’Lennaisance’ Kravitz visszatért – megérkezve saját Prince-korszakába

De’Wayne, Lenny – Live 2026 Tour – Budapest, 2026. augusztus 2.

Kravitz újjászületési korszakát, budapesti állomású Live turnéját és 2024 évi új Blue Electric Light lemezét úgy jellemzik: végleg beérkezett saját, új Prince korszakába…
1989-ben Lenny úgy tűnt fel, mint az akkor egy évtizede berobbant Prince utódja – a minneapolisi funk, R&B, rock soundjának örököse.
Oneman multi hangszeres dalaikban mindketten maguk zenéltek minden hangszeren a stúdiókban – és Kravitz világhíressé válásának kezdetétől (1989, Let Love Rule) már Prince mentorálltja volt…
Két és fél évtizedig együtt jammeltek, ugratták Michael Jacksont a stúdiójában; Prince Lennynek bibliaórát adott híres lila autójában: barátok voltak Prince haláláig (2016)…

Kravitz közben induló, majd átmeneti korszaka – Let Love Rule (1989), Mama Said (1991) Are You Gonna Go My Way (1993), Circus (1995) – után végül 4 Grammy-díjas lett.
A már világsztár 5 (1998) és Lenny (2001) lemezei után visszatért a funk-rock gyökereihez: Baptism (2004), It Is Time for Love Revolution (2008), Strut (2014), Raise Vibration.
2018 után, 2019-2024 éveiben, a Covid leállás/újraindítás hozta a Lennaisance-t: Blue Electric Light lemezét és a kapcsolódó Live világturnéját, ami még most is tart és végre megérkezett a budapesti állomásra is.

Röviden összefoglalva az új album története visszatérés, újjászületés: Lennaisance – visszatérés a gyökerekhez, a kreatív energiák újra megtalálása, az 1980-as, 1990-es évekbeli tizenéves folytonosság, eredet feldolgozás hármas alap Kravitz koncepciója.
A Covid19 pandémia alatt született dalai, a bahamai stúdiózás nyugalmát, a természet közelségét, csendjét és egy akkor megnyílt, otthonos kreatív csatornát közvetítettek.
Lenny megírt négy albumnyi anyagból emelt ki egy lemeznyi dalt, kilépve a piacra velük, miközben tizenéves önmagával is szembesült, mivel a Let Love Rule memoárján is dolgozott…

A Blue Electric Light valójában az az album lett, amit tinédzserként, még az 1989-es debütálása előtt már meg akart csinálni, de akkor még nem volt rá lehetősége…
A kék fény látomása és az album címadása is ebből a spirituális élményéből fakadt.
Szinte fizikailag érzékelve egy felülről sugárzó, elektromos kék, neonfényt, amely a szeretet, a vibráció és az emberi összetartozás energiáját közvetítette mindenki felé. A Blue Electric Light lemez/turné célja az lett, hogy a gitáros-énekes a zenével felerősítse a szeretetet a világban.

A 2024-2025 évi Blue Electric Light show-k Európában, Amerikában, Ausztráliában és a kiemelt Las Vegas-i sorozattal lettek tesztelve a világturnéra…
A 2026 Live turné a tavaszi mexikói felvezető, a nyári európai aréna körút és az őszi amerikai zárás keretében zajlik: német városok után, Párizs előtt még Budapest következett…

Ilyen előzmények után indult el a Papp László Sportarénában a koncert, közel telt házzal. Budapesten eddig négyszer lépett fel Kravitz: 2008-ban, 2009-ben és némi szünet után 2018 évében. 2024-es koncertjét pedig majdnem napra pontosan két évvel követte az idei…

Saját fotókat sajnos menedzsmentjük döntése miatt nem lehetett felhasználni. A koncert exkluzív bensőséges helyzetével is indokolhatták ezt, amit valóságban már ellensúlyozott a fiatal fizető közönség és a mindent mobil telefonokkal felvevő divat.
A kényszeres büfélátogatók fel-le járkálása is felborította ezt a szándékolt nyugodtabb atmoszférát, főleg a majdnem megtelt ülőhelyeken – ez inkább még az előzenekar játékideje alatt volt jellemző.

De’Wayne Jackson texasi alter-rock énekest Kravitz a közösségi oldalán fedezte fel. Annyira megkedvelte, hogy előzenekar szerepre hívta turnéjára: közös új dalt is írtak, a Highway Robbery számot videóklippel koronázták, amit a főműsorban is előadott vele, barátként konferálva fel. A De’Wayne zenekara fiatal session tagokból állt, zenészei és műsoruk pedig vetekedett Kravitz profi együttesével és műsorával is.

