Második éve nyögjük a pandémiás időszakot, illetve a vírushelyzet áldatlan következményeit. Mivel a turnék javarésze meghiúsult, a valamilyen csoda folytán mégis megtartott koncertek pedig javarészt félházzal zajlottak le – vagy még annyival se-, a tavalyihoz hasonló extrém lemezdömping ömlött ránk. Vélhetően egyfajta kompenzációjaként az elmaradt bevételeknek és a megnövekedett szabadidőnek.
Száz és száz album áthallgatása – néha átszenvedése- után végül 2021-ben is maradt a tavalyi tanulság: igazán jó anyagokat idén is pontosan azok adtak ki a kezeik közül, akik a korábbiakban is törekedtek a minőségre, akik a covid előtt sem tekintették zsákmánynak a hangfelvétel- és hanghordozó-kiadást.
1. KING CRIMSON: Music Is Our Friend – Live in Washington and Albany 2021 (2CD)
Az újkori Crimson továbbra sem tud hibázni. Bár Frippék a 2014-es újraindulás óta évről évre ontják e világra a különféle antológiákat, archív és új koncertalbumokat, szinte mindegyiket egyedivé varázsolják a zseniális improvizációk és a változatos hangszereléseket lehetővé tévő háromdobos, hét-, nyolctagú zenekari felállás, felállások. Még akkor is, ha ezerszer játszott klasszikusok kerülnek terítékre vagy már féltucatszor kiadott újkori szerzemények hangzanak fel újra és újra.
Miután Bill Rieflin második távozása, illetve halála óta a KC legénysége ismét hét főre olvadt, elég cudar idők járnak a szórakoztatóiparra. A világméretű vírusveszély okán a Crimson második „hétfejű vadállat” (Seven-Headed Beast) formációja a korábbi turnékhoz képest aránylag keveset tudott csak koncertezni. Bár ők még mindig a szerencsésebbek közé tartoznak, hogy legalább el tudtak indulni és ez-az meg is valósulhatott a terveikből. 2021-ban konkrétan egy japán és egy észak-amerikai King Crimson turné tudott realizálódni. Utóbbi Washington DC-ben rögzített szeptember 11-i zárókoncertje képezi az alapját a „Music is Our Friend” című albumnak, melyre ráadásként felkerült még néhány tétel az augusztusi Albany előadás műsorából is, a váltószámokkal és egy eltérő improvizációval teljesebb képet adva az utolsó koncertprogramjukról.
Megdöbbentő, hogy a KC „official bootleg” sorozatában megjelent keverőpultos koncertfelvétel miként szól, illetve hogy milyen tökéletességgel játszanak az aktuális formációt alkotó zsenik. Másoknak hosszú-hosszú utómunkába telik, míg nagyjából hallgathatóra formálják egy-egy nagyobb, például egy itthoni Aréna-koncertjük felvételét. Legalábbis azokat a részeket, melyek élőben mentek, nem eleve playbackről szólaltak meg. Erre itt van három hetvenpluszos veterán, plusz négy hatvan körüli „ifjonc” és olyanokat játszanak, játszi könnyedséggel, hogy másoknak keze-lába összeakadna, ha egyáltalán meg mernék próbálni. Ráadásul a felvétel nem kásás, a hangszerek nem gerjednek, minden énekhang végig tisztán érthető.
Nyilván nem véletlen. A nagyszerű kompozíciókon, a tehetségen és maximalizmuson túl minden poszton profikkal veszik körül magukat. Vagy például Robert még mindig naponta négy órát gyakorol. Talán pont ez az odaszánás hiányzik a konkurencia többségéből. Sokan vannak, akik még egy majdnem, hogy nyers KC koncertfelvétel mellett sem képesek labdába rúgni az agyonpolírozott „élő” albumaikkal. Hát még, ha egyszer kiderülne, valójában mennyi volt „zsé hang” és a Hard Disk az úgymond „élő” koncertjeiken…
2. MICK FLEETWOOD & FRIENDS: Celebrate The Music Of Peter Green And The Early Years Of Fleetwood Mac (4LP / 2CD+BD)
Az önmagában is komoly eseményszámba megy, ha a Fleetwood Mac különböző korszakainak zenészei egy műsorban szerepelnek. Márpedig a Mick Fleetwood által összehozott 2020-as Peter Green est bővelködik a legendás együttes legénységében: Jeremy Spencer-től Neil Finn-ig, tehát a kezdetektől fogva egészen napjainkig – reprezentálva a számtalan slágert ránk hagyományozó banda karrierjét. Hozzájuk csatlakozott még egy tucat, legjobb értelemben vett világsztár, hogy közösen emlékezzenek meg a dalszerző géniusz páratlan életművéről, egyben a Fleetwood Mac kezdeti éveiről.
Ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a mára már szinte egytől egyig örökzöldé nemesedett öreg Green bluesokat és folk-rock alapvetéseket Aerosmith, Amen Corner, Bluesbreakers, Metallica, Oasis, Pink Floyd, Rolling Stones, The Who és ZZ Top tagokkal kiegészülve adta elő Mick és alkalmi zenekara. A jó értelemben vett örömzenélés során dalról dalra olyan nagyágyúk muzsikáltak együtt Mick Fleetwood-dal, illetve adták egymásnak a stafétát, mint Billy Gibbons, Steven Tyler, Jonny Lang, David Gilmour, Zak Starkey, John Mayall vagy Pete Townshend. Ilyen erős felhozatallal persze még egy közepes vagy rossz előadás is figyelemreméltó volna, ez viszont kifejezetten jól sikerült. Még a felvételen is átsüt a közös muzsikálás öröme, illetve a javarészt a magánéletben is jó viszonyt ápoló művészek közötti egymást inspiráló kölcsönhatás, pozitív visszacsatolás.
Sajnos az előadás idején is betegeskedő Peter már nem volt abban az állapotban, hogy színpadra lépjen. Majd fél évvel a nagykoncert után el is hunyt. Így azt sem érhette meg, hogy 2021-ben az életművéhez méltó, gyönyörű négylemezes, illetve dupla CD-s kiadvány szülessen a dalait és az általa oly örömmel játszott klasszikus bluesokat összegző előadásból. Nemes gesztus, hogy a Blu-ray verzión nem csak a neves zenészeket láthatjuk a rendkívül jól sikerült koncert közben, hanem archív felvételről a korai Fleetwood Mac is látható és hallható, a fiatal és alkotóereje teljében lévő Peter Green-nel az élen.
3. YES: The Quest (2LP / 2CD+BD)
A legújabb Yes album minden előzetes várakozásnak fityiszt mutat. Bár ez az első stúdiólemez, melyen egy alapító sem hallható, mégis köröket ver elődjére, a 2014-es „Heaven & Earth” CD-re. Másodszor, bár szinte mindenki Steve Howe-tól várta a legesleg-yesesebb kompozíciókat, ezúttal az „újoncok” is jeleskedtek. Mi több, a Davison és Sherwood szerzemények legalább annyira megidézik a Yes hőskorának szellemiségét, mint bármely korábbi alapvetés. Miközben Howe poposabb dalai viszont nem képezik a „The Quest” törzsanyagát, csak a bónusz CD-re kerültek fel. Azt sem tudni, pontosan mennyi hallható az albumon a mostanában sajnos gyengélkedő Alan White játékából és mennyit ütött fel az új fiú, Jay Schellen. Mégis, miközben a friss felvételek önmagukban is jók, egyben hallgatva a dalok szépen összeállnak egy egységes hangzású és hangulatú albummá. Bár a „The Quest” szerzeményeket hallgatva több Yes korszak hangzása és hangszerelése is visszaköszön, beleértve a „Drama” albumos felállást és a szimfonikus rock korszakot is, valahogy mégsem tűnik porosnak a 2021-es dalcsokor. Sőt, nagyon is mainak hat.
Chris Squire nyilván pótolhatatlan. Az avatott fül egyből kiszúrja, hogy nem ő kezeli a basszusgitárt, miként a hasonló jellegű ABWH kiadványok esetében is, mégsem bántó e hiány. Az ember nyugtázza magában, hogy igen, Chris sajnos már előrement. Akit zavar Davison hangja, az még ellamentálhat magában a másik Jon furcsa távozásán is. De aztán idővel mégiscsak győzedelmeskedik a zene. Idővel hátrébb húzódik az agyalás, majd bekúsznak a hallójáratokba és még azokon is túl az arányosan és gyönyörűen megszólaló csodás kompozíciók, és ez így van rendjén. Ami jó, az jó. Különösen, hogy ami hallható, az nagyon Yes. Már csak azért sem érdemes különösebben megsértődni, hogy sokadszorra változott a felállás, mert mind az erősen megosztó jellegű, filozofikus szövegvilág, mind az arculat ugyanaz, mint ötven éve bármikor.
