Molnár György „Elefánt” a legendás Omega együttes gitárosa, zeneszerzője. Továbbá láthattuk, hallhattuk még a Decca, az Omega Elefánt Band színeiben, illetve egyéb zenekarok, a Scorpions vendégeként is.
Elefánt jelenleg az Omega életmű külföldi jogainak rendezésével foglalatoskodik, melynek része egy idén indult dupla CD-, illetve LP-sorozat is, az angol-nyelvű Omega albumok újrakiadása. Mellette a következő szólólemeze anyagán is dolgozik. Valamint nemrégiben könyvvel is jelentkezett, „Omega a gitár mögül” címmel. Bőven volt hát miről beszélgetni, közeli és távolabbi múltról, jelenlegi aktualitásokról, jövőbeli tervekről.
Mint legfrissebb aktualitást, kérlek elsőként a nemrég indult angol nyelvű album-sorozatot mutasd be az olvasóknak!
Előzetesként azt szeretném megosztani, hogy ma olvastam egy interjút a Mix magazinban a háziorvosunkkal, ami nagyon megfogott. (a beszélgetés 2022. február 9-én zajlott – a szerk.) Biztosan tudjátok, hogy volt egy zenekari orvosunk, dr. Komáromi Zoltán. Ő most olyanokat válaszolt az omegás időszakkal kapcsolatos kérdésekre, ami nagyon betalált. Az volt az egészben a megdöbbentő, hogy teljesen véletlen, de végig úgy éreztem, hogy egy hatvanéves álmot olvasok végig. Ugyan annyi ideje nincs még velünk, de Komáromi Zoli, aki egy nagyon tapintatos ember, úgy írta le az együttesünk történetét, közben finoman a belső dolgokat is, mint egy álmot. És akkor döbbentem rá, hogy igenis: egy hatvanéves álomban éltem idáig. Az álom persze tart tovább is, csak az a baj, hogy ez a része már egy rossz álom.
Pontosan mit értesz rossz álom alatt? Hogy vége? Hogy már csak az életmű utógondozásaival kapcsolatos feladatok adódnak?
Nagyon egyszerű a dolog. Amikor Erdélyt elvették Magyarországtól, akkor az volt a szlogen az emberek között, hogy „csonka Magyarország nem ország”. Megmondom őszintén, én ugyanezt vallom.
„Szerintem akkor kezdődtek a nem kívánatos dolgok, amikor úgy alakult, hogy Mihály Tomi többé már nem volt velünk. Mindez azzal folytatódott, hogy Benkő Laci meghalt. Aztán rá öt napra Mihály Tomi is elhunyt és akkor már semmi esélye nem volt annak, hogy újra összeálljon ugyanaz az öt ember, akik az Omegát alkották.”
Ott látsz egy képet a keyboard-on. Na, az az Omega! Valahol Erdélyben készült, ahol még mind az öten együtt voltunk, erőnk teljében és vidáman mosolyogva.
Az benne az érdekes, hogy én senkitől soha nem gyűjtöttem autogramot. Egyetlen egy van, Eric Clapton-tól. Azt sem én kértem tőle, hanem Laux Jóska. Anno azt mondta Józsi, hogy: „Ne hülyéskedj már, kérj egyet!”. Á, mondtam, én nem. „Na várj, akkor majd én kérek!”
Azon kívül csak ez az öt eredeti autogramom van, azon az erdélyi Omega képen, amik közül az egyik az enyém. Úgyhogy ez a véleményem most erről…
Magyarán a klasszikus ötös helyett, után nem tudsz semmilyen más Omega felállást, folytatást elképzelni?
Éppen, hogy csak kihevertük volna az előző haláleseteket, amikor jött a Meckyé. Nem tudom elképzelni, hogy ki énekelhetne helyette. Jó, el fogjuk játszani az összes dalt, biztos, hogy jól. Lesz egy-két kolléga, aki idáig is itt volt mellettünk, semmi baj, nincs probléma, eljátsszuk jól… De ki fog énekelni? Senki! Ugye, te is így látod? Csóválod a fejed…
Mecky hangja, fazonja, sziluettje, hitelessége, egész megjelenése, színpadi jelenléte pótolhatatlan. A rajongókkal való békés, udvarias, sőt néha kifejezetten alázatos kapcsolatáról már nem is beszélve…
Senkit, de senkit nem tudok elképzelni a helyén. Senkit, aki elénekelné akár az Életfogytig rock and roll-t, vagy az Ezüst eső-t, a Fekete pillangó-t vagy az Időrabló-t, vagy bármelyik nótát – úgy, hogy hiteles legyen. Mert senki szájából nem lehet igazi. Ez tőle volt az, mert ebben élt, és nyakig benne volt az egész alkotási folyamatban is. Együtt csináltuk, ott volt aktívan. Ezért nem tudom, hogy merre tovább, mint Omega együttes. Ketten maradtunk: Ciki meg én. Ciki csinált most egy zenekart, Corona néven. Még jó, hogy nem Covid-19! Haha! De hát ez az ő dolga.
