A Trottel Records története idén 30 éve, 1992-ben indult. A tíz évvel korábban, 1982-ben zászlót bontó, azóta pedig lehető legváltozatosabb felállásokban, eklektikus stílusban és sokféle néven alkotó zenekar (Der Trottel, Die Trottel, Trottel, Troxx, Trottel Monodream, Trottel Stereodream Experience, Trottel Stereodream Workshop, Trottel – a Talayapa project stb.) – a diktatúra tilalomfáit megkerülve- hamar a saját kezében vette a dolgokat: 1986-tól illegális kiadó- és terjesztő céget működtetett, Trottel Distribution néven, melynek helyét ’92-ben vette át a már hivatalos formában tevékenykedő saját label.
A Trottel Records azóta is stabilan az egyik-, ha nem egyenesen a legjelentősebb aktív hazai alternatív kiadó, mely a saját zenék terjesztésén túl is széles repertoárral rendelkezik, a legkülönfélébb stílusban dolgozó (punk, alter, psychedelic, rock, electro, hardcore, rap, metal, folk, world music stb.) előadók felvételeit gondozva.
A 30 éves jubileumot pedig mi mással ünnepelhették volna, mint munkával. Idén is folytatódott az életmű-sorozat, a klasszikus Trottel albumok vinil újrakiadása, melyekhez a korszakot idéző informatív fanzine-ek társulnak. Így 2022. április 9-én napvilágot látott a korai Trottel műsorokat összegző opus magnum, a „The Final Salute In The Name Of Human Misery” dupla nagylemez remaszterizált új változata. Melynek előzménye a „Borderline Syndroma” 2020-as, illetve a „The Same Story Goes On” 2019-es újrakiadása. És a történet folytatódik…
Miután addigi zenekarukat, a Rottens-t a hatósági zaklatás ’81 decemberében ellehetetlenítette, Rupaszov Tamás basszusgitáros és Marián István dobos ’82 februárjában új bandát alapítottak. Utóbbi gitárra váltott, új társaik pedig Bodnár Gábor „Bogyó” dobos, valamint Kántor Gábor és Petrovics Zoltán „Pepe” énekesek lettek. Az így kialakult formáció a Der Trottel zenekari nevet választotta.
A Der Trottel repertoárjából hamar kikoptak a Rottens dalok. Majd a korai próbaidőszak elteltével, az első koncertjükön, 1982 márciusában az Ikarusz Művelődési Ház pincéjében már csak kizárólag új, saját szerzemények kerültek előadásra.
Ezt az időszakot a csapat debütáló koncertjének felvétele őrizte meg az utókornak, melynek részlete 2017-ben felkerült az akkor épp 25. jubileumát ünneplő Trottel Records „Pajtás Daloljunk X – Magyar Punk 1982-1986” című, gyűjteményes nagylemezére. Később Mariánt Lőrincz Sándor „Lörke” váltotta a gitáros poszton. Majd 1983 őszén, Bogyó disszidálása véget vetett az első felvonásnak, ugyanis nem találtak a helyére megfelelő dobost.
1984 elején Rupaszov és Lörke új csapatot alapított, Papp Gyuri énekessel és Balatoni „Boli” Endre dobossal. A Marina Revue részint tovább éltette a Der Trottel örökséget, hiszen a korábbi kompozíciók egy részét műsoron tartotta, részint pedig az első magyar hardcore punk együttesként megtermékenyítő hatással volt a hazai zenei életre. 1984 májusában a Marina Revue is részt vett a Balatonszemesi Rocktáborban, felvétel is készült, a hanglemezgyár azonban az utolsó pillanatban törölte az ott készült „Első lépések” című válogatást, így a Rocktábor felvételei a mai napig nem jelenhettek meg hivatalosan…
1984 nyarán a sorkatonai szolgálattól fenyegetetten, sokakhoz hasonlóan, Rupaszov is megpróbált disszidálni, de fél év elteltével kiutasították Franciaországból, így haza kellett térnie. Az idő alatt Tóth Zoltán „Totya” basszusgitározott a zenekarban, de vele semmilyen felvétel nem készült. Ellentétben a klasszikus felállással, melynek az 1985-ös paksi fellépésének anyaga is megvan a „Total ’85” fesztiválon készült szalagokon, illetve az utolsó próbájuk is rögzítésre került ’85 őszén. Ebből a két anyagból állt össze a Marina Revue „Sikoly a mából” című archív albuma, mely kazetta formátumban 1993-ban, nagylemezen pedig 2019-ben jelent meg, szintén a Trottel Records jóvoltából. Mi több, a paksi koncert részletei szintén szerepelnek a már említett „Pajtás Daloljunk X – Magyar Punk 1982-1986”, illetve a „Pajtás Daloljunk HC – Magyar Hardcore 1984-1988” című 2017-es válogatásokon is.
