Alligator Records
A 2024-ben kiadott ’Naked Truth’ után ismét akusztikus albummal jelentkezett Tinsley Ellis A 69 esztendős amerikai gitáros most sem vitte túlzásba a hangszerelést, hiszen a gitár és a slide gitár mellett még a mandolin hallható, amit most használt először pályafutása során.
Sokan azt gondolják, egy szál gitárral kiállni nem nagyon dolog, csak a dalok alapjait kell eljátszani, arra pedig sima ügy ráénekelni. Erről maga Ellis így nyilatkozott még januárban: „Fiatal korom óta legjobban az akusztikus bluest szeretem játszani. Minden este kihívást jelent, hiszen kimegyek a színpadra és kísérlet nélkül játszom, ám a közönség reakciója csodás. Sosem éreztem még ekkora kihívást művészileg, de megéri. Már nagyon várom, hogy ezeket az új dalokat is előadhassam a közönségnek.”
Tizenhárom dalt hallunk 41 percben, valamennyi saját szerzemény.
Biztos, hogy nem trendi lemez, hiszen egy fikarcnyi elektronikus hangzást nem hallunk, csak az említett három instrumentumot, amiket Tinsley Ellis egyedül szólaltat meg és az ő énekhangját. Ez nem nagy terjedelemben szánkázik, néha John Mayallra emlékeztető frazírokat dob be, sőt, a Whole Wide World ráfért volna a néhai brit blues alapító atyájának valamelyik albumára is. Nincs agyon hangszerelve, Ellis énekhangja nem cizellált, időnként alul intonál, de egy ennyire tradicionális bluesalbumnak ilyennek kell lennie.
Az összes dalra nem lehet ráhúzni a blues gúnyáját, a hangulatot már inkább. A To A Hammer inkább egy karcos ballada, vagy a Sad Sad Song kissé countrys, hasonlít a Rolling Stones Prodigal Sonjára a ’Beggars Banquet’ albumról, bár a Stones nem használ mandolint. Viszont az egy szál gitárral előadott Long Time már a blues irányába mutat, ám ez egy gyorsabb szerzemény. A Trouble In Love engem a Canned Heat világára emlékeztett, a Fountain Of Love gitáralapját nagyon a múltban kell keresni, az ének újra Mayallt juttatja eszünkbe.
Természetes zenéhez természetes szövegek dukálnak. Minden sztori a hétköznapokban zajlik, legyen az egy őrjítő nő, felszarvazottság, az élet viszontagságai, a veszteségek, Istenhez való fohászkodás, pénztelenség. Tinsley Ellis itt van közöttünk, a mi énekesünk, a mi cimboránk, beszélget velünk a mindennapos történésekről, igaz, közben hangszereket penget.
A lemez végén leteszi a terhet (Lay My Burden Down), de ez a teher nem kimerítő. Hősünk inkább abbahagyja a történetmesélést, nekünk pedig időt ad, hogy emésszük meg ezeket a kicsi, ám tanulságos sztorikat, amiket megosztott velünk szerzeményeiben, amik bár a tengerentúlon születtek, itt Közép-Európában is felismerjük a történéseket.
Sokan azt gondolják, hogy unalmas egy lemezen keresztül akusztikus gitáron játszani. Nos Tinsley Ellis rendkívül sokrétű játékstílusa bizonyítja, hogy milyen izgalmas egy ilyen irányú lemez. Bármelyik hangszert veszik a kezébe, mindent kihoz belőlük és mindezt már a második albumon teszi tökéletesen.
Dallista:
01. Hoodoo Woman
02. Long Time
03. To A Hammer
04. Sad Sad Song
05. The Trouble With Love
06. Sunnyland
07. Whole Wide World
08. Sweet Iced Tea
09. I’d Rather Be Saved
10. Too Broke
11. Low Land Of Sorrow
12. Fountain Of Love
13. Lay My Burden Down
Tinsley Ellis – gitár, slide gitár, mandolin, ének