Sokan kérdezgetik egymástól a rajongók közül, hogy: ez a legújabb újrakiadás CD-sorozat most azért van, mert Mecky eltávozásával lezárult a koncertezés? Vagy egyébként is tervben volt, mert a kinti kiadások jogait rendbe kellett tenni?
Ez egyébként is tervben volt. Az időről-időre előkerülő kalózkiadások és a tudtunk nélkül, szerződések nélkül felhasznált, külföldön forgalmazott Omega dalok, lemezek jogi hátterét muszáj volt elkezdeni végre rendbe tenni. Igen, én is érzékeltem a rajongók egy részének a vélekedéseit. Olyan felhangokat éreztem a hivatalos Omega Facebook oldalon, hogy miért pont most kellett…
Fontos leszögezni, hogy nem úgy volt betervezve, hogy pont mostanra időzítünk. Hanem ezt a most induló újrakiadás-sorozatot egy hosszan tartó munka előzte meg. Akkor, amikor Mecky még élt. Egy jó fél évvel a kórházi hírek előtt már belekezdtem, és végül mostanra ért be úgy, hogy mielőtt János elment volna, jött az infó, hogy akkor 2022 januári indulással, háromhavonta jelenik majd meg egy-egy dupla CD. Tehát, ez nem csak úgy jött, hogy valaki jelentkezett, hogy akkor majd én most kiadom és már nyomták is. Az más, tudod az orosz metódus.
Hegynyi orosz kalózkiadás öntötte el a nyugat-európai használt-lemez piacot. Ide is bőven jutott vissza belőle… Igény nyilván van rá, mert egyes lemezeket évek, évtizedek óta nem lehet kapni.
Tudod, Moszkvában „lenyomták” az összeset, az egész életművünket és én is vettem belőle két sorozatot. Ha van ilyen, akkor nekem miért ne legyen? Haha! Visszatérve a mostani legális újrakiadásokra… Ami most érzékelhető, az egy hosszú folyamatnak az eredménye. Elkezdtük a ’70-es évektől mindazokat a nagylemezeket elérhetővé tenni, amiket felvettünk angol nyelven Németországban, Svájcban vagy Angliában, különböző stúdiókban. Azok jelennek most meg újra, legálisan.
Milyen formában lát napvilágot a sorozat? Idén hány kiadványra számíthatnak a rajongók? Konkrétan mely albumokról van szó? A CD-k mellett várhatók vinil nagylemezek is?
A sorozat első etapja úgy valósul meg, hogy négyszer két reprint CD kerül egy-egy dupla tokba. Ezek mellett nemsokára megjelenik vinil lemezen, tehát bakeliten is mindegyik album. Utóbbi formátum mostanában reneszánszát éli.
„Nem tudom miért, de újra divatba jött a hagyományos lemez. Lehet sok pénzt költeni rá, és vehetsz megint lemezjátszót…”
Mert az ember már azt sem tudja, hogy hol van a régi lemezjátszója, sőt, volt-e egyáltalán? Haha!
Az első páros 2022. január 28-án jelent meg. A következő március 29-én fog, a rá következő pedig három hónap múlva, május 27-én, és július 29-én is egy. Tehát idén ez a négy megjelenés biztosan lesz, legalábbis ezeknek a CD kiadványoknak a dátumait már biztosan tudom.
Név szerint a következő albumok érkeznek, kettesével: „Omega” / „Omega III”, „200 Years After The Last War” / „The Hall Of Floaters In The Sky”, „Time Robber” / „Skyrover”, „Gammapolis” / „Live at Kisstadion”.
A bakelittel az a gond, hogy az Iron Maiden nemrég rendelt ötvenezer darabot, így bármelyik préselő üzemet is keressük meg, hosszú átfutási idővel kell számolni.
