CD – szerzői kiadás, 2026
2026. június 14-én jelent meg a magyar-francia Broken Springs együttes bemutatkozó albuma. A Hidden Door egy kompromisszummentes, konceptuális és elképesztően igényes prog rock kiadvány, amely bebizonyítja, hogy a valódi tehetség és az alázatos munka még a legzártabb ajtókon is képes átjutni. Íme, egy lemez, amely az első hangtól az utolsóig, a CD-booklet igényességétől a dalok irodalmi mélységéig mindenképp a legfelső polcra jelöli ki a helyét.
Magyarország fúziós jazz és prog rock nagyhatalom. Íme, a teljesség igénye nélkül néhány részben, vagy teljesen hazai előadó, akiket szívesen hallgatok és akik eljutottak már legalább egy albumnyi minőségi felvételig: After Crying, Alapi István, Android, Anima Soni, Art Reaktor, Bergendy, Color, Dimenzió, Djabe, East, Eclipse, Erdész Róbert, Fanyúl, Front, Fusio Group, Háború, iLand, Invocatio Musicalis, Kaszakő, László Attila Band, Lelkes Állatok, Leukémia, Lux, Mandoki Soulmates, Mandrake Moon, Marcello’s Mystical Mind, Másfél, Mini, Muckshow, Musical Witchcraft, Németh Gábor Project, Nine Books, Nostradamus, Off Course, Omega, OneHeadedMan, Panta Rhei, Random Deeds, Rengeteg, Saturnus, Seneca, Slogan, Solaris, Special Providence, Supergroup, Syrius, Szintézis, Tér-Idő, Tompox, Trio Stendhal, Trottel Stereodream Experience, Varga János Project, V’73. Más kérdés, hogy a nyakunkra telepedett nagypolitika és az úgynevezett szakma ugyanolyan mostoha trehánysággal bánik idehaza a magaskultúrával, mint minden más valódi értékkel vagy hungaricummal.
A keskeny úton haladásban azonban nemcsak az a szép, hogy mindig van kiút, hogy mindenből fel lehet állni, de mellé még az árnyékban is élni kell igazsága is sokkal mélyebb, mint azt talán sokan elsőre feltételeznék. Mindenesetre miközben a közpénzen öntözött gaztenger továbbra is éli világát, egy hosszú korszakban, mikor igazán gazdagon virágzik a konkoly, a valódi kultúra is évről-évre kitermeli a maga remekműveit. Akkor is, úgy is, ha az éppen aktuális disznófejű nagyúr rá sem hederít, miféle gyöngyök vannak a sárban. Az alávaló alattvalók meg egyenesen kéjjel tapossák szét, ami náluk akár csak egy fokkal is különb lehet. Viszont ahol egy ajtót bezárnak, ott előbb-utóbb nyílik egy másik is: a remény örök.
A 2020-ban alakult, miskolci gyökerű Broken Springs zenekar tipikusan az a formáció, melyet a magamfajtának egyszer is elég volt élőben hallani, egy életre a helyükre kerültek. Miközben a zenével foglalkozó belterjes gittegyletek akkor sem vennének rólunk szívesen tudomást, ha a hatodik Grammy-díjat hoznák haza, hiszen kívül állnak a mutyista brancsokon és a közpénzégető alapítványokban sincsenek érdekeltségeik, a vájtfülűek mégis hamar ráéreznek a nagyságukra. Így, ha máshogy nem, szájról szájra, gyűjtőtől gyűjtőig, prog rockertől prog rockerig, de terjed a hírük.
Igen jellemző módon, a valóban teljesen független, valódi civil szervezésű, így értelemszerűen azóta már földbeállt Moonhead Prog Fest színpadán kerültek a srácok leginkább a maguk közegébe. De aztán mivel egyik hazai kiadó, alapítvány vagy menedzsment sem látott bennük fantáziát – értsd: lehívható vagy lehúzható lóvét-; miként a nagy pénzekből gazdálkodó nagy helyszínek és médiumok sem invesztáltak egy árva fabatkát se a felléptetésükbe, felfuttatásukba, bemutatásukba, mint sokaknak másoknak, hasonló cipőben járó szupertehetségeknek, nekik is maradt a külföld. A nemzetközi keresgélést, tapogatózást pedig siker koronázta.
