Török Ádám és a Mini történtét sokan, sokféleképpen feldolgozták már. Azonban magukról a konkrét lemezekről, főleg a rendszerváltás után készült albumok részleteiről aránylag kevés szó esett. Lemezleltár rovatunkban ezúttal Török Ádám hivatalos hanghordozóit vesszük sorba.
A hetedik részben a Bartók műveket átdolgozó Mini formációkat és felvételeiket vettük át, beleértve a jelenleg még munkapadon fekvő Mini Acoustic Trió lemezt. A 2011-ben újraindult történet főszereplői az Ős-Mini és a Mini Acoustic World formációk tagjai.
Tíz éve röppent fel a pletyka, mely végigsöpört a hazai rockvilágon, hogy ismét lesz néhány koncertje az aranyfelállásnak. Miután a hír igaznak bizonyult, az Úr 2011. esztendejének egyik szenzációjává vált, hogy újra összeállt az a bizonyos legendás Mini együttes, mely a Bartók átdolgozásokat is csinálta.
Óriási dolog volt, hogy Nagy István „Nagyi”, Németh Tamás „Nemecsek”, Papp Gyuszkó és én elkezdtünk újra együtt játszani. Hegedűs Pisti kitartó munkájának köszönhető, hogy újra összeálltunk negyven év után. Ő végig ragyogó menedzsere volt ennek a projektnek. Az aranykorszak felállásában négy év alatt harmincnyolc koncertet adtunk, melyek műsorai felölelték az 1972-ben született teljes korabeli repertoárunkat.
Az ide vonatkozó „Fruit Pebbles” LP anyagáról beszéltünk már az első részben. Ami gyakorlatilag a Papp Gyula fémjelezte Mini felállás bemutatkozó nagylemeze lett volna, de csak a hatvanadik születésnapodra jelent meg, Kovács Laci kiadójának a jóvoltából.
Ez lett volna 1972-ben… Végül 2008-ban készült el a nagylemez, a három ’72-es kislemez és a két kapcsolódó rádiófelvétel anyagából. Majd a nagy siker hatására 2011-ben kijött a CD változat is.
Ez az a Mini album, ami mindenhol tarolt. Nem csak, hogy az utolsó darabig elfogyott, majd az újrakiadást is elkapkodták, hanem a „nulladik” nagylemez szakmai megítélése is egységesen magas.
Én is úgy érzem, hogy a „Fruit Pebbles” az egyik legerősebb magyar anyag. Nem hazabeszélés, hanem tényszerűen nagyon erős lett, a legerősebb Mini felállás csúcsnótáival. Az a kirobbanó együttes, ami akkor volt. Papp Gyula, Nemecsek, Nagyi és én. Csak a „Vissza a városba” és a Bartók-átdolgozásunk maradt le. Az egyikből akkor még nem készült felvétel, a másikat meg letörölték…
Viszont a „Sirályok”, „Kereszteslovag” kislemezt még egyszer kiadták, 1973 januárjában, másik borítóval.
Miért pont ez a két szám lett újra kiadva? Ezek voltak a sikeres felvételeitek vagy csak valaki a hasára ütött egy hanglemezgyári irodában?
Konkrétan nem tudom, minket nem kérdeztek meg róla. Szerintem ezeket tarthatták a két legjobbnak az akkori szakmai vezetésben. Talán Beck tanár úr járta ki, a „Kereszteslovag” szövege miatt.
„Nagy büszkeség számomra, hogy a „Fruit Pebbles” LP második lett a szakmai zsűri szavazása által összeállított „Minden idők legjobb magyar nagylemezei” listában.”
Mindketten tudjuk a szavazás okát és sztoriját, de a fiatalabb olvasók kedvéért elevenítsük fel a történteket! Íme, egy kis kapcsolódó kitérő.
