Trombitás Frédi és a Rettenetes emberek

1968

A lemezcím „találóan” az A és B oldal nyitó nótáinak címét idézi. Az első magyar nyelvű nagylemez, mely zöld utat kapott a szigorú kulturális felügyelettől. Bár a korongon az akkoriban kibontakozó beat mozgalom lenyomata már fölfedezhető, az Omega egyes sorszámot viselő albumára mégis inkább az útkeresés jellemző. A kettős vonulat mindvégig jelen van: főbb ismérvei egyrészt a Trombitás Frédi slágeres, könnyű sikerre törő dallamvezetése, valamint a mindenki számára fogyasztható szöveg és hangszerelés. Ide tartoznak a Ha én szél lehetnék, vagy a Szeretnék visszamenni hozzád slágerei. Ugyanakkor a beat műfaján belüli igényesség fedezhető fel a Rettenetes emberek, a Vasárnap, a Lány nem ment haza opuszaiban, némi torzított gitárral, orgonával, vokálokkal megspékelve. Laux József karakteres dobtémái erőteljesen meghatározták a ritmusszekció munkáját. Az akkori hivatalos kultúrszervek elvárásainak eleget téve kerülhetett fel az együttes zenei stílusától, habitusától kissé életidegen Kodály Kállai kettősének átdolgozása. Becsületükre legyen mondva: a tőlük telhető maximális tisztelettel és empátiával oldották meg a feladatot. A többszólamú vokál, és a „hagyományos” beat hangszerek mellett, előkerül a Kóbor János által megszólaltatott furulya is. A Kodály feldolgozás mellett, az összes dalt Presser Gábor komponálta, valamennyi szöveg (a Holnap kivételével, amely Kóbor nevéhez kötődik) Adamis Anna munkája.

Ha kissé eklektikus is, de kezdésnek egyáltalán nem rossz bemutatkozás ez.

Tízezer lépés

1969

A debüt album megjelenése után egy évre az Omega előrukkolt a Presser korszak csúcspontját jelentő Tízezer lépés című bakelit lemezzel. Címéhez méltóan, a Trombitás Frédihez viszonyítva, úgy tűnik, tényleg ennyit léptek előre. A jóval erőteljesebb, tömörebb megszólalás, a jellegzetes torzított gitárhangzás és szigorú ütős-basszus alapok mellett, a hangsúlyosabb orgona futamok töltik ki az újabb tíz tételt. A Petróleumlámpa és az 1958-as boogie-woogie klubban hivatott gondoskodni a zenekar rajongói által elvárt slágerigény kielégítéséről, a lírát az Udvari bolond kenyere és a Spanyolgitár legenda jeleníti meg. A keményebb hangvételt a címadó Tízezer lépés, a Tékozló fiúk, a Félbeszakadt koncert és a Tűzvihar képviseli. A Gyöngyhajú lány – talán közhelynek hangzik, de – ha tőlünk nyugatabbra lát napvilágot, minden bizonnyal a világslágerek sorát gyarapítja. Újdonság, hogy több nótában Kóbor mellett, Presser Pici is próbálgatja hangszálait (Tízezer lépés, 1958-as boogie-woogie klubban). Mint az előzőről, innen sem maradhatott le a „kötelező” instrumentális szám: ezúttal Laux József csillogtatta meg dob tudását saját szerzeményében, a Kérgeskezű favágókban. Presser Gábor zeneszerzői kvalitásai ezen a lemezen értek be igazán, akárcsak szerzőtársa, Adamis Anna versei. Ettől függetlenül Mihály Tamás a Spanyolgitár legendával, Mecky a Félbeszakadt koncerttel, immár szerzőként is bemutatkozott. Összességében, a Tízezer lépés az Omega egyik legjelentősebb albuma.

Éjszakai országúton

1970

A Presser-Laux-Adamis felállás harmadik, s egyben utolsó lemeze az 1970-es. Kevésbé populáris anyag, keményebb dallamok, és elgondolkodtató szövegek dominálnak. Az Éjszakai országúton esetében merőben újszerű, különleges hangzásvilágú kiadványról van szó. Bár Mihály Tamás neve csak egy szerzemény előtt olvasható (Maradj velem), a darab mintegy előszele a későbbiekben kibontakozó szerzői munkásságának. A Presser Pici által megálmodott koncepcióba, úgy tűnik, tökéletesen illeszkedik progresszív fuvola- és hegedű témáival. Úgyszintén egy Magyarországon még meg sem honosodott stílus, a blues előfutáraként szólal meg Presser sajátos előadásában, az Oh Barbarela. Molnár Elefánt is rászánta magát a zeneszerzésre: H., az elektromos fűrész instrumentális tételével, valamint az Utazás  a szürke folyón, rock-operába illő, tempóváltásos felépítésű művével járult hozzá a lemez színvonalának emeléséhez. A címadó Éjszakai országúton-t lassú verzéje, a későbbi Omegára olyannyira jellemző refrénje, nagy ívű dallamvezetése, ha nem is a legnépszerűbb, de mindenképpen az együttes jelentős alkotásai közé emelte.  Azért a Petőfi rádiónak is juttattak valamit: az Olyan szépen mosolygott, és az Ahol a boldogságot osztották Presser-Adamis szerzeményeket – a többivel ellentétben – szívesen válogatták be a könnyűzenei műsorok szerkesztői. A későbbi Piramis Erotika lemezre jellemző életszerű zörejek (cigire gyújtás, ásítozás stb.) után, egy igazi progresszív-rock nóta (mintha csak Török Ádám fuvolajátékát hallgatnánk a Miniben), a Vészkijárat zárja az albumot.

