/e-Music kiadó/
Komolyan nem tudtam, hogy mit várjak az új Griff albumtól. Egyrészt ugyanis van egy bivalyerős repertoárral rendelkező, nagy múltú zenekar, mely anno 1989-ben egy kitűnő nagylemezzel nyitott, majd emlékezetes klippel és hatalmas bulikkal robbant be a köztudatba. De még a karizmatikus frontemberük elvesztését követően is tartották a színvonalat. A Griff minden felállásban, mindig, mindenhol jó koncerteket adott.
Másrészt viszont van az az e-Music Records, mely képes volt a Dance „Love Commando” című klasszikusának a hanganyagát egy fos minőségű (tényleg az, erre nincs jobb kifejezés) mp3-as forrásról CD-re préseltetni. Ráadásul még abból is sikerült a fellelhető legrosszabb források egyikét kiválasztani az észak-balkáni buhera mutatványhoz. Képesek voltak egy olyan, durván sercegő LP-digizést az internet pöcegödréből előhalászni, melyet egy magára valamit is adó gyűjtő az első belehallgatás után gyorsan be is vág a képernyő sarkában található a lomtárba, nehogy a borzadály véletlen a használható állományok közé keveredjen…
(A legdurvább az egészben, hogy a hazai kiadóknál mostanság kezd tendenciává válni az effajta mélyigénytelenség. Ha csak az elmúlt másfél-két év CD- és lemez-termését vesszük, messze nem a Dance újrakiadás a legalávalóbb hanghordozó, melyért képesek pénzt kérni a belesz@rós kontármunkák elkövetői és hozzá nem értő megrendelői. Ráadásul a sajtóból sem feltétlen tudhatjuk meg a frankót.)
Szóval nagy volt a kérdőjel, vajon mit nyújt 2021-ben a Griff együttes? 1989-ben ugyanis tényleg nagyot mentek. Az „1000 szent ígéret” című bemutatkozó albumuk dalai hetek alatt kerültek fel az akkori reális slágerlistákat reprezentáló külvárosi házibulikon bömbölő válogatás-kazettákra. A nyár végére bizonyos kerületekben pedig már szó szerint ellepték a falakat a szárnyas Griff-logók, Viszt György kazetta- és lemezborítója után szabadon.
(Személyes történet, de vélhetően jól szemlélteti az akkori vidéki, külvárosi rock and roller tinédzserek körében uralkodó hangulatot. A maga idejében tényleg annyira sikeres volt a banda, hogy miután elrohantam a Rózsavölgyibe és hazavittem a friss és jó illatú „1000 szent ígéret” LP-t, szinte azonnal kölcsön is kérte egy iskolatársam. A szomszéd utcában lakó Miklós nevezetű „mókamiki” viszont oly annyira magáénak érezte az albumot, hogy hiába kértem, kérleltem, szentségeltem, azóta sem adta vissza. Ezúton is csókoltatom a becsületes megtaláló becses homlokát! Kénytelen voltam másikat venni helyette…)
Szóval berobbant a banda, beindult a nagyszabású turné, aztán jött az ilyenkor szokásos okoskodás, a sikert követő ego-lego, ki-be lépkedés. Józsi is lépett, a Tátrai és a Griff után az Excalibur zenekarral készült lemezt készíteni. Azonban miközben a lekötött bulikon már a Coda pacsirtája, Rudán „Joe” József énekelt, Vertig Józsi Jülek „Dinó” Károly Griff-billentyűssel is tartotta a kapcsolatot, egy esetleges visszatérés és második nagylemez ügyében egyeztetve. De a szerencsétlen baleset minden számítást véglegesen keresztülhúzott…
A gyászhírt követően tovább erodálódott a csapat. Az 1991-es búcsúturné és a Petőfi Csarnokban rögzített félhivatalos „Live” nagylemez után jó időre fel is oszlottak.
2008-ban aztán a két őstag, Czverencz Ákos és Jülek Dínó újra berúgták a motorokat. Új formációt alakítottak Tóth Attila énekessel, majd a 2009-es „Feltámadás” turnén alaposan bejátszották az országot. Attila 2010-ben a Pokolgép együttesbe távozott, Rudán Joe-t váltva a mikrofon mögött. A frontember nélkül maradt Griff együttes bő egy évtizedre ismét hibernálta magát, még a harmadik albumra szánt dalok felvételei sem kerültek befejezésre.
Egészen 2020-ig, amikor is szórványos koncertezést követően Dinó ismét összeszedte a csapatot, majd Ráduly Levente énekessel álltak neki összerakni a „Feltámadás” című CD anyagát. Levente korábban olyan produkciókban bizonyított, mint a Szkítia, a Treff vagy a Pannónikum. Tehetségéhez, karizmájához, színpadi jelenlétéhez nem fér kétség, valamiért mégsem működött a dolog az új Griff formációban, így újabb tagcserék következtek. Ezért a 2021-es Griff CD-t végül Nachladal „Nahi” István a Wisdom, a Crossholder és az Invader korábbi frontembere énekelte fel. Basszusgitáron Temesi Bertalan hallható, akit a veszprémi Stonehenge zenekarban ismerhettünk meg. A korábbi Griff felállások tagjai közül pedig ismét a fedélzeten köszönthetjük Solti Ferenc „Frenkie”-t, valamint a három Jülek fivért: Tamást, Dínót és Eriket.
Ilyen kacifántos előzmények után sokszorosan kíváncsian vártam a végeredményt. Amivel messze nem voltam egyedül, mert az elmúlt hónapokban megrendezésre került, ilyen-olyan-amolyan koncerteken rendre téma volt, hogy most végre vajon tényleg sikerül-e Dinónak összehoznia egy működőképes formációt, illetve hogy ilyen hosszú vajúdást követően vajon milyen lesz az új Griff lemez?