Tehát volt valamikor 2014 végén egy nevetséges lista, az egyik úgymond „mérvadó” lapban, hogy kiket és milyen sorrendben gondolnak minden idők legjobb magyar lemezeinek. Aki nem háborodott fel, az könnyezett a röhögéstől. Utóbbiak voltak többen. Egy szubkultúra akarta ráerőltetni a sajátos ízlését és véleményét egy egész országra. Ezért aztán, többen is úgy gondolták, gondoltuk, hogy egyfajta józan ellensúlyként készüljön egy reális lista is. Azokról a lemezekről és kazettákról, melyek valóban jól fogytak a maguk idejében. Azokról az albumokról, melyek dalait máig éneklik, sőt művelik, tehát élőben is elő-elő adják a magyar emberek országszerte a kocsmákban, keresztelőkön, ballagásokon, esküvőkön és házibulikban. Hamar össze is jött egy csapat, javarészt akkoriban aktív rock újságírókból és egyéb szakmai szereplőkből. Készült is egy lista, amitől persze rossz szokás szerint utólag már megy a megfelelési kényszeres elhatárolódás, az eltartott kisujjas sznoboskodás, meg a soha többé fogadkozás… Azóta nyilván változtak a szelek, a helyezkedés iránya sem feltétlen az, mint ami hét-nyolc éve még érvényes volt, de a maga idejében ez egy teljesen egyértelmű reakció volt, egy indulattal és egy akarattal.
Sajnos igen sokan összekeverik a szezont a fazonnal. Először is, eredetileg vinil LP-kről volt szó, ami itthon nagyjából 1990 környékéig volt divatban. Majd utána sok-sok év szünet. Ehhez képest tücsköt-bogarat összehordtak „magyar nagylemez” címszó alatt…
Így van. Bár az is igaz, hogy menetközben némileg módosult a szavazás szabálya, mert aztán belekerülhettek hivatalosan megjelent műsoros kazetták, illetve a maguk idejében kiadatlan, de utólag mégiscsak megjelent archív anyagok is.
Igen, de a lényegen nem változtatott. Mert sajna ennek sem feletek meg. Először tehát nem nagylemezeket listáztak, másodszor pedig rockzenéről volt szó. A rockzene fogalma pedig jól körülhatárolható. Véleményem szerint már csak ezért sem fértek volna bele a country vagy beat albumok, hogy a még inkább elrugaszkodottakról ne is beszéljünk. Például az Illés vagy a Metró együttesek a fénykorukban beat zenét játszottak, nem rockot. A nagylemez korszak utániak meg mindenféle mást.
Nyilván nem véletlen, hogy a szakmai zsűri az „Add a kezed”, az „Útközben” és a „Jelenkor” albumokat preferálta a sok egyéb csodás albumuk közül… De a magyar prog rock is tartolt. Az Syrius és a Solaris egy-egy, a Mini és az East két-két albummal is bekerült a top 10-be, miközben az alsóbb régiókban is sorakoznak a remekművek.
Megtisztelő, hogy belekerültünk a legjobb tízbe, hogy a Syrius után a második helyezést értük el. Úgy tűnik, idővel azért csak a helyükre kerülnek a dolgok. Bár negyven év késéssel, de a szakma is értékeli a Mini arany- és ezüst-korszakát, a második és huszonnyolcadik legjobb magyar lemez címekre érdemesnek tartva a hőskorszakbeli felvételeinket.
