MNRK Music Group
Több mint négy évtizedea Mercyful Fate-ben megismert King Diamond egykori zenészei, akik a ’Them’ (1988) és a ’Conspiracy’ (1989) albumokon alkották a dán excentrikus énekes bandáját, most gondoltak egy merészet. Kihagyva a legendás frontembert szerződtettek egy másik nagyszerű énekest Nils K. Rue személyében, és egy új formációt alapítottak, megszabadulva a kísérőzenészek béklyójától vették fel első lemezüket.
A bemutatkozás eredménye egy nagyon telt hangzású metálalbum, mely persze hogy emlékeztet a korában alkotott King Diamond-féle zenére, Nils K. Rue több helyen is hozza King azon eszközét, amikor a rekedt középfekvésből ugrik a szopránsikolyra, azonban az ő orgánuma más karakter. Ha lehet, karcosabb, erőszakosabb, mint az öreg sátánistáé.
A dalok tele vannak váltásokkal, bravúros hangszeres megoldásokkal, ugyanakkor énekcentrikus az anyag, a témák misztikusak, máskor fülbemászóak, ezen a vonalon is követik az elődöt. A már említett súlyos megszólalás viszont tipikusan a mai korhoz igazodik. Nehéz kiemelni bármit is pozitív vagy negatív értelemben, sikerült egy egyenletes színvonalú LP-t összehozni. Nincsenek kalapálós ütemű kompozíciók sem, de ez nem azt jelenti, hogy a dobjáték ne lenne kiemelkedő, sőt! Mikkey Dee sokkal technikásabb dobolást mutat be, mint a Scorpionsban, de ott nem ez a stílus kell, a Motörheadben meg úgyis kalapált eleget 22 éven keresztül.
Azért én megpróbálok pár villanásra rámutatni. A When The Stars Align galoppozása az Iron Maidenre hajaz, a többszólamú gitárbetét viszi előre a szerzeményt. Az (I am) The Resurrected szaggatott gitárriffjére szabályos dobjátékot ültettek, a kettő nagyon jól hangzik együtt. Az összképen némileg ront az a tény, hogy az énekdallam erősen emlékezet a Stones Paint It Blackjére. Az utolsó előtti dal, a legdinamikusabb. A Life Eternal sodró zenei alapjaival jól fut az erőteljes ének, hogy aztán egy lírai szerzeménnyel, a Far Away-jel, benne egy síró gitárszólóval lezárják a lemezt.
Összesen 9 nótát pakoltak össze 34 percben. Ez manapság rövidnek tűnhet, de a hatvanas években egy-egy album alig haladta meg a félórát, és a nyolcvanas évtizedben is sok olyan LP készült, melynek játékideje 40 perc alatt maradt. El kell ismerni, jók a zenei alapok: Andy La Rocque és Peter Blakk gitárjátékában minden benne van, ami kell: súlyos riffek, húrtépő szólók, elmélyült dallamsorok, melyek ráépülnek a Mikkey Dee és Hal Patino alkotta betonbiztos, technikás ritmusszekcióra.
Jelenleg nincs szó turnéról, erre az évre eddig egyetlen koncertet jelentettek be november 26-ra, Göteborgba. Mikkey Dee-nek ősszel kötelezettségei vannak a Scorpions-szal, egyértelmű, mi a prioritás. Hogy lesz-e folytatás a színpadon és a stúdióban, vagy csak egy fellángolást láttunk, hamarosan ki fog derülni.
Nem tudni, mi lesz a King Diamond és a Mercyful Fate jövője, új album egyik csapatnál sincs, de most is várjuk. Koncertek sincsenek idén, nem olyan rég jött a hír, hogy az ott is játszó Andy La Rocque elhagyta King Diamond zenekarát. Itt van a Lex Legion bemutatkozása, egyáltalán nem szolgai módon, de folytatják a zenei örökség ápolását ezzel a jól kis albummal. Akár az is lehet, hogy teljes egészében rájuk marad ez a feladat.
Dalcímek:
1. Sleep Eternally
2. Gypsy Tears
3. When The Stars Align
4. (I am) The Resurrected
5. Lost Inside
6. Dreams Of Darkness
7. Saviours
8. Life Eternal
9. Far Away
Zenészek:
Nils K. Rue – ének
Andy La Rocque – gitár
Pete Blakk – gitár
Hal Patino – basszusgitár
Mikkey Dee – dob
