A tavaly nyáron megjelent ötszámos demóanyag után a borsodi csapat újabb dalokkal állt elő pár hete. Ezekhez készültek videós szösszenetek is. Az alábbiakban a csapat tagjai osztják meg gondolataikat velünk. /Dudás Tomi az alap sztorizó, Adamo meg a kotnyeleskedő./
A stúdióban az alábbi összeállításban dolgozott a banda: Földes Gàbor – dob/szólógitàr/hangmérnök, Sztaroszta Àdàm – gitàr, Dudra Attila – gitàr, Dudàs Tamàs – gitàr, Szabó Péter – basszus, Bànyai Kriszta – ének, Bànyai Szabó Enikő – ének.
„Még engem is meglepett, hogy ebből a Sajó parti party-ból zenekari verzió született, de gondolom ez is sorsszerűség vagy mit tudom én mi. Talán a legfontosabb az, hogy el kell kezdeni valamit, aztán akármi is lehet belőle. Olyan ez, mint a hógolyó gurigatás a hegyoldalon. Én szeretek kis hógolyókat guritgatni, aztán, ha a sors is úgy akarja, meg a csillagok is szerencsésen állnak, akkor nem lesz belőle semmi. Haha! De néha, ritkán, nagyon-nagyon ritkán még annyi sem. Persze, ahogy mifelénk mondják: Szarni bele! Észak- Borsod mentality. (Mordor kutyafasza ehhez képest!)
Szóval itt a következő anyag és örvend a szívünk. Újabb antiókiai szent kézigránát (Gyalog Galopp), amit, ha eldobunk az ellenségünk nem is, de a szomorúság biztos elillan vagy megdöglend. (a nyúl…)
„Pie lesu Domine, dona eis requiem” ahogy a nóta is mondja.
A stáb ugyanaz, mint az előző anyagnál. Gaben (dob, gitár, Hammond orgona, hangmérnök, producer, „szagértő”), Peti (basszus), Adamó (gitárock), Enikő és Kriszta (ének). Ja, és itt vagyok én is, de minek? Haha!”
Still sailing:
„Egyike annak a húsz dalnak, ami életem ama nehéz időszakában íródott, amikor a Marianna árokban piknikeztem az óceán mélyén, de érdekes módon felettébb vidámra sikerült, ami bizonyítja, hogy szarból is lehet várat építeni. Haha! Amikor Edelényben dolgoztam, fel is vettem Ritával, az énektanárral, aki majdnem énekelt velünk később az első anyagon és már az ő interpretációjában is jól szólt a dal. Lehet, hogy Peti már akkoriban is bazsevált rá valamit, de régen volt, a franc se emléxik. Adamó később lépett bele – olyan is lett a cipőtalpa- és igen jó kis dallamokat rittyentett hozzá. Ketten fel is vettük a kertvégi projekt keretében, három szál sóska, meg két ribizli bokor között. Egyébként várható volt, hogy egyszer majd ez a dal is kilép a fényre. Nemrég voltam a stúdióban és egy gitárral (Ginger) megmutattam ezt az öt dalt Gabennek, meg a két lánynak. Enikő nagyon mosolygott e dal végén, szóval annyira rossz nem lehet.”
Az előzményekről /Hajónapló/: „2025. december elseje van és szerdán találkozom Gabennel, hogy hozzáfogjunk a dobok felvételéhez. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a dal, amikor felvesszük hozzá a többi hangszert is.
Tegnap dobolt rá a számra Gaben és nagyon elkapta a hangulatát. Jöhetnek a többiek…
Tegnap december 11-én vettem fel az öt dal akusztikus gitár részeit és ment is gyorsan, de ebben a számban Gaben besegített, mert szarul játszottam a refrént. Illetve jól, csak mégis szar volt… Haha! Ez olyan, mint amikor tejbegrízt csináltam a lányomnak és ő azt mondta, hogy finom, csak nem jó az íze…
Gaben intézett egy olyan régi csodamikrofont (Neumann, ha minden igaz), mint amilyennel a Beatles dolgozott réges-régen. Ginger meg csilingelt szorgalmasan. Mellesleg Ginger pont olyan típusú Gibson akusztikus gitár (talán J-160E), mint amit Lennon meg Harrison használt anno. Vannak itt misztikumok kérem!
Ma február 4. van és pénteken érkezik Peti a basszus témáival, aztán kedden jönnek a lányok és énekelnek. Haladunk. Már hallottam, hogy mit játszik majd Peti ebben a dalban. Jót, mint mindig – vazze!