A Mini együttes helyzete még ebben a mezőnyben is nagyon különlegesnek tekinthető. Ugyanis a kezdetekkor megegyezett metódus eleve kódolta a lista torzulását. Nem értettem egyet vele, de a többség leszavazott, így alkalmazkodnom kellett. Nevezetesen az történt, hogy minden szakmai szereplő harminc albumot jelölhetett. A sorrend alapján fordított pontszámmal. Tehát XY első helyezettje 30 pontot ért, YZ harmincadik helyezettje 1 pontot. Amit a végén összesítettünk. Egyébként nagyjából száz előadó, százhetvenegy albumára érkezett szavazat. Ami összességében egy szép színes, átfogó alapos lista. Kár, hogy az akkori Magyar Nemzetben csak az első harminc album volt olvasható…
Szóval a kutya ott volt elásva, hogy az elején abban is megegyeztünk, hogy a harmincas listákon egy előadó, egy albuma szerepelhet. Amit ebben a formában csak úgy lehetett volna jól menedzselni, hogy kétfordulós a szavazás. Tehát előbb inkább csak egy zenekari sorrend szülessen, majd utána sorban versenyeztessük meg az adott előadó lemezeit. Mert így, egy körös metódusban az történt, hogy a széles nagy diszkográfiával rendelkező együttesek elvéreztek, hiszen a sok jó lemezük és a zsűritagok ízlése, szempontjai okán alaposan szétoszlottak a rájuk adott szavazatok is. Magyarán a szakmai szavatok ilyenfajta feldolgozásának nagy vesztesei épp azok a legendák lettek, akik gazdag, széles elismertségű diszkográfiával rendelkeznek. A gyakorlatban annyi történt, hogy mindenki leadta a saját album listáját, aminek az összesítése mindenkit meglepett. A nagy életműves bandák esetén ugyanis albumilag erős szétszavazás történt. Míg, akiknek csak kevés lemeze van, vagy csak kevés jó lemeze van, azok az összesítésben előretörtek. Különösen, hogy a számláláskor kiderült, hogy sajnos nem mindenki tartotta be a megállapodást, így több albumot is jelölt ugyanattól az előadótól, illetve válogatáslemezt is, ami eleve kidobott szavazatnak számított volna. Így viszont egy kompenzációs listát is kellett készíteni, hogy egy-két egyénieskedő személy miatt ne boruljon a többiek szavazata, az egész pontrendszer…
Így már érthető, hogy nem csoda, hogy taroltak a két-háromlemezes előadók. A Syrius esetében senki számára sem volt kérdés, hogy a csekély kínálatból „Az ördög álarcosbálja” a legjobb. Mindezt csak azért elevenítettem itt fel, hogy viszont a Mini együttes addigi értékes és gazdag lemeztermése ellenére, szinte teljesen egyértelműen két album tarolt, a „Fruit Pebbles” és a „Vissza a városba” az összes szakmai szereplőnél. Az első hely is simán meglehetett volna, ha ez esetben nem mennek kétfelé a szavazatok…
Akit érdekelt, tudott ezekről a dolgokról. De szerintem nem kell egy szavazást vagy egy dobogós helyezést megmagyarázni. Az utolsó szálig elfogyott a „Fruit Pebbles” összes eddigi kiadása. Az albumot máig dicsérik a rockzenével foglalkozó írásokban, a szavazáson elnyert minden idők második legjobb magyar lemeze eredményt is gyakran idézve. Ma is óriási megtiszteltetésnek tartom.
2013-ban készült három új felvételetek is az aranycsapattal, melyeket az ugyanabban az évben megjelent „Elrohant idő” című gyűjteményes CD-re szerkesztettél fel.
A Moiras / Kept Alive Records kiadványára vegyes műsort állítottam össze, melyen feltétlen helye volt az Ős-Mini korszaknak is. Az „Emlékút a balladafolyón” egy olyan dal, amit koncerteken nagyon sokan kérnek, hogy játsszuk el. Én csak emlékezni akartam azokra, akik velem játszottak az utolsó harminc-negyven-ötven évben és már nincsenek itt. Előrementek.
„Csak a Mini tagok közül itt hagyott már minket Kiss Zoli, Czipó Tibi, Doxa (Dobos Sándor), Szerb Laci, Kunu Laci, Füles (Kerékgyártó István), Gazdag Viktor és sajna egyre hosszabb a sor. A vendégeinkről, művészbarátainkról már nem is beszélve. Pont ezért van, hogy egy ideje már nem adom elő…”
Az „Éjféli találkozás Béla bácsival 1973-1993-2013” valamint a „Vissza a városba 013” pedig, mint a címük is mutatja, a Bartók-átdolgozásunk és a legnagyobb Mini himnusz új, 2013-as változatai. Érdekesség, hogy itt Gyuszkó végre jogosan visszakerült szerzőként. A legendás Papp-Török szerzőpáros.
2015-ben érkezett egy újabb gyűjtemény. Az „Emlékút a balladafolyón” alapvetően a „Fruit Pebbles” teljes anyagát tartalmazza, plusz található rajta három 2013-ban készült új felvétel, melyek szintén megjelentek már korábban, az „Elrohant idő” című CD-n.