A csapathoz ugyanis csatlakozott Molly Moonshine, egy csodás hangi és előadói adottságú francia énekesnő. Aztán a már vele rögzített, a hazai kultúrmaffiákat messzire elkerülő Hidden Door című lemezanyaguk masteringjét a híres bostoni szakember, Tom Waltz készítette. Végül pedig a The Other Side című dalukhoz készült klip egy komoly nemzetközi videó-projektté nőtte ki magát: 34 országból közel száz ember vett részt benne, köztük Kylan Amos, az Arena basszusgitárosa, Jimmy Keegan, a Spock’s Beard egykori és a Pattern-Seeking Animals jelenleg is aktív dobosa, valamint Roine Stolt, a Kaipa, a The Tangent, a The Flower Kings, a Transatlantic, az Anderson/Stolt és a The Sea Within zseniális szólógitárosa.
Itt tartunk most. Ami ráadásul hitem szerint még mindig csak az út kezdete. Mert miközben a külföldi szaksajtó hozsannázik, a hazai meg hallgat, a prog-rockerek mindenütt szép sorban felfedezik, majd a maga helyére, a legfelső polcra helyezik a Hidden Door-t. Lássuk, miért!
A Broken Springs albuma egy kifejezetten igényes, régisulis CD kiadvány. Préselt, galvanizált, eredeti gyári koronggal, CD-tálcát is tartalmazó normál tokkal és egy 12 oldalas színes booklettel. Utóbbiban csodaszép illusztrációk és a kvázi konceptlemezhez tartozó teljes szövegkönyv található. Már itt is érződik, hogy komoly produkcióhoz van szerencsénk. Semmi olcsójánoskodás, ebbe alaposan bele van téve a munka.
Majd mikor pedig megszólalnak az első hangok, főleg egy nívós hangrendszeren, paff, pontosan erről van szó, ha progresszív zenére gondolunk. Az ember szinte el sem hiszi, hogy egy 2025-ben rögzített, 2026-os CD-t hallgat. Mind a kompozíciók, mind az ének, mint a hangszeres játék, mind a hangzásvilág a lehető legmagasabb minőséget képviseli, mégsem öncélú, mégsem magamutogató, mégsem megfelelési kényszeres – hanem a produkció a maga természetességében szolgálja a nem akármilyen művészi mondanivalót.
A hatvanhét és fél perces dalfolyam hét trackből áll, melyből az első egy háromrészes art rock szvit, az utolsó pedig egy négyrészes prog rock eposz, a törzsanyagban pedig még felhangzik egy közel negyedórás, kilenctételes drámai kompozíció is, melyek mindegyike lazán kapcsolódik egymáshoz az album alapgondolata, a rejtett ajtók gondolatisága által. A műfajra jellemző hosszabb szerzemények mindegyike feszes, hiába a hosszabb kifejtés, nincsenek üresjáratok. A többtételes kompozíciós kezdő és záró helyre helyezése pedig egy tipikus aranykorbeli klasszikus albumszerkezet, melyek olyan zsenibrigádok munkáit juttathatják az eszünkbe, mint a Pink Floyd, a Gentle Giant, a Refugee, a Genesis, a Triumvirat, a Jethro Tull, az Anyone’s Daughter, a National Health, a Soft Machine, a Rush, a King Crimson, az ELP, vagy a Yes.
Ez persze nem véletlen, hiszen Simkó József billentyűs, gitáros, Sumalán Gergely dobos és a korábbi énekesnő, Deák Judit már közel negyedszázaddal ezelőtt is együtt zenélt a Mercy Minutes progresszív rock formációban. Tóth Péter szólógitáros a Calandra és a Wayang zenekarokban gitározott. Miközben Kozák Tibor Pál basszusgitáros egy teljesen más zenei világból, az underground punk-rockból érkezett. Kozi korábban olyan kultikus formációkat erősített, mint az Ápolók, a Xtrike vagy az Üveges csirkeszemek. Ez az underground, nyers punk háttér kifejezetten jót tesz a Broken Springs hangzásának, hiszen a precíz, komplex progresszív témák alá egy rendkívül dögös, feszes és energiával teli lüktetést biztosít a komoly prog rock kompozícióknak.