Nagyjából fél éves tervezés után, 1985 végén Rupaszov Tamás új tagokkal, Mátéfi Szabolcs és Szűcs László gitárosokkal, Vastag László „Auscwitz” dobossal és Asztalos Ildi „Trottelina” énekesnővel újjáalakította a Trottelt. A csapat ezúttal a Die Trottel névváltozatot választotta, illetve ezt használták 1986-os, bemutatkozó kazetta címeként is. A banda zeneileg új utakat kívánt felfedezni, így egyre furcsább, egyben érdekesebb dalszerkezeteket komponáltak, mellyel egyre messzebb kerültek az ős punk egyszerű zakatolásától. Ebből a korszakból a szintén 2017-es „Pajtás Daloljunk Y – Magyar Punk 1983-1987” című válogatáslemezen kaphatunk ízelítőt. Illetve egy ’85-ös próbatermi felvétel és az első demó három dala felkerült a „Borderline Syndroma” LP 2020-as újrakiadására is.
1986 novemberében megváltozott a zenekar felállása, továbbá simán Trottel-re rövidült az együttes neve. A ’86 decemberében készült második kazetta, a „Christmas demo ’86” időszakában már Kakuszi György „Kaktusz” és Sidoó Béla „Fidó” gitározott Ildiék mellett. A Petőfi Csarnokban készült koncertfelvételből is került ízelítő a 2020-as „Borderline Syndroma” nagylemez extrái közé.
1987-ben újabb, ezúttal egy összegző kazetta következett „Trottel 1985-87” címmel, majd a Fidó távozásával négytagúra olvadt zenekar minden korábbinál élénkebb levelezést folytatott az európai- illetve a világméretű alternatív színtérrel.
Aminek folyományaként, mikor 1988 őszén Rupaszov végre visszakapta a disszidálási kísérlet miatt bevont útlevelét, a Trottel végre be tudta váltani a sorozatos külföldi meghívásainak egyikét, majd idővel a továbbiakat is. Az együttes végre kijutott a vasfüggönyön túlra, majd kezdetét vette az azóta is tartó nemzetközi turnék sorozata.
1988-ban egy francia kiadó, a Gougnaf Mouvement révén lehetőség nyílt az első Trottel nagylemez felvételére. Az előzetes demók elkészítése után útra is keltek volna, viszont Auscwitz, a zenekar akkori dobosa annyira nem hitte el, hogy ilyesmi létezhet, hogy kilépett. Ezért a bandának sürgősen új dobost kellett találnia. Végül ’88 novemberében, Montpellier-ben, Nagy „Garfield” Péterrel rögzítették a „Borderline Syndrôme” (a későbbi kiadásokon: Borderline Syndroma) című albumot, ami a következő évben, 1989-ben jelent meg LP-n és kazettán. Akkorra a Trottel már keresztül-kasul körbeturnézta Európát. Viszont Garfield kinn maradt egy lánnyal, ezért a csapatnak ismét új dobos után kellett néznie…
Ezt a korszakot összegezte a Trottel Records 1994-ben, a Trottel „Archív 1986-’87-’88” című gyűjteményes albumán, mely kazettán az első nagylemez előtti próbatermi, koncert- és demófelvételekből kaphatunk ízelítőt.
A „Borderline Syndroma” első újrakiadására 2009-ben került sor. De sajnos az 1G Records archív sorozatában napvilágot látott, karcos, sercegő LP-ről digitalizált hanganyag nem sok utómunkát kaphatott a CD-re préselés előtt, ha egyáltalán… Ráadásul extrákkal sem egészítették ki a korongot. Így egészen 2020-ig kellett várni az érdemi remaszterre, valamint a már említett, kapcsolódó bónusz felvételek hivatalos kiadására.
A kétféle, fekete és clear vinilen piacra dobott új LP-verzión viszont hallható a törődés, mert minden korábbinál jobb minőségben hallhatók rajta a dalok. Mely Trottel Records kiadás tartalmas, fanzine-hangulatú booklettel egészült ki, a zenekar addigi történetét bemutató biográfiával és a debütalbum angol-magyar szövegkönyvével.
A melléklet fotóanyag jelentősen eltér az első kiadástól, illetve a szöveges információban is bőven van változás, így a rajongók és gyűjtők továbbra is féltett kincsként őrizhetik a kiadványokat, mindegyik verziót másvalamiért értéknek tartva.
A mellékelt Trottel sztori és a szövegkönyv egyaránt jó szolgálatot tesz, hiszen sokan vannak olyan zeneszeretők, akik nem voltak ott a kezdeteknél, a hőskorban. Miként az akkor rendkívül lényeglátónak és aktuálisnak számító üzenetek mára talán már megkívánnak némi, a korszakra vonatkozó történelmi- és társadalmi ismeretet. Továbbá a hangulatot is remekül adják vissza a bookletben látható korabeli fotók és újságkivágások. De a lényeg a produkció, és tényleg jó úgy hallgatni a klasszikus darabokat, hogy közben az ember a szemével követi a szövegeket.