A várható mai fősodor fekete hip-hop rap r&b helyett műfajfeletti gitárzenét játszottak.
A melegben lassan full megtelt mászkáló, fogyasztó, bemelegítő emberekkel az aréna. 40 perces lehetőséget kaptak a srácok és az előadott tíz daluk jól előkészítette Lenny műsorát. Prince mellett meg lett idézve De’Wayne másik példaképe Iggy Pop is, sőt az I Wanna Be Your Dog Stogges feldolgozása is elhangzott, saját számaik, a Love Rider, June vagy a kiemelkedő Biological dalok között: de a közönség nagy része sajnos még sokat mozgott fel, le a büfék felé és igazából Kravitz műsorára vártak.

De’Wayne csapatával egy hét múlva még a Sziget fesztiválon is fellépett – hallunk még róla, sőt még megismételheti mentorainak lépcsőit, népszerűvé válásuk fokozatait is (Prince-Kravitz-De’Wayne).

Lenny negyed órával a meghirdetett időpont előtt indított, szokásos másfél-két órás koncertjeihez képest lényegesen nagyobb, bő kétórás programját adta elő itthon: Budapest egy kiemelt állomás lehetett talán a turnéban. Az énekes-gitáros különleges kapcsolatot várhatott a hazai rajongó közönségétől.
A koncert első negyede nyers energiával és feszes rockzenei tempókkal kezdett: a funk-rock lüktetésű Bring It On / Dig In dalok felütésével bemelegítve a közönséget. Led Zeppelin-es ízű angolszász és utána már táncolható soul funk, elektro rock kevert hangulatokkal indított: ezt a rock és funk arányt a koncert végéig jól meg is tartotta…

Az újjászülető Lennaisance korszakának híreivel volt tele a média a koncertet megelőzően.
Kravitz 62 évesként is lendületes, kortalan. Mintha ténylegesen megállt volna az idő körülötte: több mint 30 éves időtlen idolja is egy energikus sztárt mutatott, aki megbékélt, külső-belső harmóniát teremtett a 2020-as évekbeli új helyzetével.

Az erős, intenzív, gitárorientált, energikus kezdést követte az új kislemez dal: a TK421, a Blue Electric Light album fő funk-rock kislemez slágerének élő előadása.

A színpadon az alap csapatot két vokalista és még három fúvós kísérte. Harold Todd rangidős fúvós csapata a háttérben a soul-funk íz legfőbb felelősei voltak, a Jas Kayser – női- dobos és Hoonch „The Wolf” Choi basszeros csoda mellett. Craig Ross gitáros az 1990-es évektől elválaszthatatlan társa a frontembernek, ő a rock vonalat erősítette, George Laks billentyűs pedig a soul-funk és elektro témáit elegyítette fantasztikusan.

A nu funk dalba nem csak a fúvósok szálltak be, modern Prince stúdió-mogul módra Kravitz is új hangszere váltott: az alap hangszerét, a gitárt basszusgitárra cserélte és élőben is masszív slappelt improvizáló basszusgitár szólót épített be az új számába.
A What The… Are We Saying? / Always On The Run pedig a nyitó blokkot is tovább emelték klasszikus fúvós hangzással, funkos gitárokkal dúsítva: megidézve a korai korszakot. Időben szabadon ugráltak a setlist összeállításánál, a nyitó Bring It On / Dig In 2004 és 2001 évei után a jelen kislemezét már a kezdeti Mama Said album (1991) két fúvós-blokk dala zárta.
Always On The Run hozta el az első nagy csúcspontját a koncertnek. A közönségkedvenc lemez, a Mama Said a dallistában négy számmal is szerepelt, de más albumok is előkerültek pár szerzeménnyel a korábbi, két évvel ezelőtti koncertjéhez képest erősebb, rockosabb mostani előadásán.

A második negyed már pszichedelikus elmélyülést hozott, a kezdeti rock pörgés után. Psychedelic és soul irányú, már lazább, hipnotikusabb érzelmesebb rész következett.
Itt a hangsúly áthelyeződött a finomabb hangszerelésekre és újra a soul hatásokra…
A Live / Fields Of Joy pszichedelic rock utazását Lenny átvezette lassú, csendesebb dalain: az I Belong To You lehetett az est egyik legszebb, legtisztább énekes pillanata, amit a fúvósok lágyabb lírai dallamai dominálták, átvezetve a Stillness Of Heart / Believe lassú, himnikus balladákig, amelyeknél az egész aréna együtt énekelt a zenekarral.

