem volt szükség egy olyan tagra, akinek érdemei vannak. Főleg nem egy olyan narcisztikus személyiség számára, mint John Lennon. Mindenesetre, míg egykori társai rohamléptekkel indultak a halhatatlanság felé, Pete egy liverpooli pékségben dolgozott. De nem adta fel.
1963-ban megalapította a The Pete Best Combo nevű együttesét. Az új formáció főként Amerikában turnézott, a korszakra jellemző Merseybeat világ jeles képviselőjeként. Bár átütő sikert sosem értek el, haladt az szekér. 1964-től kislemezeik készültek és jelentek meg. Nem hiába, sokan voltak kíváncsiak a Beatles eredeti dobosára.
A nagy revansra végül 1966-ban került sor, mikor Pete Best nagylemeze világszerte Best Of The Beatles néven került a boltok polcaira. A Beatles, az EMI és a terjesztésbe társult kiadók vezetői persze őrjöngtek. Miként a közönség egy jelentős része is becsapva érezte magát.
A korongon persze jó muzsika hallható, de nem John, Paul és George, hanem a Combo előadásában. Pete Best, valamint Tony Waddington gitáros, énekes, Wayne Bickerton basszusgitáros, énekes, Bill Burton és Trevor Barker szaxofonosok korrekt beatzenét raktak össze, de azért minimum pofátlanság volt a megtévesztő csomagolás. Az ügyet hatalmas médiaérdeklődés kísérte, újabb reklámot nyújtva Pete-nek.
Aztán értelemszerűen pereskedés következett, melyet végül nem kis meglepetésre Best simán meg is nyert, mondván, hogy a borító színtiszta valóságot közölt, hiszen valóban ő Best, aki a képen látható Beatles-ből jött. Külön kiemelendő, hogy frontborítón látható hamburgi fotón be is van karikázva a feje, hogy igen, ő Best a Beatlesből. Vagyis alaposan rákészültek a revansra.
Ugyanígy zárult a vásárlók panaszai miatt indított vizsgálat. Hiába vádolták csalással, a cím technikailag igaz volt. Jogilag bárhol, bármikor megállt, hogy Pete Best, a Beatles korábbi tagja. Főleg, hogy Best a hátsó borítón is folytatta az igazságosztást, szépen leírta, hogy ő a Beatles eredeti dobosa, illetve hogy minden a házukban, az édesanyja klubjában, a Casbah-ban indult. Sakk-matt!
Így történt, hogy az egykori Beatles dobos némi kis rafinált szójátékkal törlesztett egy keveset hűtlenné vált egykori társainak. Ezért van mindig eggyel több Beatles lemez, akárhány válogatás vagy újrakiadás is jön ki évről-évre a liverpooli gombafejűektől, mint amennyit a fab four valaha is készített. A legszebb az egészben, hogy az albumon ráadásul egész jó zene hallható. Melyet többségünk valószínűleg sosem hallott volna, ha nem a Beatles farvizén bocsátják ki.
Szerencsére a CD-korszakban sem maradtunk Pete Best Combo nélkül. Ezúttal viszont már a megtévesztő borító nélkül, a híres-hírhedt album harmincadik évfordulójára, Beyond The Beatles 1964-66 címen bocsátották ki a csapat összegyűjtött felvételeit.
Sok zenésszel toltak már ki a társai, sok dobost használtak ki, majd dobtak félre, de ilyen elegánsan csak nagyon kevesen tudtak törleszteni. Best ebben is a legjobbnak bizonyult.
