– Én vittem a Non-Stopba Somló Tomit és Závodi Janót
Köves Miklós a Piramis együttes dobosa, a Mini, a RABB, a Non-Stop és a Futurama egykori tagja hatvan éve aktív tagja a magyar beat- és rockéletnek. Ez idő alatt számos nagy sikert, mára már örökzölddé nemesedett dalt játszott fel szép sorban a különböző kis- és nagylemezekre. Munkássága megkerülhetetlen, a hazai rocktörténet aranylapjaira tartozó, fontos albumokkal tűzdelt, példaértékű zenei pályafutás.
Pinyóval még február végén ültünk le egy hosszabb életműinterjú céljával, melyet eredetileg a P. Mobil / Piramis Arénához, illetve a Török Ádám 75 / Mini 55 koncerthez időzítettünk volna. Aztán Gyugyóval el is kezdtük összerendezni, majd időzíteni a jubileumi előadás felvezetőjéül szánt különféle anyagokat, de sajnos ő már nem érhette meg a várva várt évfordulós előadást. Miként a Pinyóval, Janóval és a többiekkel közös pályafutást Török Ádám 75 összegző archív CD sorozatot sem… Mindenesetre Ádám még olvasta az első három rész vázlatát. Tetszett neki, örült neki. Akárcsak a Závodi Janó sorozat esetében is, mi több, még képeket is küldött hozzá.
A bevezető részben Pinyó gyermek- és fiatalkorát ismerhetjük meg, a Piramis előtti időszakot. Kezdve a Laux Józsitól vett dobleckéktől, majd a Futurama korszak és a Non-Stop évek felidézése következik, egészen 1973-ig. Som Lajos felkérésével bezárólag.
Kérlek, kezdjük a legelején!
A nevem Köves Miklós, Budaörsön születtem, 1949. január 25-én.
A családodban volt valamilyen előzménye a művészpályának?
Nem, semmi. A bátyám állatorvos, a nagypapa orvos volt. Apu meg káder vezérigazgató volt. Úgy, hogy más pályán mozgott teljesen, de abszolút demokrata volt és engedte, hogy azt csináljak, amit akarok.
Eredetileg is zenésznek készültél?
Hát, nem tudom.
Olyan tizenhárom-tizennégy éves koromban láttam először a Ki mi tud?-ot. Benne a Benkó Dixieland Band-et. Akkor, amikor Laux Józsi volt a dobos. Szerencsém volt, mert a házban lakott egy csaj, aki akkor éppen kapcsolatban volt vele. Aki rádumálta őt, hogy tanítson, így aztán összejöttünk. Onnantól kezdve minden vasárnap hozzá jártam órára.
Akkor még fociztam, a Kinizsi Húsosban, majd meccs után mentem föl, „koporogni”…
Időben hol járunk? Ez az első Ki mit tud? után volt, 1962-ben?
Már nem tudom pontosan, de olyasmi lehetett. Ugyanis 1963-ban kerültem az Eötvös Gimnáziumba, akkor már úgy „koporogtam”.
Zenekarban is?
Igen. A gyakorlást lelkesen folytattam. Így harmadikban először a Futurama együtteshez kerültem, akik egyetemista fiúk voltak. Jóban is vagyok velük, még mostanában is. Ott Laux Tibi volt a gitáros, énekes – Józsi öccse. Ő ajánlott be, úgy kerültem oda. Aztán átcsábítottak a Non-Stop-ba. Amit akkor még Phantoms-nak hívtak, aztán rá nem sokra, nagyjából fél vagy egy évre Non-Stop lett a nevünk. Ott voltam nagyjából hét évig. Majd mikor Somlót elcsábították a Loksi-ba, Tomival átbeszéltük a dolgot, hogy: persze, menj csak, sok sikert!
Akkor történt, hogy Som Lajos megtalált, hogy tartsak vele. Mert ő jár ki vendéglátózni, azért, hogy pénzt gyűjtsön, vagy gyűjtsünk és akkor már valahol hátul a fejében ott motoszkált, hogy ha hazajövünk, egy rendes rock and roll zenekart kellene csinálni. Igent mondtam és kimentünk Svájcba, meg az NSZK-ba másfél évig vendéglátózni. Ugye egy évig mindenképpen kint kellett maradni, mert akkor még nem volt vámmentesség, csak ha egy évet lehúztál. Akkoriban arra gyűjtöttünk, hogy legyen pénzünk énekcuccra, meg mindenféle egyéb eszközre, ami az új zenekarhoz kell.
Meg hát ugye még a megtakarítás, hogy ha hazajövünk és teszem azt, nincs egy évig semmi, akkor is legyen miből zenekart csinálni. Aztán ez így is lett, mert hát sokáig semmi sem történt, csak próbáltunk, nagyon sokat.