A pompás artbookba csomagolt „Deluxe Edition” harmadik korongja egy Blu-ray, melyen mindkét CD dalai meghallgathatók 5.1-es surround keverésben, illetve instrumentális verziókban is. Mivel Roger Dean ezúttal nem csak az album frontborítójához készített festményt, hanem a „The Quest” minden egyes szerzeményéhez, melyeket a BD-kiadáshoz ráadásul animáltak is, garantált az autentikus Yes élmény.
4. MANFRED MANN’S EARTH BAND: Live at Baloise Session (DVD)
2011-ben Robert Hart érkezésével új időszámítás kezdődött az Earth Band életében. A Bad Company korábbi pacsirtája olyan érzéssel és döggel adja elő a Manfred Mann által szerzett, illetve átdolgozott rock klasszikusokat, hogy már a „40th Anniversary” díszdoboz részeként kiadott „Live in Ersingen 2011” koncertalbummal idézőjelbe került a csapat előző húsz éve, a komplett Noel McCalla éra. Azóta a „Bootleg Archives” sorozatban kaptunk még egy gyengébb (Munich 2014) és egy bivalyerős (Aschaffenburg 2015) élő felvételt, majd a banda 50. évfordulójára megérkezett az aktuális felállás színpadi teljesítményét bemutató koncertfilm is.
A 3+3 korongos „Mannthology – 50 Years Of Manfred Mann’s Earth Band 1971-2021” kiadvány részeként napvilágot látott „Baloise Session” DVD anyagát 2017-ben rögzítették Bázelben, a híres nemzetközi zenei fesztiválon. A helyszín méltó egy ilyen szintű produkcióhoz, a színpad, a fények és a hang még felvételről is impozáns.
Jó, hogy végre professzionális módon is megörökítésre került az elmúlt évek Earth Band frontvonalának, nevezetesen Mick Rogers szólógitáros, énekes, Robert Hart énekes, néha gitáros, Steve Kinch basszusgitáros zseniális színpadi dinamikája, ráadásul ilyen környezetben. Az akkor 77 éves Manfred időről-időre elhagyta a billentyű-állványokat és nyakában egy keytar szintivel maga is beállt a csatársorba. Semmi hakni feeling, csak csodásan hangszerelt örökzöldek, őrületes improvizációkkal, szívvel, lélekkel, széles mosolyokkal. Nekik elhiszem, hogy számukra tényleg öröm a zene. Rogers-ék előadása annyira élményszámba megy, hogy még a hazai hálószobakiadók hírhedt kontárjait idéző dilettáns trackelés vagy gagyi DVD-menü sem szegheti kedvünket, ha újra és újra végignézzük az Earth Band legújabb koncertfilmjét.
5. MANDOKI SOULMATES: Utopia For Realists – Hungarian Pictures (2LP / CD+BD)
Leslie Mandoki fogta magát és felturbózta nemzetközi bandájának két évvel korábbi albumát, hogy még hosszabb, színesebb és ragyogóbb formában mutassa be a Mandoki Soulmates 2019-es remekművét. A felületes szemlélő számára mindkét „Hungarian Pictures” kiadás műsora ugyanannak tűnhet, hét cím, hét cím, le van tudva. Pedig a 2021-es verziók nem csak, hogy hangszeresen sokkal gazdagabbak a rájátszások miatt, hanem jelentősen hosszabbak is. Míg a „Living In The Gap” album mellé csomagolt első változat összideje 45 és fél perc, addig az „Utopia For Realists” verzió már 64 perces. Például csak a „Transylvanian Dances” időtartama 19 percről 26 és félre bővült.
A CD mellé pakolt bónusz Blu-ray egy országimázsnak is beillő filmet tartalmaz, mely a lemezbemutató turné négy németországi állomása mellett egyéb koncertfelvételekből is tartalmaz bevágásokat, például a Várkert Bazár előtti csodás Soulmates előadás is be-bevillan. Valamint a Bartók-projekthez tartozó egyéb felvételek is felhasználásra kerültek, Szakcsival és a többi, Mándoki által felkért kiválósággal.