Igazat adok a korabeli rock-szakíró(k)nak: a tíztételes Éjszakai országúton, a maga progresszivitásában valóban megelőzte korát.

Élő Omega

1972

Nem kis vajúdással, de azért mégiscsak megszületett a „megcsonkított” Omega negyedik albuma, amiről az első meghallgatás után lejött, hogy Presser Gábor és Laux József távozása után is van élet a zenekaron belül. Billentyűsből elégnek bizonyult egy is (innentől Benkő Lacinak már trombitálnia sem kellett), Debreczeni „Ciki” Ferenc pedig képes volt feledtetni Laux (amúgy fantasztikus) játékát. Sőt Adamis Anna elpártolásával sem kellett kardjukba dőlniük, hiszen Sülyi Péter személyében másfajta koncepciójú, de hasonló kvalitásokkal rendelkező, érzékeny, empatikus szövegíróra akadtak. A „bajban” rögtön kiderült, hogy az eddig „szunnyadó” zeneszerzők, akár azonnal is képesek aktivizálni magukat.

Az 1972-es koncertalbum (bár nem annak készült eredetileg) mérföldkövet jelent az Omega pályafutásában. Ugyanis a Nyugaton már évek óta tomboló hard-rockot az „újdonsült” ötös fogat is a zászlajára tűzte. Molnár Elefánt jórészt felhagyott az eddigi, modulált (torzítós) gitár-sounddal, nem túl bonyolult, és nem túl hosszú szólói a kor divatjának megfelelően a Deep Purple, vagy a Uriah Heep hangzásvilágába kalauzoltak el. A billentyűs posztot teljes egészében Benkő László foglalta el, immáron a Hammond-orgona billentyűit véve kezelésbe. A riffekre épülő, verze-refrén-szóló felépítésű dallamszerkezetek tökéletesen megfeleltek a klasszikus rock által támasztott íratlan követelményeknek. Az eddig szokásos tíz szám helyett, csak kilenc került a korongra (az eredetileg ide szánt 200 évvel az utolsó háború után kislemez formában került ki, a Szex apó pedig lemaradt). Lényegében minden nóta üt – töltelék nélküli, remekbe szabott alkotásokról beszélünk. Így a régi társaknak való odamondogatástól sem mentes Hűtlen barátok, a tradicionális bluest idéző, Molnár György-féle Blues (instrumnetális), a slágeres Omegautó, illetve a Rég várt kedvesem, vagy a Uriah Heep riffjére és hangulatára emlékeztető Varázslatos fehér kő – a lemez kiemelkedő darabjai.

Az Élő Omegával, az LGT-Omega párviadal igazságos döntetlennel zárult.

Omega 5

1973

A show, azaz a hard-rock folytatódik… bár az Omega 5 kapcsán nem igazán lehet szuperlatívuszokban beszélni, de a bevált, divatos stílusban még voltak tartalékok. A kialakult, akár védjegyként is használható „Omega stílus” abszolút mértékben dübörög a ’73-as album A. oldalán. A felépítés kettős vonulatot tükröz: egyrészt keményvonalas klasszikus rock (A hazug lány; A madár), másfelől a gazdag hangszereléssel megoldott, lassú, balladisztikus melódiák (Én elmegyek; Búcsúztató). A madár című opuszban Magyarországon először szólal meg Moog elektromérnök zseniális találmánya, a nevéről elhíresült szintetizátor. Igaz, dallamok kevésbé, inkább effektek – jelen esetben madárcsivitelés – hallhatók a XX. század e technikai vívmányán.

A B oldal már sokkal figyelemre méltóbb. Hazánk történetében úgyszintén először vesznek lemezre olyan összefüggő zeneművet, ami egy egész lemezoldalt igényel. A rock-szvit hat tétele között csak laza összefüggést fedezhet fel a figyelmes hallgató, a darabok önállóan is megállják a helyüket. Az akkor egyetlen „könnyűzenét” sugárzó rádióadó (a három közül!), a Petőfi, ennek ellenére sem tűzte műsorára, így a lemezvásárlókon kívül, inkább csak az együttes rajongói értesülhettek e különlegességről. A mű szövegében gyakorta felbukkannak irodalmi, allegorikus kifejező eszközök (Sülyi Péter mellett Kóbor János is fel van tüntetve szövegíróként), míg dallamában, hangszerelésében a progresszív elemeket sem nélkülözi a muzsika. Mindez megfejelve az Állami Hangversenyzenekar (!) közreműködésével! Az Omega ebben is úttörő szerepet vállalt, hiszen az ÁHZ-val való legközelebbi együttmunkálkodásra – a P.Mobil Honfoglalás szvit – huszonkét évet kellett várni.

Íme egy újabb adalék a „legekhez”.