Ezt a tíz évet szálazzuk szét egy kicsit jobban, kérlek! Az első zenekarod tehát a Futurama volt, pontosan mikor is?
Akkor voltam harmadikos, tehát 1965 körül léphettem be.
A te idődben készültek hangfelvételek? Például demók vagy rádiófelvételek?
Amikor én ott játszottam, semmilyen felvétel nem készült. Akkor még nem is voltak saját számaink sem.
Kik voltak a zenésztársaid, melyik felállással játszottál?
Laux Tibi, szólógitár, ének. Kovács Gyuri, szintén szólógitár, zenekarvezető, aki aztán később, mint a vezető hangmérnök dolgozott sokáig. Továbbá Farkas Gyuri énekes, gitáros és Hardy Ancsa, Hardy Tamás lánya, énekesnő. Valamint Feszl Miki volt a zongorista és Román Peti basszusozott.
Mondtad, hogy máig jóban vagytok…
Igen. Tartjuk a kapcsolatot. Minden évben, amikor Ancsa hazajön, csinálunk egy összejövetelt, egykori Futurama tagok. Most Tibi ugyan nem jött, mert gyengélkedett, de általában egy évben egyszer beülünk valamelyik kocsmába.
Aztán, miután elmentem, ők más formációban, de még folytatták. Utánam például Vadölő (Váradi László – a szerkesztő) dobolt, a híres Váradi úr… (nevet) De akkor én már a Non-Stopban voltam, nem figyeltem annyira rájuk.
Miért váltottál? Miért gondoltad úgy, hogy a másik bandában jobb lesz?
Tudod, Laux Józsi ajánlotta és ott volt Tibi is, akivel akkor már úgy tűnt, hogy egy életre szóló barátság szövődött. Abban az életkorban az ember még úgy volt vele, hogy: menjünk, próbáljuk meg! Minden héten volt két klubos koncertünk. A Műszaki Egyetemé, fönn a Várban, meg az Orvosi Egyetemé, a Nádor utcában. Szóval volt két klub, mellé pedig bálokra is kaptunk meghívásokat. De ugye akkor még mindig csak szülői engedélyekkel játszhattam, mivel harmadikos gimis voltam.
Aztán 1966 nyarán elmentünk a kecskeméti Aranyhomok szállodába. Ott játszottunk egész nyáron, a kertben. Következő évben, amikor már negyedikes gimis voltam és érettségire készültem, akkor pedig Balatonföldváron volt a Balatongyöngye, egy nagyon híres kerthelyiség és ott csörömpöltünk minden este.
Említetted, hogy te még a Phantoms-ba léptél be. Miért volt a névváltás?
Konkrétan nem tudom, csak annyit, hogy valakinek a Phantoms-szal volt baja. Talán valakié volt és joggal nehezményezte, hogy más is használja. Vagy valaki elment és vitte magával a zenekarnevet. Nem tudom, a részletekre ezzel kapcsolatban már nem emlékszem. Arra viszont igen, hogy akkor csináltunk egy ilyen „közvélemény-kutatásszerű” valamit az egyetemen. Aztán jött a váltás. Azt hiszem az Egyetemi Színpadon játszottunk először úgy, hogy Non-Stop együttes.
Közben mellette, akkor még iskolába is jártál. Sűrű lehetett…
Igen, akkor jártam a gimibe, az Eötvösbe, de akkor a negyediket meg kellett ismételnem, mert eltanácsoltak. Nem volt semmi baj, csak éppen az ilyen bohóc beatzenész már nem kellett az Eötvösbe. Átmentem a Kossuthba és aztán ott érettségiztem végül.
Az érettségi után merre vezeted az utad? Automatikusan mentél egyetemre vagy máshol tanultál tovább?
Utána gyorsan elmentem szakmunkás tanulónak a katonaság elől, mert az volt apám kérése, hogy legyen valami kézzelfogható szakmám. Hát, ez nem sikerült… Aztán elvittek katonának. Pont egy ORI buszon jöttünk haza, Karda Bea vágta le a hajamat az elvárt fazonra. Egy Ikarusszal jöttünk vidékről és onnan estem be a hadkiegészítő parancsnokságra, ahová szólt „a meghívó”. Behívó, „meghívó”. (nevet) Szerencsére a katonaságot sikerült három hét alatt elintézni egészségügyi problémákkal és hamar kivergődni onnan.
Édesapád támogatta, hogy zenélsz? Tetszett neki, amit a színpadokon csinálsz?
Nem volt ellene, csak azt hajtogatta, hogy: „papír, papír”. El kellett mennem az OSZK-ba, hogy vizsgát tegyek. Bányai Lajos tanár úrhoz jártam, majd az érettségi után egy évvel levizsgáztam. Rajtam kívül csak egy beat dobos volt még ott, Tóth Józsi a Hungáriából.