Mindkét verziót uralja és egyben a tételeket szépen össze is fűzi Papp Gyula kvázi „sétálótémája”, mely stílusában és habitusában annyira jól illeszkedik a Bartók-szerzeményekhez, illetve a Bartók Béla népdalgyűjtéseiből származó eredeti népi dallamokhoz, hogy aki nem mélyedt el kellő mélységben Bartók életművében, akár még azt is simán bartókinak hiheti. Hiába, Bartók Bélát újrahangszerelni és szerkeszteni nem akármilyen feladat. Ahhoz szintén minimum zseninek kell lenni.
6. DJABE & STEVE HACKETT: The Journey Continues (2LP / 2CD+DVD)
Sok-sok évre nyúlik vissza az egykori Genesis gitáros és a Djabe együttes baráti és munkakapcsolata. Az oda-vissza vendégeskedésen túl az elmúlt bő tíz esztendőben tíz teljes értékű közös albumot is készítettek, melyek általában egyaránt megjelennek LP, CD és DVD formátumokban. Valamint, nomen est omen, a „Live in Blue” még Blu-ray korongon is napvilágot látott.
A hangfelvétel kiadás csúcsát jelentő hanghordozók minősége, messze minden tekintetben a hazai átlag feletti, tartalmilag és a kivitelüket tekintve is. Náluk nincs olcsójánoskodás, nem létezik hozzá nem értés, nem fordulhat elő tipográfiai hiba, elütés, tárgyi tévedés. Miként nem spórolnak a hanghordozónként változó, a kiadványtípusnak megfelelő maszteringen, DVD esetén a professzionális authoringen sem. A gondosan előkészített vinil kiadásaikat pedig szemben a magyarországi kiadók oroszlánrészével, kizárólag Európa legjobb gyárában préseltetik, nem pedig a legolcsóbban…
Zeneileg szintén toppon van a gárda, így az is előfordulhatott, hogy Steve Hackett Genesis-nek írt- vagy szólódalai jobban szólaltak meg az aktuális Djabe felállás tagjainak a kíséretében, mint Steve saját zenekarával. Nem túlzás, ő maga nyilatkozott így erről. A régebbi Djabe / Novus kompozícióknak is jót szokott tenni a vérfrissítés. Ráadásul a Szardínia szigetén készült közös improvizációk legjobb pillanataiból összeállított stúdióalbumok, mint hab a tortán, fejedelmi módon koronázták meg az eddigi, igen termékeny együttműködést.
A sok-sok csodás közös koncertlemez közül valamivel mégis kiemelkedik a „The Journey Continues”, mégpedig a nyíregyházi előadás különleges hangulatával. Volt szerencsém a 2017-es, ’18-as és ’19-es Djabe + Steve turnék minden egyes hazai és külföldi állomásán jelen lenni. Bátran kijelenthető, hogy néhány dal elhangzása után már a helyszínen érezni lehetett, hogy ez most valamiért más, valami nagyon különleges történik a VMKK színpadán. Szerencsére aznap nem csak hangfelvétel készült, hanem film is. Így a „The Journey Continues” törzsanyagát élvezve nem csak hallható, hanem látható is a művészek közötti csodás összhang és egymást inspiráló színpadi jelenlét. Az extrákkal pedig megint nagyon kitettek magukért a fiúk.
Bővebben:
7. DEEP PURPLE: Turning To Crime (5×12”+BD / LP / CD)
Nem kis meglepetésre, alig egy évvel az utolsó stúdióalbumuk után, ismét nagylemezzel jelentkezett a Deep Purple legénysége. A karantén időszakot hasznosan és kreatívan töltő veterán hard rock brigád ezúttal egy 100%-ban feldolgozásokat tartalmazó anyaggal rukkolt elő, mely minden várakozást felülmúlóan jól sikerült.
Az előd „Whoosh!”-hoz hasonlóan az új stúdiólemez is igen jól szól. Minden tétele jól eljátszott, működnek az újragondolt, áthangszerelt részek, jópofák a kis zenei gegek. A „Turning To Crime”, mint album is működik, átgondolt, jól szerkesztett. Van eleje, közepe és parádés vége. Rutinos öreg rókák sokadig mesterműve.