Mindezt pedig megkoronázza a csodálatos Molly Moonshine, eredeti nevén Madeline Besson, aki nemcsak egy kivételes torkú énekesnő, hanem egy rendkívül sokoldalú, ízig-vérig színpadra termett ihletett előadó, aki a Broken Springs zenéjét azóta egy egészen új dimenzióba emelte.
Moonshine elsősorban a metal zenéket kedveli, viszont egy Molly’s Kiss nevű akusztikus folk formációval is dolgozott korábban. Lemezük jelent meg, Amerikában és Európában is turnéztak már, többek között Magyarországon, Budapesten is felléptek. Majd idén megérkezett az első Broken Springs CD is, melyről már most bizton kijelenthető, hogy a Hidden Door mérföldkőnek számít a progresszív műfaj történetében.
Molly mindvégig egységesen magas színvonalat hoz, mely ráadásul olyan professzionális megközelítéssel társul, hogy már semmit sem akar megmutatni vagy bizonyítani, hanem alázatosan alárendeli a talentumait a kompozíciók igényeinek és a mondanivaló hangulatainak. Nyilván embere válogatja, ki milyen albumokon nőtt fel és miféle preferenciái vannak, számomra elsőre Maggie Reilly ugrott be, méghozzá a Taurus-korszakos Mike Oldfield lemezeken hallható kitűnő teljesítménye. Aztán a Michael Dunford’s Renaissance albumokon éneklő Stephanie Adlington – a lassabb dalokban hallható lírai előadásmódja is jó párhuzam lehet, csak épp még visszafogottabban, még kevesebb drámaisággal. A keményebb, dögösebb részeknél pedig Markovits Lídia jutott még eszembe, az OneHeadedMan Winter, Thunder, Etc. időszakának koncertjeiről. De ezek inkább csak érzések, gyors benyomások, nem tudományosan alátámasztható hasonlóságok.
Itt pedig átadnám a szót a zenekarnak. Íme, a hivatalos Hidden Door sajtóanyag dalokra vonatkozó részei, amikhez sem hozzátenni, sem elvenni nem szükséges. Csak rontani lehetne rajtuk. Az albumhoz hasonlóan az egész anyag úgy profi és kerek, ahogy van.
Stray Heart
Az album nyitódala három, egymáshoz kapcsolódó részből áll. A The Reason and the Fear egy idilli természeti környezettel indul, majd fokozatosan jelenik meg benne egy családi közeg. A történet egy gyermekről szól, akinek fejlődését jelentősen befolyásolják a körülötte élő felnőttek döntései és hozzáállása. A The Stairway and the Portal női szereplőjének az élete fokozatosan sötétebb irányt vesz a drogfüggőség következtében. Az „ajtó” itt azokat a döntéseket és életutakat jelképezi, amelyek olyan helyre vezethetnek, ahová soha nem akartunk eljutni. A Find Me sötét és melankolikus lezárást ad a történetnek: egy pszichiátriai intézetből visszatekintve szembesülünk a korábbi döntések következményeivel.
A dalhoz készült videó archív felvételeket használ a történet elmeséléséhez. Tágabb értelemben a három rész egy másik folyamatként is értelmezhető: a természettel szoros kapcsolatban élő élettől a technológia és a környezetszennyezés világán át egészen addig, hogy az emberiség önmaga ellen fordul. A „Hidden Door” gondolata már itt is megjelenik: az ajtók kinyílhatnak maguktól, de mi magunk is dönthetünk úgy, hogy kinyitjuk őket – és vezethetnek jó, illetve romboló helyekre egyaránt. A Stray Heart videójában szereplő ajtó, amelyen keresztül a főszereplő eljut a drogdealerhez, az album borítóján és a booklet oldalain is visszatér. Így az eredetileg a történet konkrét helyszíneként megjelenő ajtó az album egészén végigvonuló, univerzális szimbólummá válik: a választásokat, a menekülési lehetőségeket és az általuk megnyíló – jó vagy akár pusztító – utakat jelképezi.
