Frank Zappa rendkívül befolyásos amerikai zenész, zenekarvezető, énekes és zeneszerző volt a XX. században. Generációjának egyik leginnovatívabb és legváltozatosabb stílusú zenészeként tartják számon. A legkülönbözőbb műfajokban alkotott, és több mint 60 albumot készített. Karrierje tele volt elismerésekkel, kísérletezéssel és felfedezésekkel. Zappa 52 évesen hunyt el 1993. december 4-én prosztatarákban – a Rockinform akkor címlapra is tette az ikonikus gitárost.

Olyan, később nevessé vált gitáros is, mint Steve Vai nála kezdte pályafutását, mindössze 19 évesen! Vai kamaszkorában lekottázta nagy példaképe, Frank gitárszólóit, majd ezen kottáit idővel elküldte Zappanak is, valamint egy kazettát is mellékelt hozzá, amin ő játszotta példaképe szerzeményeit. Zappa felfigyelt a srác teljesítményére, így hamarosan be is vette a zenekarába. 1980-ban jelent meg Zappa You Are What You Is című albuma, melyen már Vai is szerepelt. A fiatal gitáros a lemez megjelenést követően vált teljes jogú taggá a csapatban. Steve Zappának köszönhetően vált nemzetközileg elismert gitárossá ezekben az években – 1982-ben távozott a bandából, hogy szólókarrierbe kezdjen.

A Far Out magazin egy hete megjelent cikkéből kiderül, mely gitárosok tudtak igazán Zappa kedvencei közé emelkedni.

Frank nemcsak zenekarával, de szólóelőadóként is együtt dolgozhatott a legprofibb szakemberek nagy részével és számos különféle zenésszel, akik mindegyike gazdagította zenéjét, illetve zenekarvezetői és zeneszerzői tapasztalatait, különösen néhány kedvence esetében. Az évek során többször dicsérte Guitar Slimet, Johnny „Guitar” Watsont, Clarence „Gatemouth” Brownt, Wes Montgomeryt, Jimi Hendrixet, Jeff Becket, Allan Holdswortht, Bryan Mayt és Billy Gibbonst is. Ha azonban az abszolút kedvenceiről van szó, akkor három gitáros neve került elő egyértelműen a nyilatkozataiból: Jeff Beck, Johnny Watson és Allan Holdsworth.

Holdsworth-ről Zappa egyszer ezt mondta, amikor a kedvenc zenészeiről kérdezték: „Nos, van még egy fickó, akinek a munkásságát tudom, hogy fel kellene venni erre a listára, akit tisztelek, és ez Allan Holdsworth.”

Ami a másik kedvencét, Jeff Becket illeti, Zappa róla egyszerűen csak ennyit mondott: „Ő az egyik kedvenc gitárosom a világon. Mind a zeneiség és dallamosság, mind a játékfelfogása szempontjából. Ő mesés! Szeretem Jeffet.”

Amikor Frank Johnny „Guitar” Watsonról beszélt, így nyilatkozott: „Nos, eredetileg Johnny »Guitar« Watson volt a kedvenc gitárosom, nem is a technikája miatt, hanem amiatt inkább, hogy meghallottam, mit jelentenek az egyes játszott hangjai abban a kontextusban, amelyben játszotta őket. Guitar Slim is nagy hatással volt rám, ő volt az első gitáros, akit hallottam torzítót használni, még az ’50-es években. Furcsa módon azt hiszem, valószínűleg a legtöbbet tőle merítek – a gitározáshoz való hozzáállásából, az akkor hallott szólóiból- a saját stílusomba.”

Mindig jó tudni, mit gondolnak a nagy művészek a kortársaikról, különösen egy olyan ember esetében, aki gyakran jellemezte zenésztársait annyival, mint „nem ismerem őt”, vagy „sosem hallottam a játékát”, vagy pusztán azzal, hogy „nem drogozik”. Úgy tűnik, ezen hozzáállás tekintetében nagy kitüntetés volt, ha valakit név szerint emlegetett és dicsérte a játékát. Feltételezhetjük, hogy ezek a pikírt megjegyzések tárgyilagosak voltak és nem bántó szándékkal születtek, hiszen Zappa maga is azt nyilatkozta, hogy: „nem hallgatok rock and rollt”.