Gloverék hihetetlen érzékkel nyúltak bele olyan, hazánkban talán kevésbé ismert, de az angolszász világban alapvetésnek számító bluesokba és rock and rollokba, hogy az ember csak kapkodja a fejét. Ez különösen az idősödő Gillan esetében fontos, hiszen vérprofi módon, csak és kizárólag annyit vállalt be, amennyit még magabiztosan elbír a hangja. Miközben a szólisták, Airey és Morse dalról-dalra brillíroznak. Itt ismét meg kell említeni, hogy a csuklóproblémákkal küszködő Steve szintén mennyire tisztában volt a határaival. Szerencsére egyikük sem vállalta túl magát – bizony-bizony ez is az előadói intelligencia része-, mert a végeredményt hallgatva, senkinek sem lehet hiányérzete. Majd az albumzáró „Caught in the Act” medleyben aztán végképp elszabadult az ereszd el a hajam a stúdióban, ami maga a nagybetűs ROCK ’N ROLL!
Csak gratulálni lehet a fantasztikusra sikerült, garantáltan figyelemfelkeltő arculathoz is, mely bűnözős tematika magabiztosan vonul végig az összes hanghordozó-típuson, továbbá az előzetesként a világhálóra lőtt „Oh Well” videóklipen és a „Turning To Crime” ötletes utcai reklámkampányában is.
8. GARY MOORE: How Blue Can You Get (LP / CD)
A 2011-ben elhunyt ír gitáros, énekes, szerző sokadig posztumusz kiadványán vagyunk már túl. Mivel a koncertjein mindig hihetetlen elánnal és kevés hibával játszott, borítékolható, hogy a továbbiakban is érkeznek még majd újabb és újabb hanghordozók Gary archív élő felvételeivel. Azonban halálának tízedik évfordulóján egyfajta utolsó utáni nagylemezként végre hivatalosan is elérhetővé vált egy albumnyi az 1982 és 2001 között született kiadatlan stúdió- és demófelvételeiből, illetve mellettük két, kevésbé ismert ritkasággal.
A „How Blue Can You Get” címet viselő korongon négy feldolgozás és négy saját kompozíció hallható, mely teljesen jó arány, hősünk blues-érájának lemeztermését figyelembe véve. Mivel napjainkban sajnos nem születnek (vagy csak nem jutnak mainstream médiumhoz) ilyen, egy hangból is felismerhető, karakteres egyéniségek, ezért Gary Moore és a többi hasonló zenei óriás számára még az is elnézhető, ha több évtizedes bevált sablonjaik esetében önismétlésbe bocsátkoztak. Illetve, ha olyan, ezrek által eljátszott alapvetésekhez is hozzányúl, mint például a címadó vagy a „Steppin’ Out”. Előbbiek tovább öregbítik zeneszerzői hírnevét, utóbbiak pedig élő példái annak, hogy a valódi művészi végeredményhez miért nem elégséges csak és kizárólag bebiflázni a zeneelméletet, majd felsőfokon elsajátítatni a hangszerkezelést valamelyik agyonhájpolt janicsárképzőben.
Az érdemi előadóművészethez ugyanis elsősorban tehetség, valamint szív és lélek is szükségeltetik, valódi, megélt érzelmekkel. Továbbá a rock and rollhoz elmaradhatatlan tökösség, önazonosság és hitelesség. A blueshoz pedig rossz idők. Valós élmények és érzések átszűrődése nélkül az ilyesmi úgysem fog menni, nem is érdemes erőltetni. Ami nincs, arról nincs mit eljátszani, megénekelni sem. Leginkább ezeket üzeni az utókornak Gary Moore legújabb albuma, aki csodás felvételeivel még a túlvilágról is tanítja a világ gitárosait és hangszertulajdonosait. Becsüljük meg, hogy még mindig rejtenek csodás felvételeket elhunyt nagyjaink archívumai. Ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez…
9. RENAISSANCE: 50th Anniversary – Ashes Are Burning – An Anthology – Live In Concert (2CD+DVD+BD)
Az 50. évfordulójuk kapcsán pályafutása legigényesebb kiadványával rukkolt elő a Renaissance együttes. Nyilván Annie hangja már nem szárnyal azokban a magasságokban, mint a múlt század hetvenes éveiben, az aranykorban. Időközben a zenekar tagsága is részben kihalt, illetve kicserélődött. Mégis jó és fontos, hogy ez az anyag így elkészült, hiszen a folk rock ilyen-olyan fúziójában utazó Yardbirds-utód minden felállásának szerzeményeiben benne van a szimfonikus hangzás, a zenekari hangszerelés lehetősége.