Kravitz később néha a dalok között meghatódottan röviden konferált és önirónikusan Elvis showman módra elnevette magát, használt törölközőjét a közönség közé dobva. Máskor ünnepélyesen zenekara tagjait mutatta be, alázattal és a szeretet, megnyugvás, megbékélés hangján szólt: hálát adva, hogy ma is zenélhet.

A harmadik negyedben visszatért a csapat újra a jelenbe, újabb tempókhoz és a lüktető új klubhangulathoz, az új upbeat pop-rock, dance kevert műfaji területekhez is.
Líraibb blokkot követően modern, elektronikusabb és dögös pop-rock szerzemények hozták vissza a bulihangulatot, modern ritmusokkal, vastag basszusfutamokkal és tempósabb pop-funk lüktetésű dalokkal: Honey / Beyond the 7th Sky / Low…
The Chamber szintetizátoros, de még mindig rockos dala már szinte diszkó klubhangulatot teremtett.

A negyedik negyed már részben újra felfelé ívelő stadium anthems tematikát kapott. Világslágereik, stadion himnuszaik parádéja a műsoruk legutolsó blokkjára maradt. A küzdőtér mellett a lelátó is hullámzott dalaikra, amiket kivétel nélkül mindenki ismert.
Lennytől „felállító felhívásokat” kapva, az ülőhelyeken is szinte mindenki állva táncolt.

It Ain’t Over ‘Til It’s Over – énekelte a közönség végig a soul klasszikus dalt, ami után az Again / American Woman nyújtott nyers rock gitárszólóival emelte hangulatot tovább.
A Fly Away a program zárásaként elhozta az előadás egyik elköszönő csúcspontját…
Hosszú visszatapsolás után még egy extended encore ízű monumentális ráadás jött.
Are You Gonna Go My Way – a Kravitz gitár figura, a védjegyszerű, elementáris rock riff- végül már teljesen felrobbantotta az arénát, az ülőhelyein is állva táncoló rajongókat megőrjítve.
Az ötödik, ráadás blokkban nem csak két záró számot játszottak el egymás után, hanem az egész este összefüggő, spirituális, interaktív lezárását adták – így volt tervezve.
Kravitz végül közvetlenül is kapcsolódott a rajongóihoz a finálé záró szeánszában. Nagy hatást ért el az estét záró Let Love Rule, ami alatt már ő nem maradt a színpadon.
Lenny ennél a számnál menetrendszerűen lemegy a színpadról, ki, egészen a nézői közé. Közvetlenül a küzdőtérre, az első sorbeli rajongók közé sétál és velük együtt énekel.
Így tett a magyar rajongók között is, a biztonságiak körében közel ment, kézfogásait, aláírásait osztotta, hosszú percekig megkoronázva ezzel is a budapesti visszatérését.

Let Love Rule finálé eközben egy végtelenített, improvizatív örömzenéléssé alakult. Közösen énekelték, kántálták a refrént az emberek, miközben kivetítők kamerái végig követték a főszereplőt. Autógrammokat osztott, átvette a köszöntéseket: spirituális szeánsza áldását osztotta. Kravitz nagyon komolyan vette rituális szerepét, az egész rítus itt kezdett vallásossá is válni.
A Blue Light show Prince késői mágiáját követve Elvis szeánszra emlékeztetően ért véget, a lemez, a turné célját is közvetítve: zenével erősítve a szeretetet a világban…
Kravitz új filozófiai harmóniája, a szeretet, a szabadság és önelfogadás egységével, a „Lennaisance” Kravitz visszatérése, megérkezése a saját Prince-korszakába…
Kreatív újjászületése, belső utazása, a TK421, a Paralyzed vagy a Human klipjein látható emberi létezés földöntúli, spirituális megélését, újraéledését is ábrázolta…

A Human, már mint egy óda az önelfogadáshoz, az emberi ősi hitelességhez vezet. Nem kell tökéletesnek lennünk, és mások elvárásainak megfelelnünk, a lényeg, hogy merjük megélni a saját emberi mivoltunkat, hibáinkkal együtt elfogadva magunkat…
TK421 dal címe egy popkulturális utalás, egy Star Wars rohamosztagos kód – és itt maradva, az 1980-as éveket idéző funk-soul érában a Boogie Nights film hifi-márkája.

Kravitz visszahozta gátlástalan, tinédzserkori energiáit, ami a pályája elején, sőt még az 1989 évi befutása környékén is jellemezte: Prince reinkarnációjaként is, aki most De’Wayne…
– aki akkor volt, amikor az akart lenni, akivé most válhatott: Prince-Krawitz-De’Wayne