2023 májusában jelent meg az 55 éve működő – rengeteg tagcserét megélt- YES legújabb lemeze.
„Ez egy nagyon fontos album a banda számára” – mondja Steve Howe, a YES legrégebbi tagja, gitárosa és a Mirror To The Sky producere. „Megtartottuk a folytonosságot a The Quest-en kialakított megközelítésben, de nem ismételtük magunkat. Ez fontos. Ahogy a YES tette a hetvenes években, egyik albumról a másikra, mi most is fejlődtünk és haladtunk előre. A korábbi időszakokban a YES gyakran beindult, de aztán nem mindig tette meg a következő lépéseket. Ez az album azt mutatja, hogy újra növekedünk és építkezünk.”
A ‘Mirror To The Sky’ több formátumban is elérhető már:
- Ltd Deluxe Electric Blue 2LP+2CD+Blu-ray Artbook poszterrel
- Ltd Deluxe 2CD+Blu-ray Artbook
- Ltd 2CD Digipak
- Szabványos CD Jewel tok
- Gatefold 2LP+LP-füzet
- Digitális Album
A Blu-ray kiadások között megtalálható az album Dolby Atmos, 5.1 Surround Sound, Instrumental Versions és Hi-Res Stereo Mixek formájában.
A Yes jelenleg a Howe, Downes, Davison, Sherwood, Schellen felállásban dolgozik és, mint korábban beszámoltunk róla, 2024-ben turnéra is indul.
Sajnos a tavaly májusban, életének 73. évében meghalt Alan White, a zenekar dobosa, aki John Lennon, George Harrison, Joe Cocker, és Ginger Baker oldalán is fellépett. Alan 1972-től 2022-ig volt a zenekarban.
Steve Howe gitáros beszélt Jon Andersonnal való kapcsolatáról , és beszélt az énekessel és a többi korábbi taggal való találkozás esélyeiről a friss Classik Rock magazinban. A vadonatúj számban Howe-t arról kérdezték, hogy mekkora esély van arra, hogy a Yes bármelyik klasszikus felállása újra összejön.
„Ez olyasvalami, ami abszolút ellenállást vált ki bennem, mert emlékszem a Union turné kudarcára” – mondja, utalva a köztudottan nehéz turnéra az 1991-es Union albummal, amelyen nyolc különböző korábbi és akkori Yes-tag szerepelt. „Nagyon-nagyon nehéz volt az a korszak és szinte kontrollálhatatlan. Néha azt gondolhattam, hogy: „hát, egyszer talán”… Az ember soha nem akarja azt mondani, hogy soha, de alapvetően nem látom ennek a realitását.”
Így folytatja: „Szeretem Jont [Andersont]. Már sokkal idősebbek vagyunk, én is, ő is. Nekem az az egyetlen feltétel, amiben dolgozom, hogy boldogan dolgozzak benne. Nem fogok hirtelen olyan terhet felvenni a hátamra, amire nincs szükségem, vagy nem akarok. A zeném mindig is vezérelt engem, és most nem késztet arra, hogy ezeket a dolgokat csináljam. Azt mondja, menjek előre…”
Jon Andersont Benoit David váltotta 2008-ban az énekes poszton, mivel akkoriban Jon légúti problémákkal küzdött. Ezt követően bírálta volt bandatársait, amiért nem várták meg, hogy felépüljön, és nem viselkedtek vele úriemberként.
Davidet 2012-ben a Glass Hammer korábbi frontembere, Jon Davison váltotta fel, aki három Yes stúdióalbumon szerepelt, köztük az idén megjelent Mirror To The Sky-on . A Classic Rock új számaiban Davison arról beszél, hogy milyen visszajelzéseket kapott a banda a Yes-rajongóktól, akik szeretnék viszontlátni Andersont.
„Nem vállalhatok ezért felelősséget” – mondja Davison, aki egyszer találkozott Andersonnal, a Yes beiktatásán a Rock & Roll Hírességek Csarnokába, New Yorkban, 2017-ben. „Én csak az a srác vagyok, akit felvettek a csapatba, és őrült lennék, ha nem koncerteznék velük. Tudom, hogy Jon is tisztában van ezzel, így semmi oka nincs, ami miatt engem lehetne hibáztatni.”
Ugyanebben az interjúban Steve Howe kitért a zenekar viharos megjelenésére is a Rock And Roll Hall Of Fame ceremónián , ahol több tag, köztük ő, Anderson, az egykori billentyűs, Rick Wakeman és Trevor Rabin volt gitáros egyesítette erőit egy rövid időre.
„Minél távolabb kerülök időben ettől a történéstől, annál szótlanabb leszek ezzel kapcsolatban” – mondja Howe. „Sokat tudnék neked mesélni, de nem fogok. Alapvetően ennek az eseménynek volt egy pokoli oldala is. Olyan volt, mint a jégen korcsolyázni, de úgy, hogy még soha nem korcsolyáztál… Tagadhatatlan, voltak problémák – volt egy kis lökdösődés is… Az Union felállásban szerencsére [az eredeti billentyűs] Tony Kaye is részt vett, azon a turnén. Vannak, akik megkapták a kellő tiszteletet, mások pedig nem…”
A Howe-val és Davisonnal készült teljes interjút a Classic Rock vadonatúj, most megjelent számában lehet elolvasni.
