CD / 2LP – Real World 2026
2026. május 8-án jelent meg Peter Gabriel legújabb koncertalbuma, mely már a második archív kiadás tőle az idén. A 2003-ban rögzített In The Big Room után itt van az egykori Genesis énekes 1982-es élő felvétele, mely a Security lemez kvázi ősbemutatóját tartalmazza.
Ez tehát Peter Gabriel szólókarrierjének egyik legkorábbi teljes koncertfelvétele, melyet hivatalos hanghordozókon is kiadott. A buli 1982. július 16-án került rögzítésre az első WOMAD fesztiválon. Persze ma már nem feltétlenül tudja mindenki, hogy a rövidítés a Gabriel által megálmodott World of Music, Arts and Dance rendezvénysorozatot takarja. Annak ellenére sem, hogy a fesztiválsorozat jelenleg is él. Valahogy nagyon félrementek a dolgok a tömegmédiában, így egészen másfelé kerültek a fókuszok, főként, hogy a módszeresen lebutított közízlés most már önnön tehetetlenségénél fogva is mindig egyre lejjebb húz. Róma végnapjait éljük ebben a posztmodern londoni színben, ahol az internacionálé eldobható hősei már nemcsak a múltat akarják végleg eltörölni, de amennyire csak lehet, a jelent is ignorálják.
Mennyivel más volt a helyzet, mikor a nyolcvanas évek elején a WOMAD szervezői még egy lelkes, inspiráló, valóban szabad, kifelé tekintő és befogadó fesztivált álmodtak és valósítottak meg. Egy olyan összejövetelt, melyben reményeik szerint határtalanul áradhat a zene és a mozgás általi kommunikáció. Annak idején ugyanis nagyon mást jelentett a világzene, mint manapság. Semmiképpen sem azt, hogy a világ minden részén angol nyelvű hiphop, techno vagy alterfo… – vagyis alter rock szól. Miként nem is azt, hogy mások által sikerre vitt népszerű dallamokat latin, balkáni vagy egyéb stíluskavalkádban játsszák el jól-rosszul. Hanem valódi érdeklődést a világ különféle kultúrái, zenei világai, ritmusai és instrumentumai iránt. Így például Peterék akkori fokozott figyelmét tükrözte a nem nyugati skálák, dallamok és ütemek, mondjuk az afrikai és pakisztáni zene vagy a gamelán felé.
Nem csoda, hogy az akkor aktuális harmadik PG album, a Melt címen is ismert nagylemez és az akkor még mindig formálódó negyedik egyértelműen világzenei hatásokat hordoz, mind ritmikájában, mind hangszerelésében eltávolodva az angolszász popzenei kliséktől. Az okosan megfogalmazott, banális hétköznapi dolgokból kiinduló, majd előrehaladva hol társadalmi, politikai, hol extra spirituális tartalmakat nyerő szövegek pedig csak fokozták ezt a hatást. Ezért már önmagában is szenzációszámba ment volna Gabriel fellépése az 1982-es első WOMAD fesztiválon, úgy meg végképp, hogy a Biko kislemezt leszámítva csupa vadonatúj, addig még kiadatlan kompozícióval lepte meg a közönséget.
Egy igencsak bátor setlist készült, hiszen a Wallflower kivételével minden dalt előadtak a készülőfélben lévő negyedik albumról. Akkor először, tehát még bootlegről sem ismerhette a közönség, mit fog hallani. Továbbá műsorra tűztek még egy kiadatlan szerzeményt, az I Go Swimming csak jóval később jelent meg, az 1983-as Plays Live dupla koncertalbumon.
A Live at WOMAD 1982 55 perc 55 másodperc anyaga ennek megfelelően egy igencsak különleges élményt nyújt. Bár konzervfelvétel, így is átjön a debütáló szerzemények élő előadásainak semmivel sem összehasonlítható feszültsége. Ne feledjük, ez a fellépés egy jótékonysági fesztiválműsor volt, ahol az új dalok egy része még félkész, kiforratlan verzióban, más dalsorrendben szólalt meg hónapokkal véglegesítésük és hivatalos kiadásuk előtt. A hangszerelés telis-tele egzotikus hangzásokkal és ritmusokkal, beleértve PG védjegyszerűvé vált cintányér-mentes dobhangzását. A publikum így is vette a lapot, sőt valódi üdvrivalgás fogadta az akkor frissen elhangzó számokat. Első hallásra is működtek a különös kompozíciók. Dacára a különféle kiadói mókamikik hitetlenségének, igenis volt igény a formabontó szerkezetekkel rendelkező, úttörő hangzású, rockosított egzotikumot kínáló, tartalmas hibrid szerzeményekre.