Felkérésre készült az a válogatás. Nincs új anyag rajta, nincs túl nagy jelentősége. Leginkább a Fruit CD egyfajta bővített újrakiadásaként gondolok rá.
2017-ben, röpke negyvenöt év késéssel végre a lemezboltok polcaira kerülhetett a „Bartók on Rock” című dupla LP. Milyen érzés volt, hogy minden gáncsoskodás ellenére végül csak megvalósult a nagy álom?
Csodás érzés! Elsősorban Gyuszkó munkája és az én kitartásom kellett hozzá, de végül csak révbe ért a nagy álmunk!
A „Bartók on Rock” CD formában is megjelent, vegyes tartalommal: Bartók-feldolgozásokkal és Mini klasszikusok újrafeldolgozásaival. Miként alakult ki az album tartalmi része?
2016. január elsején végre lejártak a Bartók-jogok, így végre nem volt akadálya, hogy Gyulával megcsináljuk a négy és fél évtizede tervezett Bartók-lemezt. Úgy döntöttünk, hogy a Bartók átdolgozásokat kiegészítjük pár progresszív rock alapvetéssel, a Mini korabeli műsorából, amilyen környezetben eredetileg is elhangzottak. Tehát „Kereszteslovag”, „Sirályok”, „Vissza a városba” és a többi, az 1972-ben összeállt koncertműsor alapján.
Honnan jött az ihlet, az ötlet, hogy ezúttal medley formában dolgozzátok át a korabeli Mini klasszikusokat?
Nem kívántunk önismétlésbe bocsátkozni, így a régi „klasszik” Mini nótákat át- és összedolgoztuk, hogy érdekesebb és egyben progresszívebb legyen a miáltalunk komponált rész, jobban illeszkedjen a népzenei ihletésű Bartók művekhez. Ehhez nagyon fontos volt a vonósnégyes bevonása is.
Az akkor még csak tervezett Bartók-album hangszerelését pedig az ihlette, hogy 2015-ben hallottam egy nagyon tehetséges hegedűs lányt Pakson, Kézdy Lucát – aki azonnal megfogott a csodás játékával. Majd, mikor elmentem egy kiállítás-megnyitóra, ahol ő játszott, felkértem, hogy játsszon velünk. Először úgy tűnt, hogy nem akar velünk zenélni. De mivel úgy éreztem, hogy érdekli őt a dolog, felvetettem Gyulának, amikor kezdtük a lemezanyagot kidolgozni, Gyula hangszerelésével, hogy: „Itt van ez a hegedűs lány, de nem csak egyedül lesz. De ne is nagy vonós zenekar legyen, mert úgysem tudjuk kifizetni. Legyen inkább egy vonósnégyes!”
„Majd 2016 nyarán felhívtam Lucát, aki épp a Balatonon volt. Azt kértem tőle, hogy: „Luca, csinálj egy vonósnégyest! Olyan csinos lányokból, mint te vagy.”
Három nap múlva telefonált, hogy megvan a vonósnégyes. Gyönyörű szép csajokból állt. Csodás zenészeket hozott a „Bartók on Rock” projektbe, mely életem egyik főműve. Stefano Orlando Puracchio, a már többször is idézett olasz zeneesztéta azt mondta róla, hogy: „A ’Bartók on Rock’ a XXI. század egyik vezető műve Európában.”
Mutasd be, kérlek a hölgyeket!
Pribay Valéria cselló, Kakuszi Panna brácsa, Kalmus Boglárka és Kézdy Luca hegedű. A közös formációt Mini Acoustic World névre kereszteltük, ami úgy állt fel, hogy a négy csaj mellett Nagyi basszusgitározott, Papp Gyula zongorázott és orgonázott, én fuvoláztam, perkáztam és énekeltem. Valamint Tóth Dénes, Diza lett a dobosunk.
Azt lehet tudni, Németh Tamás „Nemecsek” miért került ki a képből?
2015-ben kilépett, mint ahogy 1976-ban is tette.
Mit mondott ’76-ban, miért lép ki?
Arra hivatkozott, hogy nem jön ki Lojzival.