Ezt aztán hol szintetizátorral váltották ki, hol barokkra vagy az udvari kamarazenekarra emlékeztető hangszeres szólamok használatával oldották meg, néhol pedig a szó szoros értelmében szimfonikus hangszerelést alkalmaztak. Sőt, 2017-ben már odáig is eljutottak, hogy úgy készült DVD-felvétel, hogy tíztagú kamarazenekar egészítette ki az akkori formációt.
A nagy jubileum pedig elhozta az eddigi legkomolyabb Renaissance produkciót. Az 50. évfordulós nagykoncertre az alapcsapat és a Renaissance Chamber Orchestra mellett ismét színpadra állt az együttes alapítója, Jim McCarty is. A rendhagyó előadásról professzionális felvétel készült, mind hangban, mind képben. Utóbbi HD kamerákkal, csodás fényekkel és vágással. Nagy-nagy öröm, hogy a 2000-es években is érvényes minőségben, modern formában is sikerült megőrizni a Renaissance életmű legfontosabb darabjait, az egyik legelső fúziós folk-rock csapat páratlan munkásságának esszenciáját.
Bővebben:
10. THE GRID / FRIPP – Leviathan (2LP / CD+DVD)
Immáron a negyedik album, melyen Robert Fripp és az elektronikus duó közös alkotásaival ismerkedhetünk meg. Viszont a „Leviathan” az első olyan, melyen az elejétől a végéig csak és kizárólag ők hallhatók.
Bátran kijelenthető, hogy Fripp és a Grid fiúk a lehető legjobbat hozták ki egymásból. Szinte biztos, hogy külön-külön nem alkottak volna ilyen jellegű, tónusú, hangulatú kompozíciókat, miként Robert és David Singleton hangmérnök és producer nélkül nem lett volna ilyen magas minőségű a nagylemezeken, illetve optikai korongokon hallható végeredmény sem. Utoljára 2012-ben talált el ennyire Robert valamelyik, anyazenekaron kívüli anyaga, a Travis & Fripp formáció „Follow” című albuma. Ami persze teljesen más, mint a „Leviathan”, mégis összeköti a többi remekművel Fripp kísérletezőkedve, zsenialitása és persze a DGM stáb példaértékű hozzáállása, ultra igényessége.
Nem rock, nem Crimson, nem techno, de még csak nem is tisztán electro. Inkább egyfajta hipnotikus, néha éteri magasságokba emelő, néha az óceán mélyére kalauzoló nyugis merengés a hangok tengerében.
Bővebben:
Kedvcsináló zárásként további húsz ajánlat, a teljesség igénye nélkül, az Úr 2021. esztendejének lemezterméséből:
ABBA: Voyage (LP / CD)
AMD: Temetetlen múlt (CD)
BALÁZS FECÓ ÉS A KORÁL: Legszebb dalaink (2CD+DVD)
COMEON ROCK BAND: …hidd el testvér, néha még én is álmodom (CD)
CPG: Erdős Péter Emlékkoncert (CD)
DJABE: Witchi Tai To Live 2019 (2CD+DVD)
EDDA MŰVEK: Retro (DVD)
EUROPEAN MANTRA: Yancha (CD)
ETA: Tabula Rasa (CD)
FOCUS: Focus 50 – Live in Rio + Completely Focussed (3CD+BD)
DAVID GILMOUR: Yes, I Have Ghosts (EP CD)
GRIFF: Feltámadás (CD)
JEAN-MICHEL JARRE: Live In Notre-Dame VR – Welcome To The Other Side (LP / CD+BD)
DANIEL LANOIS: Heavy Sun (LP / CD)
LIQUID TENSION EXPERIMENT: 3 (3LP / 2CD+BD)
MÁTYÁS ATTILA: Legyen elég (CD)
OMEGA: Testamentum – Búcsúztató (EP CD)
OMEN: 30 év (2CD)
VÁLASZÚT: Szép új világ (CD)
ZAZ: Isa (2LP / CD)