Február 6-án jött Peti Adamóval és volt bazseválás. Peti 4 dalban játszik, szóval sok időt nem töltött a stúdióban, de így is kellett egy kis szöszölés, hogy beállítsák Gabennel a sound-ot. Adamó kicsit unatkozott és ellátogatott a Paprika Kulturális Központba. Ott elfogyasztott egy Bambit… Ha valaki ismeri a miskolci Búza teret, tudja miről beszélek. Mondjuk messze nem kellett mennie, csak át a zebrán. Peti meg ügyes volt, mint mindig. Ebben a dalban példának okádék, pengetővel játszik, mert amúgy ujjal penget. Elkezdett játszani és Gaben csak ennyit mondott: Hú, ez jó!
Szóval kellett több mint 10 év, hogy a dal zenekari formát öltsön, de így van ez rendjén ebben az én rendhagyó világomban. Ja, igen, a szövege egyszerű témát jár körül. Sodródunk a zenei óceánon és ez kurva jó dolog, mert a végén még lehet, hogy oda is érünk valahová. Amúgy, ha már hasonlatokkal dobálózok, akkor én úgy képzelem, hogy amit mi csinálunk az olyan, mint egy pici sziget a nagy vízen, ahol van Beatles meg Zeppelin kontinens és nekünk csak egy nyamvadt pálmafánk van, három kókuszdióval, egy szenilis majommal, meg van még egy nyugágy – plusz egy pohár Aperol Spritz, de ha itt kötsz ki biztos, hogy jól érzed majd magad. Ha mégsem, akkor el lehet menni a Modern Talking szigetekre… Haha! Bráder Lui Lui Lui…
Na, erre kiderült, hogy Gaben nagy, szalagos stúdió magnója Németországból származik. És ki vett fel vele? Naná, hogy a Modern Talking! És ez tök komoly. A keverő pult meg megjárta Angliát és használta a Queen is.
Úgy néz ki, Enikő énekeli majd a fő éneket, és Kriszta vokálozik.
A két lány jött és profi volt. Néhány óra alatt felénekelték a dalokat és a háttér vokálokat. Nagyon felkészültek voltak és sok ötletet hoztak, ami jót tesz a daloknak. Gyakorlatilag csak hallgattuk Gabennel, hogy mit és hogyan énekelnek és nem is kellett beleszólni.”
Adamo: „A Tomi által említett kertvégi projektek alkalmával általában első take-re szoktuk felvenni a dalokat, de emlékszem, hogy ez valahogy a nyolcadik vagy a kilencedik próbálkozásra sikerült csak. A felvételen próbálom is visszatartani a nevetést. Örülök, hogy bekerült ez a szám a teljes zenekaros körforgásba, mert szeretem a hangulatát és eleve érződött rajta, hogy zeneileg több van benne. Szívemből szól az a kis szóló, amit az első refrén utáni részbe beletehettem.”
It feels like I’m walking on the Moon,
strange but I never feel alone
with my soulmate strolling on my side,
a star that’s shining in the sky
I thought I would never see your face,
I thought I would never leave this place
But you were here to help me out,
You were here to save my life
Chorus:
I got lost in the sea but I’m still sailing, still sailing
I got lost in the world but I’m still breathing
It feels like I’m living like a fool,
in this boat I’m floating on the waves
You know I’m waiting for the tide,
it’s time to start to move again
Chorus:
I got lost in the sea but I’m still sailing still sailing
I got lost in the world but I’m still breathing
Call me I’m dying in this world…
Lost like a ghost
„Még egy dal, amit Hernyó ihletett. /Screen énekes – a szerk./ Az a földi pokol, amiben az élete végén élt, nagyon megmaradt bennem. Egy ismeretlennel is lehet az ember empatikus, de amikor a gyermekkori legjobb barátodat látod lecsúszni a gödör aljára, az mindig egy brutálisan erős élmény. Láttam guberálni, találkoztam vele úgy, hogy egy koszos, zöld női kabát volt rajta és esküszöm, hogy ha nem köszön rám, nem ismertem volna meg, pedig fél méterre sem állt tőlem. Sárga színe volt és eszembe jutott a híres idézet az Indul a bakterházból, de persze nem mondtam neki. Tényleg olyan volt a végén, mint egy szellem, aki ott ragadt a valóság és a másvilág határán.