Release
A Release az album egyik legszemélyesebb dala. Simkó József édesapja emlékére született. A dal az édesapja halálát követő emlékekből és visszatérő álmokból indult ki. A gyász önmagában azonban nem a dal központi témája: sokkal inkább az emlékezésről, a szeretetről és arról szól, mit hagyunk magunk után. A hangszerelésben Novák Netti Vivien csellója és Kacsenyák Nóra hegedűje is szerepel, kamarazenei dimenzióval gazdagítva a zongora és a gitárok hangzását.
Rachel Revisited
A Rachel Revisited a zenekar 2022-es Rachel című kislemezének jelentősen átdolgozott változata. A dal a családon belüli erőszakot egy nő szemszögéből mutatja be. Nem csupán magára a szenvedésre koncentrál, hanem arra is, milyen hazugságokkal próbálhatják az áldozatok eltitkolni a környezetük elől, hogy mi történik velük, és mekkora bátorság szükséges ahhoz, hogy ki tudjanak lépni ebből a helyzetből. A dalt Evan Rachel Wood és Marilyn Manson kapcsolata ihlette. A szám nem kíván állást foglalni a konkrét kapcsolat vagy az azzal kapcsolatos vádak tekintetében. A történetet tágabb értelemben használja fel arra, hogy a bántalmazó kapcsolatok áldozatainak helyzetéről, a bántalmazás eltitkolásáról és a szabadulás nehézségéről beszéljen. Az új változatot már Madeline Besson hangjára dolgozták át, így a szerzemény sötétebb és atmoszférikusabb karaktert kapott.
Coastline
A Coastline egy kapcsolat érzelmi hullámzását járja körül. A dal egy atmoszférikus, lassan kibontakozó szakasszal indul, majd energikusabb, jazz-fúziós hatásokat mutató részekbe vált, végül pedig egy melodikus, lírai hangulatú szakaszba érkezik. A dalban Czakó Péter szaxofonja is megszólal; szólója vezeti át a kompozíciót a záró részbe.
The Brother of Sleep
A több mint tizenhárom perces The Brother of Sleep az album egyik központi, hosszú lélegzetű kompozíciója. Legfontosabb inspirációja Oscar Wilde A boldog herceg című meséje, különösen a fecske története, amely a herceg mellett marad, hogy segítsen neki, végül pedig elfogadja saját halálát is. A szám címe a történet híres mondatából származik: „És a halál ugye az álom testvére?” A dal több más irodalmi és személyes forrásból is merít. Egyik részét Szent Ágoston fénnyel és a Nap emberi érzékelésével kapcsolatos gondolatai ihlették. Az ő képét, amelyben a sas a Napba tekint, a szerzemény egy, a fény felé repülő fecske képévé alakítja át. Ezzel áll szemben egy jóval sötétebb élmény: egy visszatérő kép egy túl alacsonyan repülő madárról, amelyet elüt egy autó. A valós élményből született kép azzá a metaforává vált, hogy milyen veszélyeket rejt, ha nem tudunk elég magasra emelkedni az előttünk álló úthoz képest. A kompozícióban egy Genesis-utalás is megjelenik: amikor visszatér a „Feather on the windshield” rész, „Blood drops on the rooftops”sorrá alakul, felidézve a Blood on the Rooftops címét és képi világát. További irodalmi hatás Fekete István Csí című története, amely két fecske, az elválás, a veszteség és az élet továbbvitelének története. A dalszöveg A. D. Hope The Death of the Bird című verséből is merít, többek között a távoli völgyekből felemelkedő sötétség és az éjszaka képeiből.
Zeneileg a The Brother of Sleep több kontrasztos szakaszon halad keresztül: atmoszférikus részeket, jazzes elemeket, melodikus szakaszokat, hangsúlyosabb basszus- és gitárjátékot, valamint egyre erőteljesebb, szimfonikus hatású textúrákat kapcsol össze. A különböző zenei és szövegi rétegek fokozatosan épülnek egymásra, egészen a kompozíció drámai lezárásáig.
