2021 októberében van az 50. évfordulója, hogy elkezdődött Adrian Maben és a Pink Floyd együttes „Live at Pompeii” című kultfilmjének a forgatása. A számos szempontból filmművészeti etalonnak számító anti-Woodstock mozi új korszakot nyitott, mely máig vitán felül a rock- és az egyetemes zenetörténet egyik legfontosabb koncertfilmjének számít. A rendkívüli alkotás az elmúlt évtizedekben művészek tömegeit ihlette és inspirálta, miközben megőrizte frissességét és hitelességét. A jeles jubileum kapcsán cikksorozatban elevenítjük fel a filmmel kapcsolatos fontosabb tudnivalókat.
Szemben a hazánkban is széles körben elterjedt tévhittel, miszerint „a pompeji koncert 1972-ben volt” és „a lemez 1972-ben jelent meg, a Meddle és az Obscured By Clouds után”, valójában Watersék 1971 októberében zenéltek az ókori római amfiteátrumban, még a „Meddle” album megjelenése és a „Meddle Tour” első állomása előtt. Mi több, Pompejiben nem csak egy koncert volt, hanem három napon át tartottak a zenés felvételek, hajnali, esti és éjszakai előadásokkal, melyek legjobb pillanatai képezik a „Live at Pompeii” című film gerincét. Sajnos, a mozi hanganyaga máig nem jelent meg hivatalos hanglemezen, de még az első VHS/LaserDisc kiadásokra is a’80-as évekig kellett várni. Nézzük tehát végig, mi és mikor történt, illetve mi az unikális munka jelentősége, gyümölcse és öröksége!
Az időrendet tekintve, a Pink Floyd tagjaival 1971. október 2-án, szombaton kezdődött volna a forgatás, melyet összességében hat napra terveztek, a nem kispályás bérleti díjat és az együttes soron következő angliai fellépéseit, illetve a cucc oda- és visszaszállítását is figyelembe véve. Háromnapos teherautóztatást igényelt a kooperáció. A zenés felvételek mégsem tudtak időben elkezdődni, mert a halott óvárosban nem volt elég áramerősség, mely elbírta volna a Pink Floyd monumentális felszerelésének, illetve a filmes stáb igényeinek is megfelelő terhelést. A banda tagjainak szereplését tekintve, két nap teljesen kiesett a forgatásból. Vélhetően abban az időszakban születtek a romvárosról és az ókorból fennmaradt képművészeti alkotásokról, freskókról, mozaikokról, szobrokról készített képsorok, melyeket a zenés jelenetekhez használtak vágóképként, illetve egyes montázsok részeiként. Érdemi belső felvételek az amfiteátrumban, csak a teherautók megérkezéséről, illetve a cucc összepakolását dokumentáló rövid snittek készültek, melyeket szintén vágóképként használtak.
Mivel 1971. október 4-én még mindig nem volt használható áramforrásuk, így a stáb tagjai a hétfőt arra használták fel, hogy utazásokat tegyenek a környéken és képsorokat készítsenek a fiúkról a Vezúv közelében. A filmes turné egyik állomása Pozzuoli városát és környékét érintette, hol a helyi fumarola-mezőt filmezték. Az előtörő gőzök látványa, illetve a gázkitörések és a forróvizes források nyomán fortyogó, sárként viselkedő, erőtől duzzadó képlékeny talajt megörökítő képsorok tökéletesen illeszkednek a korai Floyd zabolázhatatlan, mégis végig mederben tartott kompozícióhoz. Készültek még snittek Boscoreale községben, melyet annakidején szintén elpusztított a vulkáni tevékenység, továbbá annak határvidékén, közvetlen a Vezúv oldalán, ahol többé-kevésbé még biztonságosan lehetett a kihalt, „holdbéli” tájon sétálgatni. Ezekből aztán szintúgy montázsok és vágóképek lettek, mint az előző két nap, muzsikusok nélküli, „üres” filmfelvételeiből, illetve itt-ott, a zenéhez illeszkedő, további hangulatkeltő önálló képsorokból is.