Hajléktalannak lenni kegyetlen dolog és én minden nap hálát rebegek a sorsnak azért, hogy nem ott vagyok, hanem a felszínen. Így legalább van esélyed, hogy elúszol egy szigetig, de ha már lehúzott a mélység, akkor véged van, mint a botnak. Sajnáltam, hogy már nem sikerült Hernyóval az a projekt, amibe belefogtunk 2020-ban, de legalább megmaradt néhány videó, arról, hogy még abban az állapotában is tudott énekelni. Azt meg a mai napig nem értem, hogy hogyan tudott gyorsabban tanulni roncsként, mint a „normális” korszakában. Mindig is rendhagyó figura volt. Csak egy tantárgyból bukott meg: logikából.
Ez a dal felkerült a Youtube-ra korábban, és erre is érvényes, hogy nagyon várom, mit hoz majd ki belőle a többi zenész, énekes.
Gaben tagnap dobolt erre is. Mivel ez a dal legösszetettebb az öt közül, ez tartott neki a legtovább kitalálni és felvenni. Legalább harminchét perc volt. Haha! Nem hiába stúdiózenész (is)…
Négy dalban lesz majd dob és basszus és mindig izgatottan várom, hogy Peti mit tesz hozzá. Már a Screen-ben és az Urban Angel-ben is élmény volt zenélni vele, mivel ő az, aki ugyanolyan zenebolond, mint én és nagyon magas szinten űzi ezt a mesterséget, mármint a zenei részét. Bolond az én vagyok.
Szóval nekem ez olyan, mint a karácsony, amikor a többi tag hozza a kis zenei csomagját és én meg csak ülök a stúdióban és hallgatom, ahogy a kreativitásuk átváltoztatja, feljavítja az ötleteimet.
Visszatérve még Hernyóra és a 2020-as évre. Furcsa szürreális élményként maradt meg bennem, hogy 25 év elteltével ott ültem egy nyirkos borospince betonpadlóján – akkor ott „lakott” éppen- és Screen dalokat gyakoroltam vele. Voltak napok, amikor teljesen olyan volt, mint évtizedekkel azelőtt. Lehet, hogy le is kellene írnom az egész időszakot – amit sajnos keresztbe tört a Covid, meg az alkohol-, mert egyszeri és megismételhetetlen dolog volt. Persze fel lehet tenni a kérdést, hogy miért nem kerestem a társaságát 25 évig. Egyszerű a válasz: Mert nem lehetett rá építeni, mint ahogy be is bizonyosodott 2020-ban is.
Itt Krisztáé lesz a főének és Enikőé a vokál.”
I see you on the mountain walking in the rain
No one wants to share all your pain
I see you on the highway searching for a home
No one wants to help you anymore
Chorus
Are you lost like a ghost?
Are you scared? You’re drifting all alone
and it ain’t so pretty
I see you on a dirt road looking for some food
No one wants to give you anymore
Chorus:
Are you lost like a ghost?
Are you scared ?You’re drifting all alone
and it ain’t so pretty
Everybody’s pretending, Everybody’s fake
Everybody’s pretending and I know
Among strangers
„Valamikor a nyolcvanas évek második felében Pesten csavarogtam és nagyon egyedül éreztem magam, kerestem a helyemet a világban. Apukám már meghalt, anyukám kórházba került szintén infarktussal, a három nagy tesóm a családjával élt, én meg ott maradtam egyedül. Akkoriban olvastam Salinger Zabhegyező című könyvét és úgy éreztem sok a közös bennem és a főszereplő Holden Caulfield figurájában. Persze rám nem volt olyan hatással a könyv, mint arra az idióta Chapman-re, aki lelőtte Lennont.
Szóval ez a dal azt az érzést eleveníti fel, évtizedekkel később, amit akkor régen átéltem. Emlékszem volt néhány ezer forintom és kimenetem az Ecseri piacra, hogy vegyek valami jó nadrágot meg bőrdzsekit. Persze szart vettem, ahogy kell… Haha! Mondta a rokonszenves eladó, akinek a nagyapja valószínűleg jól hegedült, hogy valódi bőr a dzseki. Naná, hogy egy héttel később úgy hámlott széjjel a „valódi bőr”, hogy öröm volt nézni. (Dikk!)
Furcsa, de amikor magam vagyok egy nagyvárosban, visszaköszön az egész régi élmény. Idegenek között sétálok, azt se tudom hová tartok meg ilyenek…
Érdekes, mert egymástól függetlenül csináltunk rá háttér gitárokat Adamóval. Kíváncsi vagyok mi lesz majd a végeredmény. Lehet, hogy zongora is lesz benne.