Az akkori zenekar a már megszokott kísérőkből állt: David Rhodes, Peter Hammill, Larry Fast és Jerry Marotta. Csupa feketeöves profi. Valamint a négyes lemezt nyitó The Rhythm Of The Heat Ekome tánccsoportja is ott volt a törzsi ütőhangszereivel. Egyedüli kivételként Tony Levin hiánya merülhet fel, aki akkoriban épp a King Crimson Beat turnéjára próbált Frippékkel. Helyette John Giblin pengette a basszusgitárt. Igen jól.
A CD csomagolása softpak. Szerencsére nem az a napjainkban elburjánzott olcsójános digisleeve változat, melyben afféle kiherélt digipak-ként jobb esetben csak lemeztálca nincs, rosszabban már booklet sem. Ez inkább a japán LP replika kiadásokra hajaz. Vagyis nagyobb alakú, jobb minőségű papírból van és az átlagnál jobb a nyomdai minősége is. A gatefold kialakításnak megfelelően pedig egy belső lemeztasak is jár hozzá. Ami persze gyakori használat esetén még mindig megsértheti az adatfelületet, de legalább némi esélyt ad a korongnak.
A vinil kiadás szintén gatefold csomagolást kapott, melyben az 56 percnyi anyag három lemezoldalra került. Az A-, B- és C-side egyaránt 3-3 dallal. Míg a single sided második lemez D-oldala egy üres, pontosabban etched, vagyis maratott felület, melyet a WOMAD fesztivál logójaként használt oroszlán díszit. Jól néz ki, mégsem szeretem az ilyesmit. Ugyanis minden apróság, ami rontja a felületek illeszkedését, rontja a hangminőséget is. Értem persze, hogy manapság a lemezkiadás leginkább a pénzgyártásról szól, tehát egyre inkább a botfülű, elkényeztetett hülyegyerekek, illetve a mindent behappoló, harácsoló sznobok a célközönség. Azt is, hogy a showbusiness elidegeníthetetlen része a parasztvakítás, de azért PG mégiscsak más kategória. Egy olyan művész, akinek szólnak is valamiről a dalai és komolyan ad a hangzásra.
Nem feltétlen ide tartozik, de például máig úgy szól a fejemben a Pleasures Of The Flesh album, hogy azt az idegesítő középtartományos surrogást is „hallom” hozzá, ami a picture disc alapzaja. A sarkon lakó szomszéd srácnak ugyanis PD változatban volt meg a kettes Exodus lemez, így az az idétlen, igénytelen hangkép rögzült a zenével együtt a belső magnóban. Sőt, néha szinte már zavar, ha normális minőségben hallom a Chemi-Killt. A Live at WOMAD 1982 esetén persze messze nem ilyen rossz a helyzet, de már maga a tény is bosszant, hogy a CD-hez nincs lemeztálca, a negyedik oldalra meg préselhettek volna valami bónuszt, mondjuk a Biko / Shosholoza kislemez eredeti felvételeit.
Mindent összevéve egy fontos, erősen hiánypótló koncertalbummal rukkolt elő Gabriel. Idén ráadásul már másodszorra. Miközben továbbra is csöpögteti a következő, O\I című stúdiólemezének trackjeit is. Bizonyára nem vagyok egyedül azzal a reménnyel, hogy magam is szeretnék 76 esztendősen még ilyen aktív lenni és kreatív maradni.
Peter Gabriel – Live at WOMAD 1982
2LP / CD 2026:
Side A:
1. San Jacinto
2. The Family And The Fishing Net
3. I Have The Touch
Side B:
4. Lay Your Hands On Me
5. Shock The Monkey
6. I Go Swimming
Side C:
7. The Rhythm Of The Heat
8. Kiss Of Life
9. Biko
Peter Gabriel – ének, billentyűk
Peter Hammill – ének
Larry Fast – billentyűk
David Rhodes – gitár
John Giblin – basszusgitár
Jerry Marotta – dob
Ekome Dance Company – percussion