1971. október 5-7. között zajlottak a konkrét koncertfelvételek, miután a városházáról áthúzott elektromos kábel szerencsére már elegendőnek bizonyult és végre-valahára megszólalt a gigantikus hangrendszer. Mindent élőben rögzíttek, nagyszalagokra, mint a korábbi albumok esetében; méghozzá három-ötperces etapokban, ugyanis a Pink Floyd nem csak, hogy nem volt hajlandó playbackkel gagyizni, de Masonék azonnal vissza is akarták hallgatni, hogy mit és hogyan játszottak. Így hát a látnoki erővel rendelkező rendező és a maximalista rockerek egy-egy orsónyi film felvétele, illetve zenei rész feljátszása után letelepedtek az keverőpult környékére, feltették csúcsminőségű fejhallgatóikat és ott helyben, azonnal kiértékelték a nem sokkal korábban elhangzottakat. Később, a legjobban sikerült élő felvételek részleteiből állították össze a filmben is hallható kompozícióikat, melyhez Adrian és stábja hozzáillesztette a jó előre megkomponált képsorokat. Feltéve, ha azok sikerültek! Sőt, ha egyáltalán elkészültek. Ugyanis az időveszteség miatt nem sikerült mindent az előre tervezett beállításokból rögzíteni, továbbá az elrontott, elveszett részek azonnali pótlására sem feltétlen volt lehetőség.
A Pompeji Római Amfiteátrum területén három nap alatt rögzített anyag adja – részben vagy egészében- az akkor még eredeti, hosszú címén futó „One Of These Days I’m Going To Cut You Into Little Pieces” dal, a két részre vágott „Echoes”, valamint a négytételes „A Saucerful Of Secrets” szvitek zenei alapját, továbbá a képi anyag túlnyomó részét is. Egyes, meg nem erősített források szerint a „Set The Controls For The Heart Of The Sun” koncerthangja, illetve talán még a „Careful With That Axe, Eugene” egyik verziója is Olaszországban készült, míg képi anyagaik egyértelműen a francia utóforgatáson, de utóbbi kompozícióval kapcsolatban máig nincs egyértelmű információ.
A csonka forgatást követően a fiúk ismét repülőre szálltak – közben a teherautó konvoj visszaindult Angliába-, majd október 10-én, már a Bradford University nagytermének színpadán folytatták a koncertkörútjukat, az „Atom Heart Mother Tour” egyik utolsó előadásával. Még a hónap végén, 1971. október 31-én megjelent az évközben készített „Meddle” album. Az esztendő legutolsó koncertjét végül november 20-án adták, Cincinnati-ben, az Egyesült Államokban. Azután Európába repültek és Párizsban folytatták a „Live At Pompeii” film felvételeit, stúdiókörülmények között; illetve december 26-án még Brémában is felvettek egy „Beat Club” adást, az NDR Fernsehen tévécsatorna részére.
A párizsi utóforgatás időpontját illetően is van némi bizonytalanság az interjúkban, nyilatkozatokban. Adrian például 1972 tavaszára emlékszik. De a január 20-án indult „Dark Side Of The Moon” / „Eclipse – A Piece for Assorted Lunatics” turné korai állomásainak dátumait figyelembe véve, illetve az „Obscured By Clouds” februártól áprilisig terjedő felvételi időpontjait is ismerve, a legvalószínűbb időszak inkább 1971. december 13-20. lehet. Ugyanis sem ezen a két hétfőn, sem a köztes időszakban nem ismert semmilyen más floydos aktivitás, ellentétben a többi feltételezett időponttal.
A pótfelvételek tehát a párizsi Studio Europasonor-ban készültek, és a képanyag játszi könnyedséggel beazonosítható, hiszen a romok hiánya is ordít, de a háttérbe vetített olaszországi képekre is egyértelműen ott volt szükség az ókori hangulat fenntartására, ahol a fekete háttér előtt eredendően csak a francia stúdió reflektorai álltak volna rendelkezése. A párizsi zenélés mögötti vetítéshez a stáb által készített olaszországi fényképek és képsorok mellett felhasználásra kerültek még további fotók és diák, egyéb vulkáni tevékenységről, illetve a Museo Archeologico Nazionale di Napoli, vagyis a Nápolyi Nemzeti Régészeti Múzeum gyűjteményéből is, alapos betekintést nyújtva az ókori Pompeji régészeti leletbe.
Persze egy jóval egyszerűbb recept is létezik egy-egy snitt lokációjának beazonosításra. Szakállas Rick = Pompeji, borotvált Rick = Párizs. Ennek fényében már a szélessávú internet általános elterjedése előtt is szánalmas volt az akkori popsajtóban elővezetett tudatlan okoskodás, de idővel talán mindenkinél letisztul a kép… A hanganyaggal kapcsolatban pedig deklaráltan Párizsban készült a „Careful With That Axe, Eugene” legalább egyik változata és a „Mademoiselle Nobs”, miként vélhetően a „Set The Controls For The Heart Of The Sun”, illetve a „Pompeii” címen futó intró, a „Speak To Me” korai demója is.
Folytatjuk!
A szerző a Hungarian Pink Floyd Club elnöke. A cikksorozat részleteket tartalmaz a készülő Pink Floyd könyvből. Minden jog fenntartva. A cikk utánközlése, részben, vagy egészében, kizárólag írásos engedéllyel lehetséges!