És ’15-ben miért lépett ki? Akkoriban az Ős-Mini egy annyira sikeres produkció volt…
Nemecsek nem volt kibékülve a koncepcióval. Kétszer mondtam neki, hogy az a két nagylábdob nem oda való. Harmadszorra kilépett.
Majd az NKA segítségével megcsináltuk a lemezt. A biatorbágyi Juhász Ferenc Művelődési Központban rögzítettük, 2017. április 21-én. A szó szoros értelmében élő felvétel, alig van benne kicserélve egy-két szólam. Ehhez a 2016-ban elhunyt Keith Emerson és Kocsis Zoltán emlékére extraként hozzáillesztettük még az „Allegro Barbaro” egy friss stúdiófelvételét. Ez utóbbi azért is bónusz, mert újkori feldolgozás, nem szerepelt az 1971-1973 közötti műsorokban. Nagyon jó lett Sáfár Öcsi, „Dödöle” stúdiómunkája. Óriási lett a keverés és a maszter. Az egész album csúcs. Gyula fantasztikus, Luca fantasztikus, nagyon meg vagyok vele elégedve.
Kérlek, mutasd be a „Bartók on Rock” album felvételeit, tételesen, részletesen!
A legutolsót leszámítva mind élő koncertfelvétel, együtt és külön-külön is csodás munka. A „Kereszteslovag” régi koncertfavorit. Ebben is óriási Gyula hangszerelése, mint végig az albumon. Az „Este a székelyeknél” végre a saját címén kerülhetett hivatalos lemezre. Úgy érzem igen jól sikerült a fuvolaszóló.
„Az „Emlékút a balladafolyón” a régi arcokról, zenész- és művészbarátokról szóló művünk, nehéz meghatottság nélkül előadni. Sőt, nem is lehet!”
Luca briliáns szólókat játszik benne. Jó, hogy meg lett örökítve. A „Rondók” a másik Bartók-mű, amit végre kiadhattunk magunkból, illetve lemezen is. Gyula valami fantasztikus benne és a fuvalaszólók is jók. Különösen a kortárs zenei imprókat érzem kiemelkedőnek.
Az „Egy halványkék gondolattól Ne félj” két régi Mini klasszikus egybegyúrva, Gyula ezekben is brillírozik. A végtelenségig el lehetne hallgatni. A „Visszatérés a városba” a hetvenes évek egyik nagy rockhimnusza, áthangszerelve. Vagy más nézetből: Luca nagy szólója és körülötte a dal… Haha! A „Sirályok az Éjféli Napon” ismét két Mini klasszikus egyvelege. Úgy érzem, „itt Ádám” néhány mozzanata jó. Haha! Az „Allegro Barbaro”, a bónusz stúdiófelvétel pedig a hab a tortán. Papp Gyula méltó módon lépett Kocsis Zoli és Keith Emerson nyomdokaiba. Büszkeséggel tölt el, hogy ilyen erős lett a „Bartók on Rock” anyaga.
A mi történt a „Bartók on Rock” megjelenését követően?
Adtunk még pár koncertet, majd a Mini Acoustic World 2018-ban megszűnt. A következő évben Gyulával elkezdtük tervezni a második Bartók lemezt, már csak azért is, mert a korábbi munkája alapján Németországban is megjelentek Papp Gyula Bartók-feldolgozásai. Persze más hangszerelésben és más zenészekkel, a Mandoki Soulmates formáció előadásában. Aztán jött a vírushelyzet és lelassultak a dolgok.
Milyen formációban gondolkodtok a második menetre?
Mini Acoustic Trió, ami a Kézdy Luca, Papp Gyula és Török Ádám felállást takarja.
„Jelen pillanatban úgy tervezzük, hogy csupa Bartók darabból áll majd a folytatás. A mostani állás szerint hat felvételt tervezünk, három régebbi és három új feldolgozást – trióban előadva, illetve három dalban vonósnégyes kísérettel kiegészülve.”
Talán 2022-ben megcsináljuk még a „Vissza a városba” egy új, áttetsző, trió feldolgozását is, hogy legyen valami vonzó darab rajta a rockos Mini rajongók számára is.
Folytatjuk!
Fotók: Török Ádám, kiadói archívumok, TTT Nemzeti Rockarchívum
