Szebényi Dániel, Plays the Music of LGT, – 2026. május 28., A38 hajó
Szebényi Dániel 35 éves énekes-billentyűs, akinek eddigi pályáját nem kell bemutatni a zeneértő közönségnek. A godfater.-ben eltöltött évek után 2025-ben alapította meg saját zenekarát, mellyel azév novemberében mutatták be első lemezüket a Várkert Bazárban. Erről sajnos lemaradtam, így a mostani, LGT-centrikus koncerten láthattam őket először – ez minden várakozásomat felülmúlta.
Az A38 hajó koncertterme csütörtök este fél 8 után pillanatok alatt megtelt. A közönség a tizenévesektől a hetvenesekig terjedt: úgy látszik, még ma is megtalálhatók minden korosztályban a Locomotiv GT zenéjének kedvelői, ahogy azt a legendás zenekar utolsó koncertjein tapasztaltam 2007-ben és 2013-ban.
Percre pontosan este 8-kor színpadra lépett a nyolctagú zenekar: Szebényi Dániel – ének, billentyű, Usztics Pepe – gitár, Szabolcsi Bence „Fészek” – gitár, Usztics Dániel – basszusgitár, Geröly Mátyás – dob, Puchner Benedek – ütőhangszerek, Cséri Alexandra – ének, Baricz Gergő – ének.
A Ballad of the Bastarddal kezdtek, ami egyben a lemezük nyitódala is. A kezdés olyan lendületes és energikus volt, hogy azonnal felrobbant a nézőtér, a csapat pedig rögtön megmutatta, hogy milyen kiválóak is ők így együtt: Pepe és Fészek is fantasztikus szólókkal örvendeztettek meg minket, Alexandra és Gergő pedig verzéket is énekeltek, úgyhogy rögtön egyértelműsítették, hogy ők itt nem csak vokalisták, hanem énekesek.
Ezek után még négy számot hallhattunk a srácok saját repertoárjából, köztük a lassú, szerelmes T blues-t, valamint az Elképzelt hőst, ami a lemezen angolul szerepel, magyarul pedig már a godfater.-rel is játszotta Dani – pontosabban a Danik, hiszen Usztics Dani mindkét formáció basszusgitárosa jelenleg is.
Az este egyáltalán nem elképzelt hőse ezután elmondta, hogy neki és több zenésztársának is az LGT a kedvenc magyar zenekara, illetve meggyőződött arról, hogy mindannyian jól érezzük magunkat. A Ringasd el magad nyitotta a Loksi dalok sorát, melyet egyedi felfogásban hallhattunk: a Képzelt riportból ismert változatra hajazó, egy szál zongorás kezdés után lassú, blues-os tempóban szállt be a zenekar, de a végére azért begyorsultak kicsit. Később a Gyere, gyere ki a hegyoldalba is hasonlóan épült fel.
A Mi lesz velem és az azt követő Boksz jobban hasonlítottak az eredeti változathoz, illetve azok LGT- vagy akár Presser-koncertekről ismert megszólalásához, de persze az előadók ezekbe is beépítették saját egyéniségüket.
Ezután jött az én személyes kedvencem, ami végképp rámutat arra, hogy az LGT sikere miért generációkon átívelő. A 424 – Mozdonyopera című lemez 1997-ben jelent meg, amely, mint azt a közösségi médiából tudhatjuk, nagy hatással volt az este főszereplőjére, aki akkor 6 éves volt – én pedig 12. Így a ’90-es évek gyermekei közül – a Búcsúkoncertről készült felvétel mellett – sokunknak ez a lemez hozta el azt az LGT-élményt, melyet jelenidőben élhettünk át. A Loksi soha nem játszotta a 424-es csatahajót, de az ezen az estén végre élőben is megszólalt. Nem tudom, véletlen-e, de Szebényiék előadásában ez a dal nagyjából 4 perc 24 másodpercig tartott.