Ketten voltunk hosszúhajúak ott az OSZK-ban, egyébként csupa vendéglátós járt oda. De hát az alapok rendben voltak, kottát kellett tudni írni meg olvasni, azzal meg nem volt baj.
Ezeket hol tanultad? Például a kottaolvasást?
Már Laux-nál is úgy kezdtem, de a persze Bányay-féle iskolákat is végig kellett ütni. Akkor a Non-Stoppal mindenki letette az ORI vizsgát. Volt ez a szürke könyv, amivel igazoltad, hogy van vizsgád. Hasznos volt, mert régebben nem volt senkinek semmilyen papírja. Aztán beindult a banda: koncertek, kislemezek, fesztiválok…
Milyen érzés volt, amikor az első kislemezt a kezedbe fogtad? Az elsőt, amin a te játékod hallható…
Nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget… Tudod, én mindig csak zenéltem. Persze mindig, mindennek örültünk, ami a zenekarral történt. Ez volt a lételemem. De nem csak a lemezektől volt jó a csapat, hanem az egész közeg – az együttzenélés öröme vitt előre. Gyönyörű évek voltak.
Később én vittem a Non-Stopba Somló Tomit és Závodi Janót. Nagyon jól összecsiszolódtunk, nagyon jó számokat csináltunk. Óriási, életre szóló barátság született köztünk, mely akkor is kitartott, mikor Tomi már Loksizott. Janóval meg azóta is mindig együtt játszunk.
Igen, mikor sétáltam hozzád, pont azon merengtem, hogy hány közös együttesetek volt: a Non-Stop, a Piramis, a Som-Závodi projekt, a RABB, sőt, gyakorta a Miniben is újra és újra együtt muzsikáltok, muzsikáltatok és mindez a munkakapcsolat és barátság a Non-Stopban indult.
De kérlek, kicsit még térjünk vissza a kezdetekhez, hogy az olvasók számára is érthető legyen, hogyan alakultak a dolgok. Ki volt az a kezdő csapat, amikor te odakerültél, tehát a számodra legkorábbi Phantoms/Non-Stop felállás?
Zádor István volt a zenekarvezető, aki nagyon jó zongorista volt. Orvos lett a végzettsége. Most kinn él Amerikában és még mindig praktizál, mint nagyon jó hírű szívsebész, pedig már nyugdíjas. Vágó Paja (Vágó Pál gitáros – a szerkesztő) pedig fogorvos lett. Annakidején sokat veszekedtünk vele. Azon, hogy nyáron orvos-tanonckodott, kórházakban dolgozott. Tudod, akkor is voltak ezek a kötelező nyári gyakorlatok. Akkor én azt mondtam, hogy mivel a nyári bulikra nem tud eljönni, nem halad a banda. Megrekedtünk, nem fejlődünk.
Ez mikor történt? Időben hol járunk?
1971-ben, mikor második helyezést értünk el a Táncdalfesztiválon a Lélegző furcsa hajnalon-nal. Többé-kevésbé az első korszak végén. Akkor, amikor már Turai Tomi volt az énekes a Viktor Matyis felállásban.
De Turai Tomival is más elképzelésünk volt a zenekarral kapcsolatban. Ő soulban, funkyban utazott, én meg már akkor is rockzenész voltam. Úgy, hogy végül a Non-Stop átalakult: Janót és a Somlót odacsábítottam. Benkő Robi pedig maradt továbbra is a basszusgitáros.
Ez az odacsábítás mit jelentett? Závodi Janóék akkoriban Kex-eztek…
A Kex-nek akkor már vége volt. Janót időnként csábítottam, hogy jöjjenek hozzánk. Aztán egyszer csak úgy, minden különösebb előzmény nélkül, számunka teljesen váratlanul kiestek a buszból és jöttek próbálni, mert hát ők is igazi csibészek voltak…
Nemrég Janó mesélt nekem arról a bizonyos másfél napról. Még mindig jót mosolyog azon, hogy addig mókáztak Somlóval egy vidéki borospincében, hogy végül lekésték a zenekari találkozót. Mivel a Kex többi tagja nem várta meg őket, hát vonattal jöttek vissza Budapestre, majd egyenesen hozzátok indultak, dafke, a Non-Stop próbájára…
Tudni kell, hogy az már nem a klasszikus Kex volt, mert Baksa-Soós már nem volt benne! Az már egy másik, más jellegű produkció volt. Janó nagyon örült, hogy jöhet. Somló Tomi meg mindig szerénykedett, hogy: „hát, a Turai az olyan jól énekel”. Persze megvolt az összhang. Tomival már régről ismertük egymást. Még akkor ismerkedtünk össze, amikor az Omegában volt, én pedig Laux Józsihoz jártam dobolni. Sokszor összetalálkoztunk, jóban voltunk.
