2026. július 22. – Budapest Park
Manson One Assassination Under God Tour turnéval 9 év után újra Budapesten koncertezett.
A Budapest Park gyorsan fogyó jegyei, teljesen megtelt háza jelezte, rajongói éhesek voltak Manson jelenlétére, produkciójára, ami egész emlékezetes visszatérése lett…
Ki ismerhetné fel már ma ezt a nevet: Brian Warner? Senki! És ki ismeri már ezt a nevet: Marilyn Manson, Marilyn Monroe + Charles Manson ’kereszt gyerekeként’: Mindenki!
Napra pontosan 9 évvel későbbi visszatérése estéjére tartva eszembe jutott Manson egy régi Bécsi koncertje, amire még az 1990-es években négyen indultuk el autóval: Bokor Judit (Nothing – Interscope, PolyGram, Universal Music) és én (Rockinform), Déri Zsolt (Wan2 Pesti Est), valamint Najmányi László (Magyar Narancs) újságírók – egy életre szóló nagy találkozás volt az út: Najmányi Lászlóval, Marilyn Mansonnal.
Najmányi a magyar underground, avantgárd, punk, új hullám kultúra egy fő alapítója, a Spions első magyar, nyugaton is első kelet-európai punk zenekar alapító atyja volt. 1996-ban akkor tért vissza az amerikai emigrációjából, annyit senki nem tudott itthon Manson aktuális elektro shok, új glam rock kultúrájáról, mint ő, nyugodjon békében: a bécsi Manson koncert elmaradt, de utunk, díszes társaságuk felejthetetlen maradt.
Mint ahogy Manson kényszer szünete utáni visszatérése is egész emlékezetes lett…
A Vowws előzenekar még a nehezített pálya délutáni nagy hőségében kezdett zenélni. Az ausztrál eredetű, és Sydney-ből indult, mára Los Angelesben működő duó tagjai, Rizz, Arezo Khanjani (billenytűsők, ének) és Matt, James Champbell (gitár, ének) kettősét élő dobos Adam Pierce kísérte: a basszusok backing trackről szólaltak meg.
Saját meghatározással „Death-Pop” stílusú, kritikákban sötét poszt-punk, indusztriális rock és borongós elektronika keverékeként leírt zenéjük illeszkedett a fő fellépőhöz. A szintén új, idei Sziget fellépő Kim Dracula vendégeként ők már jártak Budapesten – november 19-én már a Barba Negra Red-ben pedig újra fognak koncertezni itthon.
Manson műsorához képest is tiszteletteljes, visszafogott, avantgárd, atmoszférikus elektronikus zenét játszottak, minimal, ismétlődő szövegekkel. Tökéletesen illettek volna még a Mátrában tartott Fekete Zaj Fesztivál dark zenei produkciók táborába is.
Műsoruk visszafogott 8 dalból állt, sötét, monoton, háttérzenének is jellemezhetően… Koncertjük népszerűbb dalai Stranger, By One, a magányról, elidegenedésről szóltak – ismétlődő ritmikáik hipnotikus sötét, borongó hangulatot árasztottak: amit jól átvett a közönség, mégis érezhető volt a várakozás a fő fellépőre: Mansont várta mindenki…
Aki meg is érkezett, először hatalmas színpadméretű függönyével lefedve jelent meg.
Az Intro 1979 első goth-rock kislemeze, a Bauhaus: Bela Lugosi’s Dead felvétel volt.
Sok kritikus gyenge impro intrónak írta le: nem ismerve Manson szellemi előzményeit, sőt az egész goth rock alapjait, eredetét, magát Manson identitásának alapjai sem…Nem lehet üzenni számukra más parafrázist: Ki gépen száll, fölébe annak térkép e táj, nem tudja hol lakott itt Lugosi Béla proto hollywood-i vámpír és élő holt goth sztár!
Manson, mint szerkesztő a Bauhaust, Lugosi Bélát okosan nem csak magyaroknak, Európának szánt gesztussal a teljes turnén megidézte okos eredetkutató üzenetként.
A hatalmas lepel lehullásával feltárult a színpadkép rózsaszín, fordított kettős kereszt jele, sokkoló dominanciájával: a hosszú, 15 perces provokáló zenei intro türelemjáték után belekezdtek a srácok a műsor lehengerlő szűk másfél órájába, erős, friss színpadi jelenléttel…
Nod If You Understand koncertnyitó visszatérésével M újrakapcsolódott rajongóihoz. a fájdalomról, meg nem értettségről, sötétségről szóló dal a refrénben is rímelt Manson aktuális helyzetére, évekkel korábbi állapotaira: visszatérése nem tűnt egy biztonsági játékot mutató fellépésnek, amit megmutatott a lendületes zenekara új felállása is…
A 2026 évi turnéra Manson már teljesen átszervezte zenekarát: Tim Skold (basszusgitár, vokál, multi instrument) 2008 után visszatért, posztok szerint rajongói legnagyobb örömére. PiggyD (gitár) – korábban basszusgitáros- Tyler Bates távozásával most gitárosként állt be. Nick Annis (gitár) a korábbi Reba Meyers helyét vette át a friss felállásban. Gil Sharone (dob) pedig ismét visszakerült a csapatba meghatározó korábbi tagként.