Ez az új Omega sorozat hol készül?
Németországban. Újra masteringelt magas minőségben!
A vinil lemezek is duplák lesznek vagy azok önállóak?
Azok is duplák lesznek.
Melyik kiadó gondozásában látnak napvilágot a CD-k és az LP-k?
A német kiadó nevének rövidítése: „MIG”, mint az orosz harci repülőgép. Megyünk előre, mint a harci repülő, mint a tank. Haha! Ez amúgy annak a rövidítése, hogy „Made in Germany”, tehát ebből lett a „MiG”. Ráadásul az „i” betűn középen van egy ötágú vörös csillag, úgy, hogy ezek direkt erre hajaznak, erre játszanak. Ez valamikor nem is olyan régen még az SPV, vagyis Németország legnagyobb hanglemez kiadója volt és abból alakult a MIG.
Könnyen ment az együttműködés? Van elképezés arról, hogy nagyjából milyen eredményekre számíthatnak az érintettek?
Nagyon kedves, értelmes emberek. Hosszú ideig tárgyaltunk, amíg megtaláltuk azt az utat, ami mindenkinek jó. Nem hiszem, hogy ebből házat fogunk építeni, sőt, biztos, hogy nem. De úgy gondolom, hogy ezzel tartoztunk és tartozunk magunknak. Azoknak, akik már elmentek, az örököseiknek, az élőknek és nektek, rajongóknak is.
Az eredeti felvételek, illetve nagylemez-anyagok jelennek meg? Mert korábban az „Antológia”, illetve „Decades” kiadásokba elég alaposan bele lett piszkálva… Illetve várhatók bónusz felvételek? Például kislemez-dalok, alternatív verziók, satöbbi…
Az a lényeg, hogy a ’70-es évektől újra megjelennek az albumaink. Újraélesztésen vannak ezek az anyagok, tehát reprint van. Újra nyomják az eredeti albumok eredeti anyagait – annyi különbséggel, hogy át lettek eresztve pár szűrőn, hogy a mai hangzáshoz jóval közelebb álljanak. Amelyik egy kicsit már mattabb volt, azt föl lehet egy kicsit „fényesíteni”. Semmi nincs levágva belőlük vagy hozzájuk téve, én nem vagyok híve a bónuszoknak.
Esetleg egy-egy gyűjteményes box set a négy-négy duplából?
Jó ötlet! Esetleg a négy dupla mellé bele lehetne még rakni egy könyvecskét is. Pont akkora formátumban, mint a CD-tokok és az LP borítók méretei, így majd a négy dupla mellé mehet még egy kis „mesekönyv” is.
Tervezel folytatást? Például mondtad, hogy az albumokon nem lesznek bónuszok. Viszont volt néhány angol nyelvű kislemez, azokból össze lehetne rakni egy kapcsolódó gyűjteményes válogatást.
Elképzelhető.
És a többi angol-nyelvű album és felvétel?
Ezzel a sorral most a hetvenes évekből minden megvan. Az 1981-es „Working” LP-be sajnos nem tudok beleszólni, mert azt is nemrég jelentették meg.
Igen, a Sirena Records, Warner licenc alapján…
Mérges vagyok! Lehet, hogy mostanában jár le a negyvenedik év, és a negyvenegyedik évben már lenne jogunk hozzá. Már az is szerencse, hogy a többibe így bele tudok nyúlni. Annak idején a Bellaphon elvesztette a pert és visszaszálltak ránk a kiadói jogok. Onnantól kezdve van az, hogy bárkivel szabadon tárgyalhatunk.
És a „Transcendent”, az angol nyelvű? Ami itthon ugyan Hungaroton volt, illetve Hungaroton International licenc, majd Mega lett, de anno az SPV-nél is volt, legalábbis néhány nyugati országban terjesztésre?
Az még változatlanul az övék, mert még nem telt le a negyven év.
Te mondtad, hogy a MIG az SPV utódja. Ergo a disztribútori tevékenységet is megörökölhette a kiadó, vagy most megújíthatja. Főleg, hogy az Omega XVI elvileg már magyar változatban is a tiétek. 2004-ben például már Mega kiadásban jött ki újra.
Nem baj, hogy ezek előkerülnek, mert ezzel az angol-nyelvű sorozattal alaposan belecsöppentem egy darázsfészekbe. Egész egyszerűen rengetegen adták ki az albumainkat, a tudtunk nélkül. Amikor egy kicsit megkapargattam a dolgokat, elhűltem, hogy: mi a … van?