Ezen a ponton Cséri Alexandra került főszerepbe, aki, akárcsak az este első számú Danija, a 2025. szeptemberi Presser-koncerten is fellépett, úgyhogy nem először hallottam LGT-közeli dalokban közreműködni, de ott még nem kapott ilyen fontos feladatot. Az eredetileg Kovács Katinak írt, de az LGT V. lemezén is megjelent Az eső és én egyszál zongorás kísérettel indult, de aztán a zenekar is csatlakozott. A lassú, lírai zene egy ponton begyorsult, és a tempósabb, kicsit funky-s rész egyszercsak átúszott a Katona Klári-féle Vigyél elbe.
Amit itt hallhattunk Cséri Alexandrától, arra nagyon nehéz szavakat találni. Legyen elég annyi, hogy számomra mostantól ő a legautentikusabb kortárs Katona Klári-énekes, pedig a már említett Presser-koncert mellett volt két olyan korábbi előadás is, ahol ez ügyben nagyon magasra került a léc. Fészek és Pepe csodálatosan játszották együtt a dal gitárszólóját, majd a végén, mikor halkabbra vették a hangszereket, és hallható volt, hogy az egész hajó énekel, „körbegitározták” az Énekesnőt, akit vastapssal ünnepelt a közönség.
Dani ekkor osztotta meg velünk, hogy mindkét gitáros Katona Klári néhai férjének, Babos Gyulának a tanítványa volt. Ezt persze újabb ováció fogadta, okkal.
A szólógitárosok remekül egészítették ki egymást a koncert alatt. Más a stílusuk, de mindkettőjük világa remekül illik az LGT-dalokhoz, ráadásul azt a nehéz feladatot is nagyrészt ők oldották meg, hogy elfeledtessék velünk a fúvósok hiányát. A koncert előtt az volt az egyetlen „aggodalmam”, hogy hogy fog ez a csapat fúvósok nélkül Loksi-nótákat játszani, de menetközben ez már fel sem merült bennem.
Az És jött a doktor az egyik legjobb példa volt erre. Ahogy ezt játszották, a hajó is beleremegett az örömzenélésbe, ami átmenet nélkül a Mindenkivel folytatódott, melyben egy adott ponton szinte mindenki ütős hangszereken játszott (hardcore rajongóknak: ez szerintem az Ekiyeki propang volt Azalbummmról). Egy nagyon ötletes megoldással, megállás nélkül csaptak át a Sziszfuszi blues-ba, amit Baricz Gergő kezdett, és a hatalmas zenélésben Fészek szólója tette fel az i-re a pontot.
A Boogie a zongorán ezúttal tényleg az volt, amit a dal címe sugall: Dani egyedül játszotta el, a közönség pedig végig vele énekelt. Az utolsó versszak kimaradt – furcsa is lenne, ha pont ő énekelne arról, hogy nem zongorázhat. A Nem adom felbe úszott át a zongorajáték, és a két másik énekes is csatlakozott az előadáshoz.
Az Ülök a járdán kifejezetten zúzósra sikerült, az ezután következő, a csapat saját felfogásában játszott Segíts nekemben pedig Usztics Dani basszusgitárszólóját hallhattuk. Szebényi nagyszerűen énekelte ezt a csodálatos dalt, pedig Somló nyomdokaiban járni nem kis feladat.
A ráadásban a Kotta nélkült Baricz Gergő énekelte, a végsőnek szánt meghajlás után pedig egyszerűen nem engedte el őket a közönség.
Zárásként az Ő még csak most tizennégyet vették elő. Dani elmondta, hogy ezt nem tervezték eljátszani. Kicsit érződött, hogy nincs annyira összepróbálva (ha egyáltalán nem volt, akkor mindennél nagyobb zsenik a srácok), de ez igazából csak emelt a megintcsak lassabbra, blues-osabbra vett előadás értékén.
Ezzel tényleg véget ért ez a csodálatos este. Nagyon remélem, hogy lesz folytatás, mert Szebényi olyan zenekart rakott össze, ami párját ritkítja! Az őszinte örömzenélésből mindig valódi érték születik, és ezen az estén megmutatta a csapat, hogy ők ezt rendkívüli színvonalon művelik. A közösségi médiából tudható, hogy egy ideig nem láthatjuk őket Budapesten játszani, de bízom benne, hogy azért lesz még alkalom az idén, és ha nem is ekkora arányban, de az LGT dalai ezután is jelen lesznek repertoárjukban.
Fotók: Dávid Zsolt