A Disposable Teens dal, a közönség kedvencének korai bedobásának célja a lehengerlés lehetett, a lázadó himnusz, a társadalmi elvárások elutasításáról szólva ismét utalás volt az időszerű, aktuális témákra, amire az egész turné megszerveződött. A közönség évtizedes fiatalos, lázadó számaira, saját gyerekkori dalaira jól be is indult.
Manson kezdettől „fukcing love you” kiáltásaival köszöntötte dalai közben rajongóit, akik éltették visszatért goth királyukat. A Park, hamar egy szabadtéri arénává vált.
Látványvilág és jelenlét a korábbi évek és a 9 évvel ezelőtti budapesti fellépés túlzó teátrális látványával, a fizikailag-szellemileg széteső Manson képével szemben pozitív, szépen letisztult, minimalista, stílusosan glam gótikus volt – kevesebb jelmez cserével.
2024-es One Assassination Under God – Chapter One visszatérő lemeze után most 2026. augusztus 14-én jelent meg a 13. stúdióalbum – a Chapter Two. Manson új zenei projektjeinek is nyilván szerepe van ebben a letisztultabb önképi kifejtődésben.
A friss kislemezek is segítethették a figyelemfelkeltést, a budapesti koncert előtt két új dal is megjelent videóklippel együtt: az Exit Wound (június) és a friss Front Toward Enemy (július)…
Manson zenei idézetei mintegy háttérképet adtak szellemi helyzetéhez, harcához, a kívülálló nehéz döntésével újra harcba vonuló, újraszülető új identitásához, az új turnéjához…
Budapesti koncertjén Manson a korai slágerek mellett több már klasszikus dalt is előadott: Angel With The Scabbed Wings, a Triptychon Életmű Antichrist Superstar lemezről…
Szöveg idézetei a goth shock-rock varas szárnyú angyal, vaskalapos vudutól egész a gyász völgyéig és a pótlék arcú angyalokig listázódtak felhangzó dalszövegeikben…
A koncert középén egy glam industrial blokkban chemical – szeres- témák monumental, menetelő stadion, park himuszok kaptak helyet: eljátszották a Great Big White World a Mechanical Animals nyitódalt, most korábbi koncertekhez képest tiszta élő hanggal.
M idegei, energikus fizikai jelenléte és még hangszálai is úgy tűnt, újra a régiek voltak.
A Great Big White World egy kicsit leültette, lehűtötte a hangulatot, hogy utána már a This Is The New Shit a Golden Age of Grotesque korszak bulizós, ugrálós slágere elhozta a Park legnagyobb tombolását indusztriális, modern jelenkori himnuszként.
A modern popkultúra blabla dumáit a zeneipar szatirikus kritikai kifordításaként idézték: Babble, bable, bitch, bitch, rebel, rebel, party… üvöltötte a Park Manson nyelvtörőjét;
Duma, rinya, rinya, lázadás, buli, Szex és ne feledd az erőszakot, ez az új szarság…
Az idén már 30 éves lemez, 1990-es évek döntő Manson Életmű Triptychon része, az Antichrist Superstar lemez négy dallal is megjelent a turné központi számai között. Dried Up, Tied And Dead To The World dalát 2018 óta először játszották a turnén és a pálya korai, intenzív alkotásoktól a 2024-es, introspektívebb visszatérő számokig ívelt.
Exit Wound az új album Chapter 2 első kislemeze következett, majd a The Nobodies és a Diary Of a Dope Fiend, The Dope Show új, régi szónoki helyzetében találta Mansont: nem él már drogokkal, maga lett a drog és zenei üzenete pedig maga lett a drogunk: (a tabletta, hogy bárki lehess… a világ összes drogja sem ment meg önmagadtól…)
Az est dalai ugráltak témákon – a sötét, dühös hangulatoktól a társadalomkritikán át a függőséggel, a hírnévvel való szembenézésig, belső démonok feldolgozásáig és az előadásukban megmaradt a kultikus diktátor szószék és a kísértő stroboszkóp fény.
Himnikus, retrospektív 1980-as 1990-es new wave feldolgozásaik zárták le az estét:
Sweet Dreams (Are Made Of This) (Eurythmics cover) lassú, fojtogató komor sötét dal a mansoni világhírnév kezdete volt egykor, most egy emberként énekelte a Park közönsége.