Közben kiderült, hogy Gaben is csinált gitárokat a dalra önszorgalomból. Lesz itt nagy verekedés…
Úgy néz ki, hogy Gaben szólói maradnak, Adamó üveghangozik és lesz egy betétszólója a dal vége felé, az én dolgaimat meg áttesszük zongorára, vagy kidobjuk a picsába. Eldőlt. Mennek a picsába… Haha!
Főének Enikő, vokál Kriszta.
Na, ez OB (ez egy kategória) volt. Ez Enikő dala, ugyanúgy, mint a Lions a legutóbbi anyagon.”
It’s been a long day and somehow I can’t sleep
It’s a long way home. Down this dirty lane I drive in this silver rain
In a dirty town you’re drifting away among strangers
You’re walking away like a stranger into the night
It’s a hard life but I hope it won’t get worse. Let’s heal those scars
After all these years we smile in this crazy world
I still hold your hand we’re drifting away among strangers
Walking away among strangers into the night
I know this love is good just hold me now
I know this love is good just hold me tight
It’s a dirty lane in this silver rain
It’s a dirty town and we’re drifting away among strangers
Walking away among strangers into the night
Sunshine sunshine
„Szintén egyike annak az ominózus 20 dalnak, amit már említettem. Volt egy mondóka az első autómról, ami így kezdődött, hogy: napsugár, napsugár… És ezt Zizu, a lányom nagyon szerette. Szóval az alapötlet innen származik, de később az lett az üzenete, hogy mi keressük a boldogságot az élet minden sötét zugában, az meg hol felbukkan, hol eltűnik, és amikor nincs velünk kétségbe esünk, hogy ez már így is marad örökre.
Holnap kezdünk el dolgozni rajta és így még nem tudom, hogy ki mit játszik majd benne és azt se, hogy ki fogja énekelni, de Adamo már aranyos dallamokat játszik benne – szokása szerint-, sőt a második versszakba egy jó kis szövegrésszel is betársult.
Tegnap dobolta fel Gaben a számot és nagyon gyorsan összejött. Nekem különösen a kezdő dob tetszik benne, ami olyan, mint egy amerikai polgárháborús induló. Megyünk Gettysburgbe…
Már hallottam, hogy mit fog Peti játszani és érdekes módon ő a polgárháborús részre egy török dallamot játszik, így végül is a dal egy megemlékezés a janicsárokról, akik az amerikai polgárháborúban az apacsok oldalán harcoltak. Haha! Jumurdzsák versus Custer tábornok… Bár, ha jobban belegondolok a polgárháborúban észak harcolt dél ellen és nem a fehérek az indiánok ellen. Töriből (is) megbuktam. Jaj! Ha már töri, ezt elmesélem. Itt a suliban láttam egy tesztben: Kié volt a gyűrű az Egri csillagokban? Válasz: Szauroné…”
Adamo: „Emlékszem Napsugárra, de nem hittem volna, hogy egy sárga Suzuki lesz a kiindulópontja az eddigi legkedvencebb Riverbend dalomnak! Már a Damn Natural idejében is volt egyfajta tendencia a részemről a lemezek megírása előtt: amikor kaptam egy tucat dalt Tomitól, első hallásra kiszúrtam egy számot, amibe azonnal beleszerettem és kb. 10 perc alatt megírtam rá a díszítéseket. Legutóbb ez a nóta volt az, amire azt mondtam: „NA, EZ!” Szeretek úgy feldíszíteni egy dalt, hogy az folyamatosan építkezzen. Szerintem ezt itt sikerült eddig a legjobban megvalósítanom.”
Főének Kriszta, vokál Enikő.
Sunshine, sunshine it’s been a lifetime
it’s been a long time since I saw you
I’ve walked the desert, climbed the mountains,
swum the oceans just to find you
Every day is hell on the Earth
Every day is hell on the Earth
I would tell you I love you, but you left me alone
I would tell you I love you, but you left me alone
Sunshine sunshine I’ll need a lifetime,
I’ll need a long time just to see you
I’ll crawl in the dirt, hopp on the trains
with all my devotion just to find you
Every day is hell on the Earth
Every day is hell on the Earth
I would tell you I love you but you left me alone
No gravity
„Sok évvel ezelőtt, amikor felvettük a dalt a Damn Natural zenekarral, érezni lehetett, hogy ez egy jól sikerült alkotás. Az ereje az egyszerűségében rejlik. A dalszöveg Csaba mestermunkája. /Mester Csaba, Bedlam basszusgitáros – a szerk./ Emlékszem akkoriban adott egy nagy spirálfüzetet, amiben legalább 50 dalszöveg volt. Sikerült sokat megzenésíteni és imádtam „dolgozni” rajtuk, mert mindig is jól éreztem magam Csaba mikrokozmoszában. Ez a dal nagyon gyorsan összejött anno. Csak elkezdtem pengetni a gitárt és a szöveg meg egyszerűen rásimult a hangokra. Ez még engem is meglepett, annak ellenére, hogy gyorsan szoktam összehozni a dolgaimat.