Miként nézett ki az átalakult Non-Stop formáció?
Somló énekelt és szaxofonozott. Janó gitározott, Robi basszusgitározott. Zádor István és Victor Mátyás billentyűztek, utóbbi néha fuvolázott is. Én pedig doboltam. Akkor, abban a felállásban csináltunk egy nagylemezre való dalt, illetve felvételt és nagyon jókat játszottunk a koncerteken.
Mit lehet arról tudni, hogy végül mért nem jelent meg az a bizonyos Non-Stop nagylemez? Mert ismét csak néhány kislemezetek jött ki. A szövegeitekbe nem igazán lehet belekötni. Az interjúkban is szerénykedtetek, különösebb közéleti utalások sem voltak a banda nyilatkozataiban, konferálásaiban.
Hát, mire a teljes anyag összeállt, addigra Tomit elkapta a Loksi és akkor már nem volt értelme.
Éreztél csalódottságot, mikor elvitte Somlót tőletek a Locomotiv GT?
Nem, mert Tamás nagyon fer volt.
Kétszer is leültünk Somlóval átbeszélni a dolgokat. Még azt is felajánlotta nekem, hogy ha azt mondom, ne menjen, akkor nem megy el. Csak annyit kérdeztem tőle, hogy: „Hülye vagy?” Majd kis idő múltán úgy folytattam, hogy: „Boldogok vagyunk, hogy az NB II-ből elmész az NB I-be! Miért akadályoznánk?”
Kölcsönösen nagylelkű hozzáállás. Mindenki így érezte a csapatban?
Persze, mert mindenkivel nagyon jó volt a viszonya és az tényleg egy jó banda volt, emberileg is. Teljes demokrácia, de úgy, hogy mellé úriemberek is voltak. Mint már említettem, utána mindannyian megcsinálták a saját karrierjüket. Értelmes, tehetséges társaság volt, baráti viszonyokkal.
Mi történt Tomi távozását követően?
Annak, a Non-Stopnak, amiben mi voltunk, 1973 kora tavaszán lett vége. Mert Sommal, a Piramissal áprilisban már mentünk ki vendéglátózni. Janó még maradt a Non-Stopban egy darabig, de addigra már vele is megbeszéltük, hogy amikor hazajövünk, várjuk a Piramisba, mert terveink vannak.
Som Lajossal már meg volt beszélve, hogy kimegyünk, előteremtjük az új banda anyagi alapjait, aztán itthon is beindulunk.
Mire ténylegesen kijutottam, addigra már vagy három-négy hónapot próbáltam Lajosékkal. Annyi időbe telt, mire útlevél, meg szerződés lett. Mert nem lehetett csak úgy kimenni. Abban az időben az nem úgy volt, hogy kitaláltam, hogy holnap megyek. Benne volt az Interkoncert. Benne volt a hatalom önkényeskedése is. Az a bizonytalansági tényező, hogy nem volt biztos, hogy lesz útleveled. Vagy kapsz, vagy nem kapsz…
A Piramis előtt játszottál még más zenekarban az eddig szóba kerülteken kívül? Persze álnaiv a kérdés. Csak azért hoztam fel, így az első rész végére, mert az internet tele van baromsággal. Az olyan megbízhatatlan oldalak, mint például a bárki által szerkeszthető wiki, ezidáig összefüggésbe hoztak már téged a Record zenekarral, a Sakk-Matt együttessel, a Nautilus-szal és egyéb hasonló idétlenségek szerepelnek máshol is… Jó volna ezt a sok blődséget egyszer és mindenkorra tisztázni!
Nem, csak a Futurama és a Non-Stop volt. Majd jött a Piramis. Máshol nem doboltam fiatalkoromban. Nem igazán használok internetet, így nem találkozom ezekkel…
A Nautilus talán azért keveredhetett hozzám, mert valaki félreértette a régi történetet. Mert anno ők is abban az egyetemi klubban játszottak, ahol mi a Non-Stoppal, csak másik nap. Persze a többi bandát is megnéztük, ott szúrtam ki Gallai Pétert. Láttam, hogy milyen tehetséges muzsikus és jó énekes. Aztán amikor néhány évvel később Som Lajos variált, hogy ki lehetne a billentyűs, akkor én mondtam neki, hogy: menjünk, nézzük meg Gallait, mert nagyon jó…
Folytatjuk!
Fotók: Pinyó Archívuma, Tormai Andor / MTI, Jozé / TTT Nemzeti Rockarchívum