Sweet dreams are made of this / Who am I to disagree? / Travel the world and the seven seas / Everybody’s looking for something…
Az édes álmok ezekből készülnek / Ki vagyok én, hogy ezzel vitatkozzak? / Bejárom a világot és a hét tengert / Mindenki keres valamit…
A záró szakasz ikonikus dalai között felvonult Manson pár nagyobb slágere, amely Sweet Dreams-zel indult és a két világháború közötti Berlint, Európát idéző lokálos mOBSCENE, és a The Beautiful People már Antichrist Superstar lemez dalával zárt.
Tourniquet-tel, az első ráadásában Manson gólyaláb mankós őrületes showt produkált… Megidézve Floria Sigismondi klip rendezőt, az egész korai vizuális idolja kitalálóját is. Beautiful People és Tourniquet tétele idén 30 éves az Antichrist Superstar két dalával Manson „1990-es önmaga” is megjelent a koncertje csúcsán – Najmányi Laci emlékezetével.
A Personal Jesus (Depeche Mode cover) a ráadás ráadása, ismét a múlt, a 1990-es évek megmozgatott mindenkit – az idősebb és elektronikus, mode zenéken élt korosztályt is: Nyújts kezet, éríts hitet, megváltó személyes Jézusod, Valakit aki, hús, vér, ott van…
If I Was Your Vampire számuk erős vizuális vámpíros véresős dalával zárt a koncert.
A vámpír tematika egy keretet is alkotott a Bauhaus nyitó felvétel Lugosi Béla dallal.
A záró dallista a bűn, a hírnév, a társadalom kritikáját, a belső fájdalom témáit járták körül, jellemzően sötét, provokatív hangvételben és az előadásuk vége a rajongók számára intenzív élményt nyújtott, méltó befejezéseként az egész Manson show-nak.
A Nuclear Blast kiadó One Assassination Under God – Chapter 2 másik friss dala már nem élőben, hanem felvételről lett bejátszva, mintegy fikciós elköszönő ráadásként. Front Toward Enemy – búcsú ajándék aktualítása az új album friss 9 dalt tartalmaz (Unalive, Don’t Answer The Door, Front Toward Enemy, All The Vilest Things, None of the Suns, Lucifer’s Teardrop, The Arsonist, Exit Wound, Enantiomorph) – de ez már megint másik –második- fejezete lehet majd Manson menybemenetel visszatérésének.
Az Antichrist (Nieztsche) setlist lehetett volna változatosabb, Manson rehabilitációja, a gyógymód, a kúra, zeneileg sikeres volt: a zenei zseni karizma is meggyőző maradt.
Záró visszaemlékezésem folytatva, ezért is tettem fel a nyitó Brian Warner kérdést és meséltem el, demonstráltam a média, a rockújságírók szerepét, ami közel azonos a szintén zenész, szerkesztő aktor, alkotók szerepével és nagy is az átjárás közöttük: példáink Najmányi Laci, maga Marylin Manson is vértanú a média stricik igazságról.
Brian Hugh Warner, visszatekintve fél évtizeddel zenei újságíró riporter indulására is, az 1980-as évek végén megunva rockzenei cikkek, lemezkritikák, interjúk készítését, akkori rocksztár interjúalanyai karrierjén is inspirálódva beindította a saját zenekarát: először nevet adva magának – ötvözve Marilyn Monroe popkulturális divatikont Charles Manson amerikai gyilkos szektavezérrel; klónozva belőlük magát Marylin Mansont…
Manson újságírást, színészetet tanult, interjúalanyai a brit, angolszász, amerikai punk-rock, new wave énekesei és zenekarai voltak: Malcolm McLaren a New York London glam punk-rock tengely fő globalis összekötője, New York Dolls majd a Sex Pistols és a fél évszázada indult punk mozgalom atyja, vagy Trent Reznor (Nine Inch Nail). Legendás, szép kis társaság: jövő zeneéjének felforgatói, mint ami maga Marilyn Manson is lett.
Ki ismeri ezt a nevet rajtam kívül: Brian Warner? Senki! És ki ismeri már ezt a nevet: Marilyn Manson, Marilyn Monroe + Charles Manson ’kereszt gyerekeként’: Mindenki!
Intro: Bela Lugosi’s Dead (Bauhaus dal, felvételről)
1. Nod If You Understand
2. Disposable Teens
3. Angel With The Scabbed Wings
4. Great Big White World
5. This Is The New Shit
6. Dried Up, Tied And Dead To The World (ritka, 2018 óta először ezen a turnén)
7. Exit Wound
8. The Nobodies
9. Diary Of A Dope Fiend
10. The Dope Show
11. Sweet Dreams (Are Made Of This) (Eurythmics cover)
12. mOBSCENE
13. The Beautiful People
14. Tourniquet
15. Personal Jesus (Depeche Mode cover)
16. If I Was Your Vampire
Outro: Front Toward Enemy (felvételről)