The Other Side
A The Other Side a távolságokon és határokon átívelő emberi kapcsolódásról szól. Ami eredetileg dalként született, végül nemzetközi videóprojektté nőtte ki magát. Közel 100 ember 34 országból vett részt benne, és mindannyian egy-egy egyszerű gesztussal járultak hozzá a videóhoz. A projekt az emberi kapcsolódás és a béke melletti kiállásként született: a földrajzi, kulturális és politikai különbségek ellenére az emberek képesek kapcsolódni egymáshoz – akár a zenén keresztül is. A videóban többek között Roine Stolt (The Flower Kings, Transatlantic), Jimmy Keegan (Spock’s Beard, Pattern-Seeking Animals) és Kylan Amos (Arena) is vendégszerepel.
Zeneileg az album egyik könnyebben befogadható darabja ez: egy dallamos, balladaszerű szerkezetre épül, amelyet a végén egy progresszív instrumentális rész zár.
Riders
A Riders egy négy részből álló, mintegy tizenöt perces progresszív rockeposz, amely a Jelenések könyvére és az Apokalipszis négy lovasának alakjára épül. A nyitó rész atmoszférikus, kelta hatásokat is hordoz, majd fokozatosan sötétebb és erőteljesebb progresszív szakaszokba fordul. A kompozíció a klasszikus progresszív rock elemeit szimfonikus hangzású textúrákkal, zongorával, orgonával, ír buzukival és karakteres gitárjátékkal ötvözi. Novák Netti Vivien csellón működik közre a II. részben.
A kimagaslóan intelligens üzenetekhez pedig szuperintelligens zene tartozik. Alaposan átgondolt, igényes, kimunkált kompozíciók és felvételek. A Broken Springs muzsikáiban megvan az a tipikus kelet-európai melankólia, mint mondjuk az Android, a Collegium Musicum, az East, az Omega vagy az SBB hasonló darabjaiban. Miközben a sok témából álló, összetett, mégis organikusan áradó dalfolyamaik egyben hozzák azt a fajta kimért, hűvös világot is, mely leginkább a német nagyágyúk, például az Eloy, a Kraan vagy a Tangerine Dream sajátja. Ez így együttesen pedig valami elképesztő húzóerővel bír, szinte beszippantja az ilyesmire fogékony hallgatót – akárcsak a hőskorszak legjobb konceptalbumai.
Szóval született egy zseniális lemezanyag, melynek elkészítésébe a banda bevonta még Novák Netti Vivient, Kacsenyák Nórát és Czakó Pétert, hogy a hangszerelés a lehető legjobban kiszolgálja a kompozíciókat. A felvételt és a kiadás előkészítést szintén profik végezték. Nevezetesen Balogh László fotózott, K. Balogh Veronika volt a grafikai tervező. A felvétel és a keverés a HangArt Stúdióban készült, Károly Tamás szakértelme által tovább emelve a szerzemények erejét, majd a már említett Tom Waltz végezte a masteringet, a bostoni Waltz Masteringben.
Lám, mégiscsak van élet a Földön a talmin, a mutyin, a giccsen és a brancsokon túl. Az pedig már tényleg csak hab a tortán, hogy a Broken Springs csapata olyan komolyan gondolja a művészi mondanivalóját, hogy a préselt, eredeti optikai korong minden egyes dalához készült profi videó is. Le a kalappal! Így kell ezt művelni! Pontosan erről van szó!
Broken Springs – Hidden Door
CD 2026:
1. Stray Heart
a, The Reason And The Fear
b, The Stairway And The Portal
c, Find Me
2. Release
3. Rachel Revisited
4. Coastline
5. The Brother Of Sleep parts 1-9
6. The Other Side
7. Riders parts 1-4
Molly Moonshine – ének
Simkó József – billentyűs hangszerek, gitár, ír bouzouki
Tóth Péter – gitár
Kozák Tibor – basszusgitár
Sumalán Gergely – dob
Novák Netti Vivien – cselló
Kacsenyák Nóra – hegedű
Czakó Péter – szaxofon