Pont az tetszik benne, hogy várja az ember, hogy majd jön a váltás, de nem jön.
Van egy tervünk. Szeretnénk bele egy vonósnégyest. Beszarás lenne, ha összejönne. Ha nem, akkor majd Gabennel bűvészkedünk rá valamit. Már intéztem egy hegedűvonót. Lehet, hogy majd azt használjuk, mint Jimmy Page. (Ő a BoneyM zenekar dobosa volt, de lehet, hogy a Led Zeppelinben is gitározott… Haha!)
Közben kiderült, hogy hegedű helyett Hammond orgona színesíti majd a dalt. Nagy szerencse, hogy Gabennek van egy és tud is játszani rajta.
Csabával sohasem beszéltük át, hogy miről szól a dal, de nekem a feltétel nélküli szeretet „szimfóniája”(füstszűrős). Mellesleg erre a dalra is érvényes, hogy nem tudom, hogy ki fogja énekelni, de Ginger benne lesz az tuti…
Sőt már benne is van, mivel néhány nappal ezelőtt, amikor feljátszottam a részeimet, ez a dal is sorra került. Gaben kérdezte, hogy hogyan szeretném felvenni. Metronómmal vagy a nélkül? Mondtam, hogy a nélkül, csak simán in medias res. Erre mondta Gaben, hogy Take One. Ez hallható a felvételen. Arra nagyon odafigyeltem, hogy NE gyakoroljak a felvétel előtt. Haha! Ebben nagyon jó vagyok…”
Főének Enikő, vokál Kriszta.
There’s a room without gravity and I float in your space.
I’m thankful for this captivity ’cos your freedom I’ll embrace
It’s like an ancient connection with the source of all power
and the new realization,our time is taking slower
I’ll cut myself from the world and I’ll tie my rope to your word,
all those weights, I know, are here to drag me down, I let them fall to the ground
With stars on my side I dissolve in your peace, pull me closer and I’ll keep my leash,
’cos your freedom I’ll embrace.
I’ll cut myself from the world and I’ll tie my rope to your word,
all those weights, I know, are here to drag me down,
I let them fall to the ground
I’ll cut myself from the world
Ma, 2025. december 8. van, hétfő. Remélem jövő év elejére elkészülünk az anyaggal! Talán egyszer még koncertünk is lesz, de a legfontosabb az, hogy megint sikerült összehozni valamit és még mindig itt vagyunk. Mellesleg nemrég Adamótól kaptam egy rakás file-t az összes eddigi zenei projektem dalaival (tudom égő, de nem voltak meg) és miután átnéztem, rájöttem, hogy kb. 250 szám van demók formájában felvéve, amit az évek során írtunk, így van miből válogatni. Kifogyni nem nagyon fogunk az biztos, reálisan nézve kb. 2080-ig lesz utánpótlás. Haha! (Pont akkor leszek annyi idős, mint Bilbó volt, amikor elhagyta a Megyét.) Azok a dalok megérdemlik, hogy tisztességes minőségben szólaljanak meg egyszer.
Szóval, ha fel is adunk valamit, az maximum egy levél lesz a postán…Tomi, ember, Föld bolygó, Tejút legvége, a szilvafa után balra.
2025,2026 and so on.
PS: Aztán jött egy ötlet. Ne csak sima videót forgassunk egy adott dalhoz, hanem legyen egy több kamerás felvétel, ahol mind az öt dal szerepel, ahogy előadjuk a számokat. Mintha egy mini koncert lenne. Össze is jött és végre egy légtérben tartózkodott minden tag és régi kedves barátom, tanítványom, edzőtársam Barta Gergő meg szorgalmasan forgatott. Később majd vágni is ő fogja az anyagot, mint ahogy tette a When We Were Lions című dallal is. A legjobb az volt, hogy gyakorlatilag végre együtt játszott a zenekar és tényleg olyan volt, mint egy fellépés. Határozott fellépés volt. Haha!
Szóval ez az anyag úgy jelenik meg, hogy képanyag is társul hozzá.”