A „Feltámadás” album 2021. december 14-én jelent meg. Az igényes kivitelű négypaneles digipak önmagában is elég informatív, mely a CD mellett még egy 12 oldalas bookletet is rejt, az olvasható(!) betűmérettel papírra vetett részletes szövegkönyvvel.
A nemrég rögzített tizenegy dalból négy (1000 szent ígéret, Állj, kímélj!, Más nem jutott, Kijátszott idő) korábban már megjelent az 1989-es „1000 szent ígéret” című nagylemezen, illetve kazettán. A friss verziókon Nahi kifejezetten jól hozza Vertig magasait, és úgy általában is hiteles Mischl Róbert mély érzésű, tartalmas szövegeinek előadásában. Egy további kompozíció a ’91-es élő lemezen és kazettán jelent még meg korábban, ahol az „Úgy érj ma hozzám!”, a szerző előadásában hallható. Révén, hogy Rudán távozása után az 1991-es turnén Robi volt a Griff énekese.
Aztán van még két Stex dal, melyek 1994-ben születtek, de csak most kerültek kiadásra. Szappanos György sajnos nem érthette meg a „Megrögzött álmodozó” és a „Hol a Stex?” újkori felvételeit. De egykori zenésztársai, a Jülek fivérek természetesen Szapi emlékének ajánlották a Griff színeiben rögzített friss verziókat, melyeket Temesi Berci Gyurihoz méltón játszott fel. Ezeket a kompozíciókat is szépen hozza István.
Az újabb szerzemények közül egyet, a „Hazaértél…” címűt Vertig József emlékének ajánlotta a banda. Ez talán az egyetlen, ahol Nahinak érezhetően meg kell küzdenie a magasakkal, és úgy általában a hangbeosztással. Nem volt ez másként Tóth Attila esetében sem, bár ő anno inkább ott csúszott el, hogy túlságosan színpadiasan, musicalesen állt a darabhoz.
A „Szédült lány”, az „Árnyék” és az „Égért nyúlsz” pedig szintén csak a korábbi koncertekről lehet ismerős azoknak, akik látták a kétezres években valahol valamelyik korábbi Griff inkarnációt. Utóbbi három viszont bár teljesen jó Nahival a friss és új stúdióverziókban, valahogy mégis Attila hangjával, fazonjával működött jobban. Vagy csak azok a koncertélmények élnek még élénkebben bennem, mikor vele láttam, hallottam a Griff együttest.
Végigtekintve az új CD dallistáját, egy korrekt áttekintést kapunk a Griff együttes bő harminc éves életművéből. Ami egyben azt is jelenti, hogy gyakorlatilag azonnal el lehetne kezdeni a folyatást. A korábban már szintén megjelent dalok felújításával, illetve a maradék kiadatlan szerzemények felvételével.
A hangszerelést és a hangszeres játékot illetően a „Feltámadás” minden egyes tétele precíz és pontos, nem lehet rajta fogást találni. Ízlés kérdése, hogy ki kit értékel többre. Számomra Temesvári teljesítménye volt az, mely napokig visszhangzott a fülemben. Másnak talán más fog. Panaszra senkinek sem lehet oka. Különösen, hogy az album dalai kifejezetten jó minőségben szólalnak meg.
Hiányérzet inkább Czverencz Ákos kapcsán merülhet fel, aki már pusztán az extravagáns megjelenésével is stabilan hozzánőtt a Griff arculatához. De kifogyhatatlan ötleteivel, Schuster Lórihoz hasonló gagman-ként, illetve problémamegoldó emberként is mindig hasznossá tudta tenni magát. Ákos tényleg a legnagyobb hazai rockfazonok egyike. Azon emblematikus – a kártékony popmaffiáktól és a különféle belterjes gitt-egyetektől tisztes távolságot tartó-, örök rockerek közé tartozik, mint mondjuk Lőrincz Tibike, Derzsi Vezér, a néhai Puttony, vagy a nemrég szintén elhunyt Molics Zsolti. Ákos maga a két lábon járó rock and roll. Így bármi is történt a múltban, egy-két fotó, illetve klip erejéig érdemes lett volna Ákost szerepeltetni, és talán még most sincs késő bevonni a promócióba. Feltéve persze, ha ő is így gondolja.
A Griff együttes „Feltámadás” albumával összességében egy, a ’80-as években gyökerező, régisulis produkciót kaptunk, igényes köntösben és mai hangzással. A régi-új dalok abszolút hitelesek, megélt érzelmekről szólnak, valós érzésekből táplálkoznak. Melyhez az őszinte emberek könnyen tudnak kapcsolódni. Valójában ez az igazi rock and roll. Ahol a láz és a láz-adás valós reakció, a társadalom romlott részeinek tünete, nem pedig öncélú művészkedés vagy megélhetési műmájerkedés.
Manapság sajnos már ritkán hallani hazánkban ennyire lazán elővezetett, ösztönös, őszinte hard rock zenét. Az elmúlt évtized lemeztermését tekintve talán még a ZBB „Holnaptól…” és a HitRock „Nem az én világomban élsz” korongjai vannak ennyire szinkronban a mai magyarság lelkiségét felvállaló hétköznapi valósággal és az általuk választott zenei világgal.
Őszinte kíváncsisággal várom a folytatást, a negyedik Griff albumot. Illetve az élő lemezbemutatót is, mely a produkcióhoz illő legendás helyszínen, a budapesti Kondor Béla Közösségi Házban kerül megtartásra, 2022. május 7-én, szombat este.