A címadó dal például egy pszichiátriai kórképet idéz meg, illetve az arra jellemző gondolatokat és egy tipikus zárójelentést mutat be. Látszólag. Vagy csak az egyik lehetséges értelmezés szintjén. Mert számunkra, akik kölyökként átéltük ezt a kort, jóval inkább arról a jelenségről szól, mikor a Kádár-kor végső éveiben kilátástalanul tengődő fiatalság értelmesebb része önként ment le debilbe… Hiszen, ha bármelyik pártonkívüli fiatal, bármiféle rendszerkritikát fogalmazott meg, például a szocialista hiánygazdaságba beilleszkedés értelmetlenségét, mint egyfajta egzisztenciális kilátástalanságot, azonnal hülyének lett bélyegezve.
Mindezt tetézte a sorkatonaság réme, ami nem hazafiatlanságot jelentett, hanem a helyi kiskirályok csicskáztatásától való jogos félelmet és mindenáron való megmenekülést. Így hát a borderline személyiségzavar, mint diagnózis, egy komplett nemzedék menekülése volt a kötelező sorkatonai szolgálat elől. Persze egy világmegváltó habitusú, elvont művészlélek bármikor képes olyanokat mondani, amitől garantáltan bárhonnét megvan a felmentés…
Ó, Isten, Isten! mily unott, üres,
Nyomasztó nékem e világi üzlet!
– William Shakespeare
Erre utal a lemezborító frontborítóján szereplő fő motívum, mely a Rorschach-teszt negyedik pacás ábrájának egyfajta parafrázisa. Ami, mivel inverzben és fejjel lefelé látható, akár az orvos szemszögét is jelentheti, a pszichózist kamuzó punk rocker tesztelése közben. Majd a remaszter változaton már a negatív negatívját láthatjuk… Mindennek a komplex jelentés csomagnak ad egy újabb réteget, mandinert vagy csavart, hogy a szöveget viszont egy lány adja elő. Csak tessék szépen gondolkodni, elgondolkodni… Idősebbek is elkezdhetik! Kérem a következőt!
A „Barikádok” szintén kortünet, miközben egyfajta, egyszer- és mindenkorra érvényes figyelmeztetés, hogy a túl sok gondolkodás megárthat, mert a végén betörik érte a fejed… Most légy okos, Domokos! Őrült beszéd, őrült beszéd: de van benne rendszer…
A „Csend” avagy „Hangyaországban minden rendben” szintén egy tökéletes leírást ad születésének korszakáról, a kommunista utópia gyakorlati megvalósíthatatlanságáról, illetve a megvalósult „szocializmus” kétarcúságáról. Mely ördögi szellemiség pusztító utálatosságát, rettenetes rémtetteit tetézte végül a csernobili rémálom. Nem csak a „vöröshangyáknál felrobbant kávéfőző”, hanem az azt követő vétkes hallgatás, sunnyogás, hazudozás is. Sőt, még inkább. Majd az elvtársi kármenedzselés finoman szólva is megkérdőjelezhető gyakorlata folytán fellépő tömeges megbetegedések, idejekorán fellépő halálesetek. Ezt így, ilyen éleslátóan, mélyrehatóan, precízen, pontosan – és nem mellékesen, művészi érzékkel- senki sem fogalmazta meg korábban a közép-európai hardcore-punk, illetve metal színtéren alkotó művészek közül.
A B-oldalt nyitó „Vannak napok” ismét egy tűpontos korkép, kórkép. Egy elátkozott nemzedék depressziójának aspektusai, stációi és egyben lelki bajainak okozói. Egy működésképtelenné vált társadalmi szerkezet nyomasztó tünet együttese, pontról-pontra számba véve. Aminek fényében valóságos hősök azok az akkori kamaszok és fiatal felnőttek, akik bár nem voltak kádergyerekek és nem voltak a rendszer nyertesei, mégsem adták fel, hanem mégis nekiindultak az úgymond nagybetűs életnek, küzdve, bízva, változást remélve…
A „Megbecsült” az előző téma folytatása. Akar-e, akarhat-e bárki épeszű, ép erkölcsű emberi lény, egy romlott társadalmi szerkezet eldobható fogaskereke lenni? Tényleg jó e nekünk, ha csak számok, kódok vagyunk a papírokban, kartotékokban és adattárolókban, egy egyre inkább elembertelenedő rendszer személytelen adatai? A digitalizáció rohamos elterjedésével pedig a mondanivaló aktuálisabb, mint valaha…
Végül a lemezt záró „Kívül” remekül foglalja össze a békére vágyó, de azt nem nagyon találó, nagyon nem találó, másként gondolkodók lelki kívülállását. Persze tökéletes kívülállás nem létezhet, hiszen e világban kell, kellene helytállnunk. Miként az ember nélküli Földgolyó víziója is kétes utópia. Már csak azért is, mert egyikünk sem bűntelen, mindannyiunkat sújtanak a magunk gyarlóságai és mások vétkei. Csak éppen, hogy kinek-kinek a saját gondja és sérelme a legfájdalmasabb; kinek-kinek a saját kis bálványimádása és béna önmegváltása a legnehezebben elengedhető ballasztja és kolonca; hogy ki mikor és miből ébred végre fel, azt bizony már embere válogatja…
S ezt az emberiséget,
Hisz ember vagy, ne vesd meg
– József Attila
Folytatjuk!
Fotók: Trottel Records
