Mint Facebook oldalunkon már aznap hírül adtuk, 2022. február 9-én eltávozott a XX. század egyik legfontosabb zeneszerzője, Ian McDonald. A King Crimson és a Foreigner alapító tagja producerként és session-zenészként is komoly hatást gyakorolt a modern rockzenére, hiszen számos fontos kiadvány elkészítésében működött közre, illetve hanghordozók százain hallhatjuk munkáit és szerzeményeit.
Ian munkássását méltató sorozatunk első részében a Giles, Giles & Fripp és a King Crimson együttesek kerülnek terítékre.
Ian McDonald angol multiinstrumentalista, zeneszerző és producer 1946-ban született Osterle-ben. Zenész családban nőtt fel, ahol könnyedén elsajátíthatta a zenei alapokat. Tizenöt évesen már hivatásos zenészként szolgált a British Army kötelékében, ahol az aktív katonazenekari tevékenysége mellett öt éven keresztül zeneelméletet tanult, valamint tucatnyi hangszer helyes használatát is elsajátította. Széles érdeklődési köre sokféle előadásmódra és zenei stílusra kierjedt, ami így együttesen igen jó alapokat adott számára a zeneszerzéshez és a produceri tevékenységez.
Leszerelése után a Fairport Convention énekesnőjével, Judy Dyble-lel alapított duót. A szintén rendkívül tehetséges Judy és Ian akkortájt a civil életben is egy párt alkottak. Így, mikor McDonald csatlakozott a Giles, Giles & Fripp együtteshez, természetesen őt is magával vitte. Valamint szintén Ian McDonald meghívására érkezett a kibővülő, átalakuló csoportba jó barátja, Peter Sinfield szövegíró, művészeti látnok, színpadfény- és koncepció-tervező.
Ian szinte azonnal átvette a csapat zenei irányítását, míg Peter az alkotófolyamat ihletőjeként és az előadások megtervezőjeként vetette bele magát a munkába. Úgy tudni, Robert Fripp gitárosnak sem volt ellenére az irányváltás, mert unta Peter Giles popdalait. Akkoriban Robertet már sokkal inkább a skót Clouds együttes inspirálta, hogy klasszikus elemekkel színesítse kompozícióit, illetve teret engedjen a jazzes szabad improvizációknak, mind a komponálás során, mind az élő előadások alkalmával.
Ez így együtt remek ötvözetnek bizonyult, hiszen Ian McDonald népzenei ihletésű pasztoráljai, valamint vonósokra kihegyezett nagyzenekari hangszerelései passzoltak Fripp és Michael Giles elképzeléseihez, beleértve a Mellotron hangsúlyos használatát is. Továbbá McDonald katonazenei múltja tovább erősítette a változatos, progresszív kompozíciók születését, melyek az akkori pszichedelikus rockzenében váratlan helyeken felbukkanó pergő dobtémákban, illetve a rézfúvósok a megszokottnál harsányabb használatában nyilvánult meg. Ian már akkoriban is mesterien bánt a szerzeményeiben a különféle instrumentumok hangerejének csatasorba állításával, a kamara- és nagy szimfonikus zenekarokban használatos hangszeres hangerő dinamikák tudatos alkalmazásával. Majd, miután Peter Giles helyét 1968-ban a The Gods korábbi basszusgitárosa, Greg Lake vette át, a csapat nevet is változtatott: megszületett a King Crimson.
„A Crimson első korszakában Ian McDonald volt az elsőszámú zeneszerző, az egyetlen zenekari tag, aki az 1969-es „In the Court of the Crimson King” című bemutatkozó nagylemezük összes dalának megírásában részt vett. Szintén ő hallható a legtöbb hangszeren, nevezetesen szaxofonon, fuvolán, klarinéton, Mellotron-on, csembalón, zongorán, orgonán és vibrafonon játszott az album felvételei során.”
Továbbá vokálozott és a produceri munkából is alaposan kivette a részét. Mindezzel pedig felmérhetetlen nagy hatást gyakorolt a zenekar későbbi karrierjére, hiszen egy sikerlemezzel és tartósnak bizonyult sikerdalokkal a háta mögött egyre könnyebben tudott Fripp és az aktuális zenekari tagság King Crimson néven érvényesülni. Miként McDonald és Sinfield mindenre kiterjedő figyelme, átfogó és alapos munkája bandák ezreit és zenészek százezreit inspirálták az elmúlt évtizedek során. Sőt, inspirálják még manapság is!
Érdekesség, hogy a címadó dal szövegét –mely vers egyben az együttes névadója is- Sinfield még korábban, a The Creation nevű együttese számára írta. A Crimson által lemezre vett végleges zenét azonban már Ian komponálta, miként a máig referenciának számító hangszerelés is őt dicséri, valamint a rendhagyó szvit szerkezetet is McDonald álmodta meg. Ha Ian semmi mást nem tett volna le az asztalra, csak ezt a közel tízperces remekművet, már akkor is örökre beírta volna a nevét az egyetemes rocktörténetbe. De persze, mint azt már tudjuk, bőven maradt még zenei ötlet és művészi koncepció Ian McDonald tarsolyában…
Folytatjuk!