Mostanára odáig sikerült végre eljutni, hogy nagyon sokat letiltottunk ezekből a kiadásokból. Takarítottunk. Volt, akit takarékra állíthattunk. Be kellett állni szépen a sorba, a legális kiadásokhoz a MIG-hez. Ha valami kell, akkor a MIG-en keresztül mehet a dolog.
Visszatérve még egy kicsit arra, hogy miért most kellett ez a sorozat… Annakidején Mecky is aláírta a papírokat, mert aláírattam vele, azzal a jelszóval, hogy semmifajta kérdés ne legyen, hogy esetleg a saját szakállamra csináltam volna a külföldi Omega felvételek jogi rendezését. Ezzel le is zárom a témának azt a részét, ami az interneten felbukkant…
A „Dark Side Of The Earth” anyagból is várható végre egy hivatalos és teljes CD kiadás? Sokan igen csak fel lettek csigázva, mikor az Omega 12-es és XIII-as nagylemezek angol nyelvű felvételeiből, talán demó-felvételeiből felkerült néhány a kapcsolódó Antológiás CD-kre, bónuszként…
Hát, azokról is lehet szó. Alapvetően az a cél, hogy minden rendezett legyen és elérhetővé váljon, ami kiadható. Megmondom őszintén, hogy ahhoz ragaszkodom, amit öten csináltunk és ötünknek a közös munkája. Én azt tartom Omega munkának, azt tartom Omegának. Nyilván a korábbi Presser-Laux korszak felvételeit is beleértve. Minden mást – hogy is mondjam- csak magán kezdeményezésnek értékelek.
A németországi kiadásokkal kapcsolatban sikerült megnézni mi az, amihez hozzányúlhatok és mi az, amihez nem. A MIG-gel ez egy kétéves szerződés, ami úgy szól, hogy ha úgy érezzük, jó volt a közös munka, akkor természetesen folytatjuk. Tehát ez nem egy olyan együttműködés, hogy egyszeri és aztán soha többet, hanem van lehetőség a folytatásra. Akár azoknak az anyagoknak is utána lehet menni, amiket mondtál, vagy másnak is. Másra is van lehetőség.
Készült egy „Das Deutsche Album” című CD is a német nyelvű dalaitokból, mely többféle formában is terjed. Elsőre a BARBArossa nyomta ki és a BMG terjesztette, de a gyakorlatban egy Bellaphon kislemezből, plusz rádiós licencekből áll a műsora. Tehát előbbivel már a nyertes per óta ti rendelkeztek, utóbbi kapcsán pedig szinte bárki számára szabad a pálya…
Jogilag nem egyértelmű, hogy ki a jogos tulajdonosa ezeknek a DDR rádiós felvételeknek. Talán a német állam?
A Presser időszakban készült Omega Red Star from Hungary albummal mi a helyzet? Abból ugye 2007-ben csinált a hazai Universal egy borzalmas CD-t, de a finoman szólva is átgondolatlan borító mellett egy erősen elhasznált vinilről digizték… Tehát a Red Star-ból tervezel egy normális újrakiadást?
Az úgy rossz, ahogy van. De nem tudom, hogy azzal most mi a helyzet, mert az eredeti a Decca Records-é volt. Majd az Universal megvette a Decca-t, szőröstül-bőröstül. Gondolom ezért, erre hivatkozva jelentette meg a hazai leányvállalat.
Hát igen, de senki sem kérte el az angoloktól a mester-szalagokat hozzá…
Az nincs meg, nincs meg sehol…
Annakidején, egy rajongói találkozón Mecky azt mondta, hogy elvileg megvan valakinek… De ha nincs, akkor is van arra lehetőség, mint minden normális archív sorozat esetében, ahol hasonló probléma merült fel, hogy több hanglemezt kell bedigizni. Majd a jó részeket összevágva nekiállni a maszteringnek…
Meg lehet csinálni. Csak egy jó hangmérnök kell, aki rendbe teszi az anyagot. Rögtön azzal kezdve, hogy kiveszi a sercegést…
A Red Start 2010-ben az Enigmatic Records is piacra dobta, ugyanabban a CD sorozatban, melyben a már általad említett angol nyelvű korábbi német kiadások is megjelentek kalózban. Nem akarom a „labanc” szélhámosokat dicsérni, de azért mégiscsak groteszk, hogy az osztrák kalózok igényesebbek, mint jó néhány hazai és német kiadó trehány munkatársai…
Hát, azokból nem sokat láttunk idáig. Azokkal ugyanaz a helyzet, mint az Addig élj-el – egy büdös fillér nem jött.
Igen, erre feltétlen rá akartam kérdezni. Hiszen a „Gyöngyhajú lány” sokadik illegális felhasználása után az eredetileg az „Omega III” albumon szereplő „Live As Long As” is egy inkorrekt eljárás áldozatául esett.
Az amerikaiak hosszú ideig sugározták az NBC-n a „Future Man” krimisorozatot, magyarul a „Jövő embere” a címe. Annak a záró képsorai alatt szól a dal, mint vég-címzene. Az a helyzet, hogy egyelőre egy cent jogdíj sem jött belőle. Viszont találtam valakit az Egyesült Államokban, aki elmondta, hogy mi lenne ennek a rendes metódusa. Azt is mondta, hogy valami nagyon nem stimmel, mert ez a cég, akihez az NBC tartozik – úgy hívják, hogy Hulu- és a Hulu egy nagyon nagy és nagyon korrekt konszern.
Hogyan akadhatott el az ügy? Főleg, ha egy pillanatra azt is feltételezzük, hogy nem szándékosan maradtak ki, tűntek el bizonyos papírok?
Felvilágosított, hogy ilyen esetben kellett volna kapjunk egy nyomtatványt. Mecky is meg én is, mert ketten vagyunk a szerzők, valamint a kiadó. Egy nyomtatványt, amire felírod, hogy ki vagy és mit, mikor szereztél. Tehát van egyfajta törzskönyve a dalnak. Alatta meg szintén megvan minden, hogy milyen felhasználásért mennyi pénz jár. Ebből mi sem a film előtt, sem a sugárzás időszakában nem láttunk semmit. Mi több, életemben most láttam először ilyet… Haha! Azt is, hogy ennek konkrétan hogyan kell – kellett volna- kinéznie.
Az amerikai barátom azt is mondta, hogy nem lesz könnyű dolog kibogozni a szálakat, mert nekem kell bebizonyítanom, hogy a dal a miénk. Azt feleltem, hogy küldök hat-hét lemezt, mindegyiken ott van, hogy a szerző: Kóbor–Molnár. De ez sem elég! Azt mondta, hogy jó, küldjem ki őket, de szerezzek papírt a kiadótól is. Végül rájöttem, hogy én vagyok a kiadó, mert a Bellaphon per után visszaszálltak ránk a kiadói jogok.
Most már tudom, hogyan kellene vagy kellett volna csinálni. Így végre sikerült beszerezni egy „certificate”-et, amin hivatalosan igazolta angolul az Artisjus, hogy ez a szám a Kóbor-Molnár páros szerzeménye, valamint azt is, hogy a kiadási joga az M-Musicé, az én cégemé.
Akkor elvileg ezzel minden rendeződött. Miért érzem mégis úgy, hogy még mindig nincs kitéve a pont az ügy végére?
Azért mert az egészet leírták angolul, de a dal címét viszont –„Addig élj!”- magyarul írták bele. Ezzel mire megyek Amerikában? Semmire. Kértem, írják meg úgy, ahogy a filmben felhasznált verzió van, tehát a szerzemény az angol címen legyen: „Long As Live As”! Akkor egy nagyon kedves hölgy azt mondta, hogy meg fogja oldani, csak hogy ehhez valamelyik főnöknek az aláírása szükséges. Nem akartam vele balhézni, mert ő tényleg jóindulatú volt. De kérdem, ahhoz meg kinek az aláírása kell, hogy minden pénznek, ami bejönne hozzánk, elveszik a felét? Ahhoz viszont nem a mi aláírásunk kellene?
Végül elkészültek a papírok és nemrégen küldtem ki őket az USA-ba. Hogy mi lesz belőle, azt még nem tudom. Egy félév, három vagy esetleg öt? Majd kiderül. Az az egy biztos, hogy a miénk az az Omega dal. Az előadói jogdíj mind az öt omegásnak jár, a szerzői jogdíj meg azoknak, akik szerezték. Ha kicsi is, ha citrom is, akkor is a miénk. Haha!
Folytatjuk!
Fotók: Jozé, kiadói archívumok, Omega fansite
